Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-17 / 297. szám
1976. december 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Versmondók versenye A Radnóti Miklós országos vers- és prózamondó verseny megyei döntőjét Szolnokon rendezték meg tegnap délután a helyőrségi művelődési házban. A versenyen tizenegyen küzdöttek a továbbjutásért Képünkön az első fellépő, Gregor Mária, háttérben versenytársai Kottalap vagy linóleum? A KUNGYALU» NÉPDALKÖRBEN A dal „megszépíti" az embert 1970-ben - akkor még „héttanerős" általános iskolája volt a falunak - a szülői munkaközösség szinjátszó- csoporfjából egy „menyecskekórusra1’ való asszony vált ki. Ettől az évtől számolják a falu egyetlen, s máig is élő, művelődési közösségének történetét. Göröngyös volt az út. A kungyalui dalosokat senki sem vefte pártfogásába, pedig a népdal több törődést is megérdemelne. Az Állami Ifjúsági Bizottság ebben az évben is meghirdette az Alkotó Ifjúság pályázatot. A megyei bíráló bizottság mintegy 70—80 alkotás közül választotta ki azt a 32 pályamunkát, melyet az országos versenyre javasolt. Az értékelésre, a díjak átadására valamint a legjobb művekből rendezett kiállítás megnyitására de- az országos bíráló bizöttsá-’ cember 5-én Budapesten került sor. Szolnok megyéből négy pályamunkát díjazott illetve jutalmazott: a túrke- vei Kossuth úti Általános Iskola textilszakkörének batik- munkáit, Joó Enikő, az új- szászi általános iskola hatodik osztályos tanulójának pasztelljeit, Fodor Zoltán, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium diákjának mozgó - filmjét, valamint Marton Rita, a szolnoki Tiszaparti Gimnázium első osztályos tanulójának linómetszeteit. • * • Marton Rita már nyolcéves korában kezdett barátkozni a vésővel és a linóleummal, amikor lakóhelyén, Jászalsószentgyörgyön tagja lett az iskola képzőművészeti szakkörének. Régebben is szeretett rajzolni, de édesapja révén — aki rajztanár és a csoport munkáját vezette — hamar megismerkedett a linómetszéssel is, és az alkotásokat látva elhatározta: „Én is csinálok ilyen szép metszeteket.” Ez sok gyakorlással járt és hosszú időnek kellett eltelnie, hogy a próbálkozásokat látva, édesapja megdicsérje a tanítványt. Ötödik osztályos volt Rita, amikor meghívást kapott Zánkára, a képzőművészeti szaktáborba. Itt az egyik jól sikerült munkája (A bohóc) helyet kapott az úttörőváros állandó kiállításán, melyen a világ különböző tájairól érkezett gyermekalkotások — rajzok, akvarel- lek, festmények — szerepelnek. A következő vakáció újabb meglepetést tartogatott számára, hiszen szüleit elkísérhette Gyulára, a kéthetes alkotótáborba, ahol rengeteg élménnyel gazdagodott, s emellett sokat tanult, elleste a linómetszés apró fortélyait. Ennek jegyében készültek azok a metszetek, melyeket elküldött Japánba egy gyermekrajz-pá- lyázatra, ahol alkotásaival ezüstérmet szerzett. Rita jelenleg a szolnoki Tiszaparti Gimnáziumban tanul ének-zene tagozaton. — Hogyan esett a választás az ének szakra? — A zenével előbb találkoztam, mint a rajzolással, hiszen már elsőosztályos koromtól kezdve tanultam zongorán játszani, majd időközben kürtön is. Számomra a legnagyobb öröm az. ha rajzolok, vagy muzsikálok. Tanár szeretnék lenni mindenáron, csak még azt nem tudom, hogy a rajz vagy az ének mellett döntök. Az Viszont biztos, bármelyiket is választom, a másikhoz sem leszek hűtlen. — Nincs igazi gazdánk — panaszolja Farkas Istvánné csak magunkra hagyatkozhatunk örömünkben, gondjainkban. Hogy mégis mi tartja ösz- sze a csoportot? Az, hogy — mint Berkes Imre mondja — ha elindulnak egy útra, fellépésre vagy kirándulásra, száz kilométerre is elegendő nótát visznek tarsolyukban. Az összetartó erő a dal, amelynek szeretatét még a szülői házból hozták ezek a középkorú, vagy már azon is túl lévő emberek. — Közösségben jobban jön az ember szájára a dal — mondja Szőke Jánosné — és nagyobb az ereje is. Szőke János 1972-ben még a kiskapuból nézte, hogy indulnak el az asszonyok az Irodalmi órákat tart a németajkú községek könyvtáraiban az általános iskolások és szüleik részére a Komárom megyei József Attila könyvtár. A rendhagyó irodalmi órákat, amelyeken kizárólag német nyelven beszélnek, felhasználják arra első országos minősítő versenyre. Ma már ott áll a sorban felesége mellett, jó szomszédja, jó komája társaságában. — Kár lenne a sírba vinni ezeket a dalokat — mondja — csak hát a fiatalok nem igen jönnek 'közénk, pedig szépek a dalok „megszépítik” a dalolőt is. A népdalkör hetente háromszor próbál. Berkes Imre karnagy először hegedűn játssza a dallamot. — Nem vagyunk kottaértő emberek — mondja Demcsák Jánosné — de a fülünkbe mászik a dallam. Jó néhány nótát megtanultunk, ezeket már nem felejtjük el. Kungyalut alig ötszáz ember lakja. Mégsem zárt viis, hogy bemutassák a résztvevőknek a könyvtár nemzetiségi könyvállományát. Eddig többek között a csol- noki, a leányvári, a tarjáni és a kesztölci falusi könyvtárban rendeztek ilyen irodalmi órákat. lág. Sokfelé eljutottak már az itteniek. — Amire az ember egyedül nehezen szánja rá magát, arra is bátorságot kap, ha vannak társai — véli Berkes Imre. — Bejártuk már Magyarország legszebb tájait. Először csak a „Kondo- rosi csárda” hívogatta az embereket, de aztán színházba, múzeumokba 'is eljutottak. Ha a népdalkor szedi a sátorfáját és világot látni indul, jön velük szomszéd, rokon, ismerős. Ügy gondoljuk, hiba lenne megismételni a másfél évvel ezelőtt történteket, amikor is kellő törődés, segítség híján felbomlott a kórus. A kunszentmártoni járási művelődési központra vár, hogy magára vegye a népdalkör terheinek egy részét. Hiszen — eddig ugyan csak formailag, de — mégis a művelődési központhoz tartozik, az immár országosan is jól minősült kungyalui népdalkör. TE Filmárverés Hét európai szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyel- ország, az NDK, Románia és a Szovjetunió — filmkeres- ked.ői vettek részt a héten a magyar filmek szokásos évvégi „árverezésén”. A bemutatott tíz, 1978-ban készült játékfilm általában tetszett a szakembereknek, amit tükröz az átvett filmek száma is. Legtöbb filmet Bulgária vásárolta: öt filmet a mozi- hálózatban, kettőt a televízióban mutatnak be. Csehszlovákia és Lengyelország hat—hat, az NDK és a Szovjetunió négy—négy, Jugoszlávia és Románia pedig három—három új' magyar játékfilm átvételére írt alá szerződést. A legnagyobb sikert a Móricz Zsigmond regényéből készült: „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című film aratta, amelyet egy kivételével valamennyi országban bemutatnak. A több mint harminc fesztiváldíjat nyert televíziós gyermekfilm., a „Keménykalap és krumpliorr” mozifilm-változata is sikert aratott: öt szocialista országban fogják vetíteni. Radó Sándor dokumentumregényének filmváltozata, a ..Dóra jelenti”, valamint Bacsó Péter alkotása. az .Áramütés” ugyancsak öt— öt baráti állam filmkedvelőihez iut el. Figyelemreméltó a Kovács András rendezte .Ménesgazda” fogadtatása, amely sueciális magyarországi témát dolgoz, fel: kÓDiái ennek ellenére elfutnak Lengyelországba és Jugoszláviába is. Pillanatkép a 7. sz. Volán könyvtárából Német nyelven Irodalomóra a könyvtárakban Készségeink a középkorban, amikor az iskola még kevesek kiváltsága volt, az emberek legnagyobb része családi körben és a falu-, vagy céhközösségben szerezte meg gyermekkorában az élethez és a munkához szükséges tudnivalókat. S e tudás elméletet alig-alig tartalmazott, ellenben annál több készséget alakított ki már gyermekkorban, hogy a fiatal, készség fokán elsajátítsa azokat a tudnivalókat, azokat a munkafolyamatokat, amelyeket végezve majd késő öregkoráig hasznos tagja lehet a közösségnek. Nyilván ezért sem változtak évszázadokon át a mezőgazdasági, vagy kézműipari munkafolyamatok, hiszen elsajátításukban az elmélet szinte semmilyen szerephez nem jutott, a gyakorlat élvezte a mindenekfölötti elsőbbséget. Egészen más volt viszont a helyzet ugyan-e korok iskoláiban, amelyek mit sem tudván kezdeni a gyakorlattal, szinte kizárólag elvont, elméleti tudást nyújtottak. Nagyjából ez jellemezte a helyzetet egészen a múlt század második feléig Magyar- országon, amikor az ipari fejlődés hatására hazai iskoláinkban is kezdett teret kapni az elmélet mellett a gyakorlat is, s amikor az alsó fokú iskolázás általánossá válásával mind többen szereztek meg némi általános műveltséget alapul, a gyakorlati készségek elsajátításához. Aztán az iskolákat egyre inkább a szakosodás jellemezte, vagy általános műveltséget, elméleti képzést igyekeztek nyújtani, vagy pedig valamilyen szakma gyakorlatát és elméletét tanították. S ezekkel a lassanként száz éve kialakult tendenciákkal iskolarendszerünk máig sem igen tudott szakítani. Elmondható ez akkor is, ha a képzés minőségét illetően rengeteget fejlődött is iskola- rendszerünk. Sok-sok évtizeden át lényegében meg is felelt céljának az iskolázásnak ez a szisztémája, ám a felszabadulást követő gyors ütemű gazdasági és társadalmi fejlődés, a tudományos-technikai forradalom hatása mindinkább új feladatokat állít az iskolák elé. Sokoldalúan képzett emberekre lett szükség, akiknél komoly elméleti alapra már az iskola jó néhány manuális készséget is felépít. Meg is született tehát a politechnikai képzés igénye, ám kellő átgondoltság hiányában néhány év alatt lényegében csődbe is jutott. Mert bár faragni, vasat reszelni nem rossz ugyan meg- tánulni, ám korántsem ezekre a készségekre van szükség a mai társadalomban. Egészen más készségek kialakítására kellene koncentrálnia az oktatásnak, méghozzá elsősorban a középfokú oktatásnak. Hogy milyen készégekre? Például: gépkocsivezetés, gépírás, fényképezés, filmezés, a számítástechnika alapelemei (a programozás alapjai, gépi táblák értékelése, a számítástechnika alkalmazásának lehetőségei) stb. Éspedig éppen' azért a középfokú oktatásban lenne szükség e tudnivalók elsajátítására, mert ha tovább tanul valaki, ha nem, érettségi után mindenkinek egyre több az esélye, hogy olyan pályára, illetve állásba kerül, hogy e tudnivalók, készségek valamelyikére, vagy akár többre is szükség lehet. Bizonyára még sokan emlékeznek arra a szimpatikus tévéjegyzetre, amely éppen újságírói példára építve gyűjtött össze néhány szélsőséget. Vagyis: beül a gépkocsivezető mellé egy újságíró és egy fotós, hárman nekivágnak az országnak, hogy visszatérve az újságíró lediktálja a gépírónőnek az anyagot. S hogyan készül egy gazdagabb nyugati országban egy riport? Az újságíró fényképezőgépével együtt beül a kocsiba, amit maga vezet, s később gépbe írja saját kezűleg az anyagot, és a saját képeivel illusztrálja. Hát igen, így is lehet, bár a fotós és az újságíró munkája külön szakma, de még akkor is legalább két emberrel (gépkocsivezetővel és gépíróval) lehet csökkenteni a társadalom által viselt terheket, ha valaki néhány, manapság köz- használatú készséggel is rendelkezik, a szűkén vett szakmai tudásán kívül. De hát az újságírás csak egy, ráadásul nem is tipikus példa, a sok ezer lehetséges közül. Mert manapság Magyarországon a legtöbb középvezetőt gépkocsivezető szállítja szolgálati útjaira, gépírónő áll rendelkezésükre, hogy megírja leveleiket, jelentéseiket, s mindez évente sok százezer fölösleges munkaóra bérét rója a társadalomra, arról nem is beszélve, hogy embereket von el más, szükséges és hasznosabb munkaterületekről. És nyugodtan lehet továbblépni. Egyre több vállalat használ ma már számítógépet. A legtöbben nemigen tudják, mit és hogyan lehet és érdemes gépre vinni. Igaz, erre megvannak a számítás- technikai szakemberek. Csakhogy ők meg a vállalat igényeit és munkáját nem ismerik kellő alapossággal, s a megfelelő tudatossággal tett vállalati javaslatok nélkül ismét csak sok lehetőség marad kihasználatlanul. elmondjuk: manapság egyre inkább sokoldalú emberekre van szükség a legtöbb munkahelyen. Sokoldalú emberekre, akik nemcsak szakmájukat ismerik kiválóan, hanem sok olyan készségnek is birtokéban vannak, amelyekre manapság lépten-nyomon szükség van, s amelyek megszerzése a középiskolás ifjúkorban gyerekjáték, később viszont már egyre nehezebbé válik. Jó lenne, ha középiskoláinkban legalább fakultatív módon biztosítanák e készségek megszerzéséhez a lehetőségeket. Szávay István Valaha Sokszor Költözik Justitia Az egykori kúria — a jelenlegi Néprajzi Múzeum — épületében állt egy szobor: Justitia, Stróbl Alajos alkotása. A kúria megszűnésével az igazság istennőjét kitelepítették. ideiglenesen a Károlyi-palota udvarán kapott helyei — innen azonban hamarosan elköltözik. Néhány éve ugyanis jelentkezett a fővárosi emlékfelügyelőségnél a Pest megyei bíróság, amely tudott a szobor hollétéről. Kérték, hogy a Hungária körút és Thököly út sarkán székházuk előtt levő füves területen állítsák fel Justitiát. — így — a fővárosi tanács hozzájárulásával — az igazság istennője az igazság háza előtt áll majd. Szünidei program úttörőknek A törökszentmiklósi úttörőház a téli szünetben is gazdag programmal várja a gyerekeket. Több alkalommal vetítenek ifjúsági és mesefilmeket, „Zsákbamacska” címmel játékos vetélkedőre is sor kerül, és az úttörők szovjet pajtásaikkal is találkozhatnak. Valószínűleg a televízió adta az ötletet a „Mi és Ti” című vetélkedő megrendezéséhez, ahol a lányok és fiúk csapatai küzdenek majd egymással. — vfs —
