Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-25 / 20. szám
1979. január 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP á A Zalaegerszegi Kerámia és Cserépkályhagyár tófeji üzemében fél éve indították be a gépeket, gyártósorokat, ahol évi hatszázezer négyzetméter mázas burkolólapot készítenek, huszonnégy féle színben, kombinációs mintákkal. A mintegy száznyolcvanmillió forint értékű készterméket belföldön értékesítik. A képen: osztályozógép minősíti és csomagolja a burkolólapokat. Sarkára áll egy üzem Új termék gyártását tervezik a kisújszállási Faipari Vállalatnál A kisújszállási Faipari Vállalat nem teljesítette 1978-as termelési tervét. Éppen öt százalékkal maradtak el a tervezett értéktől. Lapunkban megírtuk, hogy tavaly még hátráltatta dolgozóink munkáját a rapszódikus anyag- és alkatrészellátás. A probléma nem hatott újdonságként, hiszen már korábban is adódott úgy, hogy szükségből a TÜZÉP-től szerezték be munkájukhoz a fűrészelt árut. A lemaradás oka azonban alapvetően nem ez, — máshol keresendő. Tavaly ugyanis kibővült a faipari vállalat gyártmánylistája. A nyílászáró szerkezetek, a konzervipari ládák, a színes golyós hinták, s a fatalpak mellé feliratkozott ide a fasarok is. Az előbbiekből a termelés és a nyereség az elképzeléseknek megfelelően alakult, de sarokból a tervezett 1,2 millió helyett csupán 211 ezer párat gyártottak. Ez az „indok” a lemaradásra. S hogy miért nem többet? Azért, mert a sarok nem kellett senkinek. Nem akad rá elég megrendelő. Azt gondolhatnánk, a lábbelik ezen részét ma már csak műanyagból veszik meg a cipőgyártók. Nem így van. Kell ez fából is, csakhogy idejében. Tudnunk kell: a Bőr- és Faipari Vállalatot hozzácsatolták a területileg közeleső Pest megyei Mű- anyagipari Vállalathoz. Az előbbi készítette fából a sarkokat, az átszervezés után azonban a gépek elkerültek Kisújszállásra, s ugyanígy a megrendelések is. Igenám, de mire a végleges döntés — hosszadalmas húzódás után — az egyesítésről megszületett, akkorra a cipőgyártók biztonságra törekedve olyan sarokkészítőt kerestek, akinek nem inog lába alatt a talaj. Mire tehát a gépek „Kisújon” munkába álltak, már jóval kevesebben érdeklődtek itt sarok után. így készült el a tervezett 1,2 millió helyett 211 ezer. A kisújszállási Faipari Vállalat azonban a sarkára áll, s tudatában annak, hogy nincs piac, jövőre már csak 180 ezret készít, noha gép van, s ugyanígy munkás is jószerével. Nehezen akad megrendelő — nem véletlenül, hiszen szép számmal találni olyan üzemet még Magyarországon, ahol sarkot készítenek fából. Vád nem érheti a vállalatot, ugyanis éppen ezért a sarok nem lesz hiánycikk. Nyugodt lelkiismerettel tervezik, hogy a gépeket eladják, ami bizonyítja, az átszervezésnek sok értelme nem volt. Legalábbis annak, hogy a fasarokgyártás Kisújszállásra került. Most a masinák új helyre utaznak, olyan üzembe, ahol nem lesz egy sem „púp a hátunkon”. A kisújszállási Faipari Vállalatnál igaz, a nyereség sem érte el tavaly a tervezett szintet, de úgy mondják, kiheveri az üzem, nem érte akkora veszteség. Sőt a sarok éppenséggel jól jött, hiszen lesz mit törölni a terméklistáról. Tárgyalnak a vállalat vezetői a Ganz Villamossági Művek illetékeseivel egy kooperációról. E szerint a vállalat dolgozói transzformátorokhoz szigetelőket gyártanak majd. Ügy tervezik, hogy a közvetetten exportra kerülő gyártmányok lassan, fokozatosan átveszik a fatalpak és a sarkok helyét. Ehhez némileg átalakítják a gépparkot, s néhány gyári helyiséget. Szóval pár hónap, és a sa- rokgyártás már csak emlék. A rosszabbak közül. H. J. Van-e olyan gyerek, aki ne játszana szívesen boltost? Bálint Jánosban már játék közben kialakult a vágy. hogy felnőttként a pult mögé álljon, de amikor eljött az ideje, hogy pályát válasz- szón, sok minden közbeszólt. Olyan helyre adták kisinas- nak, ahol kosztot is kapott — otthon eggyel kevesebb éhes száj várt a szülői gondoskodásra, — így tanulta ki 1941—42-ben a lakatos- és a kovácsmesterséget. Évekig ingázott Rákóczifalváról Szolnokra, ahol a Járműjavító üzemben kereste á kenyerét. Közben lakóhelyén megalakult a fogyasztási szövetkezet, amelynek felügyelő bizottságába beválasztották. Kapcsolatba került hát a kereskedelemmel, gyermekkori vágya újból feltámadt, tanult és pályát változtatott. A pult végénél csendesen várakozom, míg lassan elfogynak a vevők. Közben a boltost figyelem. Mindenkit néven szólít, mindenkihez van — csak úgy mellékesen — néhány szava. Ilonkától — miközben becsomagolja az öt szál hurkapálcát; amire a gyerekeknek lesz szüksége az iskolában — megkérdezi, hogy jó lett-e a múltkor vásárolt függöny. Az ajtón belépő Sándornak odaszól, hogy ne várjon potyára, megjöttek ugyan a műszaki cikkek, de centrifugát most nem kapott, csak mosógépet. A kereskedő már a pénztárgépen dolgozik, ujján fényes aranygyűrű villan. — Viszontlátásra, Jani bácsi! — búcsúzik az utolsó vásárló is. Magunkra maradunk. Nem kérdezem, hogy mióta áll a pult mögött, hiszen a törzsgárda tagjaként kapta ajándékul az áfész-emblémás gyűrűt, alig néhány hete. Magától mondja el, hogy ebben á kis rákócziújfalui boltban, a posta szomszédságában, igyekszik a vásárlók kedvében járni 1953. októbere óta. Mindenkit ismer, korántsem csak névről. Az emberek szokásai, családi ügyei sem idegenek előtte, ö meg mindenki Jani bácsija a faluban, a hatvanévesek is így szólítják. A kis vegyesboltban legalább ezerfajta áru sorakozik, csoda, hogy rendet tud tartani. — Régen élelmiszert is árultunk, mellette kevés iparcikket. Akkoriban nehéz volt az árubeszerzés, sokat kellett menni lovaskocsival Szolnokra, Törökszentmik- lósra, télen két-három órahosszat is fagyoskodni az úton. Most csak kiválasztani megyek el, elsősorban a textil- és műszaki cikkeket, amit látatlanban nem lehet megrendelni, és a helyembe hozzák az árut a túranapokon — magyarázza. Kismotort, televíziót is vásárolhatnak nála, de helyszűke miatt készletet nem tart, csak a bejelentések alapján hozatja meg. Régebben a felesége dolgozott mellette tizenegy évig, egy-egy tanulót is felnevelt, már maguk is boltvezetők erre-arra. Egyedül maradt, de a vásárlóknak ebből nem származik hátrányuk. Hogy ebédszünetben érkezik a túrakocsi és ebéd helyett az árut veszi át, hogy záróra után nem siet hgza, mert rendet kell rakni, takarítani, mindez természetes. A jó kereskedő munkájához hozzátartozik. Igaz, a közéletre nem sok idő jut. Három ciklusban volt tanácstag, de a falu ellátása érdekében a legutóbbi választáskor elállt a megbízatástól. Szakszervezeti bizalmi csupán. öröme? Elégedettek a vásárlók. R. E. INSTRUKTOROK, FELELŐSÖK Az alapszervezetek segítői felsőbb pártszervek határozatai különböző utakon jutnak el az alapszerveze- tekhjez. Éppen e többrétűség biztosítja, hogy ezek a határozatok az alap- szervezetekhez „közeledve” a különböző irányító pártszervek sok-sok gyakorlati tapasztalatával gazdagodjanak, „testreszabottá” váljanak. Ez nagy segítséget nyújt a helyi politikai feladatok kialakításában, az alapszervezet tennivalóinak meghatározásában. Mind több az olyan alapszervezet, amely a párthatározatokból helyesen választja ki, határozza meg a maga politikai, gazdaságpolitikai teendőit. Ugyanakkor nem kevés még az olyan vezetőség, amely erre nem, vagy csak részben képes. A helyi ismeret ugyan nagyon fontos, de önmagában mégsem elegendő ehhez. Erre a pártszervezetek vezetőségeit fel kell készíteni, meg kell tanítani, s ez elsősorban az őket közvetlenül irányító pártszervek feladata. A járási, a városi, a községi — gyakran közbeesőnek nevezett — pártszervek ez irányú munkájában, az alapszervezetekkel kialakított kapcsolatok rendszerében nagy jelentőségű az instruktorok, a felelősök tevékenysége. Az alapszervezetek irányításának, segítésének ez a módszere igen eredményes. Sikere elsősorban annak tulajdonítható, hogy módot ad a politikai-mozgalmi munkában nélkülözhetetlen közvetlen, szoros emberi kapcsolatok megteremtésére és fenntartására. A párttestületek tagjaikat, apparátusuk politikai munkásait bízzák meg azzal, hogy egy vagy több pártszervezet vezetőségének munkáját segítsék. Ez a megbízás hosszú távra, gyakran évekre szóló. Az instruktorok többsége — a járási és a városi pártbizottságok apparátusainak munkatársai — politikailag jól felkészült, a gyakorlati politikai munkában jártas pártmunkás. Az instruktoroknak ezeken kívül olyan emberi tulajdonságokkal is kell rendelkezniük, mint a felelősségtudat, az emberek becsülésej szeretete, a közvetlenség, a vita- és előadó- készség. A közbeeső pártszervek ilyen feladattal megbízott tagjai, társadalmi aktivistái is ugyancsak az átlagosnál magasabb politikai felkészültséggel rendelkeznek. Olyan emberek, akiknek a lakosság körében is tekintélyük van. Instruktori-felelősi megbízatásuk ugyan a párt- szervezetek munkájának segítésére szól, de jól ismerik őket a falvak lakói, az üzemek dolgozói, gyakran fordulnak hozzájuk köz- és személyes ügyekben is, s legtöbbször nem is hiába. Feladatkörük rendkívül sok és változatos munkát, teendőt tartalmaz. Elég, ha csupán a beszámoló taggyűlések előkészítéséhez nyújtott segítségüket említjük. Amikor a politikai munkában játszott szerepüket említjük, arról sem szabad megfeledkezni, hogy napjainkban a pártszervezetek a rendezvényeiket munkaidő után, falun pedig rendszeresen este tartják. Egy-egy nagyobb politikai akció idején alig találkozhatnak családjukkal. Az instruktorok és a felelősök e közvetlen bekapcsolódása a pártszervezetek életébe, munkájába nem csorbít- ja-e a pártszervezetek önállóságát, nem csökkenti-e a vezetőség felelősségét a területén folyó politikai munkáért? A válasz erre az egyértelmű nem! Ez a gyakorlat nem sérti, hanem éppen erősíti a demokratikus centralizmus elvének érvényesülését. Az instruktorok, a felelősök nem személyes véleményüket képviselik az alapszervezeti vezetőségi üléseken és taggyűléseken, hanem azoknak a pártszerveknek a határozatait, döntéseit, amelyektől megbízatásukat kapták. S nem egyirányú utcában közlekednek, vagyis feladatuk nem csupán az, hogy „felülről lefelé”, a pártbizottságtól az alapszervezetekhez vigyék a feladatok sokaságát. Legalább ennyire, ha nem még inkább tennivalójuk, hogy az alapszervezetek vezetőségi üléseinek, taggyűléseinek határozatait, az ott elhangzott véleményeket eljuttassák az őket megbízó pártszervhez. Tévedés lenne azonban ezt úgy felfogni, mintha csupán a „postás” szerepét töltenék be. Hiszen az alapszervezetek vezetőségei nem csupán rajtuk keresztül, illetve tőlük értesülnek a párthatározatokról, s az alapszervezetek véleménye, állásfoglalása más módon is eljut a felsőbb pártszervekhez. Nem postásokra van tehát szükség, hanem elméletileg jól felkészült, a gyakorlati munkában jártas pártmunkásokra, akik jól ismerik területük helyzetét, s hasznosan segítik az alapszervezeteket politikai tennivalóikban. Az instruktori, felelősi munka a párt szervezeti életének fejlődésével változik, fejlődik. Ez természetes is, hiszen mind több alapszervezet válik alkalmassá arra, hogy politikai gazdája legyen munkaterületének. De szükségessé teszi munkájuk színvonalának fejlesztését az is, hogy a települések, a munkahelyi közösségek élete nem marad egyhelyben, s ez újabb és újabb feladatok elé állítja a pártszervezeteket. z instruktorok, felelősök alapvető feladata megtanítani az alapszervezeti vezetőségeket a politikai munka tudományára. Mert politikai tudást, jártasságot igényel, hogy a vezetőségek észleljék és helyesen értékeljék a társadalmi jelenségeket, ennek alapján megfelelő határozatokat hozzanak, gondoskodjanak ezek megvalósításáról, s munkálkodjanak az emberek gondolkodásmódjának fejlesztésén. Azok az instruktorok, felelősök végzik munkájukat jól, akik nem arra törekednek, hogy az alapszervezeti vezetőségek helyett dolgozzanak, azok munkáját végezzék — bár esetenként ma még erre is rákényszerülnek —, hanem igyekeznek őket megtanítani a politikai irányítás művészetére. Az alapszervezetek segítségével megbízott pártmunkások többsége ilyen szellemben is végzi munkáját, s ezért fogadják őket elvtársi tisztelettel, szeretettel az alapszervezetekben. — M. S. — Erősebb és szélesebb utak, hidak, biztonságosabb vasúti kereszteződések A közúthálózat idei fejlesztési tervei Látványos „átadások” nélkül, de tervszerűen folytatódik az autópályaépítés programja: továbbra is a városi átkelési szakaszok korszerűsítésére, a hidak, az utak kiszélesítésére, megerősítésére, a közúti-vasúti kereszteződések veszélyeinek megszüntetésére fordítják a rendelkezésre álló — a tavalyival nagyjából azonos — 7,4 milliárd forintot. Ezekben sűríthető az országos közúthálózat idei fejlesztési terve, amelynek részleteiről a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium közúti főosztályán tájékoztatták az MTI munkatársát. Az V. ötéves tervben 1979- re meghatározott ütemet tartva, 1,3 milliárd forint fel- használásával elsősorban a 41 kilométer autópálya jövő évre tervezett kapkodás nélküli átadását alapozzák meg az építők. Bicske és Tatabánya között dolgoznak az Ml-es autópályán, ahol Törökbálinttól kifelé egy négy kilométeres szakaszt üzembe is helyeznek, hogy segítsék az Ml—M7 autópálya közös csomópontjának átépítését. Készül az M3-as autópálya Gödöllő—Hatvan—Hort közötti szakasza, míg a leendő M5-ösön Budapest—Kecskemét között főleg hidakat, felüljárókat építenek, megteremtve ezzel a későbbi gyorsabb munka feltételeit. Az útkorszerűsítéseket a legnagyobb forgalmú főútvonalakra és az útvonalakon levő hidakra, ezen belül elsődlegesen a „legkimerül- tebb” kapacitású nagyvárosi átkelési szakaszokra összpontosítják, befejezve számos tavaly elkezdett munkát. 51 helyen, összesen 82 kilométer hosszúságú hidat építenek át Egyebek között elkészül a pécsi 6 a főút másfél kilométeres nagykapacitású négysávos szakasza, amely tehermentesíti a 6-os út forgalmát és lehetővé teszi, hogy a városon átvezető főút alatti pincerendszert rendbe hozhassák. Átadják a 14-es főút új vonalon haladó győri átkelési szakaszát a mosoni Duna- ág új hídjával, amely nemcsak a városi és a távolsági, hanem a nemzetközi forgalom lebonyolítására is jobb feltételeket teremt. Befejeződik a 25-ös számú főút egri átkelő-szakaszának ' második és harmadik üteme is, amelynek során 120 méteres völgyhíd is épül. ■ Szekszárdon az 56-os út felüljáróval együtt épített két kilométeres korszerű szakasza gyorsítja majd a gépjármű-forgalmat. Az Ml-es autópályához csatlakoztatva megkezdődik a tatabányai átkelési szakasz építése, a 87-es főút szombathelyi átvezetésének és az 52-es főút kecskeméti átkelőszakaszának korszerűsítése. Épül a 32-es főút Zagyvarékas előtti szakaszán az új Zagyva- híd is. Az útkorszerűsítésekkel, szélesítésekkel összhangban 300 millió felhasználásával összesen 50 kishidat újítanak fel, erősítenek meg. Az útfenntartás elsősorban a megelőző jellegű burkolatmegerősítéseket szolgálja a nagyforgalmú utakon, hogy zavartalanul közlekedhessenek az engedélyezett súlyú nehézjárművek is. Ebből a célból mintegy 850 kilométer hosszúságú utat vonnak be aszfaltszőnyeggel. A közúti igazgatóságok tevékenysége a rendszeres fenntartásoh túlmenően a biztonságosabb kétirányú közlekedés érdekében az utak szélesítésére irányul; mintegy 800 kilométer utat építenek át 5-ről 6 méter szélességűre. A közúti forgalom nagyobb biztonsága érdekében továbbra is gondot fordítanak a szintbeni közúti-vasúti kereszteződések veszélyeinek elhárítására. A Minisztertanács határozatában megszabott terv szerint a MÁV-val egyeztetett program alapján 50 olyan kereszteződéssel szerelnek fel fénysorompót, ahol menetrendszerű autó- buszjárat közlekedik.
