Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-30 / 24. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. január 30. Férfiak a fakanálnál A szocialista társadalom érdeke, hogy minél több fiatal kössön kiegyensúlyozott, anyagi érdektől mentes szerelmi alapon létrejött házasságot, éljen boldog életet. S kis családi közösségben váljék a feladatokat együtt vállaló szülővé. A házasságkötések száma Magyarországon még soha nem volt ilyen magas, mint napjainkban. A társadalomban végbement változások — a megváltozott munka- és életkörülmények — új helyzet elé állítják a családi közösséget is, s ebben az új helyzetben sok fiátal férj és feleség nem találja fel magát. Kezdjük azzal, hogy megváltozott a nő helyzete is. A feleségek, anyák többségének önálló foglalkozása van, szakmát tanult, dolgozik. Így önálló jövedelmével anyagilag is biztosítja a családi otthon megteremtését. bővítését, a család életvitelét. Ugyanakkor a hagyományos női munkákat jelentős részben még továbbra is az anyák végzik], tehárt mindenképpen több tevékenység, megterhelés hárul rájuk. Időszerűtlen és igazságtalan lenne, ha az apa nem törekedne arra, hogy a családon belül a terheket egyenlően osszák meg. Sokan úgy vélekednék, hogy éppen ezért ma nehezebb apának lenni, mint hajdanában. Egyrészt igaz. ment mindazoknak a jogoknak, amelyeket a társadalom a feleségnek nyújtott, mintegy ellentéteként a férjnek is számos kötelezettséget kell vállalnia a hagyományos otthoni munkakörből; szabad idejét tehát össze kellet hangolnia a többnyire ugyancsak dolgozó feleség szabad idejével. Ugyanakkor — és erről feledkeznek meg sokan — könnyebb is apának lenni, elsősorban ott, ahol a család gazdasági alapjainak megteremtése már nem egyedül az ő vállára nehezedik, ahol a család jólétét, biztonságát a férj és feleség együttes keresete biztosítja. Hány családban fordul elő, hogy az apa a délelőtti műszakiban dolgozik, az anya pedig délultán. Nyilvánvaló, hogy a délután sem lehet korlátlanul az apáé. Vállalja a bevásárlást, vagy ha azt a feleség reggel már elintézte, ő hozza haza a kicsit a bölcsődéből, a nagyobbat az iskolából. Mint ahogyan sízámosan már magától értetődően vállalják akár a nagymosást is, amely gépesített háztartásban rövidebb időt igényel. S ott, ahol esetleg az apa is tanul, jó alkalom a nagyobb gyerekkel való törődésre, ha együtt hajolnak a könyvek fölé. C supán egyikét példát ragadtunk ki, hiszen a család körülményeitől függnek a különféle feladatok, tevékenységek. De ezekben az apáknak felelősségteljesen részt kell vállalni egyben biztosítéka a harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb, életre szóló házasságoknak is. B. K. Mindent csak mértékkel Századik születésnap — Tavasz utca? Hát... Azt nem tudom, merre van, de ha megmondja, kit keres, csak könnyebben segítek. Tamás Pista bácsit? No, akkor a kövesúton menjen a nagy kanyarig, aztán forduljon balra. Megtalálja — igazít el egy csizmás, kucsmás idős ember. Már indulnék, amikor még hozzáteszi: — Száz esztendő. Csuda szép kor. Jászkiséren senki nem élt meg ennyit. Az öreg tavaly még maga vágta a begyújtani valót, járt a keze, mint a motolla. Igaz, akkor még csak 99 éves volt — kacsint huncutul. Tavasz mca i. Hosszan elnyúló, takaros parasztház a falu szélén. Aprócska ablakszemek hunyorognak a fagyott utcára. Veres István, az ünnepelt veje, a veranda üvege mögül integet, kerülnék talán hátulról, ott nincs ráfordítva a kulcs. — Tamás Pista bácsit keresem. — Az ágyban találja, épp az „ebéd utáni” pipáját szívja. Az oldalsó kisszobában meleg és pipafüst. A század elejét idéző, vándorpiktor festette portrék a falon. — Újságíró? — néz föl a párnák közül a százesztendős bácsi. — Mit akarhat? — Beszélgetni édesapámmal — mondja Mariska néni, a lánya. — Az az én legnagyobb bajom, hogy így ágynak estem, mert nem tudok semmit se csinálni. Pedig egész életemben dolgoztam. Volt tíz köböl földem, ahhoz még vettünk tizenhármat. Vetettem búzát, árpát, kukoricát, zabot, mindent, amit kellett. Volt még két lovam is, aprójószág a ház körül, tudtunk mit csinálni. EGY HOSSZÚ ÉLET — Itt születtem Kiséren 1879 januárjában. Nem is igen mozdultam ki a faluból, mert a föld nem maradhatott magára. Emlékszem a nagy tiszai árvizekre, különösen arra, ami ’88-ban volt, az egész falu kosárban hordta a gátra a földet, hogy megfogjuk a vizet. Igaz, gyerkőc voltam, de nekem is akadt dolgom. Igen nagyon szerettem mindig a lovat. Az első háborúban is mellettük szolgáltam. Onnan parádés kocsira kerültem, a tiszturakat hoztam-vittem. Ez már T6-ban volt, Szerbiában. Ha nem én ültem a bakon, kiabáltak utánam, hogy hol van az a Tamás, kerítsék elő. Mindenáron altisztet akartak belőlem csinálni, alig tudtam letagadni író-olvasó tudományomat. Az őszirózsás forradalom híre Linzben ért bennünket. Szépen összepakoltunk, leszaggattuk a sapkarózsát és elindultunk hazafelé gyalog. Pihenésre nem volt idő, másnap már indul- tum a földünkre, mert az asz- szony egyedül nem nagyon boldogult. SÉTO OZ IDŐBEN Ide-oda kalandozunk az időben. Mi minden fért bele a száz esztendőbe? A fényes milleneumi ünnepségek sírva vigadása, két világháború, közben a Tanácsköztársaság 133 napja, a felszabadulás. a béke évei. Tamás István bácsit a föld, a zöldülő vetés, a bimbózó gyümölcsfák mellől alig szólította el a történelem. Tette a dolgát. — Életemben először 1919. május 1-én hallottam az In- ternacionálét. A vasútállomás fele volt Bornemissza főjegyzőék teniszpályája, oda vonult ki a nép. Az unokaöcsém. Tamás Jani is ott fújta a karban. Amikor a román királyi csapatok Pestnek indultak, elhajtottak minket is. meg a lovainkat is. Nagv- káta alól sehogyse akartam továbbmenni. Elég volt a sok lövöldözésből, a halottakból. Mondom pár kisérinek. no, jöttök-e velem? Abonyi Gerzson komámmal szöktünk meg végülis. Akkor aztán nyugodtunk kicsit. lassan rendbe is jöttünk. Visszaugrunk 1906-ba, amikor a katolikus templom építői sztrájkba kezdtek, olasz vendégmunkásokkal fejeztették be a munkát. István bácsi a régi bálokról, lakodalmakról emlékezik — haj, micsoda vőfély voltam —, mesél a megváltozott faluról, a megváltozott emberekről. VON-E TITKtt...? — A földet túrtam egész életemben, én mindig dolgoztam. Arra neveltem a lányom is, sose legyen tétlen, hasznosan múlassuk az időt. Korán keltünk, korán feküdtünk. Aki sokat dolgozik, annak kell a pihenés. Szeretem a jó bort, a pipát régóta szívom, de mindent csak mértékkel. Amíg az apám előtt nem kaszáltam, nem is gyújthattam rá. Doktor sose járt nálam. Feri öcsém néha átjön, ő is elmúlt már kilencven. A múltkor — még az őszön — panaszkodott a derekára. Mindom neki, gyere, fűrészelünk egy kis fát. Ejnye, bátyám, hát fáj a hátam! Nem baj, majd ülve csinálod. Mesélik, hogy amikor a 23 köböl földdel meg a két lóval belépett a termelőszövetkezetbe, aratás idején öregnek titulálták a legények. Annyit se szólt rá, hogy fakabát. Megmarkolta a kaszát a nyolcvanéves ember, és nekifogott. Ahogy végzett a kijelölt egyemberes darabbal, átballagott a legényekhez. Nekik még kétórányi munkájuk maradt. MOSTONáBON — Itt élek a fiatalokkal — mondja Pista bácsi' — most- már hetedik éve. Egyedül voltam nagyon a régi házban. A lányomék jól tartanak, főznek, mosnak rám. Csütörtökön töltötte be a tizedik X-et, nagy volt a fölfordulás a Tavasz utcában Unokák, dédunokák, közeli és távoli rokonok, úttörők, a tsz és a tanács képviselői, ki tudná még felsorolni, hányán köszöntötték. így köszöntötték: jövőre újra eljövünk. Hortobágyi Zoltán Hollőinvázió „Kiállta a csúcsterhelést is, jól vizsgázott a karácsonyi, az év végi íorgalomban a levélfeldolgozó gépsor — jelentették be a postavezérigazgatóság tegnapi sajtótájékoztatóján, lamelyen összegezték a levélfeldolgozás automatizálásának eddigi tapasztalatait...” Január 19-én „Jól visgázott az automata” címmel jelent meg az MTI így kezdődő információja lapunkban. Nos, a január 18-i sajtó- tájékoztatón elhangzottakat a rádió, a televízió már aznap országgá kürtölte, s az ember önkéntelenül is elidőzött gondolatban e csodaautomata hallatán. Naponta 600 ezer levél, levelezőlap válogatása, osztályozása, irányítása ... Iszonyatos meny- nyiségl Szédületes iteljesít-( mény! Le a kalappal a gépsor japán tervezői, kivitelezői, de magyar kezelői előtt is. Az illetékesek időt, fáradtságot, pénzt nem kímélve fáradoznak a klasszikus postaszolgáltatás érdekében. A papíriparnak például 40 millió (!) forintot előlegezett a posta — olvasom —. hogy az automatához megfelelő borítékolcat, levelezőlapot gyártsanak. Nem akármilyet ám, „csíkozottat”, mert az automata válogatós. csak ezeket tudja osztályozni. Arról is hallottunk, hogy a piros tintát nem álilhatja. tehát a mi dolgunk, hogy az irányítószámokat kékkel, feketével írjuk. Ha nem, hát vessünk magunkra; később kapja meg a címzétt a levelünket. örvendetes, hogy a postának bőven van pénze. Ezért is merem javasolni a követ3ru. !>g oc kezöket. Pillanatnyilag — nem tudom, milyen szisztéma szerint — valahol, valamikor rábélyegeznek a borítékra. levelezőlapokra egy hollót (némelyikre kettő is jut), hogy aszongya: „A levél iráfiytűje az hiányító- szám!” Ha mindenáron ragaszkodnak a hollóhoz, terveztessenek egy rendesebb hollót... Úgyis benne vannak a szervezkedésben. (Azt megkockáztatni sem merem, hogy hagyják ki a „buliból1”. Aki tud borítékot címezni, holló nélkül is megtanult.) Nekem a hollóval alapjában véve a világon semmi bajom nincs. Csupán az zavar egy kicsit, hogy nem tudom tőlük elolvasni a levél (levelezőlap) feladójának a nevét, címét — vagy egyiket sem. Ha mondjuk a keresztanyám ír, akkor oké. mert azt tudom, hogy ő hol lakik. Legfeljebb ha levelezőlapot küld, nem tudom elolvasni a felső sorokat. Úgysem a lényeggel kezdi... Akkor vagyok kifejezetten bosszús, amikor megkapom a szerkesztőségbe érkezett rejtvényeket, s nem rejtvényeket! Mert mindenféle levél érkezik kibogozhatatlan névvel-címmel, és gondolom, nemcsak hozzánk ... Ezért most már a helyes megfejtéseken túl kínosan ügyelek arra is. hogy a nyertesek nevét-címét el tudjam olvasni. Előfordult már, hogy kollektív összefogással sikerült a „holló alatti” nevetőimet megfejtenünk ... íme, néhány levelezőlap-részlet mutatóba, de ennél többet őrzök fiókomban. — f j — A hidegben vastagra „hízott” balatoni jeget a siófoki Sió Termelőszövetkezet dolgozói több helyen vágták. A húsfeldolgozó üzemekben ugyanis kétezer mázsa jeget hasznosítanak a nyári nagy melegben. Addig vermekben tárolják a „fagyot” „de aki meggyógyult, arról nem készül örömjelentés” Napok óta beszédtéma az utcán, az üzletekben, oresszókban, munkahelyeken: a rák. Nem hiszem, hogy bármilyen világsikerű film vagy érdekfeszítő krimi igy fel tudta volna korbácsolni a magyar tévénézők érdeklődését, mint a rákbetegségről szóló, három estén át! sugárzott dokumentumfilm. Valit, akit megnyugtatott, volt alkit nyugtalanná tett az őszinte beszéd, amit a rákkutatás és a -gyógyítás legkiválóbb magyar profesz- szoraitól hallott. Az első adás után még csak latolgattam, nem ártana, ha megvizsgáltatnám magam. A második után már döntöttem: orvoshoz megyek. De mi lesz, ha csak minden második felnőtt tévénéző jut hasonló elhatározásra, s tömegesen megrohamozzák az onkológiai gondozókat? —Azért tömegesen nem ■ rohamoztak meg bennünket — mondta Szendjrei László, a megyei onkológiai gondozó vezető főorvosa — igaz, hogy még be sem fejeződött a dokumentumfilm-sorozat, amikor már ugrásszerűen megnőtt a forgalmunk. Egyik-másik munkahelyről megindult az áramlás, hatosával, hetesével jöttek, elsősorban a nők. Zömmel olyanok, akik panaszmentesek, egészségesnek érzik magukat. Természetesen akadt köztük néhány, aki már régebben felfedezett, de elba- gatelizált tünetei miatt eddig nem kereslte fél az orvost, ha nincs a tévéfilm, most sem tette volna meg. Semmi riadalom, inkább a gátlásaiktól, félelmüktől szabadította meg őkét az őszinte szó, amit a rákról, a megelőzésről, a gyógyításról hallattak. Jó lenne, ha minél többen szánnák rá magukat a vizsgálatra. — A megyei onkológiai hálózat bimá? — A tömeges lerohanásit nem, de az ésszerűen megszervezett vizsgálatokat igen. Szolnokon kívül Jászberényben, Tiszafüreden tes Karcagon van onkológiai gondozó, halt településen (Tiszaföld- váron, Kunhegyesen, Kisújszálláson, Kunszentmárton- ban. Mezőtúron és Török- szentmiklóson) pedig szak- rendelés. Ezen túlmenően minden húszéven felüli nő, aki bármilyen nőgyógyászati vizsgálaton vesz részt, egyben átesik a rákszűrésen is. Ha ez nem történne automatikusan, azt javaslom, kérjék meg az orvost ennek az egyszerű vizsgálatnak az elvégzésére. A gondozói hálózat betegforgalma bizonyítja, hogy évről évre egyre többen meg is teszik. Míg 1976-ban a gondozottak száma 4 ezer 100 volt, tavaly már 6000 fölé emelkedett, ebben az esztendőben összesen 44 és fél ezer embert vizsgáltunk, kezeltünk illetve gondoztunk. Az onkológiai hálózaton kívül egyéb szervezett formában is folyik a rákellenes küzdelem. Köztudott, hogy milyen eredményesen működik a tüdőgondozói hálózat. Tavaly a megyében a szűrések során 288 új rákos beteget fedeztek fél. Említést kell tenni a jászberényi kórház gasteroentológiai decentrumárói is, ahol az elmúlt évben 216 gyomor-, epeúti és vastagbél carcinomas beteget diagnosztizáltak. K. K. Hivatásos kincskeresők Jutalom a lelőhelyért Léteznek-e manapság kincskeresők? Attól függ ... Mert mi számít ma kincsnek? Száz évvel ezelőtt még csak az arany, az ezüst, a gyémánt. Ma ezeknél is többet érnek az ásványi nyersanyagok, különösen a „fekete arany”: az olaj. De nem kevésbé értékes a földgáz, a bauxit, a szén sem. A „hivatásos kincskeresők” — geológusok, geofizikusok, vegvé- szek — százai és ezrei kere- sik-kutatfák szerte a világon. * * * Közismert, hogy hazánk ásványi nyersanyagokban szegény, de van néhány nemzetközi viszonylatban is jelentős lelőhelyünk. Ezek hasznosítása nagy intenzitással folyik. (Bauxit, lignit, kőolaj, földgáz.) Az ásványi nyersanyagok világpiaci árrobbanását követően még nagyobb jelentőségűvé váltak. A kutatások újult erővel folynak: évente közel hárommilliárd forintot fordítunk az ásványvagyon felderítésére. A nehézipari miniszter és a Központi Földtani Hivatal elnöke az elmúlt év végén együttes utasítást bocsátott ki, amely előírja, hogy jutalomban kell részesíteni a nagy mennyiségű, különösen értékes ásványi nyersanyagok lelőhelyeinek felderítésében érdemben részt vevő kutatókat. Jutalmazható például egy olyan kőolajtelep felfedezése, amely legalább ötmillió tonna gazdaságosan kitermelhető kőolajkészletet tartalmaz. (Ez két és félszerese jelenlegi termelésünknek.) Kőszén esetében százmillió tonna, a bauxitnál tízmillió tonna az alsó határ. — Ferenczj —
