Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-25 / 20. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. január 25. n Akár mottó is lehetne: nem a városok formálják az uta­kat, hanem az utak teremtik meg a városokat. Legalábbis a román történész, Nicolei Iorga szerint. És különös­képpen nincs is okom két­ségbevonni megállapítását, most hogy a közelmúlt na­pokban Iasiban jártam, ame­lyet a történelem útjai for­máltak olyanná, mint ami­ilyen! napjainkban és, nem átallom még a közhely-jelzőt sem odailleszteni: a történe­lem kanyargós útjai. E vá­ros neve nem sokat mond a ma ifjú nemzedékének, ha csak turista jó sorsa Romá­niát barangolván el nem vit­te ide, Moldávia egykori fő­városába, a mai Iasi megye székhelyére, a Déli Kárpá­tok és Prut közötti dimbes- dombos szemre szép, de gaz­dálkodásra nem mindenütt alkalmas tájára. Ott, ahol most a hegyoldal­ra futó út — két oldalán a hársfasorral, amögött az Eminescu szobrát és fáját őrző csendes parkkal — meg­torpan egy hatalmas és mo­dern épület előtt, a mezőgaz­dasági akadémia lépcsőinél, ahol csikorogva fordul meg az itt is sárga villamos, meg­kerülve a szovjet hősi emlék­művet, s ahol most a tél ha­vas és derűs csendje öleli a tájat, itt állt fél évig a front­vonal. Állt? Hullámzott e „vonaltól” ide-oda, és hullá­mai vériszaposak voltak és romot tornyoztak romra, harmincöt esztendeje már. A kelet-nyugati és az észak­déli utak, a vizek és hegyek találkozása közepén, Moldá­via ölén ülő többszázéves vi­rágzó város rommá lett, nyolcvanezer lakójának a fe­le elmenekült, elpusztult a háború viharában, a náci ha­láltáborokban. Ügy harminc- ejgytiéhánty esztendeje mán. Mert az évek tovalopakod­nak, csak a sebek, az emlé­kek ülik meg kitartóan a lelkünket. Románia második legjelentősebb városa De Iasi élni akart. És élet­re kelt. Napjainkra megkö­zelítően 350 ezer lakosával, óriási ipari negyedével, s ta­lán még annál is nagyobb egyetemi városrészével, mú­zeumaival, hegytetőkre is te­lepült monostoraival, restau­rált és rekonstruált műem­lékeivel, új áruházaival, szál­lodáival Románia második legjelentősebb városává nőt­te ki magát. Olyan várossá, amelynek volt erkölcsi és anyagi ereje, hogy kibírja az elmúlt évi földrengés, ha nem is háborús méretű, de mégis hatalmas pusztításait is, s amelyek lakóiból töret­lenül árad a munkakedv és valami lassúdad mozgásnak tűnő, valójában megfontolt, kiegyensúlyozott élettempó. Ott álltam fenn a Cetatuia kolostor várfalainak is beil­lő mellvédjén a váratlanul beköszöntött téli napsütés­ben. A város úgy terült el ott lent a völgyben, az egy­kori tó helyén, mintha meg­elégedetten nyújtózkodna egy nagyot a téli napsütés simo­gató ' melegében. Ide nem hallatszott fel semmi a város zajából. Itt állni ..látszék az idő” bár az élet alattunk gyors tempóban halad. Békés, csendes volt a táj, töprengés­re is ösztönző. Déja vu. Már láttam. Ez az ismert érzés fogott el hirtelen. Mintha egyszer' már láttam volna ugyanezt a békés csendű tá­jat, ezt, vagy egy ilyen vá­rost, ezt, vagy ilyen kék eget a fejem felett és a távoli er­dőket, az elmosódott vállú he­gyeket. Igen, mintha már lát­tam volna valahol. Lüktető emberi élet és munka Vologdában, a tajgá ölén, fenn a szovjet Északon talán? Vagy Damas hegyéről lete­kintve Damaszkuszra, amely fehéren vakította bele hátát a mindig kék szíriai égbe? A marseillesi Szent Szűz temp­lomának lépcsőiről láttam e ugyanezt és ugyanígy, amint a szembe fekvő If várát cso­dáltam és leszálló alkonyai­ban? Talán Prága volt, amint a Hradzsinból bámultam aranyát, vagy Szófia volt e ott a Vitosa lábainál? Mert „déja vu”: már láttam. Ezt és így: ezt a békét és csen­det, s ölén a csendnek a na­gyonis zajoson lüktető embe­ri életet, munkát. Dz emlékek megőrzése az élők kötelessége A béke tette Iasit azzá, ami. Meg a békével élni tudó la­kói. És ez a béke az, amely „hasonlóvá” teszi társaival szerte Európában, s egyben ez a béke, az érte és vele való munkálkodás módja, hi­te és eredménye teszi mássá, egyénivé és egyedülállóvá ezt a várost. Az itteniek arra büszkék és nem mulasztják el hirdetni sem, hogy meny­nyi híressé vált alkotó szár­mazik é városból, hány fia lett világhírű, hány egykori és jelenkori lakója szolgálja a város és az egész ország jó szellemének gyarapítását. Az emlékek megőrzése az élők kötelessége. Megőrizni azo- két, akik nagyot és sokat tet­tek a városért, a népért, ám azok emlékét is, akik csak annyit, hogy: meghaltak érte. Akár mottó is lehetne: nem a városok formálják az uta­kat, hanem az utak teremtik meg a városokat. De hadd tegyem hozzá, éppen innen fentről, a Cetatuia kolostor mellvédjéről látni, igen jól látni: a városok formálják a békét. És a jövőt. A magu­két és ezáltal egy kicsit a világét is. A teremteni tudó városok és lakói. Gyurkó Géza Európa-parlament Különös választás Épül a második atomerőmű A nyugat-szlovákiai Jas- lovské Bohunice-ben elké­szültek Csehszlovákia máso­dik atomerőműve első blokk­jának szerelésével. Itt a WER—440 típusú szovjet reaktor két, egyenként 220 megawattos gázturboagregát üzemeléséhez szükséges Hő­energiát biztosít. Az atom- erőművi rendszer ezzel az eddigi 150-ről 590 megawat­tos teljesítményre emelkedik Csehszlovákiában. Mivel a hazai kőszénlelő­helyek az évszázad végére" előreláthatólag a jelenleginél jóval kevesebb szenet adnak, a kőolaj- és földgáz-import­nak pedig megvannak a ma­ga korlátái és a vízienergia hasznosítása sem oldja meg a modern iparfejlesztés ilyen­irányú problémáit, Csehszlo­vákiában az energiapotenci­álnak olyan növelésére tö­rekszenek, amely az atom­erőművek révén válik lehe­tővé. Ezt indokolja, az is, hogy az ország rendelkezik uránnal, ez a fűtőanyag te­hát hazai forrásból nyerhető, ha nemesítését a Szovjetuni­óban végzik is. Csehszlovák kutatók — szovjet kollégáikkal együtt — természetes urán felhaszná­lásával üzemelő atomreaktor terveit készítették el. Szovjet kutatók ugyanakkor közön­séges vizes reaktorokat ter­veztek, sőt már a gyakorlat­ban is kipróbálták azokat. Ezekben tüzelőanyagként enyhén dúsított uránércet használnak és közönséges vi­zet alkalmaznak, ami egy­részt moderátorként hat, másrészt a reaktorból törté­nő hőátvitel céljait szolgálja. Csehszlovákiában elhatá­rozták, hogy ezt az un. vizes reaktort alkalmazzák a to­vábbi atomerőművek építésé­nél. Szovjet—csehszlovák egyezmény alapján ilyen re­aktorral kezdték építeni 1973 áprilisában a Jaslovské Bo- hunicei-i atomerőművet, a másodikat az országban. A most megépült első blokk mellé még egyet építenek, amelynek a szerelési munká­ival jól haladnak. Ugyanitt kezdték meg a harmadik atomerőmű építését, amely 2X440 MW-os teljesítményű lesz. Néhány év múlva e há­rom atomerőmű együttesen 1910 megawattos teljesít­ményt ér el, és ezzel Cseh­szlovákia legnagyobb ener­giaközpontja lesz. További atomerőmű épül Brno köze­lében. A tervek szerint 1990-ig az ország atomerőműveinek összteljesítménye meghaladja a tízezer megawattot és ezzel az összenergiatermelés egy- harmadát ilyen korszerű erő­művek biztosítják. idei váiasz­Kontinensünk fásai kö­zül külön­leges érdekessége lesz a kö­zös piaci országok úgyneve­zett „Európa közgyűlésiének megválasztása. Nyugat-Euró- pa 180 millió választópolgá­ra június 7—10-e között első ízben közvetlen szavazással választja meg a 410 tagú parlamentet. A Közös Piacot létrehozó Római Szerződés 1957-ben ugyan már kimondta egy ilyen testület létrehozásának szükségességét, de a tagor­szágok közötti ellentétek miatt csak most, 22 év múl­tán kerülhet sor annak meg­valósítására. A választói jog nem egyenértékű: Luxem­burgban például mindössze 60 000, míg a Német Szövet­ségi Köztársaságban 736 000 választóra jut egy képviselő. Az „Európai Közgyűlés” hajtásköre nagyon korlátozott lesz: így nem várható, hogy segítséget nyújthat a tagor­szágoknak legégetőbb prob­lémáik, mint az infláció és munkanélküliség megoldásá­hoz. Törvényeket nem hoz-, hat, és az EGK legfőbb szer­vét, a miniszterek bizottsá­gának nem adhat utasítá­sokat. Pénzügyileg pedig csak a 32 milliárd márkás közös költségvetés végrehaj­tását ellenőrzi. (Ez pedig alig 5 milliárddai nagyobb, mint például az NSZK egyetlen tartománya, Bajorország költségvetése.) Mégsem monóhajtjuk, hogy a választás teljesen érdekte­len. Hiszen először válik le­hetővé, hogy kilenc ország­ban egy és ugyanazon a na­pon szavazzanak arányos képviseletben olyan nemze­ti listák alapján, amelyek ezen országok mindegyiké­ben különböző formákban létező irányzatokait tükröz­nek. Más szavakkal: kilenc ország szintjén szavazhat­nak a választók a kommunis­tákra, a szocialistákra, a li­berálisokra, vagy a- keresz­ténydemokratákra . Ezek a pártok persze or­szágonként más-jmás színeze­tűek. Gondoljunk csak arra, hogy például az olasz keresz­ténydemokraták együttmű­ködnek a kommunistákkal, míg az NSZK-beli CDU, de különösképpen a CSU a szo­ciáldemokratákkal szemben is ellenséges. Hasonló elté­rések mutatkoznak más vo­natkozásokban az angol kon­zervatívok és a francia gau- Ueisták között. Ez tükröződik abban, hogy máris két választási szövet­séget igyekeznek szervezni: az Európai Demokratikus Uniót és az Euhópai Néppár­tot. A liberális pártok két végletét a reakciós olasz és a progresszív színezetű dán párt képviseli. Franciaor­szágban és Belgiumban egyébként 3—3 különböző li­berális párt működik. A nyugat-európai baloldal pártjai közül a 11 szocialis­ta, illetve szociáldemokrata párt is egymástól eltérő /programokat hirdet. Míg a francia szocialisták bizonyos antikapitalista .jelszavakat is zászlajukra tűztek, az NSZK szociáldemokrata pártja eze­ket elveti. A brit munkás­párt vezetőinek egy része magával az EGK-vai is szemben áll, míg a nyugat­németek nemzetekfeletiti, va­lódi parlamenti jogkört sze­retnének adni a megválasz­tandó közgyűlésnek. Ezt vi­szont nemcsak az angolok, de a francia szocialisták (és nemcsak a szocialisták) is erélyesen visszautasítják. Nyolc közös piaci ország kommunista pártjai képvise­lőik (Írország kivételével) brüsszeli tanácskozásán meg­állapodtak abban, hogy bár nincsenek illúzióik a meg­választandó parlament haté­konyságát illetően, mégis résztvesznek a választási harcban. Lehetőséget látnak ugyanis arra, hogy ha a bal­oldal megfelelő képviseletet nyer, az eddiginél nagyobb befolyást gyakoroljon az Európai Gazdasági Közös­ség egész politikájára. Vá­lasztási programjukban min­denekelőtt a monopoltőke válságpolitikája elleni harcot hirdetik, a foglalkoztatottság fenntartásáért, a demokrati­kus és szakszervezeti jogo­kért, a nemzetközi feszültség csökkentéséért és a leszere­lésért szállnak síkra. választási A különös harc elő­csa tarozá­sai már folynak. A résztve­vő országok tömegei azonban alig mutatnak érdeklődést, mert nem látják érintve köz­vetlen érdekeiket és nem várhatják, hogy az új Euró­pa-parlament, valamit is megold égető gondjaikból. Gáti István Világszerte keresettek a várnai Georgi Dimitrov Hajógyár termékei. A 70 éves, vi­lághíres gyárat 1908-ban alapították egy hét fős hajóépítő kisüzem utódaként. Ma már több mint 2000 fős kollektívájával az elért munkaeredmények alapján a bolgár szocialista nagyipar egyik legjelentősebb gyára. Harminc- és ötvenezer tonnás teher­szállító tengeri hajói szovjet, svéd, lengyel, norvég, román zászlók alatt szelik a habokat, s rangos helyet biztosítanak a világ többi hasonló gyára között. A várnai hajó­gyár

Next

/
Thumbnails
Contents