Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-10 / 291. szám
1978. december 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A főváros vonzásában A budapesti agglomeráció települései Olyan ez, mint egy óriási pályaudvar, ahová, ahonnét percenként érkeznek, indulnak a vonatok, ahol mindig emberek sűrű sorai vonulnak valamerre; kijárathoz, bejárattól. A hivatalos iratok BAG- ként rövidítik, s a három betű mögött negyvennégy település áll, s 410 ezer ember. Illetve most már huszonkét lélekkel több, mert ismét eltelt egy nap. Huszonnégy óránként ennyivel gyarapodik a BAG, azaz a budapesti agglomerációs övezet lakossága. A legutóbbi évek átlagos növekedésé: nyolcezer fő tizenkét hónap alatt. Am e képletes pályaudvaron a forgalom ennél sokkal nagyobb; itt tényleg éjjel és nappal jönnek, mennek tízezrek. Egy esztendő alatt csupán a Szabolcs- Szatmárból érkezettek tábora 3248 férfit, nőt, gyermeket számlált, igaz persze az is, hogy 2232-en távoztak Szabolcsba innét. S jönnek Szolnok megyéből (1986 fő), Bács-Kiskunból, Borsodból — a számok szabta sorrendet tartva — Hajdú- Biharból, Békés megyéből, Nógrádból, Hevesből, mind a tizennyolcból. A legkevesebben Győr-Sopronból, Vasból. fl kicserélt sereg Mondjuk, írjuk, panaszoljuk, indokoljuk és magyarázzuk: a népességvonzásban á főváros vonzása még mindig nagyobb az egészségesnél. Évente tízezer, meg másik, harmadik tízezer ember kerekedik fel, szerencsét próbálni; hátha... Seregek cserélődnek ki így, bizakodók és csalódottak szembetalál- kozása ez a menet gyakran. Egy év cseremérlege csupán a főváros és Pest megye között: a megyébe Budapestről 19109 lakó érkezett, s innét a fővárosba 19 252-en távoztak. Vonzások mellett, ha kevésbé megvilágítva is, de ott húzódnak a taszítások. Mert igaz, közel a főváros, hat, tizennyolc, harminc kilométer, csakhogy bármennyire gyakoriak a buszok, a vonatok, zsúfoltan futnak célállomásuk felé. S való, sok lakás épül itt — nagy többségük magánerőből, hitel segítségével — mégis, a száz lakásra jutó lakók száma tavaly öt százalékkal volt nagyobb a megyei átlagnál, s 9,7 százalékkal az országosnál. Mindenfajta százalék mögött emberek állnak. Itt például 28 fő. Ennyivel többen élnek száz lakásban az agglomerációs övezetben, mint átlagosan országosan. Persze, az agglomerációs adat is összegező. Mert vannak településrészek, ahol nem 3,16 lélek jut egy lakásra, hanem kilenc s tizennégy ... A késedelem ára Hiba lenne elhallgatni: azért, hogy napjainkban a főváros vonzáskörében élők egy tekintélyes csoportjának életkörülményei kedvezőtlenek, sok évtizedes mulasztásai okolhatók. Olyasfajta tényezőkre gondolunk, hogy az ország távoli tájain előbb gyúlt ki a villamos áram táplálta fény, mint ezeknek a településeknek a javán, másutt természetesnek vették a vezetékes ivóvizet akkor, amikor az agglomerációban még csak az első, szerény lépéseket tehették meg. Időben késedelemmel ismerte fel az országos terület- és településfejlesztési politika is, mekkora a jelentősége a főváros vonzásának, s bármennyire meglepő, első ízben éppen másfél évtizedé csak, hogy átfogó határozat született a fejlesztés mikéntjére, a hogyan továbbra. Ennek a késedelemnek ára van. A többi között az — s csak találomra választva az esetek hegyeinek sziklagörgetegei közül egy darabkát — hogy az övezetben az ezer lakosra jutó bolti alapterü- let az országosnak mindösz- sze az 59,4 százalékát tette ki 1977-ben. Igaz, a hetvenes évek elején még az ötvenet sem érte el, fejlődés tehát van. Ahogy a gyermekintézményeknél szintén, a közműveknél ugyancsak. Mégis, az agglomerációban száz bölcsődei helyen 139 gyermek szorongott tavaly — idén még rosszabb a helyzet — s bár száz óvodai helyre 121 gyermeket vettek fel, minden második jelentkezőt el kellett utasítani. Illúziók nélkül Keserű dolog ilyen tényekkel szembenézni, ám haszna elengedhetetlen: realitásra kényszerít, az illúziók föladására. Gyors, látványos változásokra az ország e területrészén nem lehet számítani. Szakemberek szerint csak tízmilliárd forintok árán lehetne elérni azt, amit országos átlagosnak tartanak, de ha pénz lenne is, .honnét teremtődne elő az anyag, a technika, a munkaerő?! Csodák várása, nagy fordulatok áhítozása helyett az egyetlen járható út: az átgondolt, tervszerű, meggyorsított fejlesztés. Amire — ma már — párt- és kormányhatározatok kötelezik az érintetteket. Hiszen a BAG ügye, helyzeté, holnapja, nem egy megye dolga. Márcsak azért sem. mert az itt élő, de a fővárosban dolgozó 140—160 ezer ember nélkül — az adat hetente, havonta változik, társadalmi és egyéni okok, indokok szövevényébe rejtezve — a-» ország szívében kikihagyna a véráramlás. Bebizonyosodott: adminisztratív módszerekkel — például a letelepedés engedélyhez kötésével — nem jutni semmire. Annyi a kiskapu, s még több az ügyes ember . .. Célravezetőbb, hasznosabb a társadalmi-gazdasági tényezőket akként fejleszteni, hogy az ún. migrációs mérleg — a lakosság területrészek közötti vándorlása — a társadalmi célok szemszögéből nézve a korábbiaknál kedvezőbb adatot mutasson. Elröppent Kék Madár? Sokan jönnek úgy, hogy a boldogság Kék Madarát kergetik. Szociológiai vizsgálatok feltárták: a letelepülők többsége megfelelő foglalkoztatási ehetőséghez juthatna állandó lakóhelye körzetében is. Ezek szoronganak ágy- és albérletben, bár a lakóház tulajdonosai, valahol az országban. Itt jobb? Nem adható megnyugtató magyarázat a miértekre. A tantermek többségében két váltásban — s nem egy településen, háromban — tanítanak, annak ellenére, számszerűen a fejlesztés nagyarányú. Csakhogy a népesség gyarapodása még gyorsabb. Igaz, jó kenyeret kínál az övezetben is, a fővárosban is az ipar, a szolgáltató szektor, válogatni lehet a munkahelyek között, ám annak ellenére, hogy egy évtized alatt a vezetékhálózat hosz- sza megkétszereződött, a lakásoknak még csak 52 százaléka kap így ivóvizet, s minden száz otthonból csupán hét kapcsolódik csatornához. Melyik, hogyan ellensúlyozza. közömbösíti a másikat? Tavaly az országban 616 ezer állandó- és ideiglenes ki- és bejelentkezést bonyolítóiak le. Ebből 110 ezer jutott az agglomerációs övezetet is magába foglaló Pest megyére. A 110 ezerből pedig több, mint 86 ezer a különleges gazdasági, földrajzi alakulatot képező 44 településre. Hatalmas pályaudvar ez valóban. Csakhogy most már egyre fontosabb, társadalmilag mind lényegesebb, honnét és mere, mikor, milyen vonatok érkeznek ide, indulnak tovább, s főként: az utasok céljai jó célok-e, ötvözik-e az egyéni, s a társadalmi kívánalmakat, érdekeltségeket. Mészáros Ottó BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEK ELŐTT Mérlegen egy esztendő munkája I I az év véKözeledik §e, a pártI-----------1----------1 szervekb en, -szervezetekben a szokottnál is élénkebb az élet: a pártvezetőségek, az alapszervezetek vezetőségei már javában készülődnek az ilyenkor sorra kerülő beszámoló taggyűléseikre. A Központi Bizottság Titkársága 1978. október 9-i ülésén hozott határozata szerint ugyanis ezekre a munkát értékelő, feladatokat meghatározó tanácskozásokra 1979 januárjában és februárjában kerül sor. A megyében is készülnek már az ütemtervek. A mintegy hetven községi, munkahelyi pártvezetőség január első felében, a csaknem ezer alapszervezeti vezetőség pedig január 2. és február 15. között tartja beszámoló küldöttgyűlését, összevont, illetve beszámoló taggyűlését. Harmincezernél több kommunista beszéli meg a megyében az 1978-ban végzett munka eredményeit, hiányosságait, vitatkozik, javasol a hogyan tovább szellemében. Újszerű követelmény, hogy ahol pártvezetősége irányítják az alapszervezeteket, ott előbb összevont taggyűléseket kell tartani, és csak azután kerülhet sor az alapszervezeti beszámoló 'taggyűlésekre. Ebben a gyakorlatban a pártszerveknek még nincs tapasztalatuk. Azzal azonban tisztában vannak, hogy a jól előkészített, összevont taggyűlés követendő példát jelent az alapszervezeteknek, hogy hasonló körültekintéssel, alapossággal készítsék elő ők is összejöveteleiket. A pártvezetőségek összevont taggyűléseiken vagy küldöttgyűléseiken az alapszervezetek munkájának értékelésén túl megfogalmazzák a kommunista közösségek tennivalóit mindazokban a kérdésekben, amelyek az 1979-es évben a feladatok megoldása szempontjából fontosak és fokozott figyelmet érdemelnek. Ez az újszerű követelmény egyben azt jelenti, hogy tovább egyszerűsödött a pártmunka, de egyben célratörőbb is lett, mert mindazokat a feladatokat, tennivalókat, amelyeket az üzemi, a községi pártvezetőség tart fontosnak, már eleve beépíthetik az alapszervezetek saját beszámolóikba és a végrehajtás mikéntjét is megvitathatják a tagsággal. A pártszervek nagy felelőssége, hogy elkészítsék az irányításuk alá tartozó pártvezetőségek és önálló alapszervezetek 1978-as munkájának — testületi ülésen elfogadott — minősítését. Szerencsés, ha azt a taggyűléseket megelőzően hozzák a pártvezetőségek, alapszervezeti vezetőségek tudomására, hogy a következő esztendő feladatainak kidolgozásában figyelembe vehessék őket. E reális minősítések foglalkoznak majd a vezetőségek munkamódszerének, munka- képességének javításával, a határozatok végrehajtását szolgáló operatív szervező munka fejlesztésével. Mindezek segítik az alapszervezetek feladatmeghatározását, az újabb követelmények megjelölését, de segítik azok a kiscsoportos vagy személyes beszélgetések is, amelyeket a kommunistákkal e hetekben folytatnak. Ismeretes, hogy annakidején, a párttagsági könyvek cseréjének idején, milyen nagy hatással voltak a párttagságra a személyes beszélgetések, és milyen osztatlan elismerést váltott ki körükben. Akkor a párttagok kifejezték azt az óhajukat, hogy a politikai munkának ez a formája legyén a mindennapi pártélet gyakorlata. Amikor a Központi Bizottság 1977. júniusi ülésén a tagkönyvcsere tanulságait összegezte, helyt adva a párttagság e kívánságának, elhatározta: „ ... az évenként beszámoló taggyűléseket úgy kell előkészíteni, hogy a párttagoknak módjuk legyen a fontos politikai kérdésekben véleményt nyilvánítani, és emellett személyes gondjaikat is megbeszélni.” Az alapszervezetek többsége eddig is folyamatosan végezte ezt a munkát, így most sem okoz különösebb gondot ennek megszervezése. munka- megosztással, a párt- csoportbizalmiak bevonásával mód nyílik arra, hogy a taggyűlések előtt minden véleményt, javaslatot megismerjenek az alapszervezetek vezetőségei, és tudomást szerezzenek minden személyes gondról is. Az az idő, amit erre fordítanak, kamatostul megtérül a beszámolók gazdagabb tartalmában, a feladatok pontosabb meghatározásában, a vezetőségek és a tagság személyes kapcsolatának további erősödésében. A segítségnyújtáshoz kell sorolni a pártcsoportok megbeszéléseit is, amelyeken — amellett, hogy értékelik saját munkájukat, a személyre szóló pártmegbízatások teljesítését — véleményezik az alapszervezeti vezetőség munkáját. Tény, hogy a pártszervek és -szervezetek az újabb feladatok meghatározásában nincsenek magukra hagyva. Van egy bizonyos ..kapaszkodó”, amellyel mind az eddigi tevékenység értékeléséhez, mint az újabb követelmények meghatározásához. Ez a segítő nem más, mint a Központi Bizottság 1978. április 19—20-i ülésén elfogadott dokumentum, a XI. kongresz- szus óta végzett munkáról, a párt feladatairól. Az ott elfogadott vélemény — az általános tapasztalat az, hogy a XI. kongresszus határozatainak végrehajtása az élet minden fő területén eredményesen folyik — igaz a mi megyénkre is, de az egyes munkahelyeken nagyon is időszerű újra számbavenni, hogy a politika eszközével hogyan oldották meg mindennapi kisebb-nagyobb feladataikat a pártszervek és -szervezetek. A beszámoló taggyűlések központi kérdése ugyanis a pártszervezet politikai munkájának értékelése. Annak vizsgálata, hogyan látja el működési területén alapvető feladatát. Termelőüzemben természetesen a gazdaságitermelési folyamathoz kapcsolódó politikai munka áll a középpontban. A taggyűlés akkor végez eredményes munkát, ha a legfontosabb gazdasági célok megvalósításával összefüggő politikai munkát értékeli, ha ez megfelelő helyet kap mind a vezetőség beszámolójában, mind a vitában. Természetesen a taggyűlés nem termelési tanácskozás, hanem pártfórum, ahol a kommunisták a termelési-gazdasági kérdések politikai összefüggéseivel, a politikai munka oldaláról foglalkoznak. Azt kell értékelniük — bár az alapvető termelési célok, a fő gazdasági feladatok eredményes teljesítése, vagy e tevékenység fogyatékosságainak feltárása önmagában is politikai jelentőségű, ezért erről is szükséges szólni —, hogy a a pártalapszervezet milyen hatást tudott gyakorolni a közvetlen környezetére, hogyan tudta mozgósítani a pártonkívülieket is a feladatok végrehajtására, nem egységes a kommunisták cselekvése a kötelezettségek teljesítése során. A taggyűlési beszámolók -szólnak — és ez is természetes — az alapszervezet belső, szervezeti életéről. Értékelik, hogy a taggyűléseket milyen rendszerességgel tartották, a tárgyalt napirendek mennyire voltak célszerűek, aktuálisak, színvonalasak. Szóba kerül majd az is, hogy betöltötték-e az alapszervezet legfőbb politikai fórumának szerepét? Érdemben foglalkoztak-e az alapszervezet életét érintő legfontosabb politikai kérdésekkel? És természetesen szóba kerül majd az is, milyen színvonalon oldották meg az alapszervezeti vezetőségek a tömegszervezetek és mozgalmak helyi szervezeteinek pártirányítását. múlik azon, hogy a beszámolókat majd mennyire jellemzi a tárgyilagosság, a megalapozott kritika és önkritika. Hiszen ez befolyásolja a vita irányát, színvonalát, aktivitását. Ha a problámák őszinte feltárása a jól végzett munka elismerésével párosul, ösztönzést, lendületet, kedvet ad a további feladatok eredményes megoldásához. — V — Ésszerű Nagyon sok liiiiii A tervezettnek megfelelő ütemben halad Jászberényben a fedett piac melletti ABC-áruház építése. Az Egyesült Jászsági Afész az új létesítmény műszaki átadását a hónap végére tervezi
