Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-12 / 292. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. december 12. Ahol a finom csokoládé készül Látogatás a Budapesti Csokoládégyárban Tejcsokoládé táblák ahogy a formázógép­ből kikerülnek Ausztrál gyártmányú zselécukorkészitő gép (MTI fotó - KS) Önműködő gép csomagol­ja a desszertet ne nyerte volna gyorsan a közönség tetszését. Érthető, hiszen elsőnek ők maguk kóstolják, bírálják készítmé­nyeiket és ki sem engedik a gyárból, ha nekik nem íz­lik... Az első emeleten hatalmas keverőüstökben őrlik a ka­kaóbabot, a második emele­ten a gépek ontják a friss tejcsokoládét, a következő emelet a szaloncukor biro­dalma, fölötte pedig egy ausztráliai gép a zselécukor masszáját főzi, formázza és adagolja. Arra a kérdésre, hogy sok cukorkát, csokoládét fogyasz­Szállítószalagról dobozokba kerül a szaloncukor Gond persze akad itt is bő­ven, a helyzet nem fenékig csokoládé... Ki hinné, hogy még itt is kevés a munkaerő, 20 évvel ezelőtt még kétszer- annyi munkás dolgozott a szaloncukorgyártáson, mint ma. Világpiaci és szállítási gondok miatt rengeteg alap­anyagot, főleg kakaóbabot kell tárolniuk, a - raktárak szűkek és elavultak. A gyár­ban folyamatos a rekonstruk­ció, egy év múlva — s ezt ígérik a szakemberek — sok­kal finomabb kidolgozású, ízű' és zamatú csokoládét gyárthatnak majd, bárki el­lenőrizheti. Ebből a gyárból sem hiányzik az új termék. Nyugati licenc alapján itt ké­szülnek Oetker-puddingpo- rok. S lesz majd más is, de az még titok! Annyit elárul­hatunk, hogy a csokoládé­üzemben új ízeket kreálnak a Nigériából, Ghánából és Brazíliából érkező kakaóba­bok keverésével. Kíváncsian várjuk az eredményt... B. I. tunk-e, egyértelműleg azt vá­laszolták, hogy minden év­ben többet! Tavasszal és nyáron sok a gyümölcs — kevesebb édesipari áru fogy, ősszel a nagyobb névnapok idején nő a fogyasztás, amely karácsonykor a legmagasabb. Alig győzik a fogyasztók igé­nyeit kielégíteni, pedig 6 gyár ontja ínycsiklandozó termé­keit. A Budapesti Csokolá­dégyár például az idén 8—10 vagon karácsonyfa függelé­ket hoz forgalomba, és na­ponta 12—12 ezer kilogramm táblázott csokoládét és nugá­tot gyárt. Napi termelésük ezen kívül 6000 kg kakaópor és 40 mázsa csomagolt darab­áru — sokféle finom édesség. Az idősebbek még jól emlé­keznek a Stühmer-csokoládé- ra, nos a régi gépek közül né­hány veterán mind a mai na­pig megtalálható még az egy­re korszerűsödő gyárban. Persze itt is minden eszten­dőben új, korszerű gépeket állítanak munkába, mert a közönség egyre több és jobb­minőségű csokoládét vár a nagy hagyományokkal ren­delkező gyártól. Jogelődjét, a Budapest Csokoládégyárat — ez lett később a Stühmer — éppen 110 évvel ezelőtt, 1868- ban alapították és ezt a mai gyárat 1939—1943 között épí­tették. Azóta a csokoládéipar mesterei kevés olyan édessé­get készítettek, amely meg A Budapesti Csokoládé- gyárban jártunk a karácso­nyi ünnepek előtt, ahol ilyenkor igazi csúcsforga­lom van. Ki ne szeretne el­jutni egyszer a megeleve­nedett mesék csodavilágá­ba? - különösen a gyere­kek. Ki ne vágyna abba a csodapalotába, melynek minden emeletén más-más, finomabbnál finomabb édesség készül. Társadalmi összefogással Úttörőtábor, játszótér, sportudvar Az idén Szolnokon 35 mil­lió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a városfejlesztési tervek meg­valósításához a megyeszék­hely területén működő vál­lalatok, intézmények szocia­lista brigádjai, dolgozó kol­lektívái és a város lakossága. Különösen kiemelkedő az a tevékenység, melyet a gyer­mekek kulturáltabb nevelése és egészségesebb életmódjá­nak kialakításához nyújtot­tak. Szépen példázza ezt az önzetlen összefogással épült tiszaligeti úttörőtábor első üteme, a József Attila lakó­telepen lévő új 22 tantermes iskola parkosítása, a Széche­nyi városrészen átadott la­kásokhoz a gyermekek moz­gásigényét kielégítő félmillió forint értékű játszótér, vala­mint a szandaszőlősi óvoda és a kertvárosi iskola sport­udvarának létrehozása. Mind­ezek elsősorban a vállalatok, intézmények összefogásával valósultak meg. Régi szifonpatrontöltő gépek Múzeumba kerülnek Múzeumba kerülnek a rép- celaki Szénsavtermelő Vál­lalat régi szifonpatrontöltő gépei. Ezeken a berendezé­seken fárasztó, nehéz mun­kával töltötték a patronokba a széndioxidot. A munka nemcsak fárasztó, de lassú is volt, s emiatt sokszor hi­ánycikknek számított a pat­ron. Egy éve korszerű, automa­ta gépek, berendezések dol­goznak a szénsavgyárban. A régi töltőgépek közül kettőt felújítottak és a zalaegersze­gi Olajipari Múzeumba szál­lítanak. Jl megújult harangtorony Nyírbátorban áll az ország legnagyobb, fából készült harangtornya. A gótikus református templom mellett építet­ték a XVI. században. A tornyot megviselte az idő, így szük­ségessé vált teljes felújítása. A harangtorony vasalkatrészek nélkül készült és zsin­dellyel fedték. A helyreállításkor a régi konstrukciót teljesen megtartották, és a tetőt tűzmentesített zsindellyel fedték be. A toronynak amellett, hogy a harangokat fogadja be, más funkciója is van. Minden esztendőben a nyírbátori zenei na­pok idején innen szólal meg a toronyzene. A várost meglá­togató kirándulók fel is mehetnek a toronyba, s innen tekint­hetik át a Nyírség legfiatalabb városát. PUSZTULÓ PUSZTÁK r Újra rajzolták a térképet Hz ország első pusztai lakásszövetkezete a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban I A kiváló termelési eredményeiről országszerte ismert Bólyi Mezőgazdasági Kombinát fontos szociális programot valósit meg: felszámolja a hajdani nagybirtokoktól „örö­költ’’ pusztákat és majorokat, s korszerű lakásokhoz juttatja a volt cselédházakban élő dolgozóit. A 22 ezer hektáron gazdál­kodó nagyüzem terhes ha­gyatéka azoknak a lakások­nak a százai, amelyeket az uradalmak építettek, és ame­lyekben emberhez méltatlan körülmények között laktak a családok. A felszabadulás után sokmillió forintot fordí­tottak bővítésükre és korsze­rűsítésükre, a legrosszabb ál­lapotban levőket pedig lebon­tották. Kelet-Baranya a múltban — éppen a jól termő földje miatt — a nagybirtok hazá­ja volt. A kombinát mai _té- rületének legnagyobb és leg­jobb részét a Habsburg fő­hercegek, illetve a herceg Montenuovo család uralta. A szocialista nagyüzem har­mincnál több pusztát, majort és tanyacsoportot „kapott” a hajdani uradalmaktól. Ezek nemcsak termelőegységek voltak, hanem lakótelepek is, ahol — még a felszabadulás idején is — szinte feudális kori állapotok uralkodtak. A bólyi kombinát nagy erőfeszítéseket tett és tesz annak érdekében, hogy a közigazgatási és kulturális központoktól távol eső — fej­lődésre képtelen — külterü­leti lakótelepeket felszámol­ja. A program során eddig legalább tizenöt pusztát, ma­jort, tanyát szüntettek már meg. Valósággal újra rajzol­ják tehát a térképet a „her­cegek földjén”. A lakókat el­költöztették, az épületekét lebontották és a sövényeket kivágták, a helyüket pedig felszántották, hogy semmi se emlékeztessen a szégyenletes múltra. A nagy és közepes méretű puszták megmarad­nak, de inKább csak- üzemi vonatkozásban fejlesztik őket. a kisebbeket viszont egytől egyik felszámolják. o A pusztákról elköltözött, illetve elköltöző családok szá­mára részben a kombinát épített szolgálati • lakásokat, részben a dolgozók maguk te­remtettek, illetve teremtenek otthont — igen nagymérvű, sokoldalú., támogatással. A székhelyen, Boly nagyköz­ségben, az utóbbi időben legalább ötven család költö­zött új otthonba és egész ut­cák keletkeztek a kombinát dolgozóinak új házaiból. A Duna-parti Mohácsod har­minc lakásos ház épült, amelyben mezőgazdasági munkások és műszaki veze­tők kaptak otthont. A lakásfejlesztési program legújabb eseménye: lakásépí­tő szövetkezet alakult Sátor­helyen — ez az első pusztai lakásszövetkezet az ország­ban. Célja az, hogy új, kor­szerű otthonokhoz juttassa azokat a családokat, akik még mindig a volt uradalmi há­zakban laknak. Sátorhely fej­lesztése nem mond ellent a puszták tervszerű pusztulásá­nak, korántsem jelenti azt, hogy konzerválni akarják a középkori településformát. A Mohács közelében fekvő Sá­torhely kivétel: nagyságát és fejlettségét tekintve vetek­szik az önálló közigazgatású községekkel. Jelenleg 700 la­kosa van és kellően ellátott kommunális létesítmények­kel. A kombinát messzemenően támogatja a lakásépítő szö­vetkezetét. A területet — a tanács útján — tartós hasz­nálatba. adta a dolgozóknak és saját építőipari üzemével építteti fel a lakásokat. A kombinát terveztette meg a lakótelepet, a lakásokat kulcsátadással vehetik majd át a dolgozók és kamatmen­tes kölcsönt kaphatnak a vál­lalattól. (A nagycsaládosok ezen felül még 10—15 ezer forint építési segélyben is ré­szesülnek, amit nem kell visszafizetniük.) A kedvez­ményekért cserébe a sátor­helyi munkások vállalják, hogy legalább tíz évig a me­zőgazdasági kombinátban dolgoznak. © Valóságos kis város épül a pusztán. A rendezési terv alapján kijelölt területen 1980-ig hetven-nyolcvan la­kást építtet a sátorhelyi szö­vetkezet, közülük 16 már az idén elkészül. A kétszintes, háromszobás munkásottho­nok mindegyikéhez kis kert is tartozik majd. Ám nem­csak a külsejében lesz váro­sias az új lakótelep, hanem a komfortot illetően is. A kombinát hétmillió forintért szennyvíztelepet épít Sátor­helyen, s erre nemeseik az üzemeket kötik majd rá, ha­nem a szövetkezeti lakótelep házait is. L Z.

Next

/
Thumbnails
Contents