Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-12 / 292. szám

1978. december 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Szolnoki Cukorgyár „Nagema" csomagolóiában két műszakban dolgoznak. Egy műszak alatt 300 mázsa cukrot csomagolnak be kilós kiszerelésben a két csomagológép segítségével Uj mű épül a Tiszán Széchenyitől az 1975. évi IV. törvényig 1. Már bekerült a köztudatba a szenzáció, hogy ismét új és nagy beavatkozás készül a Tisza életébe: rajzasztalo­kon van már a csongrádi vízlépcső. Csongrád és Bok­ros között (teljes pontosság­gal a Tisza 254,4 folyamki­lométerénél húzták meg a vonalat) épül majd föl a nagy mű, a beruházási nap­tár szerint a következő üte­mezésben : az előkészítő munkák kezdete 1978. április 1. — az építés kezdete 1980. január 1. — a duzzasztás megkezdése 1984. július 1.— a beruházás befejezése 1986. június 30. Mocsár- és lápvilág Az utóbbi másfél évszázad a kedves és szeretett folyó változásainak szakadatlan folyamata, Széchenyi István és Vásárhelyi Pál közgazda- sági és vízügyi eszméinek megvalósulása és korszerű továbbgondolása. A Tisza, mely évszázado­kon át saját kedvére járta be az Alföldet, rettenetes mocsár- és lápvilágot terem­tett. Kedvezett ez az ősálla­pot a pákászoknak és az ál­lataikat terelgető gulyások­nak, jó búvóhelyeket nyúj­tott a változatos vízivilág a tatár és a török elől mene­külőknek, később a betyá­roknak — ám kétmillió hek­tárnyi termőföldet rabolt el a vízjárás a nemzettől, s út­ját állta az út- és vasútépí­tésnek, a települések fejlő­désének. Az árvízmentesítés és a folyószabályozás hatalmas munkálatainak eredményét így örököltük: 112 mederát­vágás, 2900 kilométer töltés, a vízszintesés megnövekedé­se, az élő folyó megrövidü­lése (ma Tiszaújlaktól a tor­kolatig 761 kilométer a fo­lyó. azelőtt 1214 kilométer volt.) Ezek a művek, ezek a beavatkozások 2 millió hek­tárt vód.enek az elöntések­től. Nemzetközileg is ki­emelkedő vízépítési alkotás ez, hiszen világviszonylatban is csak a Pó vagy a Missi­ssippi szabályozását lehet mellé állítani. Egy francia mérnök írta: „Ez a munka nem marad el sem fontos­ság, sem az elért eredmé­nyek tekintetében a Pó- Völgy ármentesítése mögött”. Számok igazolják e summás minősítést, hiszen Európa híres ármentesítési munká­lataival összesen 8 millió 300 ezer katasztrális hold területet nyertek vissza, s Magyarországon majdnem ennek felét, 4 millió 100 ezer holdat! A csatornákkal szabdalt Hollandia jön ez­után a sorban, 2 millió 500 ezer holddal. Az országos számok sorában pedig a Ti­sza a „rekorder”, mert völ­gyében 3 millió katasztrális hold termőföld megmentését ismeri el a statisztika. Vízügyi szakemberek mond­ják, hogy ez volt az első és leghalaszthatatlanabb be­avatkozás a Tisza életébe —, de minden nyeresége ellené­re már megvalósulásának pillanatában elégtelenné és túlhaladottá vált. Kiderült ugyanis, hogy ennek a rend­szernek is csak a Tisza- völgy komplex vízgazdálko­dási programjában van tar­tós jogosultsága. Mert terü­letet ugyan nyert vele az ország, de olyan gondokat is vállára vett, mint az ár­víz- és belvízvédekezés, s az új helyzet olyan felada­tokat is megfogalmazott, mint az aszály elleni küzde­lem vagy a hasznos vizek visszatartása. Aztán az újabb idők még ezeket is tetézték, olyan kérdéscsoporttal, mint a vízminőség védelme vagy az öntözés feltételeinek megteremtése. Vízgazdálkodási program Ezek jó része már a mi társadalmunkra maradt. En­nek megfelelően készült el az ötvenes évek nagy vízi alkotása, a tiszalöki vízlép­cső, amely a felső folyósza­kaszokon stabilizálja a víz­készletet, s a kiépített Ke­leti- és Nyugati-Főcsatorná­val vízben szegény területe­ken teszi biztossá és gazda­ságossá a mezőgazdasági termelést. 1973-ban ismét nagy művet avattak a Ti­szán: a kiskörei vízlépcsőt, amelynek tározója ebben az ötéves tervben épül tovább. Az Alföld természetesen egy vízgazdálkodási egységet ké­pez, s átpillanthatunk a Kö­rösök vidékére is. Itt már korábban elkészült a boká­nyi meg a békésszentandrási duzzasztómű. A Körösök csa­tornázása a körösladányi víz­lépcső megépülésével és újonnan tervezett tározók ki­alakításával lesz teljes. Ha pedig a Tiszán délre tekin­tünk, Jugoszláviában Török­becse illeszkedik a láncba. Az itt emelt duzzasztó Dél- Bánát öntözéséhez teremtett lehetőséget, de a vízlépcső visszaduzzasztó hatása egé­szen Csongrádig terjed. Folytatni kell... A Tisza vízlépcsőinek ki­építése több szolgálatot tesz egyszerre. Az alacsony és közepes yízállások megeme­lésének lehetőségén túl víz- tartalékokat lehet képezni, melyek a növekvő vízigényt kielégíthetik, és biztonságos hajózást tesznek lehetővé. Bizonyos esetekben elektro­mos energia termelésére is alkalmat adnak a vízlép­csők, s ahol ez gazdaságos, ki is használjuk. Nem elha­nyagolható szempont a kör­nyezetalakítás sem, hiszen a tározók a gazdasági szolgá­latokon túl az üdülés és a vízi sportok ügyét is szol­gálják. Csatornarendszerek­kel olyan összeköttetéseket lehet teremteni a folyók kö­zött (Tisza—Körös, Duna— Tisza), amelyek kis vízho­zam esetén pótolják a folyó vizét. Pontosabban fogal­mazva arról van szó, hogy a vízlépcsőrendszer teljes ki­építése után a Duna—Tisza csatorna megépítése is idő­szerűvé és szükségessé vá­lik, éppen a vízlépcső fö­lötti betorkolással. a Tisza pedig a Köröst táplálhatja majd a csongrád—bökényi csatornán át, de még mesz- szebbre is gondolhatunk, mert a „föltáplált” Körös vize eljuthat a nagytőke— székkutasi tervezett csator­nán további térségekre. A Tisza-völgy vízgazdálko­dási rendszere, ez a másfél évszázad, óta fejlődő mű így válik lassan teljessé, így ju­tunk el Széchenyi és Vásár­helyi alapgondolatától az 1975. évi IV. törvényig, amely kimondta, hogy „foly­tatni kell a nagy térségek összehangolt vízgazdálkodá­sát szolgáló rendszerek fej­lesztését, és elő kell készí­teni a csongrádi vízlépcső kivitelezését.” A Tisza víz­készletének stabilizálását, egyben a hiányok pótlását, a fejlődés további vízigényei­nek kielégítését a Tisza-völ- gyi vízgazdálkodási rend­szer teszi lehetővé. Sz. Simon István (KÖVETKEZIK: A hiányzó láncszem) Kommunista aktívaértekezlet a fővárosban Felszólalt Németh Károly Fővárosi kommunista aktívaértekezletet tartottak tegnap a Budapesti Párbizo(!tság Oktatási Igazgatóságának épü­letében. A tanácskozáson Méhes Lajosnak, az MSZMP Körponti Bizottsága tagjának, a Budapesti Pártbizottság első titkárának előadása alapján megvitatták az idei ter­vek végrehajtásának helyzetét és a jövő évi gazdaságpo­litikai feladatokat. Méhes Lajos bevezetőben tájékoztatást adott a Közpon­ti Bizottság legutóbbi ülésé­ről, majd így folytatta: a fő­város gazdasága a népgazda­sághoz hasonlóan fejlődött. A budapesti ipa» termelése az V. ötéves terv első három eszten­dejében 15 százalékkal nőtt. Jó ütemben valósultak meg a főváros fő fejlesztési céljai. A tervszámok — a telepsze­rű magánerős lakásépítés és a kereskedelmi hálózat fej­lesztése kivételével — telje­síthetők, s az már most is látható, hogy Budapest tör­ténetében még nem volt olyan öt esztendő, amikor ennyi mindennel gazdagodott volna. Ismertette a gazdasági egyensúly megteremtését szolgáló intézkedéseket, majd a pártszervezetek soron lévő feladatairól szólt. Az előadást követő vitában felszólalt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára is. — Gazdasági fejlődésünket — hangsúlyozta — minden­kor a társadalom együttes cselekvése befolyásolja alap­vetően. Adottságainkból kö­vetkezik: fokoznunk kell részvételünket a nemzetközi munkamegosztásban: minde­nekelőtt a KGST tagállamai­val, s közülük is legnagyobb partnerünkkel, a Szovjet­unióval kell bővíteni gazda­sági kapcsolatainkat. Ugyan­akkor arra törekszünk, hogy az eddiginél gyorsabban fej­lesszük gazdasági együttmű­ködésünket a fejlődő orszá­gokkal, kiaknázva még fel­táratlan lehetőségeinket. A kölcsönös előnyök alapján a fejlett tőkés országokkal is a gazdasági kapcsolatok fej­lesztésére törekszünk. A továbbiakban mélyreha­tóan elemezte azoknak a ne­gatív külső hatásoknak a kö­vetkezményeit, amelyek nép­gazdaságunk fejlődésére ép­pen akkor hatottak kedvezőt­lenül, amikor az az intenzív fejlődés szakaszába lépett. Azért azonban — húzta alá —, hogy a kelleténél lassab­ban igazodunk a szigorúbbá vált külgazdasági feltételek­hez, s hogy a hatékonyság növekedési üteme nem kielé­gítő, már nem a megválto­zott külső körülményeket okolhatjuk. — Mind a gazdasági egyen­súly javítása, mind az elért életszínvonal erősítése anyagi és szellemi erőforrásaink minden eddiginél határozot­tabb és szervezettebb fel- használását követeli — foly­tatta azután. — Ennek kell érvényt szerezni a vezetés minden szintjén, a párt főbb gazdaságpolitikai vonalának gyakorlati megvalósításában. Gazdaságpolitikai irányítá­sunkat és gyakorlatunkat a magasabb és változó követel­ményekhez kell igazítani. Sok kívánnivalót hagy maga pél­dául a termelési és gazdálko­dási fegyelem, a munka és üzemszervezés, a munkaerő­gazdálkodás jelenlegi színvo­nala. A termelés folyamatos­ságát meghatározó kooperá­ciós munka javítását közös, politikai ügynek kell tékin- teni. Ebbe a kategóriába tar­tozik az anyaggal, az ener­giával, a termelési eszközök­kel való ésszerű és szükséges takarékosság. — Általános követelmény a gazdaságosság fokozása. Célunk eléréséhez változta­tást igényel az irányító szer­vek és a gazdálkodó szerve­zetek szemlélete, munkastí­lusa is. Budapesten is sok példa van arra, hogy az üze­mekben miként kell feltárni, a gazdaságos termelés szol­gálatába állítani a meglévő tartalékokat. Ehhez fel kell mérni azoknak a termékek­nek a körét, amelyek gazda­ságosan termelhetők és meg­szüntetni azoknak a termé­keknek a gyártását, amelyek csak fogyasztják a nemzeti jövedelmet. Ebben támasz­kodni kell a szocialista bri­gádokra, a dolgozókra, a munkaverseny erejére. Csak­úgy juthatunk előre, ha az igénytelenséggel az igényes­séget állítjuk szembe. — A fővárosi kommunis­ták helytállása eddig is je­lentősen hozzájárult az or­szág gyarapodásához. A fel­adat az, hogy az eddiginél is jobban hasznosítsuk a Buda­pesten felhalmozódott óriási anyagi és szellemi erőforrá­sokat. Olajosok ifjúsági parlamentién Miért nő „szakálla” az újításoknak? A MÁV csomóponti klub­jában gyűltek össze szom­baton délelőtt a Nagyal­földi Kőolaj és Földgázter­melő Vállalat fiataljait kép­viselő küldöttek, hogy ifjú­sági parlamentjükön szá­mot adjanak az elmúlt két év eredményeiről, gondjai­ról. A vállalat közel három és fél ezer dolgozójából több mint ezer a harminc éven aluli, akik jelentős mérték­ben hozzájárultak az idei tervek túlteljesítéséhez. El­hangzott az is, hogyan segí­tik a pályakezdőket: felvé­telkor megismertetik velük a vállalat életét, a követelmé­nyeket, a juttatások rend­szerét. A felsőfokú végzett­ségű pályakezdők — amel­lett, hogy ötezer forintos egyszeri pályakezdő-segélyt kapnak — az első félévben gyakorlati program szerint dolgoznak. Munkájukat idő­sebb, tapasztaltabb kollégá­ik ellenőrzik. Azoknak, akik­nek ez a vállalat az első munkahelyük, évenként szakmai, baráti találkozót rendeznek. Visszatérő gond a mun­kásszálló és a klub: a Sze­gedre tervezett négyszáz sze­mélyes szálló ugyanis nem épül meg. Egerben, Szolno­kon és Szegeden létrehozták ugyan az ifjúsági klubokat, de a szervezési munkák el­akadtak. A vezetőségek nem állnak feladatuk magasla­tán, pedig a szabad idő hasz­nos eltöltésének bázisa lehet egy jól működő ifjúsági klub. A beszámoló megállapítot­ta, hogy a fiatalok becsület­tel helytálltak a munkában és a közéletben. A vállalat vezetése a jövendő műszaki és gazdasági feladatok tel­jesítéséhez kérte a 30 éven aluliak segítségét. A beszámolót követő hoz­zászólások közül kiemelke­dett az orosházi üzem fiatal­jainak felajánlása. Az olaj­ipari szakmunkásképzés ja­vítása érdekében védnöksé­get vállaltak egy tantelep építéséért. Ezért arra kérték a vállalat üzemeit, hogy az oktatáshoz szükséges gépe­ket, berendezéseket szállít­sák Orosházára. A hajdú- szoboszlói küldött arról szólt, hogy nem egykönnyen bíz­nak igazi feladatot a kezdő szakemberekre. Szeged kül­dötte a technikusi képesítés­ért tanulók helyzetének fe­lülvizsgálatát kérte, kevés­nek tartja a vállalati hoz­zájárulást. Á leghevesebb vita kö­zéppontjában az újítás kér­désköre került. Többen sé­relmezték, hogy az újítások átfutási ideje hosszú, ennek talán az újítási felelős hoz­zá nem értése is oka lehet. Javasolták, hogy az Alkotó Ifjúság pályázat legjobb munkáit is fogadják el újí­tásként, és haszna szerint jutalmazzák őket. A vita és a válaszok el­hangzása után a küldöttek egyhangúan elfogadták a beszámolót és az intézkedési tervet. H. Z. A jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz cipőfelsőrész készítő üzeme kilencven nőt foglalkoztat. Az üzem az idén 84Ű ezer párt sportcipőhöz készített felsőrészt a Tisza Cipőgyár részére

Next

/
Thumbnails
Contents