Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-25 / 20. szám

1079. január 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5- Jó reggelt kívánok! Már­is mondom, kérem, jegyez­ze! A megye területén az égbolt borult, szélcsend van. A hőmérséklet mínusz négy és mínusz nyolc fok közütt, az előbbit Szolno­kon, az utóbbit Kisújszállá­son és Tiszafüreden mér­ték. Kisúj és Füred térsé­gében szakaszos köd, a lá­tástávolság 100 méter. Minden út járható, a mel­lékutakon azonban vékony jégréteg. Kérem, nagyon szívesen, viszontlátásra I A KPM Szolnok megyei Igazgatóságának hóügyeleti szobája. Ködös szombat, reg­gel nyolc óra. A helyiségben ketten vannak: Szakmári Sándor, — ő az imént adott tájékoztatást telefonon — és Posta Ottó. Szakmári Sándor arca borostás, a szeme kial- vatlan, Posta Ottó frissen borotvált, pihent. Éppen vál­tás van, nem nehéz kitalálni, melyikük volt éjszaka ügye­letben. — Az előbb a megyei ta­nácstól érdeklődtek az útvi­szonyokról — magyarázza Szakmári. — Ilyenkor, ha nincs havazás, ritkán csöng a 13-834, kritikusabb helyzet­ben viszont nagyon sokan felhívnak bennünket. Főleg persze a szállító vállalatok érdeklődnek, de . előfordult már, hogy egy maszek autós megkérdezte, melyik útvona­lat ajánljuk neki, Bécsbe szeretne menni. — Erre természetesen csak akkor tudunk válaszolni, ha URH-n felhívjuk az Ütin- form-ot — mondja Posta Ot­tó. — Mi ugyanis csak a me­gye útviszonyairól, meteoro­lógiai helyzetéről kapunk je­lentést, de nagyobb havazás esetén felvesszük a kapcsola­tot a szomszéd megyékkel is. A két URH készülékünk kö­zül az egyikkel a Dunától keletre eső terület bármelyik pontja elérhető, a másik csak a megyét hálózza be. — Ezt szó szerint veheti — bólogat Szakmári Sándor. — A megyét behálózza az URH- rendszerünk. — Közvetlenül négy üzemmérnökségünket hívhatjuk, vagyis Jászberényt, a szolnoki Landler Jenő utat, Kisújszállást és Tiszafüre­det. Ezen kívül úgynevezett készenléti helyeink vannak, például Kunszentmártonban, Kunmadarason. Nincs a me­gyének olyan eldugott út­szakasza. amelyről fél órán belül ne volnánk képesek in­formációt kérni. / — Bizonyára nem az URH- készülék mellett ülő ügyele­tes szaladgál szétnézni a te­rületén ... — Nem, nem — nevetnek egyszerre. Posta Ottó a falra kifüggesztett táblázatra mu­tat. — íme a téli bibliánk. — November 15-től március 15- ig érvényes, névre, kocsirend­számra szólóan minden nap­ra beosztják az ügyeleti szol­gálat rendjét. Ettől eltérni csak nagyon indokolt esetben. Itt a hóügyelet! igazgatói engedéllyel lehet, összesen hatvannégy gépünk van a megyében, közte hét hómaró, ezenkívül teherau­tók, sószórók. Az üzemmér­nökségeknél ügyeletet ellátó gépkocsik hajnali három óra­kor bejárják a hozzájuk tar­tozó fő- és mellékutakat. Ez körülbelül egy órát vesz igénybe. Az üzemmérnöksé­gek URH ügyeletesei négy és öt óra között kötelesek beje­lentkezni és tájékoztatást ad­ni. Ha nincs kritikus helyzet, csak délután egy és kettő kö­zött jelentenek ismét. — Igen. Bár Szolnok me­gyében nem is a hó okoz kri­tikus helyzetet, inkább az árvizes időszak. Kattogni kezd a telexgép, Posta Ottó befejezi a ma­gyarázatot, hiszen nyolc óra óta ő a hóügyeletes, és a gép elé . ül. Telexezni is tudnia kell a szolgálatosnak. — Amikor nem ügyelete­sek, mi a foglalkozásuk? — kérdezem Szakmári Sándor­tól, aki egyik cigarettáról a másikra gyújt. Fáradtan tá­maszkodik az asztalra. — Ottó előkészítő kalkulá­tor, én pedig művezető va­gyok. Tizenhatunk között — tudniillik ennyien váltjuk 2. Henio álmodozó tekintettel folytatta: — Amerikában a pincér grimaszokat vágna és szem­rehányást tenne a vendég­nek, hogy nem tud választa­ni az étlapból, itt pedig ille­delmesen, udvariasan és gyorsan az egész asztalt meg­terítették. Így van ez Len­gyelországban mindenütt, az első pillanattól kezdve, ahogy átléptem a határt. Az első benzinkútnál, amelyikre rá­bukkantam, még csak meg sem kérdezték, hogy kívá- nom-e. tehát teljesen érdek nélkül megmosták az autót és kicserélték az olajat. Számlát sem állítottak ki, csak meg­hajoltak és jó utat kívántak. Amikor pedig adtam nekik tíz dollárt, maga a vezető ug­rott elő kis irodájából, és amíg a kocsi a kanyarban el nem tűnt, mindannyiart inte­gettek utánam. A szállodá­ban meg milyen kedvesek és egymást, — találni személy­zeti előadót, munkavédelmi felelőst, de főleg műszakia­kat. Ahhoz, hogy valaki részt vegyen a hóügyeleti szolgá­latban, mindenekelőtt a me­gye úthálózatát kell ismer­nie, mint a tenyerét. A szol­gálat reggel nyolctól másnap reggel nyolcig tart. Végered­ményben ki lehet birni, mert havonta kétszer jut ugyan­arra az emberre a beosztás. — Az időjárási viszonyok­ról milyen időközönként kap­nak információt? — Nyugalmas . időben na­ponta egyszer, 13 órakor ad előrejelzést a meteorológiai állomás. Ha viszont mondjuk valamelyik szomszéd megyé­ben havazás kezdődik, ezt külön is jelzik. A hóesést két-három órával a megyé­be érkezése előtt jelentik. Posta Ottó kijön a telex­szobából és az egyik URH'ké- szülékhez lép. — Sűrűsödött a köd Tisza­füred körül, ezt adom to­vább Pestre az Űtinformnak — mondja magyarázatként. A készülékből bábeli hangza­var, sípolás hallatszik. — megkezdődött a hóügyeletek délelőtti „nagyüzeme”. — bendó — rendesek! Egyenesen Fran­ciaországból utazom, ahol borravaló nélkül senki sem­mit se csinál. Mindenütt csak — „pourboire” és „pourboi- re”. Itt azonban az emberek mosolygósak, vidámak. Né­hány ötdollárost osztottam szét. Franciaországban egy portás megsértődbe, ha ilyen kis borravalót adnék neki. Szczecinben pedig mindenki fincsor nélkül elfogadja. Még elégedettek is. Láttad, meny­nyire igyekezett az a pasas, hogy szobát kerítsen neked? Micsoda ország, micsoda nagyszerű ország! — Na és sok van neked azokból az ötdollárosokból? — kérdeztem. — Ó. ne félj, gazdag va­gyok. Hozzátok, európaiak­hoz képest nagyon is gazdag. Természetesen, ha Amerikát vesszük alapul, akkor csak azt lehet rólam mondani, hogy vagyonosodom. Megkö­zelítettem az egymilliót. Sok minden megváltozott, öre­gem. mióta utoljára láttuk egymást. Emlékszel arra a kis EdSey Mister MacAreck FORDÍTOTTA: Í»|pfP| BABA MIHÁLY VMCiSI Újra indul az akció Megyénk az idős emberekért Könyvtárak egymás között Világszerte érdeklődnek a magyar könyvtárügy ered­ményei iránt: újabban 42 — köztük angol, NSZK-beli, ka­nadai, Egyesült Államok-beli, indiai, japán tudományos, il­letve könyvtárosképző intéz­mény igényelte a Könyvtár- tudományi és Mószertani Központ kiadványait, ame­lyek a könyvtártudományi és módszertani kutatások, a könyvtárosképzés eredmé­nyeiről tájékoztatnak. Ez- ideig összesen 100 országbeli intézmény jelentkezett csere- partnerként. A magyar szakirodalom orosz és angol nyelvű referá­ló folyóirata a szocialista or­szágokban 162, a tőkés orszá­gokban 321 pldányban jut el. Az „Információ a könyvtári és információs munka eszkö­zeiről, berendezéseiről” című magyar, orosz és angolnyelvű tájékoztatót 25 külföldi in­tézmény kapja rendszeresen. Római táborra bukkantak Római katonai tábor nyo­maira bukkantak a győri várban folyó ásatások során. A jelenlegi utcaszinttől mért hatméteres mélységből ke­rültek elő a csaknem 2 ezer éves emlékek. Mint megálla­pították, ezen a helyen az első század közepétől a ne­gyedik századig katonai tá­bor volt. Erre utal egyebek között egy cseréplelet, amely­re a 14-es számot viselő légió ovális alakú bélyegzőjét vés­ték rá. Szolnok megyében a száz­ezret megközelíti a nyugdíja­sok száma, közülük nyolc­vanötezren betöltötték a 60. évüket. Az időskorúak ellá­tása, a róluk való gondosko­dás elsősorban a hozzátarto­zók, a gyermekek feladata. Számtalan oka van azonban annak, hogy a hosszú mun­kásélet után sokan magukra maradnak, segítségre szorul­nak. Róluk ki gondoskodjék? Megyénkben is jelentős összeget fordítanak a szociá­lis otthonok, a házi szociális gondozás és az öregek nap­közi otthonainak fenntartá­sára, működtetésére, vala­mint az arra rászoruló öre­gek rendszeres és rendkívüli segélyezésére. * Szociális otthonban való el­helyezésre évente négy-ötszá- zan várnak, mert_ a tizen­négy megyei intézményben csak 1376 gondozottat tudnak ellátni. Az öregek napközi otthonaiban — számuk negy­venegy — naponta ezerkét­száz idős ember töltheti el az idejét kulturált körülmények között. Mintegy ezren vannak azok, akiket otthonukban ke­resnek fel a gondozónők, el­intézik apróbb ügyeiket, se­gítenek a háztartási munká­ban. A két éve bevezetett kedvezményes étkeztetést is sokan veszik igénybe. A gondoskodásnak ezek a formái azonban nem elegen­dőek, többre, szélesebb kö­rű összefogásra van szükség. A megyei tanács az elmúlt esztendőben már meghirdet­te a „Megyénk időskorú la­kosságáért” akciót. A megyei tanács tavaly decemberben határozatot fogadott el az időskorúak helyzetének javí­tására. A társadalmi és gaz­dasági szervek széles körű összefogását hirdették meg — és nem anyagi támogatást várnak elsősorban. Nyilván­való azonban, hogy a tárgyi és egyéb feltételek biztosítá­sához pénzre — nem is ke­vésre — van szükség. A me­gyei tanács az idén 1 millió­val többet tud adni az öregek szociális ellátásának javítá­sára. A vállalatok és a szö­vetkezetek előtt is ott a lehe­tőség: befizethetnek a tavaly e célra nyitott csekkszámlára. Jogos igény, hogy az idős­korú lakosságot szolgáló be­ruházásokat időben fejezzék be. Sokat segíthetnek ebben az intézményeket egyébként támogató társadalmi munka­akciók, amelyeket jó lenne kiterjeszteni a magányosan élőkre is. Legfőbb feladat mindazok­nak a felkutatása, akikért ez a mozgalom újraindult, ve­lük egyetértésben kell dön­teni a róluk való gondosko­dás formájáról. Ebben sokat segíthetnek a Hazafias Nép­front és a Vöröskereszt ak­tívái, a KISZ és az Üttörő- szövetség tagjai. Tartuban, Szovjet­Esztóniában, igen nagy érdeklődés övezi a Szolnok megye népművészete cimű kiállítást, amelyet a hazai közönség Budapesten és a szolnoki Galériában már láthatott erdőre Otwock közelében? Megpróbáltalak rábeszélni, hogy gyere velünk. Ki tudja, lehet, hogy ma te is ötdol­lárosokat osztogatnál. — Honnan van ez a gyö­nyörű Mercedesed? — Apróság! Megvehettem volna magamnak, de három francia barátomtól kaptam ismeretségünk emlékére. Al­kalomadtán elmesélem neked ezt a történetet. Most azon­ban lássunk hozzá, mért a vodka mindjárt . átveszi az üveg ízét. Látod, nem felej­tettem el a lengyel mondá­saitokat. — De ez az autó ugye nem szériagyártmány ? — Nem. Valamilyen gazdag argentin rendelkezésére ké­szült. Körülbelül 12 000 dol­lárt fizetett a járműért, de később olyan rosszul ment neki a kártya a nizzai kaszi­nóban. hogy el kellett adnia, fele áron. így került hoz­zám. — Gazdag barátaid van­nak, ha ilyen ajándékra telik nekik. • — Meg kellett tenniük. Nem volt más választásuk. Ráadásul még benzinrevalót is adtak! Nagyon elégedettek voltak, amikor átléptem a francia—olasz határt. De má­ra hagyjuk. — Modd meg legalább, ho­gyan szerezted a pénzt? — Az emberi mohóság és kapzsiság juttatta kezembe. Egy gazdag ember nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy a tőle szegényebbet meg ne fossza maradék kis vagyo­nától. Ne gondold — barátom hangjából hirtelen eltűnt a szívélyesség, és olyan kemé­nyen ropogtak szavai, mint az acél csikorgása —, hogy nem szenvedtem szegénység­től. Az élet éveken át nem babusgatott. Egészen addig, amíg ezt az igazságot meg nem értettem. A központi fű­tés kazánjába dobáltam a szenet, tudom azt is, mit je­lent nyolc órán keresztül tal­pon lenni egy szűk, fojtó lég­körű helyiségben és szünet nélkül száz- és ezerszámra mosni a tányérokat. Az én egyetemem London nyomor­negyedében volt és az ant- verpeni kikötő csatornáiban. De fogékony tanuló voltam. Ezért sikerült nekem onnan kimenekülni, annak ellenére, hogy sok ezer hozzám ha­sonló ember a mai napig ott tengődik. Na, egészségedre, öreg! Az este hátralévő része a régi Varsóról, az iskolai idő­ről és emlékekről való be­szélgetéssel telt el. Mit csi­nálnak a régi kollégák, kik nem élték túl a háborút és a megszállást? Már nagyon késő volt, amikor furcsa, csukladozó lábon elhagytam az éttermet. A portás, írem az a dudo- rászó „öreg”, mosolyogva ad­ta át a kulcsot és tájékozta­tott, hogy a szobám mister MacAreck szobája közelében van. Fizetni akartam, de kö­zölte: „mister MacAreck megparancsolta, hogy a szám­lájához” írják. Amikor szem­rehányást tettem Henryknek mondván, hogy szolgálati úton vagyok és a szállodát nem én fizetem, hanem az RSW Sajtó Kiadó Vállalat, vidáman felnevetett: — Legyen ez az én hozzá­járulásom a jó lengyel sajtó­hoz — mondta. Lefeküdtem. Fejem zúgott, a csésze kávétól nem tudtam elaludni. Gondolatban min­dig visszatértem a mai talál­kozáshoz, . és iskolai kollé­gámhoz, Henryk Makarek- hez, az amerikai milliomos­hoz, mister MacAreckhez. Elhatároztam, hogy elmesél- tetem vele élete kalandjainak történetét, ami az emlékeze­tes 1939 szeptemberi és a mai szczecini találkozás kö­zötti időszak alatt történt. Később elszenderedtem. Mint egy furcsa filmen, sze­mem előtt a legkülönbözőbb képek vonultak el. Láttam az osztályunkat, a nyolc „B”-t, a Mikolaj Rey gimnáziumban derék osztályfőnökünkkel, Olearski professzorral. A ki­rándulásokat a Kálvária­hegy környékére, ahol Henio Makareket elkapták velem, Jurek Deubellel, Zbyszek Kaminskival együtt, amint pókereztünk. Hármónknak már sikerült elrejteni a kár­tyát. de Henio, aki nem lát­ta Olearski t, mert háttal ült az ajtónak, még alkudozott: — Ez öt zloty, és rá még húsz! És milyen ostoba arcot vá­gott. amikor az osztályfőnök vállán át beletekintett lap­jába, nyugodtan azt mondta: — Ilyen rossz lappal? Szé- gyellheted magad a licitálá­sért, Makarek. (Folytatjuk) Budapesten a Marczibányi téri Ifjúsági Házban az egyik képzőművészeti csoport tágjai kü­lönféle textilfestési eljárásokkal és hagyományokkal ismerkednek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents