Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-31 / 307. szám
1978. december 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Mi történt a Tanúhegy óta? Évtizedek a katedra vonzásában Beszélgetés Gyurcsek Ferenc szobrászművésszel Partrévázlat Andrási Béla nyugalmazott főigazgatóról A tanácsköztársasági emlékmű agyagmakettje inkább köztéri szobrokkal lehet elérni. Éppen ezért nem vagyok híve a kiállításoknak sem, a tárlatokat nem tartom megfelelő önkifejezési formának. Érzek bennük valami „kirakodóvásár” jelleget. Borsózik a hátam attól a gondolattól, hogy szobraim valakinek a vitrinjébe vagy kandallójára kerüljenek. Nem ez a célom. — Eddigi munkái alapján úgy tűnik, szívesen vesz részt pályázatokon. — Valóban így van, s ez az előbb mondottakkal függ A kész emlékmű egy részlete Gyurcsek Ferenc „Parasztlázadás’' cimű szobrával A boristen nyilvánosság előtti elitélése Gyurcsek Ferenc szobrász- művész, a Tanúhegy alkotója ismét Szolnokon dolgozik. A művésztelep egyik vendégműtermében készíti legújabb szobrát: a Tanács- köztársaság győzelmét hirdető emlékoszlopot, amelyet Gödöllő egyik modem lakótelepén állítanak fel. A művészt a szolnoki műteremben kerestük fel. — Szívesen jött újra a városba? — Örömmel, ám kicsit a kényszer is belejátszott mostani vendégeskedésembe. Váci műtermem kicsi- és túlságosan zsúfolt egy ilyen óri'áfei munkához. Az idő ‘is ■sürget. Különböző okok miatt csak két hónappal ezelőtt kezdhettem hozzá az emlékmű elkészítéséhez, s jóllehet még a munka neheze hátra van, márciusra be kell fejeznem. — A tanácsköztársasági emlékművet — akár a szolnoki Tanúhegyet — betonból öntik ki, így nyeri majd el végleges formáját. Szeret ezzel az anyaggal dolgozni? — A betont ma már világszerte használják nagy köztéri szobrok kivitelezéséhez. Nem vallom azt a nézetet, hogy a szobor legyen inkább kicsi, de nemes anyagból faragják. — Kisplasztikákat nem is készít? — Keveset. Szeretem, ha szobraim valóságos társadalmi igényt elégítenek ki, sok emberhez szólnak. Ezt legAndrási Béla, a jászberényi Tanítóképző Főiskola — holnaptól már hivatalosan is ». nyugalmazott főigazgatója júniusban utoljára adott át diplomát végzős hallgatóknak, azóta erre a napra készül}!. Szoktatta szívét a csendhez, tervezgette a nyugdíjas napokat. Az életmű kész, a pálya a költő szavaival: „férfimunka volt”. A katedra iránti vonzalom, az elhivatottság még a gimnázium padjaiban érintette meg. Egy életre szólt, szeretett irodalomtanárától, dr. Vajdai Istvántól kapta. Az egykori magyarórák emléke mindig ott bujkál a tanárrá lett tanítványban, s még ma is gyakran kísérti. A másik példakép a volt osztályfőnök,. Gergely Adolf. Tőle emberségből kapott a legtöbbet, no meg a matematika megszerettetésével olyan útravalót, ami az egyetem elvégzésében is segítette. A korán árvaságra jutott magyar—német szakos hallgató a matematika korrepetálásokból tartotta fenn magát, s kevéske „keresetéből” még a két kisebb testvérének is hozott néha a postás a fővárosból. Diplomával a kezében szülővárosában, a jászberényi polgári fiúiskolában talált állást, majd néhány évre Jászapátiba küldték, ahol egy katonának bevonult tanárt helyettesített. Nagy élmények, sikerek kötődnek a Jászapátiban töltött évekhez, mégis örökké vissza vágy ott Jászberénybe. A város, amelynek minden utcaköve, fája, jó ismerőse, mágnesként vonzotta vissza. Ez a ragaszkodás máig tart. Felesége panaszolja: menni kellene most is egy kicsit üdülni, pihenni, gyógyulni, hisz mindkettőjükre ráférne, most már lenne idő is rá, de nehéz kimozdulni a városból. 1943-tól minden szeptemberi becsengetés Jászberényben találta. Előbb a volt iskolájában, a gimnáziumban tanított. Nehéz idők jártak akkor — hol az egyik, hol a másik magánházban tartották meg az órákat, ha tudtak fát vágni, meleg volt, ha nem, hát kabátban ültek a diákók, már amelyiknek volt. A frontról meg egyre-csak jöttek az aggasztó hírek. Aztán, végre az új élet kialakításának boldogsága léphetett a rettegés helyébe. A fiatal, lendületes gimnáziumi tanért 1949-ben kinevezték a tanítóképző igazgatójának. Harmincnégy éves volt akkor. Félt az új feladattól, egészen más világDa csöppent a megszokott környezetéből! Idegen volt számára minden. Sokan —- talán irigységből’-- méltatlankodtak, hogy egy gimnáziumi tanár került a képző élére, önbizalom hiánya vagy az áskálódás? — még most is nehéz eldönteni, miért ment el annyiszor a minisztériumba, hogy felmentését kérje. Nem kapta meg, s azoknak lett igazuk, akik így döntöttek. Huszonkilenc esztendőn át „kormányozta a hajót” — ő így emlegeti — és egyszer sem futott zátonyra. Nem volt köny- nyű. . A tanítóképzés sokat változott az elmúlt három évtizedben. A tantervek változtak, aztán 1959-ben felsőfokú oktatási intézmény lett a képző, majd főiskola, s 1975-ben bevezették, az új oktatási-nevelési terveket. Á jászberényi tanítóképző az Utóbbi évtizedekben különösen az ott folyó tudományos munkáról, az új iránti fogékonyságról lett híres. Számos dlOrszágos diáknapok Középiskolások kulturális seregszemléje Kétévenként rendezik meg hazánkban az országos diáknapok művészeti bemutatóit. Az országos diáknapok eseményeinek középpontjában -a KMP, a KIMSZ megalakulásának és a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulója áll, de a rendezvényekkel a gyermekek nemzetközi évét is köszöntik. Megyénkben a diáknapokra való felkészülés már megkezdődött. Az iskolai elődöntők január 15-én befejeződnek, a különböző kategóriákban továbbjutó diákok megyénk négy városában mérik össze tudásukat. Jászberényben február 25-én a vers- és prózamondók, Mezőtúron ugyanezen a napon a néptánccsoportok, népi hangszeresek és népi zenekarok, valamint a pol-beat és folk- beat szólisták, valamint együttesek bemutatóját rendezik meg. Az énekkarok, ka- marakóriísok, a szólóénekesek, duók, triók március 4-én illetve 10-én Szolnokon szerepelnek. Ugyancsak Szolnok ad otthont az Éneklő ifjúság megyei bemutatójának, valamint a diákszínpadok szerepléseinek is. Törökszentmikló- son március 11-én a kamara- zenekarok és a hangszeres szólisták lépnek pódiumra. A megyei bemutatók legjobb műsorszámaiból gálabemutatót is rendeznek a megye- székhelyen március 21-én. Z^lőször ma éjjel — szilveszteri előzetes —, majd pén- tektől kezdve több estén dördül fel az istenek istenének, a bosszúálló hatalmas Jupiternek dörgedelmes hangja, hogy féltékenységtől hajtva megfossza isteni mivoltától, sőt életétől a bornak földi istenét, gyönyörökben tobzódó fiát, Bachust. Vaskos humorú, a népi farsangi játékok ízeit kínáló bohózat elevenedik meg a színpadon, s bár kerete, illetve témája az iskoladrámákban oly gyakori mitológia, valójában az istenek viszálykodásában nagyon is földi tartalmúk szólalnak meg, s az énekes-táncos játékban túl ezen a mitológia is megkapja a maga fricskáját. Meghald Bachus — de néhány pillanat múlva újraéled a vidámság: él a farsang! (A játék fináléja) lyeket • tartja a legjelentősebbnek? — 1976-ban Burgaszban nemzetközi márványszimpóziumot rendeztek, ezen én is részt vettem. Nagy kedvvel és lelkesedéssel dolgoztam a várnai csata s Hunyadi János emlékét idéző szobromon. A szobor elnyerte az első díjat, ma Burgaszban látható. S épp a minap kaptam a hírt. hogy a Jánossomorján felállított ötfigurás munkás-paraszt emlékművem megkapta a Kulturális Minisztérium nívódíját. De szívesen említem azt a munkámat is, amely a Dózsa parasztfelkelés évfordulójára kiírt pályázaton első díjat kapott, és a Dante-pályázatra született Beatrice című szobor- kompozíciómat, amelyet a korábbiakhoz képest teljesen Török Erzsébet össze. A pályázatok kiírása már meglévő igényeket feltételez. — Ha most elsétál a Tanúhegy mellett, milyennek látja ezt a munkáját? — A szolnoki emlékmű pályám egyik jelentős mérföldköve volt, lezárta a felkészülés időszaíkát. Szeretem, de már „túl vagyok rajta”. Ügy érzem, sikerült tovább lépnem. — Az elmúlt időszakban készített szobrai közül meúj formai megoldással készítettem. — Sikeres évek voltak... — Az igazsághoz tartozik, hogy jő szobrok mellett rosszak is készültek. Ez örökös formai kísérletezőkedvemből adódik. — S mit hoz az új esztendő? ,— Vácról visszakerülök Budapestre, új műteremben kezdhetek munkához. Nagyon örülök neki, hisz pesti lévén állandó „honvágyam” volt a főváros után. Megbízásaim is vannak. Barcsra — a határállomásra —• a két szomszédnép közeledését szimbolizáló nyolcfigurás kőszobrot faragok. Közben várom, hogy milyen eredményt hoz a pusztaszeri földosztási emlékműre kiírt pályázat, amelynek utolsó döntőjébe került a pályamunkám. — Szolnokon találkozhatunk-e az alkotásaival?, — Nyáron szabadtéri kiállításon mutatom be munkáimat a szolnoki közönségnek. Vesszen Bachus, éljen a mámor Oh nagy Bachus Istenek istene Életünk reménye Szívünkben juss. Szemünkéül elménktül Jaj el ne fuss. Nálad nélkül kedvünk Mind testünk mind lelkűnk Lankadt és bús. .talános iskolai tankönyv szerzői dolgoznak a főiskolán, s a szakkollégiumfrendszerű tanítóképzés kikísérletezésében is úttörő szerepet vállaltak. A megnövekedett feladatokkal együtt megsokszorozódott a hallgatók létszáma, a nappali s ,a levelező tagozaton is. Andrási Béla a kinevezés után újra beült az egyetem előadójába. Elvégezte levelező tagozaton a pedagógia szakot, közben tanított, tudományos munkát végzett, s a különböző fokozatokat végigjárva főiskolai tanár lett. Nevét ismerik a város lakói, immár két évtizede tanácstag is, s hosszú éveken át képviselte választóit az országgyűlésen. Munkásságáért a város 1973-ban a Pro űrbe emlékéremmel tüntette ki. S milyen volt tanárnak, igazgatónak? Két és fél ezer tanító, tanítónő — akik tőle vették át a diplomájukat — tudná csak elmondani, menynyit kaptak hivatástudatból, emberségből Andrási Bélától, s a főiskolától. Mindvégig felelősségtudattal, meggyőződéssel, szenvedéllyel tanította, nevelte a hallgatókat, alakította bennük a pedagógus személyiséget. A Jászberényben végzett tanítókat, tanítónőket örömmel várják az iskolák, hiszen a tapasztalatok szerint túlnyomó többségük megállja a helyét, friss szellemmel, fiatalos lendülettel gazdagítja az oktató-nevelő munkát. Több mint három évtizedes pedagógiai munkásságáért Andrási Béla a közelmúltban immár második alkalommal vette át a Munka Érdemrend arany fokozatát. Talán még a kitüntetésnél is jobban esett, amikor az Oktatási Minisztérium főosztályán arra kérték, hogy óriási tapasztalatával továbbra is segítse a tanítóképzés ügyét. Erre kérték pénteken a főiskola vezetői is, a nyilvános ünnepi tanácsülésen, amelyen elbúcsúztatták nyugdíjba vonulása alkalmából. Tál Gizella Szánktól boroskorsó el ne szakadjon - Bachus (Fonyó __________István)_________ A bosszúálló Jupiter a poklok istenének, Plútónak a társaságában (Plútó: Újla- ky Dénes) Fotó: N. Z$.
