Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-11 / 8. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. január 11. Leonyid Brezsnyev könyve Még javában dúlt a harc az ukrán fronton. Vörös fénycsóvákat festettek az égre a „katyusák”, ropogtak a gépfegyverek, mégis, minden más volt, mint egy évvel korábban. A katonák szemében büszkeség csillogott, hiszen közel volt a nap, amikor végleg kiűzik az ország földjéről a fasisztákat. Egy napon a potitikai biztos szokásos szemléjét tartotta a katonák között. Szóba elegyedett velük, hazai hírekről érdeklődött, sebesülteket vígasztalt. Egyszercsak felfigyelt egy kazah katona dallamos, szomorú énekére. Hozzálépett. — Miről énekelsz? — A sztyeppémról. A csodáról. S eszembe jutott a szerelmem ... — A szerelmed után búslakodhatsz. Otthonod után szintúgy. De hogy a sztyeppéd miért nem hagy nyugodni? Talán rosszabb ez az ukrajnai mező? — Nem rosszabb, csak az a mienk, az egészen más. A forradalom előtt Szibéria arany, prémek, fa és néhány élelmezési cikk szállítója volt. Akkor Oroszország gyáripari termelésének mindössze 1,5 százalékát állították itt elő. Az 1920-as évek közepén, miként egész Oroszország, Szibéria is az iparosítás korszakába lépett. A kontinensnyi országrész társadalmigazdasági fejlődésében négy, méreteiben kiemelkedő regionális programot különböztethetünk meg. Az első az Ural-Kuznyecki Kombinát létrehozása. Ez a gyáróriás a második legnagyobb szén- és fémipari központja a Szovjetuniónak, amely az Ural érceit és Nyu- gat-Szibéria szenét dolgozza fel. Ennek a programnak a megvalósítása a harmincas évek elejére esett. „Teljességgel lehetetlennek tartjuk, hogy Önöknél 150 tonnás martinkemencét építsünk, meg olyan hatalmas kohókat, hengersorokat, amilyeneket Önök elgondoltak. Értsék meg, mi Amerikában éppen csak most kezdtünk építeni ilyen üzemeket. Mit fognak Önök csinálni az Önök tanulatlan embereivel? Nézzenek rájuk, hiszen ezek jórészt mezítlábasok! Nevetséges!” Ewergard úr, az Ural-Kuz- nyecki Kombinát terveinek kivitelezésében részt vett chicagói Erein cég főmérnöke nem gondolhatta, hogy Oroszországnak mindössze 23 hónapra van szüksége, hogy fölépítse a fémkohászati óriást. A második regionális prog- 'ramot, az Angara és a Jenyiszej vízienergia forrásainak hasznosítását szintén a harmincas években dolgozták, ki, de megvalósítására csak a II. világháború után kerülhetett sor. Ma áramot ad az Angarán az irkutszki, a bratszki és az Uszty-Ilimszk-i vízierőmű, valamint a krasz- nojarszki a Jenyiszejen. A Bogucsanszki Vízierőmű üzembeállításával az Angara energia-potenciáljának csaknem kétharmada lesz hasznosítva. És a Jenyiszej felső szakaszán, Szajan-Szusensz- kojéban folyik földünk legnagyobb vízierőmű-építkezé- se. A tervek szerint az erőmű 1983-ra eléri a tervezett évi 6,4 millió kilowatt elektromos áram termelését. S tegyük hozzá: Szibériában 3—5-ször kisebb az önköltsége egy kilowattóra elektromos áram előállításának, mint a volgai vízierőművekben. A harmadik hatalmas, a területre vonatkozó program Nyugat-Szibéria kőolaj és gázlelőhelyeinek feltárása és kiaknázása lett. 1960 júniusában Saim falu közelében fúrták az első kutat, mely Nyugat-Szibéria első olajforrásaként napi 300 köbméter olajat adott. 1969-ben írta az angol Financial Times: „A tyumeni bolsevikok hatalmas számokkal jelzik az olajtermelés perspektíváit az 1975-ös és későbbi évekre. Nos, majd meglátjuk, meg tudják-e termelni azt a húszmillió tonnát, amelyről 1970-ben álmodnak.” Tyumenyben nemcsak teljesítették, de jelentős mértékben túlhaladták a megálmodott határt. Ma minden harmadik tonna, melyet a Szovjetunióban felszínre hoznak, tyumenyi olaj. Nyugat-Szibériában ugyanakkor az olajjal együtt gáz is tör fel a földből. 1980-ban a Szovjetunióban a tervek szerint 620—640 millió tonna kőolajat és 435 milliárd köbméter földgázt fognak termelni. Ebből 300 millió tonna olaj és 150 milliárd köbméter gáz Nyugat-Szibéria készleteiből kerül ki. . A közelmúltban kezdődött el a Szovjetunióban a negyedik átfogó szibériai program megvalósítása. A program, a Bajkál—Amur vasúti Szófia új városrendezési terve nem számít a lakosság számának további gyors növekedésére: 2000-ben a főváros népessége nem haladja majd meg az egy millió 200 ezer — 1 millió 250 ezer főt. Ennyire is kizárólag a természetes szaporodás fogja emelni a lakosságot, el akarnak kerülni-egy újabb köl- tözködési hullámot. Ez érthető, hiszen alig 30 év alatt a szófiaiak száma több mint kétszeresére növekedett, s ez nem ismétlődhetne meg káros következmények nélkül. Ma mindenekelőtt azok életét kell megkönnyíteni, akik már Szófiában laknak. A fejlesztési program fontos célokat tűz ki: első helyen áll a lakásfeltételek megjavítása. Az építővállalatok még nem tudták teljesíteni feladataikat, Szófiában is jó pár évig fővonal megépítése. A BAM vasútvonal hossza több mint háromezer kilométer, ilyen hosszú vasúton Moszkvából Londonnál is tovább lehetne utazni. A vasút vonzásterülete meghaladja a másfél millió négyzetkilométert. Ebben a körzetben tervbe vették jónéhány hatalmas ipari komplexum építését. A vasút vonzási övezetében található természeti-kincs lelőhelyek hasznosítása idővel maga után hozza a Szovjetunió és a Csendes-óceán többi országai együttműködésének ki- szélesedését. kell lakásra várni. Az új, komplex program szerint a jelenlegi ötéves terv ideje alatt (1976—1980) 88 037 lakást építenek. 1983—1985-re pedig minden családnak önálló, kényelmes és jól berendezett lakása lesz, amelyben egy főnek 15 négyzetméter terület jut majd. A tervek gondosan ügyelnek a Szófiát kölülvevő hegyek épségére, a Vitosa és Ljulun hegységek lejtőit külön védelem alá vonják. Lakásépítésre olyan területeket jelölnek ki, amelyek kevesebb természeti értékkel rendelkeznek, a magánépítkezésekre pedig csak a várostól 60—70 km-re adnak helyet. A rendezési tervek követelménye tehát egyértelmű: minden értékes természeti kincset meg kell őrizni. A Vitosa nemzeti park lesz és a szófiai hőforrások, a Hírek Csehszlovákiából Milliószoros nagyítás A brnói Műszertechnikai Intézet dolgozói milliószorosra nagyító, különleges elekt-J ronikus mikroszkópot szerkesztettek, amely sokat segít majd a biológiai, fémfeldolgozó, földtani és más kutató- intézetek munkájában. A készüléket a brnói Tesla Vállalat gyártja. Hasonló mik-J roszkópokat eddig csak az Egyesült Államokban és Japánban készítettek. Nemesak a sör kelendő Csehszlovákiában a sörfogyasztás a hetvenes években stabilizálódott és azóta fejenként évi 140—145 liter között mozog. Gyorsan nő viszont a szódavíz és az alacsonyabb cukortartalmú üdítőitalok fogyasztása: jelenleg fejenként évi 60 liter körül van, ami arra mutat, hogy az emberek jobban vigyáznak vonalaikra. fl hegyi hucullovák megmentése A csehszlovák természetvé-* dők azon fáradoznak, hogy megmentsék a kipusztulástól a hucul lovakat. 43 ilyen lovat sikerült felkutatniuk és most Prága közelében egy szövetkezetben nevelik őket. A hucul ló aránylag kicsi, de jól bírja a legnehezebb hegyi terepet is. atomerőmüvek részére A Vitkovicei Gépgyárban befejezték az első térfogatkompenzátor gyártását. Ez egy 133 tonna súlyú edény, amelynek falai elérik a 190 mm vastagságot, s a szovjet konstrukciójú atomerőművek primér vezetőkörénél nélkülözhetetlen. Az első csehszlovák kompenzátort a Szovjetunióba exportálták. Kazán a háztetőn A Bohumini Gépgyár 233 kW teljesítményű, 460 kilogram súlyú kazánok gyártását kezdte meg, amelyek világító-» vagy földgázzal működnek. Súlyuk más kazánokéhoz képest csekély, el lehet őket helyezni a házak tetején is és így nem lesz szükség külön kazánházakra a lakóépületekben. számos régészeti és építészeti emlék, a zöld sugárutak, a nagyszerű pihenést biztosító hegyek üdülői is fejlesztésre várnak. A város megkapja azt is, amitől a természet megfosztotta: az elegendő vizet. Az Iszkár folyó mentén pihenőhely-rendszert, hajózócsatornát képeznek ki és a szófiai lakónegyedekhez is innét vezetik majd a vizet. Növelik a város zöldterületeit és több tízezer régi házat újítanak fel. A lakásépítésen és a környezetvédelmen ■ kívül (Szófiából ki kell telepíteni minden szennyező termelést) az új terv nagy gondot fordít a kommunális, kereskedelmi, közlekedési, kulturális-társadalmi és egészségügyi objektumok építésére. A szófiai fejlesztési programban nagy helyet foglal el a városszépítés esztétikája, ezért fokozott követelményeket támasztanak az építészekkel, képzőművészekkel szemben. Ez utóbbiak kapták azt, a feladatot, hogy a már meglévő kerületek és lakónegyedek külső képét szebbé tegyék. (KS) biztos, Leonyid Iljics Brezsnyev csak m politikai évekkel később értette meg a katona szavait. Akkor, amikor maga is „kazahsztáni” lett, s a Kazah Kommunista Párt élén 1954—56 között irányította ennek a hatalmas területű köztársaságnak a politikai életét. Brezsnyev viszaemlékezése, amely a Kisföld és az Újjászületés után Szűzföld címmel a közelmúltban jelent meg a szovjet könyvesboltokban, Kazahsztán II. világháború utáni hősi korszakát eleveníti fel. Egy drámai esemény mindennapjait idézi a szemtanú hitelességével, emberi mélységgel. A sokmillió hektár érintetlen sztyeppe meghódítását olyan ember értékeli, aki a párt megbízásából a gyakorlatban irányította ezt a nemzeti hőstettet. Miről is volt szó? Valóban hőstettről, az élet olykor kegyetlen parancsának teljesítéséről, vagy — mint azt a nyugati szerzők máig is hangoztatják — egy ember rögeszméjéről, szeszélyéről? A választ megadta az elmúlt húsz év története. Kazahsztánban kizöldelltek a vetések és Ukrajna mellett az óriási ország éléskamrája lett. Ha van kenyér, lesz dal is — tartja a bölcs orosz mondás. S nem hiába. A kenyérnél ma sem ismerünk nagyobb kincset. S ahhoz, hogy ez így legyen, meg kellett hódítani a zord Kazahsztánt. Ez természetesen sok vitát kiváltó, sőt a legfelsőbb vezetést is megosztó politikai döntés volt — írja memoárjában Brezsnyev. A II. világháború sebeit gyó- gyítgató ország előtt a fontosabbnál fontosabb feladatok sora tornyosult, s az sem volt mellékes, hogy melyiket veszik előre. Az ugyan vitathatatlan volt, hogy a kenyérgond leküzdése áll az első helyen, de erre is kínálkozott több megoldás. Feltörjék-e a kazah sztyeppét, vagy örökre nyugodni hagyják? Érdemes-e még inkább függeni az időjárástól, s ott kialakítani a mezőgazdasági körzetet, ahol ritka vendég az eső? Hogyan hat majd a rendkívül munkaerő- és anyagigényes vállalkozás a szovjet falu életére, amely közel egy évtizeddel a háború után még nem kapott új erőre? Ólomsúlyú kérdések, amelyeknek eldöntése egy ország sorsát határozza meg. Elképzelhető lenne, hogy megválaszolásuk egyetlen emberen múlik? Ennek feltételezése a szovjet valóság teljes félreismeréséről tanúskodik. Brezsnyev visszaemlékezéseiből is kiviláglik, hogy ott, ahol ennél sokkal kisebb jelentőségű kérdésben is kikérik az érintettek véleményét, hogy ne fordulnának válaszért az emberekhez ilyen elvi kérdésekben... Kazahsztánban és máshol is 1953—54-ben a gyűlések százain szerepelt egyetlen napirendi pontként: feltörni az ugart, vagy nyugodni hagyni. S az emberek tízezrei mondtak igent a szűzföldek meghódításának tervére. Egy másik, máig ható kérdés: amolyan egyszeri nagy fellángolás volt-e ez a vállalkozás, vagy alaposan átgondolj tudományos alapokon álló, nagy hozzáértéssel elkészített népgazdasági program? Mondanunk sem kell, hogy az ellendrukkerek szerint meggondolatlan, előkészítetlen vállalkozás volt, amely értelmetlen anyagi és emberi áldozatokat követelt. Ezzel szemben a Szűzföld szerzője megírja: csupán a Kazah Tudományos Akadémia 69 expedíciót indított a sztyeppére, hogy tanulmányozza és értékelje az ottani földeket. Más kérdés viszont, hogy járatlan ösvényen indult el az ember, természetes, hogy a példátlan vállalkozás sok-sok nem várt akadályba ütközött. Az sem titok, hogy számos hibát követtek el munka közben. Brezsnyev maga meséli el, milyen nagy fejtörést okozott tudósoknak, szakembereknek az ekevas gyakori törése. Végül maguk a munkások, a traktorosok oldották meg a rejtélyt, az előírások kegyes kijátszásával. A hírt meghallván Hruscsov alaposan megmosta a fejét az „előírás-gyártó”, e munkában tapasztalatlan tudósoknak. Az is igaz persze, hogy egy ilyen hatalmas területet nem lehetett volna életre kelteni a gondos előkészületek nélkül. S vajon mi az oka annak, hogy a földek már abban az évben 250 millió púd gabonát adtak, ha nem a párt jól átgondolt terve, amely magával ragadta az embereket. Igaz is, emberek. A nyugati „szovjetológusoknak” erre is megvan a maguk elmélete. Amolyan „lombikban felnevelt”, a kommunista propaganda által fantasztává formált embereknek képzelik a sztyeppék meghódítóit. Brezsnyev talán nekik adja a leghatásosabb választ mélyen ábrázolt alakjaival, hiteles arcokat felidézve, párbeszédekre emlékezve. A Lityeraturnaja Gazeta december 6-i száma ezt a hiteles emberábrázolást emeli ki a műből: néhány krétarajzzal árnyaltan gondolkodó, mélyen érző embert teremteni, s eközben ábrázolni az új típusú szovjet ember születésének folyamatát — ez az irodalmi mélység. Valóban, Leonyid Brezsnyev emberi melegséggel és nagy-nagy szeretettet rajzolja meg a sztyeppe hősének portréját: Ivan Iva- novics és Leonyid Kartauzov leningrádi háborús veteránokét, akik a harcokabn szerzett súlyos sebesülésük ellenére a békés építőmunkában is példát mutattak, Danyila Nyesz- tyerenkóét és Vaszilij Raguzov diákét, akik feladatuk teljesítése közben haltak meg. Egyéni hőstetteket ábrázolt, amelyen keresztül egy nép hősiessége jelenik meg előttünk. S mégis: egyszerű emberek vonulnak el szemünk előtt, nincs bennük semmi titokzatosság, nem fantaszták, még kevésbé 1 ombikemberek. „titkuk” a hazaszeretet, a jövőbe vetett hit, a bizalom önmaguk és családjuk jövőjében. Ha fantaszták, akkor csak annyiban, hogy hisznek önmaguk erejében, abban, hogy a pusztán elet teremthető. S hitük győzedelmeskedett. Mindenütt, ahová kis táblákat szúrtak a földbe: „Itt város lesz!”, ma lakóházak állnak, metró fut a föld alatt, sportcsarnokok épültek. A kazah sztyeppén pedig búzatáblák aránylanak. Átírva a mondást’ Itt kenyér van, s dal is van. (KS) Egyetlen Most épül a folyón Szajan-Szusenszkojében a föld legnagyobb erőműve, amely 6,4 millió kilowatt áramot ad majd évente Georgij Bogdanovszkij (APN—KS) 100 éve főváros Szófia fejlesztésének tervei Szófiát minden oldalról hegyek veszik körül. A bolgár főváros épületei egyre inkább közelednek e hegyekhez, utcái pedig lassanként betörnek a természetbe. Szófia az ország ipari, kulturális, politikai és tudományos központja - ezer éves történelemmel rendelkező város. 1979 áprilisában, fővárossá válásának 100. évfordulóját! ünnepük. A második évszázadot gazdag tapasztalatokkal kezdik el. Szibéria: a négy lépesé Fémkohászati óriás az Uraiban. 1933-ban felépüld a mag- nyitogorszki kombinát
