Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-14 / 294. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. december 14. \ Sokoldalú és dinamikus együttműködés hazánk és a fejlődő világ országai között Zero parancsnok támadásra készül Nicaraguában folytatódik a polgárháború Garai Róbert kiiliigyminiszter-helyettes nyilatkozata A naponta érkező hírek, kommentárok is a fejlődő országok növekvő világpolitikai szerepéj bizonyítják. Garai Róbert külügyminiszter-helyettes, a Magyar Távirati Iroda munkatársának kérdéseire válaszolva ismertette a magyar kormánynak a fejlődő országokkal kapcsolatos álláspontját, valamint a két- és sokoldalú együttműködés fejlődését. Egyebek közt a következőket mondotta: — Korunk forradalmi áramlatainak és fő erőinek egyike, a nemzeti felszabadító mozgalom nagy sikereket ért el az elmúlt évtizedekben. Ázsia, Afrika és Latin- Amerika térségeiben 1945 elején 30, 1960-ban 67 független fejlődő ország volt, s számuk ma már 113. Hozzájuk tartozik a föld területének 50,1 százaléka, amelyen a föld lakóinak csaknem fele, több mint kétmilliárd ember él. A nem kapitalista politikai, gazdasági, társadalmi átalakulás szükségességét egyre több fejlődő ország ismeri fel: haladó reformokkal formálják jövőjüket, s antiim- perialista külpolitikát folytatnak. Közülük megkülönböztetett figyelmet érdemelnek az új, szocialista irányzatú országok. A Varsói Szerződés Tagállamai a Politikai Tanácskozó Testület 1978. november 22—23-i ülésén hangsúlyozták, hogy ezekkel az államokkal a jövőben is fejlesztik' sokoldalú elvtársi együttműködésüket. Diplomáciai kapcsolatok — A Magyar Népköztársa- ság milyen kapcsolatot alakított ki a fejlődő világgal és milyen szerepet vállal a haladás útjára lépett országok segítésében? — A Magyar Szocialista Munkáspárt hosszútávú elvi politikájának, hazánk politikai és gazdasági érdekeinek megfelelően sokoldalú és dinamikus együttműködés alakult ki a fejlődő világ és a Magyar Népköztársaság között. Nyolc évvel ezelőtt 50, jelenleg pedig 82 fejlődő országgal állunk diplomáciai kapcsolatban, s 34 nagykövetség, 38 külkereskedelmi kirendeltség, valamint mintegy 100 vállalati képviseleti iroda, illetve szerviz kirendeltség működik e térségekben. Az együttműködés különböző területein — családtagjaikkal együtt — több mint háromezren tevékenykednek tartós kiküldetésben. A kapcsolatainkat szabályozó műszaki-tudományos, kereskedelmi, kulturális, tájékoztatási, konzuli, turisztikai, légügyi, közúti, hitel és más államközi szerződéseink száma meghaladja a kétszázat. — A politikai, gazdasági és más együttműködési lehetőségek feltárását és fejlesztését, szocialista építő munkánk tapasztalatainak, valamint a legfontosabb nemzetközi kérdésekben kialakított álláspontunknak a megismertetését egyaránt hasznosan szolgálják a magas szintű tárgyalások. Az Elnöki Tanács elnöke 1970-től 17 fejlődő országban járt hivatalos látogatáson és 13 államfőt fogadtunk hazánkban a fejlődő világból. Az említett időszakban a Minisztertanács elnöke háromszor látogatott e térségbe és onnan nyolc kormányfő folytatott megbeszéléseket Magyarországon. Miniszterelnök-helyettesek, illetve miniszterek vezetésével az elmúlt nyolc évben 86 magyar küldöttség járt a fejlődő országokban és 142 ilyen szintű delegáció tárgyalt hazánkban. Nagyon jelentősek azok a kapcsolatok, amelyeket az MSZMP a fejlődő országokban működő testvérpártokkal, a nemzeti demokratikus forradalmi pártokkal és mozgalmakkal kialakított. Ezek, valamint a társadalmi és a tömegszervezetek közötti együttműködések jótékony hatásúak az államközi kapcsolatok fejlesztésére is. — Az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi szervezetekben is szoros együttműködésre törekszünk a fejlődő országokkal. Álláspontjaink sok fontos nemzetközi kérdésben találkoznak, s ez lehetővé teszi közös fellépésünket. A külkereskedelem nyolc százaléka — A fejlődő országok szerepe hazánk külgazdasági kapcsoltaiban is növekszik. A magyar külkereskedelmi forgalomnak 1970-ben öt, je-' lenleg pedig több mint nyolc százalékát adja az ezekkel az országokkal folytatott árucsere. A kilátások is kedvezőek, hiszen a fejlődő országok a magyar gépipari és élelmi- szeripari termékek jó piacai, ugyanakkor a népgazdaságunknak nagyon fontos nyersanyagok, mezőgazdasági termékek és energiahordozók forrásai. Különösen, Irak, Algéria, Szíria, Kuvait, Líbia, India, Irán, Nigéria, Brazília és Peru szerepe jelentős a gazdasági kapcsolatokban. A kereskedelmi forgalom mellett termelési kooperációk létrehozásával, vegyesvállalatok alapításával, általában a korszerűbb együttműködési formák kialakításával törekszünk kapcsolataink további gazdagítására. — A fejlődő országok — politikai és gazdasági céljaik szoglálatábáh — többek között kialakították az el nem kötelezett országok mozgalmát és 'az új nemzetközi gazdasági rend programját. Ezekkei kapcsolatban mi a Magyar Népköztársaság kormányának álláspontja? — A Magyar Népköztársaság a nemzetközi élet fontos tényezőjének tekinti az el nem kötelezett országok mozgalmát, amely szerepet játszik a világ ügyeinek alakításában. A Magyar Népköztársaság támogatja az el nem kötelezett országok impetia- listaellenes harcát. Fontosnak tartja az együttműködés és a közös tevékenység fejlesztését a mozgalommal. Újgyarmatosító törekvések A külügyminiszter-helyettes rámutatott: — Az imperialista hatalmak a fejlődő országok politikai és gazdasági függetlensége megerősödésének akadályozására — különösen a haladó, mindenekelőtt a szocialista irányú fejlődés visszaszorítására — a klasszikus és az újgyarmatosító módszereket egyaránt alkalmazzák. A fejlődő világ szinte minden térségében bizonyítható, hogy az imperializmus és a helyi reakció élesztgeti a sovinizmust, kiélezi a törzsi és nemzetiségi szembenállást, területi vitákat és összeütközéseket szít. A szocialista közösség országai sokoldalú politikai, diplomáciai, és katonai támogatást adnak az agresz- sziótól fenyegetett országok függetlenségük és haladó vívmányaik védelmére. Meggyőződésünk azonban, hogy a fegyveres összecsapások ellentétesek az újonnan felszabadult országok népeinek érdekeivel, valójában a visszahúzó erők, az imperializmus célját szolgálják. A Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének legutóbbi, moszkvai üléséről kiadott nyilatkozata ezért állapítja meg: a béke és a biztonság megszilárdítására irányuló elvi politikájuktól vezérelve a tagországok következetesen fellépnek azért, hogy az újonnan felszabadult államok közötti vitákat — akárcsak a többi ország konfliktusát — békés politikai úton, tárgyalásokkal rendezzék — mondotta befejezésül Garai Róbert. M. A. I smét aggasztó hírek érkeznek Afrika szaharai területeiről és a Közép-Kelet térségéből; hatalmas méretű sáskainvázió fenyegeti a térség lakóinak létét. Most már az ENSZ is hivatalosan katasztrófának nyilvánította a veszélyt. A sáskák szaporodását és invázióját 10 évig sikerült a megfelelő korlátok között tartani. Idén azonban — bár mintegy két és félezer tonna irtószert vetettek be ellenük — kontinensnyi méretet öltött pusztításuk. Főleg Észak- kelet-Afrika, az Arab-félsziget, valamint Irán és Pakisztán területét veszélyeztetik. A FAO felhívással fordult a világhoz: rovarirtó-szereket kér, a bevetésükhöz való felszerelést, jobb légi megfigyelést, és a rádió-összeköttetés megteremtését a katasztrófa sújtotta területek között. Ha nem sikerül most elpusztítani a rovarokat, akkor legalább egy évig megmaradnak, s teljesen tönkreteszik Afrika atlanti-óceáni partja és a Himalája közötti területet. A helyzetet súlyosbítja, hogy a nyugat-afrikai országokban az utóbbi években uralkodott szárazság, amúgyis már az éhínség szélére sodorta a térség országainak lakosságát. — TERRA — A diktatúraellenes partizánok gyakorlatoznak A világ közvéleménye ezekben a hetekben az öngyilkos szekta guyanai telepe felé fordult, s kevesebb szó esett Nicaraguáról, ahol tovább folytatódik a polgárháború. Közép-Amerika legnagyobb országában ugyanis nem sikerült a Somoza-dinasztiá- nak levernie a népi felkelést, s a városokban is tovább fokozódik a nyugtalanság. Somoza már úgy érezte, hogy a Nemzeti Gárda profi bérgyilkosainak segítségével végérvényesen vérbefojtotta a sandinista mozgalom által kirobbantott fegyveres ellenállást, s arra számított, hogy a puskaropogás elhallgattá- val végetértek a sztrájkok is, s széthullik a heterogén polgári ellenzéki mozgalom. Ez a számítása nem vált be: Nicaraguában az idő a Somozák ellen dolgozik. A Nemzeti Gárda északamerikai zsoldosok és délvietnamiak segítségével kiszorította ugyan a sandinistákat a városokból, a gerillaharc azonban nem szűnt meg. Eden Pastora a legendássá vált Zero parancsnok (aki kis csapatával a nyáron túszul ejtette a diktatúra egész parlamentjét) továbbra is szervezi a harcot. Nemrég kijelentette, hogy a különböző felkelő osztagok egyre inkább reguláris alakulatokká szerveződnek és általános támadásra készülnek. A mozgalomhoz közben egyre több olyan nicaraguai is csatlakozik, aki korábban nem rokonszenvezett a baloldallal. (A latin-amerikai szolidaritás jegyében panamai és Costa Rica-i szabadságharcosok is csatlakoztak a sandinistákhoz, s Zero parancsnok elmondotta, elképzelhető. hogy megszervezik az észak-amerikaiak Lincoln- dandárját is.) A sandinisták egy része Costa Rica területére, illetve a határ közelébe vonult visz- sza. Somoza ezt ürügyül használja arra, hogy támaEden Pastora - Zero pa rancsnok dásokat intézzen a szomszéd ország ellen, amely teljesen védtelen, hiszen egyáltalában nem rendelkezik fegyveres erőkkel. A diktátor e°vik legfontosabb fegyverszállítójává Izrael lépett elő, mert a Carter-kormány már nem tartotta illendőnek a nyílt katonai kapcsolatok fenntartását Somozával. Sőt, az Egyesült Államok a gazdasági segély felfüggesztését is bejelentette. Egyelőre azonban az a helyzet, hogy az amerikaiak a Somoza-rend- szer fenntartásán munkálkodnak, lehetőleg a diktátor nélkül. Az átmentési művelet részeként közvetítő bizottságot hoztak létre az Egyesült Államok, Guatemala és a Dominikai Köztársaság képviselőiből. A bizottság, amely az ellenzék „mérsékelt” csoportjai és a diktátor között közvetített, azt javasolta, hogy népszavazáson döntsenek, maradjon vagy menjen Somoza, aki viszont kijelentette, hogy a népszavazáshoz és a politikai foglyok amnesztiájához ugyan hozzájárul, de nem hajlandó távozni az országból a referendum idejére, s a szavazatok nem befolyásolják döntését: hatalmon marad mandátumának lejártáig. A bizottság és a vele tárgyaló ellenzéki csoportok megbeszélései komolytalannak bizonyultak, s nyilvánvaló, az USA kormánya sem szánta el magát a véres diktatúrával való szakításra. Anastasio Somoza pedig továbbra is dinasztiájának fennmaradásában reménykedik. Valószínűleg Washington halgatólagos támogatására is számít. Hiszen csak pár napja, hogy az USA külügyminisztériumának szóvivője elítélte azokat a latin-amerikai államokat, amelyek menedéket és támogatást nyújtanak a diktatúra ellen küzdőknek. Palotai Gábor ärgentInä 0 junták tiaditánca November végén úgy tűnt, hogy „egymás torkának ugrik" Latin-Amerika legjelentősebb katonai diktatúrái közül kettő. Chile és Argentina három jéghideg, viharsöpörte sziget miatt a háború küszöbére érkezett. Azután — váratlan fordulattal — mindkét diktatúra visszalépett a szakadék széléről, s a vitás szigetek ügye éppen olyan bizonytalan, mint az összecsapás csúcspontján. A két katonai diktatúra összeütközésének konkrét oka a latin-amerikai kontinens legdélibb, a sarkvidék felé nyúló részét, az úgynevezett Tűzföldet keresztülszelő Beagle-csatorna. Pontosabban három kis sziget (Picton, Nueva és Lennox), amelyek a csatorna keleti, tehát atlanti-óceáni kijáratánál fekszenek. A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy a rendkívül nehéz időjárási viszonyok miatt a Tűzföldet keresztülhasító Beagle- csatorna nagy fontosságú és viszonylag stabil hajózási kapcsolatot biztosít az Atlanti- és a Csendes-óceán között. 1977-ben a régi konfliktus újjáéledt, mégpedig azért, mert a hágai nemzetközi bíróság a Beagle-csatorna keleti kijáratát ellenőrző három szigetet Chilének ítélte. Ez nem változtatott azon, hogy mindkét ország hajói használták a csatornát. A szigetek chilei birtoka viszont azt jelentette Argentína számára, hogy a két ország közötti esetleges krízis esetén Chile lezárhatja a csatorna atlanti-óceáni kijáratát. Ezt követően egészen 1978 őszéig tárgyaltak egymással a két katonai rezsim vezetői a három sziget ügyéről. November 2-án a tárgyalások megszakadtak és ettől Kezdve akut háborús veszélyről lehetett beszélni. Mindkét országban részleges mozgósítást rendeltek el. Argentína ipari központjaiban megkezdték a polgári védelmi gyakorlatokat és a csaknem 3000 kilométer hosszú chilei határ mentén elsötétí- tési gyakorlatot kezdtek. Mindkét katonai diktatúra flottaegységeit a vitatott terület közelében koncentrálták. A feszültség csúcspontján váratlanul mindkét katonai diktatúra visszariadt a konfrontációtól. A váratlanul „felfüggesztett” katonai válság ilyetén alakulásának egyik magyarázata, hogy a kulisszák mögött Washington kétségbeesett erőfeszítéseket tett a stratégiai érdekeit alapvetően kiszolgáló két rezsim fegyveres összecsapásának megakadályozására. Ennél a külpolitikai oknál azonban lényegesen fontosabbak voltak a belpolitikai tényezők. Mindkét katonai diktatúra szerkezetét belső hatalmi harc gyengíti. Argentínában Videla tábornok-elnök legfőbb riválisa Massera tengernagy. A Chile elleni háborúban a santiagói diktátor, Pinochet flottájával szemben számszerű és minőségi fölényben levő argentin flotta játszotta volna a döntő szerepet. Így a katonai feszültség további élezése automatikusan Massera hatalmi pozícióit erősítette volna. Ezt Videla természetesen meg akarta akadályozni. Ezért döntött úgy, hogy legalább ideiglenesen lefékezi a katonai válságot. Hogy ez nem ment harc nélkül, azt jelzi a külügyminiszteri poszton bekövetkezett változás. A fékezési akcióval párhuzamosan Videla egy tengernagy kezéből a szárazföldi hadsereg képviselőjének kezeibe adta a külügyminisztérium kulcsát. Másszóval: elvette a Massera-frakciótól és saját ellenőrzése alá vonta a külügyminisztériumot. Chilében Pinochet rezsimje hasonlóképpen belső problémák miatt kényszerült visz- szahúzódásra. Chilében két párhuzamos folyamat zajlik. Az egyik a társadalom egyre szélesebb rétegeinek szembefordulása a militarista terroruralommal. Éppen a szigetválság napjaiban példázta ezt a chilei katolikus egyház és a kormány közötti heves összecsapás. Ez megmutatta, hogy a klérus vezető körei is a kurzus belső szorításának enyhítését követelik. Burkoltabb formában zajlik a katonai juntán belüli hatalmi harc is. 1978 derekán, a szigetvita tárgyalási szakaszában ez a küzdelem rövid időre nyílt formákat is öltött. Ekkor szorította ki Pinochet a juntából annak egyik alapító tagját, Yeigh tábornokot, a légierő főparancsnokát. Lényegében véve tehát sem Argentínában, sem Chilében nem olyan szilárd a katonai diktatúra belső szerkezete, hogy a juntavezérek kockáztatni mernék egy nyílt fegyveres összecsapás teher- próbáját. Voltaképpen ez az a pont. ahol a két uralkodó junta érdekei azonosak. S ez magyarázza, hogy miért maradt háború nélkül továbbra is megoldatlan a három stratégiai értékű sziget helyzete. — i — e
