Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
147$. január 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Eskütétel, kitüntetések Munkásőrök számvetésén Jászladányban BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEN Szókimondó keménységgel Tegnap délelőtt Jászladányban ünnepélyes egységgyűlést tartott a jászberényi járási Kókai László munkásőr zászlóalj. A résztvevők között ott volt Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság eső titkára, Sávos Antal, a jászberényi városi pártbizottság első titkára és Rontó Antal, a munkásőrség megyei parancsnokának helyettese. A zásáóalj tavalyi munkáját elemezve Gümöri Béla megbízott parancsnok kifejtette, hogy a parancsokban és a tervekben megfogalmazott feladatokat végrehajtották. Javult a zásáóalj fegyelme, harckészültségi foka, erősödött hivatástudata. A parancsnoki beszámoló után kiváló parancsnoki és kiváló munfcásőri jelvényeket adott át Rontó Antal. A zásáóalj legjobb századának járó zásáót egysége nevében Krizsán Ferenc, a III. lövész század parancsnoka vette át. A zásáóalj legjobb szakasza az 1/1. lövész szakasz lett. (Parancsnoka Tóth Lajos). A kitüntetések áltadása után Major Tibor búcsúztatta a leszerelőket és a tartalékállományba menőket, s köszöntötte az új munkásőröket. Ezit követően Mohácsi Ottó adta át a Szolgálati Érdemérmekéit. A munkásőrjelöltek eskütétele után Mohácsi Ottó. a megyei pártbizottság titkára szólít a zászlóalj tagjaihoz. Bevezetőül hangsúlyozta, hogy a jó sánvonalú politikai nevelőmunka, a szocialista versenymozgalomban kitűzött feladatok lendületes végrehajtásának eredményeként tovább fejlődött# az állomány politikai, közéleti aktivitása. A Jászság forradalmi hagyományainak ápolása a nevelőmunka részévé vált. Erősödött a zászlóalj együttműködése a bázis-pártszervezetekkel, a munkahelyi kollektívákkal, s ennek eredményeként tervszerűbbé, megalapozottabbá vált az állományépítés. Fontosnak tartják, hogy miközben a munkásőrök mind maglasabb színvonalon teljesítik kiképzési feladataikat, állandóan szélesítik társadalmi kapcsolataikat. Ezért a zászlóalj tevékenységének kisugárzása egvre erősebb, hatóköre folyamatosan bővül. Befejezésül a megyei pártbizottság nevében megköszönte a zászlóalj egész állományának harcos, odaadó helytállását, a munkásőri feladatok ellátásában tanúsított álhatatosságát. A jászsági ünnepélyes egységgyűlés kedves, üde sizínfoltja volt a jászalsó- szentgyörgyi munkásőr úttörőzenekar közreműködése. Óránként egy karosszéket készít egy dolgozó a líisza- alpári Háziipari Szövetkezeit vezsenyi telepén. A fonás, szegezés után a székeket áztatják, és ezután indulnak el Hollandiába, Dániába és az NSZK-ba Cukorrépa-feldolgozás Sárvárott befejeződött Tegnap befejeződött a cukorrépafeldolgozás a sárvári Cukorgyárban, összesen 40 ezer tonna kristálycukrot állítottak elő, a tervezettnél két és félezer tonnával többet. A gyár nemcsak a saját, nyugat-magyarországi körzetéhez tartozó termelőüzemek répaitermélését dolgozta fel, hanem segített az alföldi és más dunántúli cukorgyáraknak is, mintegy tízezer vagon, más körzetből érkezett, alapanyagot fogadott. en most fontosabb, mint eddig bármikor. Nem lesz könnyű megválni, ott, ahol erre lesz szükség, a régi, jól begyakorlott gyártmányoktól, vagy szakítani a régi eljárásokkal s új megoldásokat megtanulni. Nem lesz kony- nyű esetleg a hatékonyság érdekében szükséges átszervezések miatt új üzemrészbe, gyáregységbe települni, vagy, ha úgy hozza a helyzet — gyárat változtatni, vagy esetleg még szakmát is. Ezek az átszervezések érinthetik az eddigi kereseti szinteket is. Megfontolt, indokolt' lépéseket szabad tehát csak tenni, s igen körültekintően. Ezért a vezetőknek most mindenütt érdemes lesz az eddiginél még jobban (vagy végre!) megosztani a gondokat a vállalat valamennyi alkalmazottjával: megindokolni, előrejelezni a tervezett intézkedéseket és javaslatokat kérni egy-egy sokakat érintő lépés előtt, hogy nincs-e más mód a változtatásra, amely esetleg kevesebb veszteséggel, „mozgással” jár. Termékskála szűkítés Oda kell figyelni, hogy az új teljesítmény-követelmények, ne csak ott "szülessenek meg, ahol azokat könnyű megszerkeszteni, vagy hagyományosak, hanem arra kell törekedni, hogy a vállalat valamennyi posztján egyformán, azonos eszi közökkel serkentsék a munkát, hiszen a hatékonyságnak valamennyi munkahelyen nagy tartalékai vannak. Sokfelé szokatlan lesz a beruházások nélküli szelektív, intenzív-fejlesztés útján megtenni az első lépéseket, megfogni az eddig aránylag könnyen szerteguruló forintokat, hozzáfogni a termékskála szűkítéséhez, s azonos (vagy kevesebb) létszámmal, az ed,digi (vagy kisebb) anyag, energia, idő ráfordítással nagyobb eredményt, nagyobb (tiszta) jövedelmet elérni, vagyis többet fizetni be a költségvetésbe, de úgy, hogy azért a vállalatnál is maradjon annyi, amennyi szükséges a további -fejlődéshez és az emberek életszínvonalának megtartásához. G. F. Már nyolc felé közelít az óra mutatója. A fényben úszó nagyteremben feláll szólásra Szél István, darálóüzemi munkás. Ügy kezdi, ahogyan mind, aki előtte szólt. Az időjárással. — Ugye, ez ellen még itt tehetetlenek vagyunk, elvtársak. Bár, hallottam, olvastam Baranyában ágyúval lőnek a vihar-, meg a jégfellegekre. Bizony, mi öregjei csak azt mondtuk akkor, a nyár derakán: katasztrófa, nekünk drága nap volt július 18-a. Több mint 10 milliós jég- meg viharkár! Sírt a gazda szeme a pusztulás láttán. Már persze ezen tovább sírni, siránkozni vétek! Van a mi gazdaságunk olyan erős, hogy kibírta ezt is. Meg, ugye a harmadik rossz rizses évet is. Hát ne legyen több, szívemből kívánom. Főleg a fiataloknak, akikről hallottam, erősítik a pártszervezetünket is. Elvtársak, adjunk nekik sok segítséget, nagy bizalmat. Maholnap én is kiesek a munkából, de belátom így helyes. Aki betegség miatt, vagy azért, mert nem fog már úgy a feje, húzza-vonja gondolatait, nehezen követi az újat, ügye, az álljék félre! És akkor, a fiatalok majd a helyünkre lépnek! Biztató jövőt látok én bennük! Valósítsuk meg! A sápadtarcú kis öregember már ül is vissza, az öregek sorába. A terem jobb oldalán, egy bolyba húzódtak az idősebbek. Ők voltak a legpontosabbak, a legkorábban egy gyönyörű ősz, nagy bajúszú ember érkezett. Zömök, pirospozsgás arcú férfiak, árnyékos, sötétszemű asszonyok. Az öregemberek között csak egy nénike ül, láthatóan á párjával, fehérhajú urával. A másik oldalon a fiatalabb nők ültek össze. Nagy a terem, — a fiatalok klubterme ez — de kell is a tágasság. Két alapszervezet kommunistáinak találkozója ez. Beszámoló taggyűlésre, összevontra hívta őket a vezetőség. Délceg tartással, zöldszínű egyenruháján a „hivatal” jelvényével megmarkolja a szék karfáját Soltész Endre, mezőőr, amikor feláll: — „Jaó” a beszámoló, átölel minden fontos dolgunkat — mondja, s teszi hozzá a gondolatait. — Dehát hassunk oda kérem szépen, hogy ezt a sok okos dolgot valósítsuk is meg. Ugye, mennyit beszélünk a takarékosságról? Hát én széjjelnéztem a területen. A gépműhelynél „mir” hevernek ékszíjjak a kombájnok körül? A hulladék közt olykor kosárszám találni új csavarokat! A villany meg, már megbocsássák a szavam, sokszor akkor is, ott ég, ahol nem is kéne. Tudom én, nem országos dolog, nem milliók forognak kockán, de tisztelettel: sok kicsiből lesz a nagy! Én ezt látom, én ezt kérem magunktól, mindnyájunktól! Kockázatok árán Sokáig jegyzetelt az első sorban, nagyon figyelt dr. Ducza Lajos főállattenyésztő. Aztán belekezd a mondókájába: — Ez volt a szövetkezet harmadik kritikus éve. Ez a mi munkánkat is kritizálja! Mégis azt mondom, ha nem korszerűsítettük volna idejében a gazdálkodást, ha az állattenyésztésben nem vállaltunk volna rengeteg kockázatot, ma bizony törülhetnénk a szemünket! Jó, hogy mertünk cselekedni. Minden elképzelhető helyen sertést tartottunk, jó haszonnal. A szarvasmarha is hozott, 100 vagon húst, s a fejé- si átlag, az a 3272 liter is biztatás, lesz az több is, ha akarjuk! Rajnai Zsolt, öntözéses ag- ronómus a fiatal korosztály megfontoltságával, meg szenvedélyével mondja: — Még a természeti csapások ellen is jobban védekezhettünk volna, há jobb lenne az ágazatok közötti együttműködés, ha idejében és a szükség szerint megvalósítanánk a belső munkaerő-átcsoportosítást. Dehát 1978 az első év volt, amikor az új, a nagy- gazdasághoz kialakított szervezetben dolgoztunk. És az első év tanulságait levonva, a munkahelyi közösségek összefogását tovább javítva, tovább léphetünk, előre! Hangosan gondolkozik, halkan is pergeti szavait Nagy Gy. Lajos, a szállítók harminchárom tagú Ady Endre Szocialista Brigád vezetője: — A rendet ugyebár, mindenki igényli. Mégis, sokszor restellünk fegyelemezni. Pedig nekünk kell, brigádvezetőnek, műhelyfőnöknek, aki nap mint nap látja, mi a hasznos, mi a haszontalan. Szabó László szerelő, alapszervezeti párttitkár folytatja a gondolatot: A kivezető úthoz mindenki becsületes, jó munkáját feltételezzük. És azt is, nemcsak mondjuk, mit kell tennünk, hanem csináljuk is! Keményen, mindenki a maga posztján! Mindenki a maga posztján Erre mondja Barna Károly, a városi pártbizottság első titkára: — Mindenki a maga feladatát lássa el tudása, ereje legjavával! Ne dolgozzon senki a másik helyett. Óvjuk egymást, a közösségnek, a jövőnek! Helyt kell állni, jobban, még következetesebben, mint 1978- ban. A kommunisták vezetésével a szövetkezet megmutatta a katasztrofális évben, hogy a gazdálkodást nem érte katasztrófa. Ez nagy dolog, a kemény, megfeszített munkát, az egy akaraton lévő emberek összefogását igazolja. De kérdezem: nem lehetett volna e még jobban, körültekintőbben? Dehogynem Ezért tartom jónak, amit most a pártvezetőség határozati javaslatában elmondta: a tartalékokat ótt kell keresni, ahol a tervezett javulást nem érték el. Ezért kell részletesen elemezni az 1978. évi gazdálkodást! Ezért kell jobban odafigyelni a termékek minőségére, a költségek alakulására. Ezért kell takarékoskodni, úgy is, ahogyan elmondták sokan, anyaggal, energiával, emberi erővel. És ezért kell fegyelmezni. Ami azért nem olyan küszködés ebben a gazdaságban, ahol a tagság hetven százaléka a munkaverseny- mozgalom céljai szerint igyekszik dolgozni! Rég elmúlt kilenc óra, amikor a taggyűlés véget ér. Az utolsó történés: Kovács Lajos fiatal munkás átveszi a párttagkönyvét. Megtapsolják. Csakúgy mint a könyv- jutalomért kisiető legjobb pártmunkásokat. Kemény az idő, bár éjszakába tart, senki nem álmos, nem húzza össze magát. Beszélgetve, folytatva és újra kezdve indulnak haza a kisújszállási Rákóczi útról. Kertelés nélkül Pénteken este két pártalap- szervezet összevont taggyűlésén értékelték az 1978-as pártmunkát a kisújszállási Nagykun Termelőszövetkezet kommunistái. Szilágyi Lajos, a pártvezetőség titkára az értékelés után elmondta az alapszervezetek, a pártvezetőség idei feladatait is. Tizenkét felszólaló — köztük Barna Károly, a városi párt- bizottság első titkára — mondta el javaslatait, kritikus értékelést, gazdagította a fontos témát. A tanácskozáson részt vevő hatvanöt aktív és tizenkét felmentett kommunista persze nemcsak a gazdálkodásról mondott véleményt és javaslatot. Szóba került minden, a párt életét érintő kérdés. Hogy a legtöbb szó mégis a gazdasági tennivalókról esett, az természetes. Sokan beleszőtték mondataikba: a népgazdaság tőlünk is keményebb tetteket vár, eredményesebb esztendőt. Mondták mindezt kertelés nélkül, a megszokott kemény szókimondásokkal. Gazdálkodás kedvezmények nélkül Napjainkban az iparvállalatoknál sokfelé mondogatják: ránk köszöntött a hét szűk esztendő. Néhány szabályozó módosításával az idén valóban nehezebbé válik a vállalati gazdálkodás. Pontosabban — és ez a lényeg — nehezebb lett a vállalatoknak szükséges eredmény, nyereség és az ebből képezhető alapok előteremtése. Minőségileg teljesen más munka kell ahhoz is, hogy egy vállalat akár csak az eddigi jövedelmeire szert tehessen. Emelkedik például (az 1979-es év után számíÉvente 40—80 millió kiesés Az iparban megszűnik az eddig -évenként központilag biztosított 1,5 százalékos bér- fejlesztési lehetőség. A továbbiakban adómentesen csak akkor és ott lehet emelni a béreket, ahol a hatékonyság (hozzáadott érték, termelékenység) növekszik. Egy átlagos nagyságú vállalatnál e módosítások, évi 40—80 millió forint „kiesést” okoznak — a vállalatok egy részénél vállalati és személyi jövedjelemkiesést is. Három évvel ezelőtt hasonló pénzügyi szigorításokra került sor. Azt azonban akkor a vállalatok viszonylag könnyen ellensúlyozták. Egyrészt, mert különféle címeken, különféle támogatásokat, visszatérítéseket, kedKevesebb áruval, több bevételt A pénzügyi szigorítások mellé tehát most ezért párosul a kedvezmények megvonása, visszaszorítása, a támogatósok csökkentése, illetve: az ipari termelés növekedési ütemének (az eddigi évi 6—7 százalékról) 4 százalékra mérséklése. A vállalatoknak tehát most nem a gyenge termékek gyártásának a bővítése, hanem a jó, jövedelmező, korszeuű termékek előállítása — h'ogy kevesebb áru, több bevételt hozzon — lesz a kifizetődőbb. S abban is nő az érdekeltség, hogy a bevételben több legyen a nyereség, amiért érdemes lesz, igen gyorsan, javítani a munka minőtott) nyereségadó. Egyben, széles körben csökken a nyereségadóból, kedvezményesen, különféle célokra visz- szatartható rész. Növekedett (már az 1978-as évre vonatkozóan is) a tartalékalapba helyezendő kötelező rész. Ráadásul ezután a tartalékalapból tilos az érdekeltségi alapok (részesedési, bérfejlesztési stb. alap) kiegészítése. Beruházás esetén a vállalat a tervezett fejlesztési költségek 30 százalékát köteles letétbe helyezni. (Tehát — egyszerűen szólva----egy 50 m illiós beruházás elkezdéséhez 65 millióra lesz szükség.) vezményeket kaptak, illetve jártak ki maguknak. (Az utóbbi 3 évben a vállalati nyereségek évi növekedési üteme 14, a támogatások növekedési üteme 17 százalékot tett ki.) Másrészt, szinte korlátlanul növelhették "a termelés mennyiségét. Eközben viszont az egyre nagyobb mennyiségben előállított termékek jórészéért a világpiacon egyre kevesebbet fizettek, a gyártásukhoz szükséges árukért pedig egyre többet kértek. Az ilymódon keletkezett veszteséget a költségvetés fizette: a vállalatoknak olyan jó módot biztosított, mintha gyártmányaik egyre jobb áron lennének eladhatók. ségét, csökkenteni a költségeket. Lényegében erőteljes válogatásra lesz tehát szükség: a jó és a rossz, a többet és a kevesebbet jövedelmező gyártmányok, a költséges és az olcsóbb gyártási módszerek között, illetve a jó és a gyenge személyi és vállalati teljesítmények között is. Ez jelentősen felgyorsítaná a vállalati gazdálkodás minőségi átalakulását, amely nélkül a nemzetközi versenyképesség növekedésével nem lehet reálisan számolni. A munkások és vezetők egységes álláspontja a vállalati belső intézkedések irányát, jellegét, ütemét illetőSóskúti Júlia Tejpor Csornáról Csornán, hazánk egyik legmodernebb tejporgyárában 1978-ban négyszáztizenöt vagon tejport gyártottak. A csornai üzembe kerül a Győr-Sopron megyében felvásárolt tej több mint fele A képen: A tejporüzem
