Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-30 / 24. szám
1979. január 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 RAP*IO hullámhosszán n sárga telefon Vészi Endre nemcsak egyik legtöbbet publikáló írónk, hanem egyike azon keveseknek is, akik minden irodalmi műfaj rendszeres művelői. Rádiójátékaival hazai hangjá- tékirodalmunk élvonalába tartozik. Az elmúlt hétfőn hallhattuk a Rádiószínház bemutatói sorában A sárga telefon című művét, melyet kemény szatírának szánt az író — de amely végül is megrekedt a felszínes bírálat szintjén. A címbeli tárgy — sok más furcsa kellékkel együtt — egy kivételezett körülmények között élő vezető tulajdona volt, szimbóluma egy életformának. Ugyanolyan nélkülözhetetlen elem, mint e furcsa világ személyes részesei, a főnökük minden igényét kiszolgálni igyekvők. E sárga telefon a főnök halála után új tulajdonost kap, új vezető érkezik, aki csak hümmög a számára oly meglepő látványtól, és először tiltakozik a bőséges reggeli, a pihenőszoba, az ottani harcjátékok, a telefonon (a sárga telefonon) jelentkező szerető (az elődtől örökölt szerető) és sok más használata ellen, míg végül meghajlik a körülmények előtt, és elfogadja e kivételezett élet nyújtotta „sajátos” előnyöket. A cselekményvázlat még magában hordozza a fentebb említett szatíra lehetőségét, bár szélsőséges elemei miatt csak valóban kiváló rendezői eszközökkel tartható (lett volna tartható) a realitások szintjén. A sárga telefon fantomalakjai nem egy szerves világ szereplői, hanem megmaradnak a különösség, pontosabban a különcködés megszólaltatott bábjainak. Az új vezető sorsának alakulása nincs íróilag megalapozva, a többi szereplőhöz hasonlóan személytelen figura — s hogy a cselekmény alakulása nem személyiségéből következik, azért is van, mert nincs önálló egyénisége. E fogyatékosságokat a rendező Varga Géza sem tudta kiküszöbölni, bár a jól megválasztott, fokozatosan gyorsuló tempóval igyekezett azokat elfedni. Műsorvezetőkről — röviden A Senki többet? Harmadszor! elmúlt hétfői adása kapcsán meg kell említenünk, hogy a már sokszor dicsért Szilágyi János egyre többször lépi át a közvetlenség etikai határait, amikor beszélgető partnereit zavarba hozza. S néha az az érzésünk, hogy szinte élvezi a maga teremtette nehéz helyzeteket, amelyekből az amúgy is mikrofonlázzal birkózókat lekezelő gesztusokkal „menti ki”. S minthogy egy efféle rádióssorozat sikere elsősorban a játékvezető teljesítményén múlik, félő, hogy háttérbe szorul az eredeti cél, a felszabadult, kellemes, tétnélküli játék. Ellenpéldát szolgáltatott a csütörtöki Mit játsszunk?, amelyet Vitray Tamás vezetett. Végig kezében tartotta a közel másfél órás műsor irányítását, könnyedén oldotta meg a felmerülő technikai problémákat, s nem jött zavarba. ha változtatnia kellett az eredeti tervhez képest. Egészen másféle feladatot kellett megoldania Horváth Jánosnak, aki az elmúlt heti Hétvégi panorámát vezette. Az ajánlóműsor azt a funkciót vállalta születésekor, hogy igyekszik orientálni a hallgatók érdeklődéséti javaslatokat tesz szabad idejük hasznos eltöltésére. Ennek persze csak akkor tud megfelelni. ha mindezt olyan formában teszi, ahogyan arra Horváth János mutatott példát: nemcsak ismertette ajánlatát. hanem személyes meggyőződése éreztetésével elérte. hogy a hallgatók ne csak reklámnak tekintsék javaslatait. — sk — Ódon falak között, modern .oktatás Látogatás az egri főiskolán A debreceni Nagyerdőben még megtalálható az alapkő, amely tudtára adja az arrajárónak, hogy „e helyen pedagógiai főiskola épül". Az ügy tulajdonképpen ennyiben maradt. A főiskola mindössze egy évig működött Debrecenben. A Kossuth Lajos Tudományegyetem alagsorában, hevenyészett előadótermekben tizennyolc lelkes, főleg középiskolai tanár irányításával alig száz tanítvány kóstolt bele a főiskolai hallgatók életébe, ismerkedett a pedagógiával. A következő év, 1949 szeptember a már másodéves hallgatókat s a tanári kar egy részét Egerben találta, a debreceni állapotokhoz képest jóval kezdvezőbb körülmények között. A főiskola épülete szemben a székesegyházzal, kétszázhúsz évvel ezelőtt épült barokkcopf stílusban. Építtetői egyetemnek szánták, de elképzelésük sohasem teljesült. Az erődítményre emlékeztető épületben volt tanítóképző, jogakadémia, líceum, elemi iskola, s sok esetben három-négy intézménynek adott otthont. Immár harminc éve pedig a három méter vastag falak mögött a nyolc méter magas előadótermekben, szemináriumi helyiségekben általános iskolai tanárjelöltek készülnek hivatásukra. „A honfoglalás” A három évtizeddel ezelőtti egri „honfoglalás” nem volt egészen zökkenőmentes. Az újat megtestesítő fiatalság gyakran összetűzésbe került az egyházi méltóságokkal s hívekkel. Dr. Szűcs László, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgatója még élénken emlékezik ezekre az évekre; mint hallgató került az intézménybe 1950- ben. A fenntartásokkal fogadott főiskola az évek folyamán a város egyik nevezetessége lett, a pedagógus berkekben pedig szigorúságával vált híressé. Má a huszonkét tanszéken száznyolcvanán készítik fel a pályára a több mint ezer nappali és nem sokkal kevesebb levelezős hallgatót. A főiskola vonzáskörzete hat — Borsod-Abaúj-Zemplén, Nóg- rád, Szolnok, Komárom, Pest és Heves — megyét érint. Az egri főiskolán választható szakok egy része nem azonos a többi főiskoláéval. A legszembetűnőbb, hogy angolszakos képzést is folytatnak, bár az általános iskolákban nem tanítják a nyelvet. Angol nyelvi képzés — Hét évvel ezelőtt indult az angolszakos képzés — mondja a főigazgató. — A végzősök harminc százaléka helyezkedett el általános illetve középiskolában, a többiek vagy a MALÉV-nél vagy az IBUSZ-nál vállaltak munkát. — Nem túl nagy luxus egy tanárképző intézményben más területekre képezni szakembereket, s lehet-e egyáltalán annak nevezni őket. hiszen a pedagóguspályára készültek. — A MALÉV-nél s az IBUSZ-nál is a nyelvtudásukat hasznosítják, de a pedagógiai képzettség sem árt, ha például az idegenvezetésre gondolunk. Az általános iskolákban valóban nem tantárgy az angol — bár hét évvel ezelőtt volt erről szó. s talán az oktatási reform idején majd valósággá válhat, fakultatív tárgyként. Egyébként a gyakorló iskolában van angolt tanuló osztály, s hallatlan népszerű a gyerekek körében, akárcsak a szak a hallgatóknál. — Nem minden szak eny- nyire kedvelt... — Ennek ellenére nincsenek beiskolázási gondjaink. A humán tárgyakból öt-hat- .szoros, a testnevelésből tízszeres a túljelentkezés, de az is igaz, hogy a természettudományos szakokat nem sokkal többen választják, mint amit a keretszám engedélyez. — S milyen arányú a lemorzsolódás? — A nappali tagozatosoknál tíz százalék, a levelező- söknél, sajnos, jóval magasabb. Ez utóbbi okát én abban látom, hogy akik képesítés nélküliként kerülnek a pályára, sok esetben a középiskolában sem tartoztak a legjobb tanulók közé. Az országos összesítés szerint az egri végzős főiskola sok hetven százaléka pályázat útján helyezkedett el tavaly, s ezzel az aránnyal az első helyen állnak a tanárképzők között. Az Egerben végzetteket szívesen alkalmazzák az oktatási intézmények, hiszen a főiskola jó hírnevet szerzett a tanárképzésben, s keresettek a népművelő szakosaik is. A főiskolán öt éve alakult meg a népművelési tanszék. A diplomások fele tanít, fele népművelőként dolgozik. A főigazgató szerint nem tudnak annvi népművelő szakost képezni, mint amennyire szükség lenne, főleg a vállalatok, üzemek igénylik őket. Pezsgő tudományos élet A főiskolán pezsgő tudományos élet bontakozott ki. A tanszékvezetők csaknem fele kandidátusi fokozatot ért el. A hazai szakmetodikát — amelyet tíz éve művelnek különös gonddal — az egriek ismertették el tudománynak a közvéleményben. A főiskola — két szovjet, egy NDK-beli, egy szlovák és egy vietnami pedagógusképző intézménnyel áll tudományos kapcsolatban, elsősorban metodikai kérdéseket dolgoznak fel közösen. — S hogyan készítik fel a hallgatókat az új oktatásinevelési tervekre? — Szerencsések a hallgatóink — vélekedik a főigazgató —, hiszen engedélyt kaptunk arra, hogy a gyakorló iskolában az új dokumentumok szerint tanítsanak. A most végzőket már az új oktatási-nevelési tervek szellemében készítettük fel a hivatásukra. Ebben a tanévben már a technika szakra is beiskoláztunk hallgatókat. A tapasztalatok szerint igen jó csoportot sikerült összeválogatnunk, érdeklődők, nagy- nagy lelkesedéssel végzik a legkülönbözőbb feladatokat a szőlőoltástól egészen a tekercselésig. Ha valamit kívánhatunk: ilyen felkészült, lelkes fiatalok érkezzenek hozzánk a mostani felvételi vizsgákra is mind a hat megyéből. Tál Gizella Gyerekeknek csak a legjobbakat! Andersen—Keleti: Pacsuli palota A SZIGLIGETI Színház jó öt éve minden szezonban megörvendezteti legifjabb nézőit egy-egy gyermekda- Úalbbal. Ngm oéloim. hogy megvonjam ennek az öt évnek a mérlegét, bár ez sem volna érdektelen feladat, de a legutóbbi darabból, az Andersen meséje alapján készült Pacsuli palotáról írva lalkerülhetetlen némi visz- sza tekintés. Kezdetben a gyerekekkel együtt örültünk, hogy a „meseszínház” egyáltalán van, hiszen jórészt ismertük a gondokat, amelyek közepette létrehozták. A társulat kis létszáma, s az a nagy művészi ambíció, amely tehetséggel párosulva a Szigligeti Színházait az ország legjobb színházai közé emelte, kevés erőt hagyott más feladatokra. Mindenki tisztában volt a gyermekszínház jelentőségével, mégis, a legfiatalabbaknak szánt előadások művészileg halványabbak voltak a színház egyéb produkcióinak túlnyomó többségénél. Ez a helyzet az idei évadban sem változott. Andersen „A császár új ruhája” című meséje nyomán Keleti István írta és rendezte a Pacsuli palotát, majdnem végig meglehetősen ragaszkodva az eredeti mese cselekményéhez. A végén azonban a förgeteges ander- send (ki)nevetés helyett a darab valamiféle (jó adag didaxist sem nélkülöző) ösz- szeborulásban oldja fel az ellentéteket. Ebből következik, hogy a szatíra mindvégig vékonyan „csörgedezik” a színpadon, a darab humora jórészt a helyzetkomikumra épül. HoRósi Frigyes láthatóan o|tt érezte magát igazán jól Pacsuli király szerepében, ahoi némi jellemábrázolásra nyílott lehetősége, hálás itapsot is ezekben a jelenetekben kapott. Mellette Sebestyén Éva és Andad Kati játéka tűnt még ki az átlagból. A PACSULI PALOTA is azt bizonyítja, hogy a Szigligeti Színháznak a gyermekelőadásokat jobban kellene integrálná művészi programjába, hiszen saját lehetséges nézőit nyeri meg, vagy hagyja közömbösen ezekkel az előadásokkal. Most örülünk, hogy van gyermekszínház, de itt az ideje, hogy feltegyük a kérdésit: milyen? Nos, egyelőre még nem olyan, amilyennek láitni szeretnénk, s amilyen a színház jelenlegi adottságai szerint lehetne, ha például több neves, vezető színészt vonnának be ebbe a munkába, s egyáltalán, minden szempontból a „színházcsánálás” szerves részének tekintenék. B. A. Hétköznap este a kunmadarasi művelődési házban EdSey Mister MacAreck FORDÍTOTTA: ■ mImÍíMI BÁBA MIHÁLY UmICICI 6. Ekkor új kereseti alkalom kínálkozott. Egy bizonyos „társaság” bátor embereket keresett kis csomagok szállítására a Kairó—Marseille, London—New York útvonalon. A csomagok könnyűek voltak. A celofán zacskókban fehér por volt, morfium. Franciaországban heroinná dolgozták fel és így vándorolt Angliába és Amerikába a narkotistákhoz. Változott persze az ára is. Irakban a rendes ópium kilója alig 4000 dollárba került. Egyiptomban, ahol az ópium morfiummá változott, a „fehér hó” ára 15 000 dollárrá növekedett. Angliában és az Egyesült Államokban a narkotisták a heroinért 80—100 ezer dollárt fizettek kilónként. A munka azért volt veszélyes, mert már Kairótól kezdve szaglásztak utánuk az Interpol ügynökei. A tettenért csempészt 20 évi börtön fenyegette. Felesleges hozzátenni, hogy a szállító futár kockáztatott a legtöbbet, ugyanakkor ő keresett a legkevesebbet. Makarek csak három utat tudott megtenni, Kairó—London között. Minden egyes alkalommal más-más hamis papírral utazott. Egy-egy ilyen út ezer dollárt jelentett neki. Negyedik utazáskor Brüsszelben az állomáson letartóztatták. Azonban sikerült kitépnie magát a belga rendőrség karmaiból, átugrott a két pályatest közötti dróthálón és felugrott egy induló vonatra. Tudta, hogy a rendőrség már riadóztatta a kövekező állomást, ezért kiugrott a száguldó vonatból. Ugrás közben kitörte a bokáját. Ennek ellenére a vágány mellett elásta a veszedelmes csomagot és törött lább.al visszasántikált Brüsz- szelbe, hogy elrejtőzzön egy lengyel ismerősénél, aki kertész volt egy gazdag belga házában. Amikor a királyi haditengerészek volt tisztje meggyógyult, egy fillér nélkül maradt az idegen városban. Barátjának vendégszeretetét már nem vehette igénybe tovább. Különben sem volt itt biztonságban. Kölcsönkért pénzen elutazott Antwerpenbe. Jó igazolványok nélkül csak a kikötőben kaphatatt munkát, de csak nehéz rosz- szul fizetett munkát. Végülis sikerült valahogy visszatérnie Angliába. Ott azonban nem volt könnyű munkát találnia. A lengyelek iránti lelkesedés már régen elillant, az angolok egyre ferdébb szemmel nézték a furcsa idegeneket, akik a háború befejezése ellenére nem akartak hazamenni. Azok, akiknek volt egy kis tőkéjük és nem lettek az ügyes szélhámosok áldozatai, valahogy boldogultak. Makarek szerencsés volt, amikor az egyik angol ismerőse révén sikerült állandó munkát találnia. A Jermyn Streeten az egyik szállodában kapott munkát. — Nyolc órán át, délután négy órától éjfélig, álltam egy kis sötét heyiségben — mesélte Henio —, és végeláthatatlan mennyiségű poharat, tányért, kést, villát, kanalat mostam. Minden törött edény árát levonták a fizetésemből, és minden vendég reklamálásáért, hogy piszkos a tányér, vagy a villa, büntetést kellett fizetnem. Az első hónapokban semmit sem kerestem, sőt gyakran kiderült, hogy és tartozom a munkaadómnak. Később fantasztikus gyakorlatra tettem szert. Sokezer különféle edényt, evőeszközt mostam törés nélkül. Még arra is volt időm, hogy egy cigarettát elszívjak. De- hát végül ezt a foglalkozást is abba kellett hagynom. — Megint állampolgárságot kértek? — kérdeztem. — Nem. Az angolok megengedik, hogy piszkukat idegenek mossák, nem érdekli őket a származásuk — nevetett mister MacAreck. — Egyszerűen a szálloda vezetősége kiszámította, hogy jobb két mosogató legény alkalmazása helyett megvenni az olasz automatát. A kiadás ugyan nagy, de megéri. Az automatának nem kell enni adni, pontosan dolgozik, nem töri az edényeket és nem kér bért kéthetente. Az egyik szombaton a pénzesboritékom mellé kaptam egy nagyon udvarias levelet, amelyben a szálloda igazgatója őszinte sajnálattal értesített, hogy a legközelebbi hétfőtől ne fáradjak be a munkahelyemre. A levél a legőszintébb kívánságot tartalmazta a jövőre vonatkozóan és biztosított változatlan baráti érzésükről és tiszteletükről, mely megilleti személyemet a hotel vezetősége részéről. — Aztán mi történt? — kérdeztem. — Aztán? Meggyőződtem róla, hogy munkát nehezebb találni, mint korábban. El akartam utazni Ausztráliába, de nem volt pénzem. Korwa- liban szénbányába felvettek a lengyelek, de ez a munka sokkal nehezebb volt, mint a tányér mosogatás, s azzal a perspektívával kecsegtetett, hogy a széntermelés legkisebb konjunktúrája miatt állás nélkül marad az ember. Akkor értettem meg igazán, amiről tegnap beszéltem neked. A gazdag és az úgynevezett becsületes ember, nem mulaszt el egyetlen alkalmat, hogy a jog palástja alól kiforgassa a szegényebbeket és a tőle tapasztalatlanabbakat maradék vagyonukból. Elhatároztam, hogy én is kipróbálom ezt a módszert. Ezúttal én öltöm magamra a naiv ember szerepét, akit az ügyes businessman igyekezni fog megfosztani az utolsó fillérjétől. Az lettem, akit Lengyelországban hochs tapler- nek neveznek. De hochs tap- ler nagy stílű! Aki pénzt, súlyos összegeket képes kombinálni. De engem soha senki nem látott a vádlottak padján. Egyetlen általam becsapott „áldozat” nem vaN lotta be, hogy ismer engem. A velem való ismerkedés és az, hogy engem akarnak becsapni, nagyon sok fontjukba, dollárjukba került. — Hogyhogy? Nem értem! — Iszunk még egy kávét — javasolta Hieno és intett a pincérnek, aki majdnem futva érkezett asztalunkhoz. — Két kávét hozzon nekünk, de erőset. A Hennessyt a szerkesztő úrnak, nekem pedig tisztességes lengyel vodkát. A pincér elénk tette a feketekávés csészét, majd ünnepélyesen, nagy ceremóniával töltötte tele a poharakat vodkával és francia konyakkal. Mesélőm ivott egy korty kávét, utána ivott az aranyszínű italból, aztán kényelmesen elhelyezkedett a fotelben és elkezdte elbeszélését. (Folytatjuk)
