Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-23 / 18. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. január 23. Kísért a hátrányos helyzet Mi tagadás: gyakran a számok bűvöletében élünk. Így vagyunk a gyes-sel is, amely vitathatatlanul egyik legrangosabb, s nemzetközi­leg is nagy tekintélyű szo­ciális vívmányunk. Mégsem mondhatjuk azt, hogy 'nin­csenek társadalmi méretű gondjaink gyes-ügyben. Itt van mindjárt az első: még sehol a gyerek, csupán sej­teni az asszony öltözetéből, hogy leendő kismama, ám ez elég egynémely személyzetis­nek arra, hogy eltekintsen a felvételtől. Kisebb a baj, ha az ekként visszautasított ter­hes nő „csupán” munkahe­lyet akar változtatni, mert az Meditáció a gyes-röl új helyen megtalálná a szá­mítását. Más azonban a hely­zet, ha éppen a munkanél­küli terhessége hajnalán, s többek közt azért is aspirál munkaviszonyra, hogy a ké­sőbbiekben szülési segélyt, majd gyermekgondozási se­gélyt kaphasson. A személy­zetis — „meg kell érteni, ő is csak ember” — fejében meg az jár, hogy neki olyan munkaerő kell, akire hosszú távon számíthat, elvégre azért kapja a fizetését. tását a családok életmódjá­ra. Áz elemzéshez felhasz­nálják a megyei tapasztala­tokat, az e témakörben pub­likált tudományos munkákat azzal a nem titkolt céllal, hogy kiszűrjék gyermekgon­dozási segélyezési rendsze­rünk kedvezőtlen társadal­mi hatásait. A népfront fel­tárja és közkinccsé teszi az országban már fellelhető, kö­vetésre méltó tapasztalato­kat: á szépen szaporodó kis­mama-klubokat, a kihelye­zett általános iskolai és gim­náziumi gyes-tagozatokat, a nők lakóhelyi közéleti szere­pének fontosságát bizonyító példákat, a vállalati kezde­ményezéseket. „II nők kiszámíthatatlanok...” Az, hogy valaki miért nem kap meg egy állást, vállalati belső ügy. Különben is az el­utasításhoz nem fűzheti hoz­zá az előadó: „a munkavál­laló mindenben megfelel a követelményeknek, csap ép­pen állapotos...” A nők itt- ott még meglévő hátrányos helyzete ezen a területen is felfedezhető. Hogy Kovács- nét azért nem emelik ki, mert minap ment férjhez, s bár­melyik pillanatban babát vár­hat. Holott lehet, hogy Ko- vácsné kvalitásai messze meghaladják férfi kartár­saiét, politikai, szakmai rá­termettségét. Általában: ma már nem ritka, hogy számos területen az azonos munkát végző férfiak és nők rivalizá­lásában a nők iskolázottsága magasabb. Az egzisztenciális sorrend persze ezt távolról sem tükrözi. „Hát mert a nők olyan kiszámíthatatlanok, hol szülési szabadságon vannak, hol a beteg gyerekeik miatt hiányoznak ...” így aztán az is természetesnek tűnik, hogy homogén nőközösséget férfi­kolléga vezet. A gyerek is megsínyli Gond ide, előítélet oda, a gyes mégis feltartóztathatat­lanul teljesíti küldetését. — Nap mint nap háromszáz- ezer kismama tölti mind a huszonnégy óráját kisgyer­mekével. Nincs az a szuper­dajka, vagy még szuperebb bölcsőde, amely ezt a kapcso­latot egyenértékűen helyette­síthetné. A kismamák bol­dogságát ■ azonban felhők ár­nyékolják. Mindenek előtt az, hogy otthonlétük alapvető változásokat hoz a család életében. A bevásárlástól kezdve a gyerekkel való esti foglalkozásig szinte minden teendő a nyakukba szakad, mivel „úgyis otthon van­nak”. Eközben társas kapcso­lataik beszűkülnek, ilyenkor télvíz idején még a homoko­zó partján létrejött barátsá­gaik is fellazulnak. Csak a közvetlen család tagjai, s né­hány jószomszéd jelenti szá­mukra a külvilágot. Fárad­tak lesznek, ingerlékenyek, s ezt nem ritkán a család sze-* mefénye, a gyerek is meg­sínyli. Kivétel persze akad nem is egy, hallani-olvasni gyes­en lévő kismamákról, akik afféle esztendeig tartó sza­badságnak, kikapcsolódásnak tekintik ezt az állapotot. Csu­pa olyasmikre jut idejük-le- hetőségük, amire azelőtt csak nosztalgiával gondolhattak: rendszeres olvasásra, zene- hallgatásra, . nyelvtanulásra. Sőt szakmájukban is előbbre lépnek. A fiatal kismamák többsé­ge, azonban élete olyan .há­rom esztendejét veszíti el — vagy még többet, ha hama­rosan újra szül — mikor még történhet vele valami: beis­kolázhatják, kiemelhetik, cso­portvezetővé, feljebb juthat a szakmai lépcsőfokon. Mert már két kiskorú gyereke van, nehéz ott tartani műszak vé­geztével brigádértekezleten, termelési tanácskozáson, szakszervezeti szemináriu­mon. Rohan bevásárolni, • a gyerekért, vacsorát főzni, s legfeljebb dolga végeztével megnézi az esti filmet a tele­vízióban. Terheit, második műszakját a férj enyhítheti. A Hazafias Népfront Or­szágos Elnöksége melett mű­ködő nő- és rétegpolitikai munkabizottság a közelmúlt­ban nagy munkába fogott: gondosan felméri a kisma­mák helyzetét, s a gyes ha­Sok helyen a munkába visszatérő anya csupán a ré­gi bérét kapja, holott az azo­nos besorolású közvetlen munkatársai időközben — három év nem kis idő — 200—300 forintos béregaelés- het jutottak. A vezetők arra hivatkoznak, hogy adható ugyan a gyes-ről visszatérő­nek is béremelés, de nem kötelező. így aztán vagy ad­nak, vagy nem. n kismama bérezése A Munkaügyi Minisztérium irányelve szerint meg kell vizsgálni, hogy a munkába álló kismama bérezése — ké­pessége és ■ teljesítménye alapján — megfelel-e az ugyanolyan munkakörben vagy ugyanolyan teljesítmény mellett dolgozók keresetének. El tudom képzelni, hogy há­rom év kiesés jelentősen megmutatkozik a szakmai gyakorlatban. Időközben vál­tozhatott az ügyvitel, vagy a technológia is, normakarban­tartást hajtottak végre, ezért a kismama — akinek megle­het szülése, előtt is . kevés gyakorlata volt — egy da-, rabig nem tud lépést tartani munkatársaival. Legfeljebb azzal vigasztalódhat, hogy vállalata mindentől eltekint, s automatikusan neki is meg­adja azt a bizonyos bértöbb­letet. Vagy nem adja meg, s fig)%lmen kívül hagyja az irányelveket. Ez esetben vi­szont — ki tudja megcáfolni? — a kismama kifejezetten azért került hátrányos hely­zetbe, mert természetes ösz­töneinek, család utáni vágya­kozásának engedve, gyerme­ket szül. „Stabil embert, aki­re hosszú távon számíthat majd a társadalom” — úgyis mint munkaerőre ... Kertész Péter Csúszdán Fotó: Kőhidi Bodros fejű hortenziák készülnek a hosszú hideg útra Tulipánaratás. Az Óbudai Mező- gazdasági Tsz-ből százezerszámra küldik kül- és belföldi megren­delőiknek a tulipánokat Luxuscikk? Közgazdasági értelemben talán . . . Mégsem tartjuk fényűzésnek. Annyi­ra nem. hogy hozzátartozik mindennapjainkhoz. Környe­zetünk szépítöje.j a szeretet a tisztelet kifejezési eszköze — szinte végigkíséri életünk minden mozzanatát, a szü­letéstől az utolsó óránkig. Ha nem volna virág a Föl­dön . . . Még a gondolat is lehangoló, hisz az élő virá­got semmi nem helyettesít­heti. életünk apró öröme, akár a madárdal vagy a kék ég. Sosem elég. Tavasztól őszig pompáznak, de még a leg­hidegebb évszakban sem nélkülözheti szépségüket az ember. Uvegvárosokat épit, ahol a fagytól, széltől óvja a kényes virágokat. Január­ban, februárban is tarka mezők virulnak a növény­házak üvegfalai alatt. A Sasad Mezőgazdasági Termelő- szövetkezetből látják el pálmák­ká] á főváros boltjait A Fővárosi Kertészet cserepes virágai híresek, főként a primulák, melyek fehér, rózsaszín, bordó színekben pompáznak az üveg­házakban Virágzik az orchidea Szombathe­lyen. Az Indonéz Cymbidiumból csak itt terem az országban, melyből Valentin napra, február 14-re évente 10 ezer orchideát rendel az osztrák főváros Ünneplés Néhány nappal ez­------------------------ előtt még „nedvesedő” szemekkel bú­csúztatták, szorongatták a kezét, veregették a vállát a munkatársak. Virágok, aján­dék. A búcsúztatón fölidéz­ték, meg aztán eszébe is ju­tott a munkában töltött öt­ven esztendő. Az ünneplés pillanatai után visszatért minden a rendes kerékvágás­ba. Máthé Lajost azóta is a szobájában találja délelőt­tönként, aki gondjaival föl­keresi a kunhegyesi nagyköz­ségi tanácsot. Csendes ház — délután Otthoná­ban ap­rócska szo­bában be­szélgetünk, az éppen-csak-ablak fénye már kevés, lámpát gyújtunk. A szomszéd szobában az egyik unoka szunyókál. — Mit mondjak az életem­ről? Nincs abban semmi kü­lönös. Egyenes derékkal ül a dí­ványon, ötvennek se nézném, ha nem tudnám, hogy már hatvanöt is elmúlt. A ciga­rettát elhárítja. — Itt születtem Kunhegye­sen 1913-ban, és itt is élek azóta, ha leszámítom a ki­sebb csavargásokat. Az isko­la után, nagyobbacska ko­romban Pestnek vettem az irányt, mert az elektrotech­nika érdekelt volna nagyon. Egy mérnök műhelyében dol­gozgattam. Amilyen szeren­csém volt, a gazdasági vál­ság elvitte a tanulmányai­mat, a mérnök műhelyével együtt. így kerültem haza 1930 januárjában kereskedő- tanoncnak. Beleszoktam, köz­ben meg is szerettem a szak­mát. Akkoriban megfordul­tam Karcagon, Cegléden, Kisújszálláson — egészen ad­dig, amíg 38-ban be nem rukkoltattak huszárnak a ceglédi kaszárnyába. Hat évet szolgáltam. A huszár gyalog indult Ki- rályhelmecre a felesége után — már mundér nélkül. A bújkálásnak a felszabadulás vetett véget, együtt tértek haza a szülőfaluba. — A föld­művesszö­vetkezeti mozgalmat 1946-ban kezdtük szervezni Kunhegyesen. Én lettem az első bolt vezetője. Nem volt könnyű, de nagyon szívesen emlékszem azokra az időkre. Ki sem látszottam a munkából. A központi áru­ellátás akadozott, lovaskocsi­val szereztük be a sót, lisz­tet, cukrot, petróleumot on­nan, ahonnan tudtuk. Aztán mindig javult a helyzet, bő­vült a bolthálózat. Később az áruellátás felelőse lettem. A kinevezésem után le is zárult a hőskorszakom, már ami a szövetkezeti mozgalmat ille­ti. A kunhegyesi járási ta­nács hívott, én meg rááll­tam, tanácsi dolgozó lettem. Nem bántam meg. Eleinte személyzeti ügyekkel foglal­koztam, majd nyolc évvel ez­előtt a nagyközségi tanács titkársági főelőadójaként folytattam a munkám. Az el­Nehéz idők múlt év utolsó napja óta va­gyok nyugdíjas. A tanonc- ból keres­kedő lett, a kereskedő­ből — né­hány hónappal a felszaba­dulás után — pártmunkás. Harminc éve kapcsolódott be a Hazafias Népfront munká­jába. Később tagja lett a já­rási Népi Ellenőrzési Bizott­ságnak, elnöke a Vöröske­reszt nagyközségi szervezete­inek. Jutott ideje a véradó mozgalom szervezésére, ha csak tehette, szót emelt kör­nyezetünk védelméért, — ki tudná felsorolni, mi minden belefért az öt évtizednyi munkába. Három gyereket nevelt fel. Idősebbik lánya tanárnő Szolnokon, a fiatalabbik ve­zető óvónő Tiszagyendán, a fia pedig Kunmadarason gé­pészmérnök. Ami a dátumok mögött van — Meg­szoktam a munkát^ a ritmusa hiányozna az éle­temből. Nyugdíjasként is dolgozom. Délelőttönként be­ballagok a tanácshoz, a dél­után meg az unokáké. Elbí­belődünk velük az asszony­nyal. Aztán meg olvasgatok, sétálgatok, szomszédolók. Tervezgetjük a nyári utazást, régen voltunk a szlovákiai rokonoknál, ötven év mun­ka? Ha a sok rosszat, meg a sok jót mérlegre teszem, a jó felé billen. Hortobágyi Zoltán A pihenés ÖT ÉVTIZED

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents