Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. január 7. ANGOLAI VÁLTOZÁSOK Alig egy hónappal azután, hogy országszerte megemlékez­tek a portugál gyarmatosítók és a nyugati hatalmak támogatá­sát élvező ellenforradalmi csoportok fölött aratott győzelemről, a függetlenség elnyeréséről, Luandában összeült az MPLA- Munkapárt Központi Bizottságának háromnapos rendkívüli plé­numa, amelyen Agostinho Neto elnökölt. A tanácskozás befe­jezése után Paulo Texeira Jorge külügyminiszter közleményt ol­vasott fel a rádióban, amely ismertette a plénumnak „a párt és az állam sürgető problémáival” kapcsolatos állásfoglalásait és határozatait. A nyugati országok sajtója érthető- okokból különös fi­gyelmet szentel a haltároza- tok belső helyzettel és a sze­mélyi kérdésekkel foglalkozó részének. Mint ismeretes, a központi politikai bizottság elmozdította miniszterelnöki posztjáról és megfosztotta politikai bizottsági tagságá­tól Lopo do Nascimento kor­mányfőt, továbbá Carlos Ro­cha tervezési és gazdasági együttműködési minisztert, aki ugyancsak elvesztette a politikai bizottságban viselt tisztségét. Ezzel egy id öben megszüntették a miniszter- elnöki és a miniszterelnök­helyettesi posztokat. A kor­mányfő tisztét hírek szerint egyelőre a köztársasági elnök tölti be. Leváltották a Jor- nal de Angola és a televízió vezetőségét, új osztályokat hoztak létre a pártközpont­ban, kiegészítették a köz­ponti bizottságot és a poli­tikai bizottságot, és úgy ha­tároztak, hogy az ország ti­zenhat tartományi biztosa a jövőben miniszteri rangot kap. A személyi változásokon túl a központi bizottság hatá­rozata hangsúlyozza, hogy „tovább kell erősíteni a pár­ton belüli egységet, fokozni kell a párt- és az államappa­rátusban mutatkozó kispol­gári tendenciák elleni har­cot, meg kell szilárdítani a munkás—paraszt szövetséget a forradalmi folyamatot fé­kezni próbáló kispolgárság elleni harcban”. Végezetül a központi bi­zottság ülése utáni egyik be­szédében Agostinho Neto be­jelentette, hogy bátorítani kell a kiskereskedőket és a kisiparosokat a lakosság ér­dekében kifejtett- tevékenysé­gük fokozására, felszólította az ország lakosságát: tegye­nek meg mindent annak ér­dekében, hogy valóra válja­nak a termelés növelését, a lakosság életszínvonalának emelését szolgáló elképzelé­sek. o Az eseményekkel összefüg­gésben mindenekelőtt arra kell emlékeztetni az olvasót, hogy 1975. november 11-én, a függetlenség kikiáltásának napján, még súlyos harcok folytak az ellenforradalmi csoportok és a dél-afrikai in­tervenciós csapatok ellen. Az éppen csak megszerzett füg­getlenséget Kuba és a többi szocialista ország internacio­nalista segítségével sikerült megvédeni. A néphatalom megszilár­dulásával napirendre került a társadalom átalakítására kidolgozott tervek megvaló­sítása. Eközben azonban, ki­éleződtek a belső ellentétek, s azok végül is az 1977. má­jus 27-i puccskísérlethez ve­zettek, amelyet Nito Alves és Jose Van-Dunem, a poli­tikai bizottság tagjai irányí­tottak. Erről szólva. az MPLA-Munkapánt 1977 de­cemberében megtartott első kongresszusán a párt elnöke önkritikusan rámutatott, hogy „az általunk elkövetett némely hiba is lehetővé tette, hogy az események ilyen for­dulatot vegyenek. Szervezeti gyengeségünk és a politikai­ideológiai munka hiánya, a szervezeteinkben uralkodó liberializmus, többek között ezek voltak azok az okok, amelyek tápot adtak a frak­ciósok manővereinek...” — hangoztatta "Neto. Ugyanakkor rámutatott ar­ra is, hogy a súlyos gazda­sági nehézségeket csak rész­ben magyarázza az az óriá­si kár, amit a távozó gyar­matosítók okoztak az ország­nak azzal, hogy megbénítot­ták a közlekedést, tönkretet­ték a termelőberendezéseket és a hírközlő eszközöket. A másik ok az, hogy az ipar­ban és a mezőgazdaságban is csak lassan áll helyre a termelés. Az ipar teljesítő- képessége az 1973. évinek csupán 10—50 százaléka, s nem jobb a helyzet a mező- gazdaságban sem. Kávéból például az 1973, évi 215 ezer tonna helyett csupán 80 ezer tonnát takarítottak be 1977- ben. Az ipari és mezőgaz­dasági termelés stagnálása akadályozza a lakosság ellá­tását. A párt és a kormány óriá­si erőfeszítéseket tett az or­szág nemzetközi helyzetének megszilárdítására. Rendezte kapcsolatait Zairéval, a ter­melés beindítására nyugati, főként amerikai, belga és portugál segítséget is igény­be vett, a nagy ültetvénye­ken pedig állami gazdaságo­kat létesített, megszervezte az állami kereskedelmet. En­nek ellenére a lakosság el­látása sok helyen továbbra is akadozik, s ebben minden jel szerint szerepe volt azok­nak a vezetőknek, akiket a központi bizottság határoza­ta nyomán tisztségükből le­váltottak. o A határozatnak az egység megszilárdítását sürgető pontja arra enged következ­tetni, hogy a leváltott poli­tikusokat és minisztereket nem csupán kötelességük teljesítésének elmulasztásá­ban találták bűnösnek. Erre utai egyebek között a hatá­rozatnak az a pontja, amely kimondja, hogy „fokozni kell a párt- és az államappará­tusban mutatkozó kispolgári tendenciák elleni harcot”. Kanyó András A hallgatag többség SCHWEIGENDE MEHRHEIT Wahlbeteiligung in den USA bei den A részvételi arány változása az Egyesült Államok elnök- és kongresszusi választásain (1954-1978.) (A Der Spiegel grafikonja-KS) V alami baj van az ame­rikai demokráciával. A Time hírmagazin „egyenesen botrány”-nak mi­nősíti, hogy a legutóbbi kong­resszusi és kormányzó-vá­lasztásokon a szavazóknak alig egyharmada járult az urnákhoz. Ez a legalacsonyabb rész­vételi arány a második vi­lágháború óta. A politológu­sok lázasan keresik részvét­lenség okát. Megdőlt az az elmélet, hogy főleg a társa­dalom kitaszítottjai marad­nak távol az urnáktól, azok, akik „semmi jóra nem szá­míthatnak fentről”, a délről származó feketék, a tanulat­lan falusiak és a nagyváro­sok nyomornegyedeinek la­kói. A közvélemény kutató in­tézetek arra a meglepő meg­állapításra jutottak, hogy mindenekelőtt azok az elé­gedett, jómódú, művelt fehé­rek nem éltek állampolgári jogaikkal, akik nem látnak összefüggést személyes jólé­tük és a politika között. A második legnagyobb csoport pedig, amely távol maradt a szavazástól, a kö­zéposztály és az értelmiség felső rétegéből került ki. Ér­dektelenségüket azzal magya­rázzák, hogy szavazataikkal semmi se változik, és hogy a jelöltek között semmi kü­lönbséget nem látnak, bár­hogy is reklámozzák azok magukat. Különösen azt ki­fogásolják, hogy nem egy képviselő- vagy kormányzó­jelölt vagyonát tekinti fő érvnek, mint például a re­publikánus William Cle­ments, aki 7,5 millió dollárt fektetett be választási had­járatába, hogy a texasiakat meggyőzze: ő lesz a legal­kalmasabb kormányzó. Az egyetlen kivételt — ahol a részvételi arány néhány százalékkal felülmúlta az át­lagot —, azokon a helyeken tapasztalták, ahol az embe­rek pénztárcáját is érintette a választás. így Massa­chusetts és Oregon államok­ban, ahol nemcsak két jelölt, hanem egy tervezett adóre­form sorsáról is döntöttek. Ha ez így megy tovább — állapította meg Curtis Gans, „Az amerikai válasz­tók kutatóbizottságának” igazgatója — hamarosan oda jutunk, hogy csupán az ér­dekcsoportok szervezett tag­jai szavaznak majd és a kor­mányt az ő képviselőik jelö­lik ki. Az évről-évre' csökke­nő részvételi arány hűen tük­rözi, miképpen vélekedik az Egyesült Államok polgárai­nak többsége az emberi jo­gokat fennhangon hirdető, s magát a klasszikus demokrá­cia példájaként reklámozó politikai rendszerről. — Gáti — összeállította: Hajos László A KGST palotája a moszkvai Kalinyin sugárúton B KGST — amelynek 10 szocialista ország az egyenjogú tagja — janu­árban ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. „A gazdálkodási szfé­rában három évtized alatt a köl­csönös szállítások egyeztetésétől eljutottunk az integrációs intézkedések távlati tervezé­séig”, — jelentette ki a KGST-ről szólva Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök. Az 1971-ben elfogadott Komplex program már kézzelfogható eredményeket hozott, elősegítette a gazdasági együttműködés korszerűsítését, a gyártásszakosítás és ko­operáció fejlesztését, fontos létesítmények közös építését, a KGST tagországok terv- készítésének koordinálását. A KGST országokban gyorsuló ütemben fejlődik a gépipar. Ennek az ágazatnak a részesedése 1976-ban a teljes, kölcsönös áruforgalomban elérte a 40,4 százalékot. A szakosítás elmélyítése ebben az ágazatban lehetővé tette az együttműködő országok­nak, hogy importszükségletük több mint 50 százalékát egymás között, kölcsönös szállí­tásokkal egészítsék ki. A munkamegosztás listája közel 6 ezer gépipari terméket sorol fel. Ebből kiindulva egy sor KGST-ország jelentősen csökkenti, vagy beszünteti azok­nak a termékeknek a gyártását, melyeket megkaphatnak partnereiktől. A KGST ke­retében a Szovjetunió és Lengyelország gyártja az exkavátorok 95, a Szovjetunió és Magyarország az autóbuszok 80 száza­lékát. A felsorolt példák a testvéri országok ér­dekeltségének csak egy kis részét jelzik a sokoldalú együttműködésben,. amely óriási méretekben valósul meg korunk gazdasági életében, kezdve az űrkutatástól, az atom­erőművek építésén keresztül a mindennapi kenyérig. A KGST nem zárt szervezet, nem fordul befelé, több mint 60 nemzetközi gazdasági és tudományos-műszaki szervezettel tart kapcsolatot, mindenképpen elősegíti a Ke­let—Nyugat közötti kereskedelem bővítését. A múlt évben a KGST és a Közös Piac or­szágai közötti forgalom elérte a 30 milliárd forintot. Az eltelt 30 évben a KGST tevékenysé­gével egy olyan szervezet tekintélyét ala­pozta meg, amely biztosíthatja minden tag­ország dinamikus fejlődését, sokoldalúan elősegítheti az egyenjogúságon, kölcsönös előnyökön és a szuverenitás tiszteletben tartásán alapuló nemzetközi munkameg­osztás kibontakozását. Q bből az álláspontból kiindulva kez­deményezte a párbeszédet a KGST az EGK-val, tart kapcsolatot más gazdasági szervezetekkel. A szocia­lista országok biztosak abban, hogy az enyhülés folyamatát gyengíteni igyekvő imperialista és reakciós törekvések ellenére a békére és a nemzetközi együttműködés normalizálására irányuló politika győzedel­meskedik. V. Nakarjakov (APN — KS) Uszty-llimszk jövője Negyedik éve készül az Angara partján a szibériai fafeldolgozó komplexum, amely­nek felépítésében Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió vesz részt. Az épülő cellulóz­üzem fémszerkezeteinek jelentős részét egy Drezda-környéki fémfeldolgozó kombinát szállítja. A résztvevő országqk az építke­zéshez való hozzájárulásukkal arányos mennyiségű cellulózt kapnak Uszty-Ilimszk- ből. Az üzem első, évi 250 ezer tonna kapa­citású cellulózgyárának beindítását 1979 júniusára irányozták elő. A vállalat ered­ményes üzembeállításához legalább 2500 szakmunkást, technikust és mörnököt kell képezni. Amikor pedig az erdőgazdasági fafeldolgozó komplexum teljes kapacitás­sal üzemel, mintegy tízezer embert foglal­koztat majd. Az óriásvállalathoz szükséges szakembe­rek felkészítése bonyolult feladat, mivel a munkaképes lakosság többségét az építő­ipar és a vízerőmű foglalkoztatja. Rokon vállalat pedig nincs Uszt-Ilimszkben. Ez azt jelenti, hogy a bonyolult berendezések­kel felszerelt üzem sokezres kollektívájá­nak felkészítését „a nulláról” kell elkez­deni. A munkaerőtartalék egy részét a végzős középiskolások jelentik. A fiatalok a vá­rosban nemrég megnyílt papíripari szak­munkásképző intézetben szerezhetnek egy év alatt megfelelő képesítést. Ezen kívül az építők közül is sokan a beinduló vállalat­nál maradnak. Számukra esti tanfolyamo­kat szerveznek, ahol a munkával párhuza­mosan szerezhetnek szakmát. Az új cellulózüzem mérnökeit Lenin- grád, Szverdlovszk, Krasznójarszk és Ir- kutszk végzősei közül választják ki. A gyár­ban működő, fiatal szakemberekből álló ta­nács ellenőrzi az ideérkező diplomások megfelelő munkahelyre helyezését, segít a lakás- és egyéb problémák megoldásában. Az ipari objektumokkal egyidőben kor­szerű város is épül az Angara partján. Gyorsan folyik a lakásépítés: évente 150— 160 ezer négyzetméter lakóterületet adnak át. 1982-re, amikor a kombinát teljes kapa­citással üzemel, több mint 1 millió négy­zetméter lakás épül fel. Az építés komp­lex módon folyik. A lakóházakkal együtt iskolákat, óvodákat és bölcsődéket, kultu­rális és szolgáltató létesítményeket is építe­nek. Nem kevésbé érdekes lesz a parkzónában felépülő sportkomplexum. E két objektu­mot több mint száz méter széles, festőién zöld körút köti össze. A fedett sportcsarnokban a számos pá­lyán kívül 4 úszómedence is lesz. 50 méte­res, toronyugró, gyermekmedence és külön medence a kezdő úszók számára. A. Jevreinov (APN — KS) A szakosodás alapján Bulgária évek óta gyárt különböző típusú számológépeket a szocialista országok számára is. Kiváló minőségű termé­keiről ismert a Szilisztrában található „Org- technika” gyár is. Képünkön az itt készülő „ELKA-55” típusú gép utolsó műszaki ellenőr­zését végzik. 30 ÉVES A KGST

Next

/
Thumbnails
Contents