Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-11 / 8. szám
1079. Január 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „DOLGOZNI CSAK PONTOSAN, SZÉPEN” Termékeny vita a szakszervezeti aktíván Melyek a szakszervezet legfontosabb feladatai az idei gazdaságpolitikai munkában? Erről bontakozott ki tartalmas vita a szakszervezetek megyei tanácsa tegnapi, kibővített aktíva- ülésén. Tizenhatan kértek szót, vállalati szakszervezeti bizottsági tisztségviselők, szocialista brigádvezetők, szakszervezeti választott vezetiők a tanácskozáson. ■ w ■ f r 1 Cu K 01 rg V ai i „i 10 g asi kerel kel A címben idézőjelek közé szorított szó embereket takar. Az egyik beszélgetőpartnerem nevezte magát olyan fogaskeréknek, amelyből kampány idején, egy műszakban rajta kívül m'ég száznyolcvanon hajtják a cukorgyártás gépezetét. Ha csak egy is leáll közülük, az egész folyamat nyikorogni kezd. Az öt hónapig tartó idényben - amelyből még húsz-huszonöt nap van hátra - nem akad a Szolnoki Cukorgyárban nélkülözhető ember. A legtöbben a szakszervezet szervező-nevelő tevékenységével, a szocialista munkaverseny továbbfejlesztésével és az üzemi demokrácia kérdéseivel foglalkoztak. A felszólalásokból kicsendült, hogy értik a változtatás szükségét, s tudják azt is: a gazdasági életben 1979-el olyan folyamat kezdődik, amely a népgazdaság egészének stabil egyensúlyát biztosíthatja. Belső László, a Járműjavító szakszervezeti bizottságának titkárhelyettese többek között szóvá tette: minden fontos kérdésben szót lehet érteni a dolgozókkal, ha kérdezik véleményüket, számítanak cselekvő támogatásukra. Ehhez azonban az eddiginél többet kell időzni a munkahelyen, megismerni a vitás kérdéseket, esetleg panaszokat is, s érdemben, nem lé- lektelenül intézni őket. Tokodi Andrásné, a Tisza Cipőgyár brigádvezetője a brigádok helytállásáról szólt. Elmondta, hogy a kollektívák megértették a termék- szerűsítés, s a jó minőségű termékek életbevágó fontosságát. Ezért ennek szellemében dönt a brigádvezetők ér- Ha most nem jöttem volna el három! hónapra a MEZŐGÉP szolnoki gyárába dolgozni, akkor Jászkis- éren talán fizetés nélküli szabadságra kellett volna mennem. A tsz-ben ilyenkor télen nem nagyon van munka, főleg nekünk, kocsikísérőknek nincs sok dolgunk - így magyarázta Balaton Imre, a Lenin Tsz tagja, hogy januártól márciusig miért a MEZŐGÉP könnyűszerkezeti üzemében kezdi a műszakot. Sem a tsz-tagoknak, sem a gyáregység dolgozóinak nem újdonság ez a kapcsolat. Jászkisérről évek óta járnak telente emberek Szolnokra. Jönnek, és addig maradnak, amíg a mezőgazdasági munkák engedik. Az idén körülbelül március 15-ig lesznek a vasszerkezeti, a motorszerelő és a tmk-műhelyek „ideiglenes” tagjai. Többségük szerint jól jártak a többé-ke- vésbé kényszerű munkahelyváltoztatással. De nemcsak a húsz jászkiséri dolgozó, hanem a termelőszövetkezet és a vállalat sem panaszkodhat. A MEZŐGÉP münkáshiányát enyhíti az évek óta tartó kapcsolat, a mezőgazdasági üzem pedig munkát tud adni tagjainak. Nehéz-e megszokni a gyári légkört, a faluról idecsöppen- teknek? Németh Pál szerint egyáltalán nem, hiszen már 1960-ban is dolgoztak a váltekezlete az idei versenyvállalások legfőbb irányairól. Farkas Sándor, a Vasas Szak- szervezet szervezője arról beszélt, hogy felmérték, hogyan erősíti a dolgozók öntudatát és felelősségérzetét az üzemi demokrácia fejlesztése. A tapasztalat szerint a fórumrendszer fejlődésének folyamata lassú. Török Tamás, a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára bírálta az építőiparban helyenként tapasztalható minősíthetetlen munkafegyelmet. Felvetette: „A népgazdaságnak a munkahelyváltoztatás súlyos kár, az egyénnek meddig lehet még előny?” Lévai Józsefné, a KPVDSZ szervező titkára folytatta a gondolatot: „Évekig és sokszor idéztük József Attila szép sorait; Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. — Mintha mostanában kevesebbszer buzdítanánk a költő szép gondolatával a jó és jobb munkára? Egyed Zoltán, az SZMT munkavédelmi osztályvezetője kijelentette: A munkásvédelem nem választható el' a termeléstől! Bár 1978-ban kelalatnál, „belerázódtak”. A beilleszkedést azonban más is segíti. A szíves fogadtatás és az, hogy érzik, szükség van rájuk. No, meg a Szolnokon kapott feladatok senkinek nem ismeretiének. Lakatosok, kőművesek és segédmunkások járnak be a megyeszékhelyre tavaszig. A szövetkezet gépműhelyében dolgozók a könnyűszerkezeti és a motorjavító üzemben találtak munkát, az építőbrigádok tagjai a vállalat új csarnokának építkezésénél segédkeznek. A pénz? Az első héten mindenki megkapja azt az órabért, amennyi a tsz-ben járt neki. Ez a betanulás időszaka. Azután már teljesítményük szerint fizetnek. Úgy bírálják el a „tiszteletbeli” brigádtagokat is, mint a MEZŐGÉP bármelyik dolgozóját. A termelőszövetkezetben az emberek többsége órabérért dolgozik, a jászkisériek közül mégsem panaszkodik senki a teljesítmény szerint fizetett munkára. Tapasztalataik teszik ebben az évben is bizakodóvá őket. — A próbaidő, az órabéres vesebb üzemi baleset történt, mint az előző évben, a felelősségünket nem enyhíti, hisz súlyosabbak voltak. A szemléletváltoztatás, a vezetői példamutatás, az üzemi rend fontos feltétele a biztonságos munkavégzésnek. Szűcs János, az- MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkára arról szólt, hogy a szakszervezetnek továbbra is segíteni kell a szocialista munkaverseny sikerét, mozgósítania kell a népgazdasági egyensúly megszilárdítása érdekében, a gazdálkodás minőségének javítására. A szerteágazó szakszervezeti feladatok közül kiemelte: a szakszervezeti tisztségviselők alapos felkészültséggel legyenek a jogok és kötelességek képviselői. Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese figyelmeztetett: a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása folyamat, fel kell készülni hosszú távon a hatékony, gazdaságos munkára, s az igazságos, munkaeredmény szerinti differenciálásra. E célok szellemében kell alakítani a szocialista munkaverseny tartalmát, s tudatosan változtatni, ösztönzővé tenni a bérpolitikát is. A tanácskozáson elfogadták a szakszervezetek megyei tanácsának állásfoglalását az idei gazdaságpolitikai célkitűzések teljesítésével kapcsolatos szakszervezeti feladakét hét után tavaly is mindenki kapott annyi pénzt, mintha a tsz-ben dolgozott volna. Az idén is bízunk a jó keresetben. Én például tavaly innen több pénzt vittem haza havonta, mintha télen otthon dolgoztam volna. A jászkiséri 13 forint helyett 16—17 — forint is kijött egy órára — mondta Balajti István. Igaz, a fiatal gépszerelő alapórabére otthon alacsony, nyáron a gépeken dolgozva többet keres. Azonban az idősebbek is csak jót várnak a január 4-én kezdődött „ven- dégmunkásságtól”. Az óránként 18 forintos besorolást „hozó” Németh Pál évek óta elégedett szolnoki keresetével. Azt mondtuk, mindenki jól jár az ideiglenes munkáscserével. Ám nemcsak a kölcsönös előnyök — nyáron a MEZŐGÉP alkatrészekkel segíti a tsz-t — hozzák össze évente a gazdaságot és a vállalatot. A munkások és a tsz-tagok gyakran szabad idejükben a sportpályán vagy fehér asztal mellett is találkoznak. — vszj — 0 répaházi csoportvezető Ari Lukács vállas, zömök fiatalember, le sem tagadhatná, hogy sportol. Gyorsan, keményen fog kezet, a gondolatai az otthagyott munka körül járnak. — Nem tartom fel sokáig. Mi a dolga egy répaházi csoportvezetőnek? — A technológiai folyamatban mi vagyunk a második lépcső. A tárolóból nagynyomású vízsugár^al beúsztatjuk a répát a mosóba, onnan a répafelvonóba, majd az úgynevezett répatároló bunkerba. — Kik azok a „mi — Hát, mi kilencen, répaháziak. Mindenkinek megvan a feladata, a mozdulatok már szinte gépiesek, annyira belénk rögződtek. Az én dolgom az irányítás. — Egy műszakban mennyi répát „úsztatnak be’’? — Százhatvan-százhetven vagont. De ennél többet szoktunk, néha százkilencven vagont is, a mínusz 15 fokos hideg miatt azonban nem tudunk többet. Vastag ujjaival türelmetlenül dobol az íróasztalon, legszívesebben máris visszamenne a mínusz 15 fokos hidegre, mert amíg velem beszélget, egy „fogaskerék” hiányzik a gépből. — Mi a szakmája? — Kampány idején cukoripari szakmunkás, két kampány között pedig lakatos vagyok. — Kampányban jobban keres, a karbantartási időben viszont kényelmesebb munkakörülmények között dolgozik. Melyiket csinálja szívesebben? — Ezen nem gondolkodtam még. Mindkettőnek megvan a maga izgalmassága. A kampány persze több ideg- feszültséggel jár. Három műszakban dolgozunk, se vasárnap, se ünnepnap. Szilveszterkor is benn voltam, sőt újév napján is rövidváltásban. Vagyis reggel hatkor befejeztem az éjszakai műszakot és aznap délután kettőkor kezdtem az estit. — Kimerítő lehet, de a testalkatából ítélve jól bírja. — Sráckoromban birkóztam. De a munkám nem jelent különösebb fizikai megterhelést, inkább idegileg fáradok el a kampány százhuszadik napja körül. Tizenkét év alatt persze, amióta a cukorgyárban dolgozom, volt időm megszokni. A cukorfözö Végigfut a hátamon a hideg, ahogy Feigl Géza belép az irodába: egyszál ingben és fehér rövidnadrágban van, mintha július lenne. Egyébkén is nevetésre álló szája fülig szalad, amikor látja, hogy az öltözéke meglepett. — Nálunk nyár van télen is. Most huszonöt fok lehet a cukorfőző környékén, de hogyha odakint plusz húsz fölé megy a meleg, a mi hőmérőnk annak dupláját mutatja. — Bevallom, azért kértem, hogy ne a munkahelyén beszélgessünk, mert ott számomra elviselhetetlen a bűz. — Bűz ... ? Nekem fel sem tűnik. Igaz, huszonkét éve szagolom. A mi munkánk a cukorgyártás egyik utolsó lépcsőfoka. Sűrű léből és oltványból nyerjük ki a fogyasztókhoz kerülő szép fehér cukrot. Persze ezen kívül a mi feladatunk a rosszabb minőségű répaléből magának az oltványnak a készítése. Az oltvány szörpjéből pedig melaszt csinálunk. — Azt hiszem, mi vagyunk többen, akik a cukorral csak a boltban találkozunk, vagy u presszóban, amikor a kávéval együtt megkapjuk. A minőségbeli különbségeket nem igen vesszük észre, mégis megkérdezem, milyen az idei cukor? — Pontosabban a répa, merthogy minden attól függ. Szerintem jobb, mint tavaly volt, bár az időjárás kiszámíthatatlansága rontott a répa minőségén, ezáltal a lé sem olyan, mint szeretnénk. A célunk természetesen az, hogy minél fehérebb cukor jusson a kávé mellé. — Két kampány között mit főz a cukorfőző? — A nyugisabb időszakban hegeszteni szoktam, az a másik szakmám. Több lehetőségem van kampány után a brigádommal is foglalkozni. Nem dicsekvésként mondom, de nyolcszoros aranyjelvényesek vagyunk. — Kik a brigádtagok/? — Olyanok, akik kampányban cukorfőzők, egyébként pedig üzemhegesztők, répakéscserélők, dór szivaty- tyúliáz-kezelők ... — Vagyis mindenkinek két szakmája van. — Sokan vagyunk kétszaki- mások. A gyár honorálja is ezt, az én fizetésemhez például havi százhúsz forintot tesznek a két szakmáért. Ezen kívül négyszer kaptam kiváló dolgozó jelvényt, tavaly pedig MÉM miniszteri kitüntetést. A műszakvezető Sziládi Gyula törékeny testalkatú, égő tekintetű fekete férfi. Tulajdonképpen ő a házigazdánk, hiszen kam pány idején a műszakvezető a gyár mindentudója. — Három műszakvezetője van a cukorgyárnak, és ha éjszakás vagyok, valóban én számítok a mindentudónak — mondja és idegesen pislog a fényképezőgép felé, láthatóan zavarja a „nyilvánosság”. — Miből áll a mindentudása? — A technológiai folyamat részletein kívül értenem kell a gépekhez is, mert ha az oda beosztott szerelő nem tudja kijavítani az esetleges hibát, rám vár a feladat. A raktárba kerülő cukor minőségéért is engem terhel a legnagyobb felelősség. — Tehát ön egy univerzális zseni... Szúrós szemében mosoly bújkál, egyáltalán nem sértődik meg. — Zseni nem vagyok, de az univerzális tudásra pályázhatnék, már ami a cukor- gyártást illeti. Tizenöt éve kezdtem a gyárban dolgozni, és csaknem minden munka- folyamatot kipróbáltam. Voltam centrifugakezelő, cukorfőző, diffúziókezelő, segéd- müszakvezető, hogy csak a nagyját említsem. Közben elvégeztem az Élelmiszeripari Főiskolát. De semmit sem érnék a tudásommal jó kollektíva nélkül. A hozzám tartozó műszakban száznyolc- vanhárman dolgoznak, mind személyes ismerősöm, szinte barátom. Valamennyien tisztában vagyunk vele, hogy függünk egymástól, a mi jó viszonyunktól pedig függ a cukor minősége. — bendó — Fotó: Dede Géza Cserepekben előnevelt paprikapalántákat öntöznek, gyomlálnak a kertészek a cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet cserkeszőlői primőrtelepén. Február végén ültetik majd ki a palántákat a két üvegházba, ahonnan először április végén szállítanak korai paprikát a Szolnok megyei Zöldért üzleteibe (T. F.) tokról. — sj — 80 ezer tojás naponta Az angol Swifts-battériás rendszerű tojóházakban tartott 107 ezer tyúktól naponta 80 ezer tojást gyűjtenek egybe az asszonyok a mezőhéki Táncsics Tsz árutojástermelő telepén. Ők látják el, tojással a megye cukrászüzemeit is. TSZ-TAGOK A GYÁRBAN Ha a szövetkezetben elfogy a munka
