Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-20 / 299. szám

1978. december 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Majd a tóamkások / Ha elromlik a masina AKIK A GÉPEK, beren­dezések mellett dolgoznak, ritkán mondják azt: vajon merre találom a karbantar­tót? Aligha emlegetik, hogy: ugyan, hol létezik a beren­dezés javítója? Ha elromlik a „masina”, legtöbbször úgy kérdezik: merre vanatmk-s? Meghonosodott, hogy a terv­szerű, megelőző karbantar­tás. végrehajtóiról úgy be­szélnek. mint tmk-sokról. A titulus igaz megszokottá vált, a mögötte lévő tartalom azonban korántsem ennyire természetes dolog, minden­hol. A karbantartást sok helyen amolyan szükséges rossznak fogják fel. Lapunkban szól­ítunk például a Gyümölcs- Zöldség, Göngyölegellátó és Gyártó Országos Szövetkeze­ti Vállalat szajoli üzemének karbantartási gondjairól. Hozzá hasonlóan sok üzem­ben alapvető javítóeszközök beszerzéséről nem gondos­kodtak kellő időben, noha a termelésben új, ragyogó ter­melékenységű gépek dolgoz­nak. Mi történik azonban, ha ez elromlik? Főként ipari szövetkeze­tekben probléma, ha van is gép — például eszterga, azon­ban az „kotyog”, pontos al­katrész rajta nem készíthe­tő. Van tehát, de mégsincs. Jó néhány helyen az alkat­rész-ellátás nehezíti a fel­újító munkákat. A Május 1. Ruhagyár szolnoki gyáregy­ségének karbantartói el­mondták, néha apróságokon múlik az, hogy egy-egy gép áll. Annyi bizonyos, az anyag- beszerzők sokat tehetnek — a tmk-sok mellett — azért, hogy kevesebbet pihenjenek kényszerűségből a gépek. Jászfényszaruban a kalap­gyár gyáregységében meg­tudtuk, hogy a budapesti központ és a jászsági üzem távolsága, az a bizonyos in­tézkedési lánc hosszúsága nehezíti a gyors döntések megvalósítását. Máshol, mint a Tiszamen- ti Vegyiművekben még nyo­mosabb indokok hátráltatják vagy siettetik a berendezé­sek karbantartását. Jó né­hány esetben alapanyag- hiány miatt módosítani kel­let egy-egy üzem vagy be­rendezés nagyjavítási idejét. Az előbbre hozott vagy kés­leltetett karbantartási mun­kák szaporítják akár az üzemszervezőifc, az anyagbe­szerzők, de a felújító mun­kások dolgát is. Különösen akkor, ha egy-egy berende­zés reparálásában külső part- nervállalatdk is közremű­ködnek. Előbb — vagy utóbb — kell a pótalkatrész is. Nem beszélve arról, hogy ha sokáig húzza a gép javítás nélkül, bizony megszaporod­nak rajta a felújítandók. Ezekben a hetekben mór a készáru-raktár s a vago­nok felé tekingetnek sűrűn a termékek gyártói. Az 1978- ban kiszállítandó gyártmá­nyoknak nem elég elhagyni az üzemek területét, decem­ber 31-ig meg kell érkezni­ük a hazai megrendelőkhöz vagy túl kell jutniuk a szál­lítmányoknak az ország ha­tárain. Az üzemek többsé­gében karácsony és Szil­veszter között már csak a csomagolok, a kikészítők szorgoskodnak, valamint a tmk-sok akik ilyenkor ve­szik át a terepet. A NAGY- VAGY a kö­zépjavítások egy egész esz­tendőre meghatározzák a gé­pek műszaki állapotát. A karbantartók munkáját töb- bé-kevésbé — üzeme válo­gatja — előkészítették. Hogy a felújító munkának a minő­sége milyen lesz, az mérhető egyebek között abból is, hányszor mondja évközben a gép kezelője: hol van már megint a tmk-s? H. J. Az ország egyik legna­gyobb libatenyésztő körzete Kiskunfélegyháza és tanya­világa. Kohajda Béla, ta­nyáján, ezerkétszáz húsli­bát nevel Segítség Kubának Üjabb magyar szakemberek készülődnek Kubába: az új­esztendő első heteiben utaz­nak a Karib-tengeri szigetor­szágba, hogy a számítástech­nika, az automatizálás, a szá­mítógépek felhasználásának hazai tapasztalatai alapján segítséget adjanak kubai kol­légáiknak komputer-rendsze­rek kiépítéséhez, felhaszná­lásuk módszereinek kialakí­tásához. A tapasztalatok át­adását az ez év szeptembe­rében aláírt kétéves magyar— kubai tudományos együttmű­ködési munkaterv teszi lehe­tővé. LEMEZEK VARÁZSA Tornyok, kupolák mestere volt „Ilyen ember kellene az or­szágnak tizenkétmillió” — mondta a részleg vezetője. „Maholnap nyolcvan éves, de rendkívül igényes, kitartó, nem ismer lehetetlent” — jel­lemezte a telepvezető. A vál­lalat főmérnöke szerint „min­den darab valóságos műre­mek, ami a keze alól kikerül, akármelyikkel mestervizsgát tehetne ... Ö még abban az időben tanulta a mesterséget, amikor a munka szépségére, örömére is nevelték a kis- inast...” A szolnoki IKV Ostor ut­cai karbantartó telepén hiá­ba kerestem a bádogosmű­helyben Pataki Istvánt. — Nekünk is hiányzik Pis­ta bácsi — mondták a mun­katársai. — Nemcsak azért, mert sok a munka,, hanem mert jó vele együttdolgozni. Mindig tréfál, sokat mesél, hiszen sokfelé járt a világ­ban. És tanulni sem szégyen tőle ... Most otthon van, pi­hen, mert ledolgozta a nyug­díjasnak megengedett nyolc­száznegyven órát. A kertvárosi kis házban azért zsörtölődik Pista bácsi felesége, hogy eszébe ne jus­son jövőre visszamenni a műhelybe. — Éppen eleget dolgozott már életében, nem engedem tovább. Az idős ember csendesen mosolyog, arcára van irva, hogy abból nem lesz semmi. A lemez varázsa fogva tart­ja, nem tud, nem is akar tő­le szabadulni. — Géplakatos akartam len­ni, de nem voltam még tizen­négy éves, nem vettek fel. Akkor egy jó bádogosmes­ternél talált helyet az apám Aradon — mozdonyvezető volt, odahelyezték, — én meg a cégéreket lesve láttam, mennyi szépet lehet a bádog­ból csinálni. Odamentünk. A mester ollót adott a kezem­be, megmutatta, hogyan kell vágni, hajlítani a lemezt. El­vágtam, begömbölyítettem, a végébe sörtét rögzítettem, ahogy mutatta, és ecset lett belőle. Azt mondta akkor a mester: olyan ügyes a kezem, biztosan voltam már inas va­lahol. Hát így kezdődött... — Mondják, hogy díszes kupolák, templomtornyok őr­zik a keze nyomát... — Aradon és környékén, Üjszentannán, Radnán, meg még sok erdélyi faluban. Amikor felszabadult, nem soká bevonult katonának. Po­zsonyba került műszaki ala­kulathoz, aztán az olasz frontra, ahol megsebesült. Nem sokkal később már a franciák ellen vitték. Amikor nagy üggyel-bajjal hazake­rült Szolnokra, a fűtőháznál kapott rézműves munkát. Idézi két háború hányatta­tásait. A Tanácsköztársaság bukása után börtönbe zárták. Megszökött. Nekivágott a nagyvilágnak. Esztendei kó­borlás után Aradon, később Hunyad megyében Brádon egy rézművesnél dolgozott, aztán néhány kilométerrel odébb egy aranybányában. Ott a sztrájk élére állt, a ro­mán hadseregbe meg nem vo­nult be, inkább visszatért Magyarországra. Sorban állt Pesten a többi munkanélkü­livel, mígnem pénze fogytán hazatért Szolnokra. — Minél több helyen meg­fordul az ember, azt vallot­tam és vallom ma is, annál többet szed magára . . . Szép szakma ez, de ma már senki nem akar rézműves, díszbá­dogos lenni, még bádogosnak se jelentkeznek a gyerekek. Sok mesternél megfordultam életemben, sok fiatallal meg­szerettettem a lemezt.. . Fi­nom munkákat, cukrászdái, kávéházi tálcákat, poharakat is készítettem alpakkából, ezüstlemezből. Azért a tor­nyok, a műemlék kupolák újjávarázsolása volt a leg­szebb. Közülük is egyre em­lékszem szívesen: a jászberé­nyi Lehel Szálló abban az év­ben készült, 1899-ben, amikor születtem, és éppen nekem jutott a feladat, hogy a ku­polát felújítsam. — Úgy hallottam, még most is vállalkozna Pista bácsi kü­lönleges munkára a magas­ban. — Volt szó róla. Szolnolc legszebb műemlék kupolája a Ságvári körúton van a Galé­riával szemben lévő épületen. Beszéltek már az épület fel­újításáról. Egy barátommal úgy gondoltuk, ezt még meg­csinálnánk . .. Pataki István az Ingatlan- kezelő Vállalattól 1973-ban ment nyugdíjba, de azóta is visszajár dolgozni minden évben, mert pihenni sosem szeretett. — rónai — Fotó: T. K. L. „A fejlődés, az előttünk álló feladatok megkívánják, hogy a kádermunka az eddiginél is nagyobb figyelmet kap­jon.” (Az MSZMP KB 1978. április 19-20-1 határozatából.) egyszer — mai fogal­maink sze­rint olyan kérdezz-felelek já­ték alkalmából — leányával disputáivá arra a kérdésre, hogy mi az édesapa által kedvelt emberi tulajdonság, így felelt: „Az egyszerűség”. Egy munkásemberből lett, vezetői posztra emelt kom­munistáról hallottam nemrég ezt a véleményt: „Kiemel­ték közülünk, vezetővé tet­ték, de ő mégis megmaradt olyannak, amilyen azelőtt volt. Közvetlen, szerény, egy­szerű most is. Éppúgy szót tudunk vele érteni, mint azelőtt.” Aligha illethet ennél nagyobb dicséret kom­munista vezetőt. Szerénynek lenni sokkal nehezebb akkor, amikor a siker, az elismerés száz és száz lehetősége csa­logat, amikor kedvezőbbek az egzisztenciális körülmé­nyek, amikor, hogy úgy mondjuk, a vezetéssel járó „hatalom” birtokába jut va­laki. Nehezebb, mint olyan körülmények között, amikor a kisebb beosztás, a korláto­zott anyagi lehetőségek kü­lönben is szerénységet, puri­tánságot parancsolnak, s ami­kor társadalmi életünk, min­dennapi munkánk szinte minden percét a dolgozó em­berek között töltjük. Az egyszerűség a kommu­nisták egyik legszebb emberi tulajdonsága volt minden időben. Lenin azért volt szerény, közvetlen, azért tud­ta az első pillanatban meg­értetni magát a dolgozókkal a legnehezebb kérdésekben is, mert azonosulni tudott a tömegekkel. Ö nem „leeresz­kedett” a munkásokhoz, a parasztokhoz, erre aligha volt szüksége, hiszen velük érzett minden fájdalmukban, gond­jukban, úgy járt közöttük, mint az okosabb, tapasztal­tabb testvér. S mert minden­ben azonosulni tudott velük, ezért tudta kimondani gon­dolataikat, vágyaikat, meg­fogalmazni céljaikat s harc­ba vezetni őket. Lenin és a marxizmus—le- ninizmus többi nagyjainak, a munkásmozgalom legjobbja­inak példája arra tanít ben­nünket, hogy a Marx által oly nagyra tartott erény, az egyszerűség, nem külsőségek fitogtatása, nem valami al­kalomadtán felölthető kellék, amelyben tetszelegni, népsze­rűséget hajszolni lehet az emberek között, hanem a néppelvaló teljes azonosulás­ból fakadó emberi magatar­tás, amelynek eredője a nép iránti szeretet, a nép céljai­val és érdekeivel való teljes egybeforrottság. [Pártunkban ma a lenini normák erősödésével mind­inkább jellemző a közvetlen, a dolgozókkal szót érteni tu­dó és a véleményüket min­denben kikérni akaró vezető típusa. Az olyanoké, akik­ről — mint a bevezetőben említett vezető esetében is — szeretettel, ragaszkodással szólnak a dolgozók, bármi­lyen magas posztra állították is őket. Az az életközelség, amely ma a vezetőket, a kommunistákat és a dolgozó népet egybekapcsolja, forrá­sa már esztendők óta szá­mos gazdasági, politikai si­kernek. A vezető, a kommunista eszének, lelkének oly érzé­kenynek kell lennie a töme­gek véleményére, hangjára, mint a szeizmográfnak, je­lezni kell a legkisebb rezdü­léseket is. S ezt az érzékeny­séget csak úgy őrizheti meg, ha szüntelenül együtt él, szinte együtt lélegzik a dol­gozókkal. Aligha vitathatja bárki is, hogy ma általában ez a he­lyes emberi magatartás, munkastílus jellemzi a veze­tőket, a kommunistákat. De „kiskirályok”, a sikerekben megrészegült, a kommunista szerénységet megszegő embe­rek akadnak ma is. Köztük olyanok is, akik a< nép sorai­ból származnak, akiket egy időben a szerénység példa­képeinek tekinthettünk. Egyik pártbizottságunk ve­zető munkatársa egyszerű munkásemberből lett párt­munkás. Egy idő után olyan emberekkel vette körül ma­gát, akiktől először ő maga óvta egyik munkatársát. Ke­zére játszott egyes, csak anyagi érdekeket hajhászó embereknek. A párt érdekeit károsítva juttatott nekik elő­nyöket, miközben a rászoru­lók ügyes-bajos dolgaival alig törődött. Végül már nyíl­tan is hangoztatta, hogy ne­ki „csak az isten parancsol”. A megyei pártbizottság a közelmúltban felderítette vi­selt dolgait, leváltotta. Ilyen esetekben nem egy­szer megesik, hogy mivel a tünetek között elsőként rend­szerint olyan dolgok jelent­keznek, mint a nagylábon élés, a fennhéjázás, a paran­csolgatás, a harc is valaho­gyan csupán ezek ellen a kül­ső megnyilvánulások ellen folyik, pedig ezek lefaragásá­val még csak amolyan „tü­net* kezelést” nyújtunk. ,.,Az elvtárs elbizakodott, önhitté vált, megrészegítették a si­kerek” — rendszerint ilyene­ket vágunk a fejéhez. De amit idejéberi észre kellett volna vennünk, amiért leg­jobban korholnunk kellene, az legfőképp annak a köte­léknek a meglazítása, amely őt a dolgozó tömegekhez, azok mindennapi gondjaihoz, örömeihez, munkájához fűz­te. Ezt kellett volna elsősor­ban észrevennünk, s ezt lát­va talán megelőzhettük vol­na a bajt. Mi más is lehet­ne számunkra ilyenkor a „vészcsengő”, ■ mint a dolgo­zók szava, figyelmeztetése. De hogy meglássuk, megért­sük, felfogjuk jelzéseiket, fi­gyelmeztetéseiket, ott kell él­nünk a dolgozó tömegek kö­zött, meg kell nyerni bizal­mukat. igazság ez, tud­juk, értjük, él­jük is, csak né­ha arról feledkezünk meg, hogy nem lehet élni akárho­gyan a tömegek között. Ki­emelkedni, vezetővé válni a tömegek közül nem „kivá­lást” és nem „felülemelke­dést” jelent az életmódban, hanem élreállást, és nem is a posztokat illetően. Inkább abban, hogy ismerve a dol­gozók véleményét, törekvé­seit, vágyait, céljait, a leg­érthetőbben tudjuk megfo­galmazni őket, a számukra legcélravezetőbb eszközöket tudjuk megmutatni azok el­éréséhez. S ebben a szerény­ség, az egyszerűségből faka­dó közvetlenség mindenkor is a legfőbb segítőtársunk lesz. egy időben divat volt csupán a külsőségekben mérni a vezető emberek, a kommunisták puritánságát avagy fennhéj ázását. Szó sincs róla, mintha nem tulaj­donítanának jelentőséget bizo­nyos külsőségeknek is. A kom­munisták kötelező szerénysé­gével szembenálló magatar­tás és életmódbeli hibák ugyanis rendszerint már a bajt vagy annak kezdetét jelzik. Mi több, önmagukban is egyengethetik az utat az eltávolodáshoz, az elszaka­dáshoz, az egyszerű emberek mindennapi problémáitól, gondjaitól, végső soron attól az érzelmi, gondolkodásbeli közösségtől, amelynek elsza­kíthatatlan láncként kell ösz- szekapcsolnia a kommunis­tát a dolgozó tömegekkel. Kétségtelen, hogy az, aki „nagy elfoglaltságra” hivat­kozva elsősorban a régi osz­tálytársaival való kapcsola­tait építi le, aki nem szakít időt arra, hogy felkeresse a dolgozókat munkahelyeiken, az könnyen elfeledheti a kis­keresetű családok napi gond­jait. Nagyon is fontosak te­hát az életmódbeli „formasá­gok”, külsőségek is. Ügyelni kell ezekre is. jelezni a bajt idejében. De mindennél fon­tosabb, hogy arra figyelmez­tessük a vezető posztokat be­töltő dolgozókat: maradja­nak meg gondolkodásukban, magatartásukban, életmód­jukban egyszerűnek, közvet­lennek, olyannak, amilyen­nek ismerték akkor, amikor vezető posztra helyezték őket. A bizalmat annak ide­jén tudásukon, rátermettsé­gükön kívül éppen azzal vív­ták ki, hogy olyannak ismer­ték őket. akik bármilyen ma­gas vezető helyre kerülnek is. a dolgozó emberek érde­keit fogják szolgálni. S hogy helyesen szolgálják, ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy ne csak tudásukkal, ha­nem magatartásukkal, fedd­hetetlen életmódjukkal is őrizzék, ápolják és erősítsék a bizalmat, az egybeforrott- ságot a dolgozó tömegekkel. Egyszerűnek, puritánnak, szerénynek lenni nem pusz­tán emberi magatartás, jel­lem dolga, hanem a kommu­nisták számára mélyértelmű osztálytartalma is van e szép emberi erényeknek. Kőszegi Frigyes Marx Károly Régi Nálunk A Hűtőgépgyár hatszázezer, az Ikarus négyszázezer különleges kapcsolója készül az idén Mezőtúron, a Kontakte gyárában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents