Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-07 / 288. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. december 7. Kommentárunk Korlátok és lehetőségek N éhány napja rekord létszámú amerikai küldöttség érkezett Moszkvába, a két ország gazdasági tanácsának ülésére. ' Négyszáz amerikai üzletember, nagy és kis cégek képviselői zarándokoltak el a szovjet fővárosba, hogy a kormányközi vegyesbizottság tanácskozása után, a megvalósítható üzletekről tárgyaljanak. A nagyobb figyelem természetesen a bizottság tanácskozásaira összpontosult. Ez nem véletlen, hiszen Vance külügyminiszter utazását kivéve már hosszú ideje nem jártak Moszkvában az amerikai kormány tagjai. Méghozzá egyszerre két tekintélyes miniszter: Michael Blumenthal, a pénzügyek irányítója és Juanita Kreps asszony, kereskedelmi miniszter. Nos, a látogatás ténye maga is jó jelnek számít, hiszen korábban már a két nagyhatalom közötti államközi kapcsolatok hosszú távú befagyasztásáról, vagy legalábbis elhidegüléséről beszéltek. A szovjet—amerikai kereskedelmi bizottságnak ez már a hetedik tanácskozása volt, a szám viszont nem jelez előrehaladást a két ország közti forgalomban, sőt 1976 óta az árucsere értéke egymilliárd dollárral csökkent és az Egyesült Államok a második helyről a hatodikra szorult vissza a Szovjetunió tőkés partnereinek sorában. Pedig annak idején nagy reményeket fűztek a két nagy ország közötti gazdasági kapcsolatok fellendüléséhez. Az Egyesült Államok üzleti körei hajlandók lettek volna hozzájárulni a jelentős szibériai nyersanyaglelőhelyek kiaknázásához, s számos szovjet iparág korszerűsítésében is szívesen vettek volna részt. a Moszkvába utazó amerikai üzletemberek nyilván szívesen kereskednének a Szovjetunióval. Világos számukra is, hogy számos munkahelyet létesíthetnének a szovjet megrendelések kielégítésére, s kihasználhatnák üzemeik termelő kapacitását. A gazdasági kapcsolatok fejlesztése kölcsönös érdek, s egyet lehet érteni Blumenthal amerikai pénzügyminiszterrel abban, hogy az „kedvezően befolyásolhatja a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulását egyéb téren is”. Leonyid Brezsnyev a szovjet-amerikai viszonyról Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke szerdán fogadta Michael Blumenthalt, az Egyesült Államok kormányának pénzügyminiszterét és Juanita Kreps kereskedelmi minisztert, A két miniszter a szovjet—amerikai kereskedelmi bizottság, illetve az amerikai—szovjet gazdasági-kereskedelmi tanács ülésére érkezett a szovjet fővárosba. A két miniszter átadta Brezsnyevnek Carter amerikai elnök ezzel kapcsolatos üzenetét. A Szovjetunió jó viszonyt, békés együttműködést akar teremteni az Egyesült Államokkal — jelentette, ki Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke azon a beszélgetésen, amelyet Avarell Harrimannal folytatott szerdán. Brezsnyev a Kremlben fogadta az ismert amerikai politikust és közéleti személyiséget, az Egyesült Államok egykori moszkvai nagykövetét. Harriman az amerikai—szovjet kereskedelmigazdasági tanács ülésére érkezett a szovjet fővárosba. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke szerdán a Kremlben vacsorát adott az amerikai—szovjet kereskedelmi-gazdasági tanács hatodik ülése alkalmából. Leonyid Brezsnyev szívélyesen üdvözölte a tanács moszkvai ülésének résztvevőit és az Egyesült Államok kormányának képviselőit. Ezután így folytatta: — Michael Blumenthal pénzügyminiszterrel és Juanita Kreps kereskedelmi miniszterrel most befejeződött megbeszélésünkön mindketten elmondták, hogy Carter elnök a Szovjetunióval folytatott kereskedelem fejlesztése mellett van. Ezt tartalmazza Carter elnök üzenete is, amelynek tartalmát természetesen üdvözöljük. — Mi, a magunk részéről következetesen fellépünk az Egyesült Államokkal kialakított gazdasági kapcsolatainknak az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök konkrétan rögzített elvei alapján történő fejlesztéséért. Olyan megbízható alapot látunk ebben, amelyre támaszkodva könnyebben, sikerrel építhetjük fel a szovjet—amerikai kapcsolatok összetett épületét. Megerősíthetjük a kölcsönös bizalmat és megértést. — Csak az amerikai diszkrimináció felszámolása teszi lehetővé az önökkel folytatott kereskedelmünk lényeges és szilárd növelését. Ügy gondolom, hogy ennek eljön az ideje. Ebben pedig nem utolsó sorban, önök. üzletemberek tehetnek sokat — jelentette ki Brezsnyev. Rabotmcseszko Delokommentár Megszakadtak a bolgár—egyiptomi diplomáciai A Rabotnicseszko Delo, a BKP központi lapja szerdai számában a szerkesztőségi kommentárban elemzi a kairói bolgár nagykövetségen az utóbbi napokban lezajlott eseményeket és a két' ország diplomáciai kapcsolatainak megszakítását. A kommentár megállapítja, hogy a kairói bolgár nagykövetség ellen elkövetett provokáció semmi kétséget sem hagy affelől, hogy előzetesen átgondolt és kitervelt akcióról volt szó, amelyet a legfelelősebb egyiptomi hatóságok tudtával szerveztek meg és hajtottak végre. Mindezt a legszemléletesebben Kairó legutóbbi lépése, kapcsolatok a két ország diplomáciai kapcsolatainak megszakítása bizonyítja. Szemmellátható- lag ez volt az egyiptomi vezetés végső célja. A felháborító cselekménysorozat végrehajtásának brutalitása azonban mindenképpen az egyiptomi hatóságok nemzetközi tekintélyét csorbítja. A Rabotnicseszko Delo végezetül hangsúlyozza, hogy a bolgár—egyiptomi államközi kapcsolatokban kialakult helyzet semmiképpen sem módosíthatja Bulgária elvi álláspontját a közel-keleti válság megítéléséről. Ebből az álláspontból fakad az a szolidaritás, barátság és tisztelet is — írja a BKP KB központi lapja — amelyet á bolgár nép tanúsított és tanúsít továbbra is az egyiptomi nép iránt. Magyar felszólalások az ENSZ-ben BRÜSSZEL Tizenhárom NATO-ország hadügyminiszterei — Franciaország és Izland nem vesz részt az Északatlanti Szövetség katonai szervezetének tevékenységében — keddi és szerdai tanácskozásakor megvizsgálták a NATO rövid- és hosszútávú fegyverkezési terveit és újabb fegyverkezési programok beindítását határozta el. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke táviratban fejezte ki köszönetét Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, Loson- czi Pálnak, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulója alkalmából küldött üdvözletükért és jókívánságaikért. BERN Szerdán Hans Hürlimannt választották meg a Svájci Államszövetség szövetségi elnökévé. A 60 éves Hürli- mann, aki eddig szövetségi alelnök és belügyminiszter volt, 1979-ben Svájc állam- és kormányfője lesz és egyben megtartja a belügyi tárcát is. A svájci alkotmány értelmében a szövetségi elnököt és alelnököt egy évre választja a szövetségi tanács a maga soraiból, mégpedig hagyományosan mindig az előző évi alelnök kerül az elnöki székbe. TEHERÁN Legkevesebb 19 halálos áldozatot követeltek Irán különböző városaiban az utóbbi napokban a moharrem muzulmán vallási ünnép kezdetére megélénkült kormányellenes megmozdulások. A te- heráni hatóságok szerdán szabadon bocsátották Karim Szandzsabit, az ellenzéki nemzeti front főtitkárát. (Folytatás az 1. oldalról.) landó kivonni csapatait ezekről a területekről. A magyar ENSZ-küldött- ség vezetője figyelmeztetett annak veszélyére, hogy a közel-keleti konfliktus általános ’ nemzetközi katasztrófává fajulhat. Ennek megelőzése érdekében sürgette a viszály átfogó politikai rendezését összhangban az ENSZ alapokmányával és idevonatkozó határozataival egy nemzetközi békekonferencia — a genfi értekezlet Nicaraguában a munkaképes korúak fele munka- nélküli, s jelenleg is sokan döntenek a kivándorlás mellett. Costa Ricában -csakúgy, mint Hondurasban 25 ezer menekült tengeti nehéz körülmények között életét — hangzott el tegnap a DÍVSZ székházában tartott sajtó- konferencián, amelyen a sandinista Nemzeti Felszaba- dítási Front küldöttsége találkozott az újságírókkal. Eduardo Castillo, a nica- raguai szocialista ifjúság főtitkára beszámolt arról, hogy e szeptemberi felkelés, véres leverése ellenére is politikai győzelemnek számít. Üjabb lépésnek a Somoza- diktatúra elleni, s a demokratikus rendszer megteremMiután bejelentették, hogy Cyrus Vance amerikai külügyminiszter a jövő hét elején Tel Avivba látogat, Izraelben olyan hírek terjedtek el, hogy még ezt megelőzően Nyúgat-Európában Az UEFA Kupa nyolcas mezőnyébe jutásért szerdán este Amsterdamban játszotta a visszavágót a Bp. Honvéd a korábbi háromszoros BEK- győztes, az Ajax ellen. A keretében valamennyi érdekelt fél bevonásával. Az ENSZ 1. zsámú bizottságában, amely a nemzetközi biztonság megszilárdítását kimondó nyilatkozat megvalósításáról tárgyal, Halász András, a magyar küldöttség tagja szólalt fel. Az UNCTAD (az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciája) munkájáról tárgyaló 2. számú bizottságban Kőmíves Imre nagykövet, a magyar küldöttség tagja mondott beszédet. téséért indított harcnak. Megmutatta: a diktatúrának nincs tömegbázisa, s csak erőszakkal tudja időlegesen fenntartani uralmát. Hiába az ország legreaikciósabb köreinek további manőverei, a népi erők széles ellenállási frontba tömörültek. A végsőkig elszánták magukat a harcra. — Az aktív és széles körű nemzetközi szolidaritás sok nicaraguai életét mentheti meg, és megrövidítheti a népellenes diktatúra létét — hangoztatta Daniel Alvarez, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség kubai al elnöke. Elmondta: a DÍVSZ messzemenően támogatja a nicaraguai hazafiak igaz ügyért folytatott harcát. — esetleg Svájcban — sor kerülhet egy magasszintű Izrael—egyiptomi kapcsolatfelvételre is. A találgatásokra Mose Dajan külügyminiszternek szerdán kezdődő kétnapos látogatása adott okot. magyar együttes három gól előnnyel lépett pólyára, de így is nagyon nehéz 90 perc várt rá. A Honvéd megőrizte előnyét és a 2:0-ás vereség a továbbjutást jelentette. Vance Izraelbe látogat Lapzárta előtt érkezett Nyolc között a Honvéd fl nicaraguai hazafiak harcáról II Sandinista Front küldöttségének sajtókonferenciája Budapesten EGYSZER KIRÁLYFI A kékvérüek szabadsága Persze az ilyesmi nem közjogi irat, bármikor vissza lehet vonni, ki lehet magyarázni, de Habsburg Ottó már (?!) 1958 novemberében lemondott osztrák és magyar trónigényéről. A bécsi Die Presse hasábjain jelent meg cikke és amolyan kísérleti léggömbnek számított: vajon miként fogadják Ausztriában elképzeléseit? Ottónak ekkor ismét kellemetlen tapasztalatokban volt része. Az osztrák nép felháborodása nem ismert határt, pedig még csak arról volt szó, hogy Habsburg Ottó élet jelt adott magáról. Bizonyos hivatalos körökben — az osztrák kormánykoalíció két pártjának, a néppártiak és a szocialisták taktikai harcának eredményeként — azonban sikerült szövetségeseket szerezni. Első lépésként azon igyekezett, hogy visszaszerezze a Habsburg- vagyont, amelyet 1919-ben a köztársaság és az első világháborúban kárt szenvedettek javára lefoglaltak és visszatartottak. A párnázott ajtók mögött élénk tárgyalások folytak, egyelőre főként az anyagiakról. Max Hohenberg, Ottó teljhatalmú megbízottja gyakran autózott Bécs és az osztrák határ közelében fekvő nyugat-németországi Pöcking, Ottó lakhelye között. Sikerült is elérnie, hogy visszakapja a reichenaui Wartholz-kastélyt, a stájerországi Feistritz-kastélyt. s ezenkívül még több más Habsburg-birtokot. S ettől kezdve hosszú esztendőkig nem került le a Habsburg-ügy az osztrák lapok hasábjairól. Habsburg Ottó újra és újra hazatérési kérelmekkel bombázta az osztrák kormányt, amelynek ebben az időben Raab néppárti kancellár volt a feje. Kérelmének teljesítését ugyan nem sikerült elérnie, azt azonban igen, hogy találkozhassék Raabbal. A beszélgetésre 1960 augusztusában, Münchenben került sor, ahová Raab az eucharisztikus kongresszus alkalmából látogatott. A találkozóról nem adtak ki hivatalos közleményt, nem tudni, hogy miről esett ott szó, de néhány nappal később Ottó nyilatkozott arról, mirt tart ő a legjobb államformának. Kijelentette, hogy a mai politikai rendszerek képtelenek megbirkózni az „egyesült zsarnokság támadásaival”, s „erre a feladatra egyes- egyedül a Monarchia alkalmas”. Hogy a túlzott reakciósság vádjától megóvja magát, zavaros politikai elmefuttatással igyekezett bizonygatni, hogy a királyság egyesíti a klasz- szikus köztársasági elgondolások egészséges elemeit. Ottó ebben az időben rendszeresen fogadott „zarándokokat”, akik társas buszokon keresték fel őt Pöckingben, mivel hogy a „fennség” egyelőre nem léphetett be Ausztriába. Némely híve, bár mások csupán taktikai lépésnek tartották, csalódással vette tudomásul, amikor 1961. május 31-én Habsburg Ottó levelet írt az Osztrák Köztársaság kormányának. Tartalma: Alulírott Ottó von Habsburg und Lotharingen lemond a habs- burg-lotharingiai házhoz való tartozásáról, s minden trónigényéről. Az osztrák kormány azonban a lemondó nyilatkozatot visszautasította, s továbbra sem volt hajlandó útlevelet adni Habsburg Ottónak. A jogi doktor ezek után a közigazgatási bíróságnál pert indított az osztrák kormány ellen. Az ügyet Hans Klecatsky tanácsának osztották ki. A bírák 1963. május 31-én hirdettek ítéletet. Döntésük nagy meglepetést keltett. Egyértelműen állást foglaltak Habsburg Ottó ausztriai hazatérésének jogossága mellett, s megállapították, hogy a Habsburg-ház feje által az osztrák kormányhoz intézett lojalitási nyilatkozat teljesen elegendő ahhoz, hogy száműzetése befejezettnek nyilváníttassék. Ha Ausztriában hazatérését kevesen támogatták is, annál nagyobb számú és főleg súlyú protektort mondhatott magáénak Ottó a Német Szövetségi Köztársaságban. A Sudetendeutsche Zeitung — a neonácik egyik szócsöve — például így ünnepelte az exkirályfi Díszvendég a szudéta „honkövetelök” gyűlésén ötvenedik születésnapját: „Otto von Habsburg annak a Habsburg császári háznak a hagyományai szerint él és cselekszik, amely Habsburg Rudölftól kezdve 1806-ig kis megszakításokkal viselte a német királyi koronát, vele együtt a római császári koronát, valamint Spanyolország, Olaszország, Magyar- ország, Csehország és sok kisebb európai birodalom és ország királyi koronáját... Aki elfogulatlanul olvassa írásait és tárgyilagosan ítéli meg politikai tevékenységét, minden romantika nélkül meg kell, hogy állapítsa: Otto von Habsburgban a jövendő Európa vezérét látjuk magunk előtt.” A Sudetendeutsche Zeitung azoknak a re- vansistáknak a lapja, akik csehszlovák területről származnak és „igényt tartanak az óhazára”. Az egyesületben — féltucatnyi más megbízatása mellett — Ottó tevékeny szerepet játszik. Hogy miért tartja magát sorstársnak? Annakidején vol néhány tízezer hektárnyi erdeje Csehországban is, az is az ebek harmincadjára került, szeretné azt is visszakapni. A „jövendő Európa vezére” — hónapokig tartó kormányválság kísérte annakidején Bécsben az ügyet — végülis osztrák útlevelet kapott. Egy rendkívüli egyéniségnek rendkívüli úti okmányok járnak. Ez az egyetlen osztrák útlevél az ország történetében, amelyet ezzel a pecséttel láttak el: „Ausztriába való beutazásra nem érvényes.” Az osztrák kormány döntését nehezítette, hogy Habsburg Ottó ugyan lemondott trónigényéről, de nem volt hajlandó kijelenteni, hogy politikai tevékenységet nem folytat. S amikor több mint 20 esztendős harc után sikerült elérnie, hogy érvénytelenítsék a beutazási tilalmat, jónéhány osztrák üzemben sztrájkoltak, így adták tanújelét felháborodásuknak, amit csak fokozott, hogy Ottó újabb vagyonjogi követeléseket támasztott az osztrák állammal szemben. A Hofburgot, a jogart és a koronauradalmakat már nem lehet visszaperelni, az úgynevezett „családi ellátási alapot” azonban igen. Ez arra szolgált, hogy jövedelméből a „császári család tagjai rangjuknak megfelelően élhessenek”. A Habsburgok 1919 óta igénylik ezt a vagyont, amelyhez több mint huszonhétezer hektár föld és erdő, több kastély, bérház tartozik. Az ingatlanok becsült összértéke több mint egymilliárd, évi jövedelme mintegy húszmillió schilling. Ezt az összeget egyébként a. Habsburgok távozása óta a megrokkant, elárvult hadigondozottak ellátására fordítják Néhány héttel Ausztria hitlerista megszállása előtt a Schuschnigg-kormány visszaadta a Habsburgoknak, az Anschluss után azonban ismét elvesztették. Habsburg Ottó úgy igyekezett beállítani a dolgot, hogy ezt a hatalmas vagyont a - nácik rabolták el tőle. Ottó tehát — eszerint az érvelés szerint — a nácizmus kárvallottja. S mint ilyennek, minden visszajár... (Folytatjuk) Pintér István
