Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-09 / 290. szám

1978. december 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tizenegy perc hiányzott... T izenkilenc éves kora óta repül. Évfolyamtársai közül kevesen vannak már hajózó állományban. 1957 óta különböző parancs­noki beosztásokat tölt be. Több kitüntetés után most, november 7. alkalmából meg-' kapta a Vörös Csillag Ér­demérmet. Röviden így sum­mázható Holler János ezre­des katonai pályafutása. — Életem — mondja, ami­kor leülünk, hogy gondolat-1 ban végigjárjuk a pálya leg­fontosabb állomásait — a re­pülés mellett folyamatos ta­nulással telt. Bevonulásom­kor mindössze hét elemi volt az iskolai végzettségem. A seregben érettségiztem, elvé­geztem a marxizmus—leni'-* nizmus esti egyetemet, több parancsnoki tanfolyamot a Szovjetunióban, majd a Zrí­nyi Miklós Katonai Akadé­miát. Arról nem beszél, csak sej­tem, hogy milyen kitartó szorgalom kellet a tananyag­gal való birkózáshoz annak a fiatalnak, aki már tizenhá­rom éves korában aratott, a felnőttekkel azonos értékű munkát végzett. — Mennyiben segítette a tanulás? — Sokat jelentett a katonai ismeretek elsajátítása mellett a parancsnoki módszerek ki-* alakításában. Ugyanakkor növelte a terheket, hiszen a képzés a szabad idő, a csa­láddal való foglalkozás rová­sára ment. Másfél évtizede tölt be azonos beosztást. Ritka pél­da ez a seregben. — Nem kívánkoztam soha magasabb törzsbe. Az embe­rek tömege között jól érzem Bemutatjuk Holler János ezredest magam. Itt vagyok otthon. — Beosztottai is szívesen vannak együtt önnel? — Akkor lennék rossz pa­rancsnok, ha mindenki egy­formán szeretne. — A repülés teljes értékű embert kíván ... — Sajnos, mi sem vagyunk mentesek a rohanó kor, az urbanizáció ártalmaitól. Fel­gyorsult a világ, és nem vi­gyázunk kellően magunkra. Ha van rá mód, nem tudunk mértéket tartani a repülés­ben, s talán más területeken is így van. — Beosztásából adódóan a repülés mellett idejének jó részét lekötik az egyéb fel­adatok. Mikor pihen? — A repülés biztonságáért mások is felelősek, ezért biz­tosan csóválják a fejüket, ha azt mondom: akkor pihenek igazán, amikor repülök. Nem gondolok másra, csak a gép kiszolgálására. Persze, az em­ber idegei akkor is meg van­nak terhelve. — Szakmai feladatai mel­lett pártszervezetekben is vé­gez munkát. Tudomásom sze­rint tagja az MN pártbizott­ságának. Ilyen körülmények között mennyi idő jut a csa­ládra? — Időmnek, energiámnak csak néhány százaléka. Büsz­ke vagyok arra, hogy mégis három olyan gyermeket ne­veltem fel, akik hasznos tag­jai a társadalomnak. Ebben persze elsődleges szerepe volt a feleségemnek, neki ju­tott a nehezebb rész. Csupán példaként: első két fiam szü­letésekor is a levegőben vol­tam. — A korábbi években Volt olyan lehetőség, hogy több száz órás, bonyolultt repülési viszonyok között végzett re­pülés után a repülőgépveze­tők megkaphatták a Vörös Csillag Érdemrendet... — A meghatározott óra­számból nekem tizennégy perc hiányzott. Mire felsőbb parancsnokaim kézhez vet­ték volna afelterjesztést} túl lettem volna a megadott ha­táron, de úgy voltam vele, ráérek. S akkor megszűnt ez a lehetőség, magasabb mér­cét állítottak. — Minek tulajdonítja, hogy ennek ellenére megkap­ta ezt a magas kitüntetést? — Joggal vélem, hogy a kitüntetés az egész kollektí­vának szól. Az érdem azoké az elvtársaké is, akikkel a kiképzési, a harckészültségi feladatokat hosszú idő óta jól megoldjuk. S. B. Rendőrtiszt és párttitkár F egyelmezett, rendet sze­rető és parancsoló em­ber benyomását keltet­te már az első percben. Ami­kor életéről mesélt, régi tör­téneteket elevenített fel, az volt az érzésem, hogy még az emlékeit is fegyelmezett rendben raktározza el. Azt hiszem, sohasem volt ideje — lehet, nem is akarta, hogy legyen — a lazításra. Czakó Mátyás 55 éves rend­őrőrnagy. A szolnoki járási­városi rendőrkapitányság pártvezetőségének titkára egy hónap múlva nyugdíjba megy. Rendet akar hagyni maga után is. A még isme­retlen utódnak mindent, amit lehetett, előkészített. Szolgálati idejének kezde­te 1946. Huszonhárom éves volt. az akkori ifjúsági szer­vezetnek, a MADISZ-nak körzeti titkára. Tiszapüspöki- ben és a környékbeli falvak­ban szervezője, alapítója MADISZ-csoportoknak. Szí­vesen emlékezett erre a for­rongó korszakára. A tünte­tések szervezésére, arra az erkölcsi győzelemre, amely azokban a falvakban az ak­kori riválisukat, a katolikus legényegyletet életképtelen­né tette. Mi köze a MADISZ- nak a rendőrséghez? —A szervezet küldött. Ak­kor, a koalíciós időkben nem volt mindegy, hogy milyen pártállásúak vannak több­ségben a fegyveres testüle­tekben. Pestre kerültem. Egyidőben lettem rendőr és férj. Házasság, albérlet, őrs- parancsnokképző iskola, s az első fiunk születése. — így kezdődtek közös életünk első évei. Aztán Pesten hol eb­ben, hol abban a kerületben lettem őrsparancsnok és egy­ben pártmunkás is, megle­hetősen változatos megbíza­tásokkal. Azoknak az évek­nek a dokumentumai meg­sárgultak, megkoptak, de az emlékei nem. Amelyik kerü­letben rendőr voltam, annak a kerületi pártbizottságnak lettem a tagja is. Egy, az úgynevezett falu járó felelő­sök közül, akiknek munkáját Marosán György irányította. — Régi igazolványt muta­tott. Kiállításának kelte: 1948. Aláírója: Kádár János, a nagybudapesti pártbizott­ság titkára. — Vasárnapon­Czakó Mátyás őrnagy beszél munkájáról és önmagáról ként jártuk a falvakat, há­zaltunk .agitáltunk, pártna­pokat tartottunk. Egyik falu­ban olyat, ahová a pap is eljött a híveivel egvütt. — Továbbképzés: tisztkép­ző iskola, aztán jött a pa­rancs, áthelyezték Eszter­gomba kiképző tisztnek. Öt­venegy őszét írtunk, 28 éves voltam. — És két év múlva ismét civil. A rendőrtisztből gép­munkás lett. Miért? — Leszereltem. A Nagy Imre korszakban nem tud-1 tam rendőr maradni. — És pártmunkás? — Azt nem adtam fel. A Fémszerelvényárugy árban üzemi párttitkár lettem. Kez­detben sok vitám, nézetelté­résem volt a munkásokkal. Nehezteltek rám, mert be akartam bizonyítani, hogy nem a 200 százalékos túltel­jesítés a sok, hanem az elvá-1 rás mércéje a túl alacsony. — Ké év az esztergomi gyárban, és aztán ismét Szol­nok megye. — Vissza akartam kerülni oda, ahol elkezdtem, ennyi az egész. A Középtiszai Ön­töző Vállalat gépműhelyében folytattam, amit az esztergo­mi gyárban elkezdtem. Egy évig tartott ez a kitérő, és aztán már nem volt több. 1956-ban a Belügyminiszté­riumból felkerestek, vissza-1 hívtak, kérték, hogy menjek el Ózdra. Október 15-én lép­tem szogálatba, és három nap múlva kitört az ellenforrada­lom. Az egy lidércnyomás, ami az ezt követő napokban történt. Háziőrizetbe kerül­tem, fegyveres nemzetőrök tartottak fogva tizenkettőn- ket. Ki akartak végezni. Fal-1 hoz állítottak, a sortüzet vár­tuk, amikor egy kézigránát robbant. A kapitányság mel­lett volt az ügyészség épüle­te. Onnan dobták. Kavaro­dás, zűrzavar, rohanás a „merénylők” után ... Fel­akasztották őket! A vélet­lennek s a nemzetőrökhöz csatlakozó egykori párttag­nak köszönhetem, hogy meg­menekültem. Szolnokra jöt­tem, de nem találtam itt a családom. A feleségem és két fiam Tiszapüspökibe mene­kült. Tőlük hallottam, azt beszélik, hogy bújkálok. Más-1 nap jelentkeztem a megyei főkapitányságon. Az állam­biztonsághoz osztottak be, az­tán alig egy év múlva ide, a járási-városi rendőrkapi­tányságra. Nyomozó lettem és páíttitkár. Hát így történt. Aztán hét év múlva függet­lenített párttitkár, öt alap-* szervezet irányítója. Tulaj­donképpen csak félig-meddig rendőr. — Számba vettük az eltelt harminc esztendőt. Mit érez? Fáradt, elégedett? Úgy gon­dolja, valóban itt az ideje, hogy pihenjen? — A rendőr nyugdíjba megy, a pártmunkás nem. Hogy fáradt lennék, nem ér­zem. Nyugodtan adom át a helyem, tudom, hogy fiatal, jól képzett gárda veszi át a stafétabotot. Büszke vagyok rá, mert úgy gondolom, én is tettem valamit azért, hogy így legyen. Őszintén mon­dom, jó érzéssel megyek el, még akkor is, ha gyakran voltak vitáim a szakmai ve-* zetéssel. — Több évtizedes szolgá­latának elismerése: az egyik legmagasabb kitüntetés, a Vörös Csillag Érdemrend. — Jólesett ez a búcsúzta­tás, de sohasem a kitünteté­sekért, jutalmakért dolgoz­tam. K. K. II megyei pártbizottság üdvözlő levele a Néplap dolgozóihoz Kedves Elvtársak! A kommunista sajtó napja alkalmából a me­gyei pártbizottság nevében köszöntöm a Szolnok megyei Néplap valamennyi dolgozóját. Elismerésünket és köszönetünket fejezzük ki azért a felelősségteljes munkáért, amit a XI. kong­resszus határozatainak és az ötödik ötéves terv fel­adatainak végrehajtásában, a marxizmus—leniniz- mus eszméinek terjesztésében kifejtettek. Kérjük a Szolnok megyei Néplap valamennyi dolgozójától, hogy tevékenységükkel továbbra is segítsék politikai, gazdasági, kulturális feladataink megoldását, lelkiismeretes munkájukkal járuljanak hozzá sokszínű világunk reális bemutatásához, elkö­telezetten szolgálják pártunk politikájának töretlen megvalósítását. A kommunista sajtó megjelenésének 60. évfor­dulóján felelősségteljes tevékenységükhöz sok si­kert, erőt és egészséget kívánunk. Szolnok, 1978. december 7. Elvtársi üdvözlettel ANDRIKÓ MIKLÓS a megyei pártbizottság első titkára Gazdaságpolitikai tájértekezlet Békés, Csongrád, Hajdú, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megye pártbizottságainak gazdaságpolitikai titkárai tegnap Szolnokon tartották tájértekezletüket, amelyen részt vett Kovács Antal, az MSZMP KB tagja, a Közpon­ti Bizottság ipari, mezőgaz­dasági és közlekedési osztá­lyának vezetője. Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára nyi­totta meg az értekezletet, amelyen időszerű gazdaság- politikai feladatokról foly­tattak eszmecserét. A délutáni órákban a ta­nácskozás résztvevői elláto­gattak a BVM szolnoki gyá­rába, az ÁÉV ipartelepére, a cukorgyárba és a Cukorter­melési Kutató Intézetbe. Jövő májusban országos KISZ-értekezlet Ülést tartott a KISZ KB A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága tegnap ülést tar­tott. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Jakab Sán­dor, az MSZMP KB tagja, a Központi Bizottság osztály- vezetője. A Központi Bizottság meg­hallgatta és tudomásul vette Maróthy Lászlónak, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ KB első titkárának tá­jékoztatóját az MSZMP KB 1978. december 6-i üléséről s állást foglalt a szocialis­ta munkaverseny-mozgalom 1979. évi célkitűzéseiről. Deák Gábor titkár előter­jesztésében a Központi Bi­zottság megvitatta az orszá­gos KISZ-értekezlet össze­hívására és az előkészítéssel kapcsolatos fő kérdésekre vonatkozó javaslatot. Ügy határozott, hogy — az ifjúsá­gi szövetség szervezeti sza­bályzata alapján — 1979. májusára hívja össze a KISZ országos értekezletét, A ta­nácskozás célja, hogy meg­vonja a KISZ IX. koingresz- szusán hozott határozatok végrehajtásának mérlegét, felmérje és pontosítsa a to­vábbi tennivalókat. A Kötzpomti Bizottság vé­gül úgy döntött, hogy 1978. december 29-ón kibővített ünnepi ülésen emlékezik meg a magyar kommunista ifjú­sági mozgalom létrejöttének 60. évfordulójáról. Tervegyeztető tárgyalás Tegnap délelőtt Barta Lász­ló megyei tanácselnök veze­tésével a mezőgazdaság és élelmiszeripar 1979-es fel­adatairól tárgyaltak megyénk képviselői dr. Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettessel és munkatársaival. A megbeszé­lésen részt vett Török Fe­renc, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Ne többet A BEJELENTÉSEN külö­nösebben senki nem lepődött meg. Jövőre valamivel keve­sebb lakást szerelnek, építe­nek a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat munká­sai — ezt mondta el többek között a szocialista brigád­vezetők küldötteinek a héten dr. Soós István igazgató. Hozátette azonban azt is, hogy a munka nem lesz ke­vesebb, hiszen az a törek­vés, hogy gyorsítsák a beru­házások befejezését, hogy le­hetőleg határidőre elkészül­jenek olyan „folyó” munkák­kal, mint a Phylaxia karcagi gyára, a szolnoki óvoda s a kórház bővítése. Mindezzel együt azonban az építőipar­nak feltétlenül gondosabban, jobban kell dolgoznia. Keve­sebb legyen a műszaki át­adás-átvételkor szokásos ki­fogás, s kevesebb legyen a garanciális részleg munkája is. Magyarul: a már befeje­zett, átadott épületek ne ad­janak újabb szakmunkát, s egy év múlva ne kelljen va­lóságos csatarendbe állítani a szakiparosokat egy-egy la­kóház garanciális munkáira. Akár bevalljuk, akár nem, az építőiparral szemben évek, évtizedek óta mennyiségi kö­vetelményeink voltak. Épül­jön több lakás, iskola, óvo­da, bölcsőde, valósuljon meg ipari, mezőgazdasági, keres­kedelmi beruházás. Aztán avattunk, ünnepeltük az épí­tőket — akik nálunk is job­ban tudták: visszajönnek ők még a vadonatújhoz — job­bítani, javítani. Az építőipar most számot vetett ezzel, s nyilvánvalóan gazdasági megfontolásból, változtat. Elsősorban saját magán könnyít. Nem kezd bele olyan munkákba, ame­lyekről előre tudja, lassan, vontatottan, más, már meg­- jobban! kezdettek rovására tudna raj­tuk csak dolgozni. Törekszik arra, hogy befejezzen, jelen­tősen előrelépjen olyan mun­káiban, mint akár a karca­gi, akár a martfűi gyár. És az is a célja, hogy a lakások a Széchenyin és máshol gon­dosabb, körültekintőbb mun­kával várják a lakókat, s egy év múltán ne fizessenek rá a garanciára. És ne csorbít­sák az ipar tekintélyét se — a lakók körében. Mit lehet erre válaszolni? A brigádvezetők küldött-ta­nácskozásán kiderült. Dér László, Godó Imre, Szakali János brigádvezetők meggon­doltan fogalmaztak. Godó Imre például így: Százszá­zalékos minőségben végzünk el minden munkát, ezt a bri­gádom nevében vállalhatom jövőre. Szakali János: Mint régi ember, régi iparos mon­dom, ha rend, megfelelő anyag s minőségi bérezés van, rajtunk nem múlik. Ha a fel­tételek biztonságosak lesznek, mi megtesszük a magunkét! AZ ÁLTALÁNOSÍTÁS nem mindig célravezető, mégis el­gondolkoztató az építőipari brigádvezetők véleménye. Nemcsak az építőiparban, szinte az ipar minden ágá­ban sok bajunk, gondunk van ugyanis a minőséggel. Hiányoljuk a gondos munkát, bel- és külföldi piacaink eredményességéért ösztönöz­zük az első osztályú, a kifo­gástalan termékek nagyobb részarányát. Azt, hogy ne so­kat és eladhatatlant, jót és keresett árukat készítsen a szaktudásáról, keze-esze hí­réről nevezetes munkás. Végre ebben előre kell lépnünk. És nemcsak az épí­tőiparban ! — sj — A jövő évi divat igényeinek megfelelő női ruhákat varrnak a Női Ruházati Ipari Szövet­kezet jánoshidai üzemegységében. A szerződések szerint márciusig több tízezer külön­böző fazonú szoknyát szállifanak az NSZK-ba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents