Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-19 / 273. szám
1978. november 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A karcagi úttörőhöz szervezésében az Agyagipari Népművészeti HSZ tanműhelyében Sz. Nagy István népi iparművész vezetésével kerámiaszakkör m'űködik. Két csoportban 60 általános iskolás ismerkedik a fazekasmesterség alapjaival - nzs A változó család címmel a Kossuth Kiadó jelentetett meg statisztikai adatokkal bőven alátámasztott, információkban bővelkedő tanulmánygyűjteményt. E tanulmányokon töprengve két alapkérdés merül fel. Mi a család szerepe itt és most? Jelenlegi változásai közben mennyire tudja betölteni hivatását a mai család? Az első kérdésnél elkerülhetetlen a közismert meghatározás ismétlése: A család a társadalom alapközössége, feladata a gyermekek nevelése, szocializálása, a felnőtt családtagok érzelmi egyensúlyának, biztonságérzetének megteremtése. A család a szabadidő foglalata, érzelmi, kulturális közösség, de gazdasági is, főként a közös fogyasztás, kismértékben még a termelés szempontjából is. Megemlíthetjük itt a család alapjául szolgáló házasság négy „tartóoszlopát”: az érzelmi-szexuális, kulturális- világnézeti, gyermeknevelési és a gazdasági közösséget. Családszociológusok szerint egy tartóoszlop hiányában még jól funkcionálhat a házasság, kettő hiányában megrendül, háromnak a kiesése már gyakorlatilag megszünteti, és a család csonkává válik. A vázolt feladatok betöltésére ideálisnak elképzelt szocialista család jellemzői: a demokratizmus, a „közteherviselés”, társadalmi és kulturális érdeklődés, a felelősség- érzet a családtagok, a tágabb környezet és a társadalom iránt. Hol tart — a feladat és az ideál mértékével mérve a mai magyar család? Az átmenetiség cseppet sem problémamentes stádiumában. II fenti * * * A családok tekintélyes részét az elmúlt évtizedekbén lezajlott gyors iparosítás (és urbanizálódás) olyan megrázkódtatáson vitte keresztül, amelyből csak lassan tudnak kibontakozni. Néhány évtizeddel ezelőtt a családok nagyobb fele termelési közösség is volt (kisparaszti, kisiparosi, kiskereskedői szinten), míg ma már a közös termelés funkciója csak falun található meg, s ott is csak részben: a háztáji gazdaságokban. Ez mégis érezteti a hatását abban, hogy a válás járványától a falu sokkal inkább érintetlen maradt, mint a város. A városok válási aránya mintegy háromszorosa a községieknek, holott a lakosság fele falun él, s bár tudjuk, hogy ebben sok más tényező is közrejátszik (falun erősebbek a hagyományok, nyomosabban esik a latba a környezet véleménye, ritkább a hetero- gámia — különféle társadalmi helyzetű, műveltségű, más vidékekről származó emberek házassága —; az egyazon faluban felnőtteknek köny- nyebb összehangolódniuk stb.), kétségkívül a termelési és vagyonközösség is hozzájárul a nagyobb stabilitáshoz. A család gazdasági kötőereje — mind falun, mind városon — a fogyasztásra is kiterjed, ám a fogyasztási szerkezet is a községekben a legkollektí- vebb: közös célokra a falusi család jövedelmének 97,5%- át fordítja. (A munkásoknál a család közös kiadásai 90 %-ot, az értelmiségnél 80%- ot tesz ki.) A városi család gazdasági tevékenysége inkább a szolgáltató kisüzemhez hasonlítható; minél magasabb a család jövedelme és műveltsége, annál inkább vesz igénybe külső szolgáltatásokat, s annál inkább válik a család „munkatársi” kollektívából a szabad idő és a kultúra foglalatává. ,De ha a munka és a gazdasági kényszer nem köti össze a családtagokat (elsősorban a házasfeleket), akkor egyéb (érzelmi, erkölcsi, kulturális) kötelékek nagyobb erejére van szükség, s úgy látszik, e másfajta kötelékek még gyakran gyöngék, és kevés az összetartozást erősítő szabadidő is. A falusi családok nagyobb kohéziós erejében — feltehetően — közrejátszik a még gyakori nagycsaládos életforma. Igaz ugyan, hogy több nemzedék együttélése több konfliktus forrása is lehet, de lehet fegyelmező erő is, mely a közösség kohézióját növeli. Mint H. Sas Judit tanulmányából kiderül, ez már régen nem a hajdani, közösen termelő nagycsalád, hanem inkább a fiatalok házának felépüléséig együttmaradó, közben gyakorta külön is gazdálkodó kis családok egymás- mellettisége, mégis kollektíva: együtt teremti meg a fiatalok fészkét, segít gyermekeik nevelésében. A tanulmányokból a városi családok válási járványa tűnik leginkább szembe. A frissen városba került embereket az új környezet, életforma az alkalmazkodás olyan erőfeszítésre kényszeríti, hogy — sok esetben nem marad energiájuk az egymás iránti türelemre. Üj szükségletek, törekvések ébrednek bennük, újfajta feszültségek és szorongások úgyszintén, mindez gyakran jár személyiségük olyan változásával, amely megakadályozza az összehangolódást. A városba települt új lakosok ilymódon sokkal veszélyeztetettebbek — és nemcsak a válás, de a vele olykor összefüggő deviáns magatartások terén is — mint a városi őslakosság. Innen a magyarázata, hogy bár minden iparosított országban nőtt a válások száma és aránya, a korábban iparosodottakban korántsem annyira, mint a hirtelen fejlődőkben. (Kivéve a válás tekintetében mindenkori világrekorder USA-t.) Európában 40 év óta egyedül Portugáliában nem mozdult 0,1 ezrelékről a válási mutató, de azért aligha valószínű, hogy ott fedezték volna fel a boldog házasság csodaszerét a családbomlás nemzetközi mezőnyében némiképp hátrább került (1935—1960 között a máHazánk sodik, 1970-ben a harmadik, 1973-ban a negyedik helyen volt), de sajnos nem azért, mintha nálunk fogyatkoztak volna a válások, hanem mert másutt gyorsabban sokasodtak. A századforduló óta az emelkedés negyvenszeres nálunk. Lőcsei Pál tanulmányának adatai szerint 1973- ban 460 000 ember volt elvált vagy különélő, de ebben a számban nem foglaltatnak benne az új házasságot kötöttek, már pedig — és ez a család intézményének népszerűségét mutatja — az elváltaknak több mint fele új házasságot köt. (Cseh-Szom- bathy László tanulmánya ugyan az újraházasodási kedv kismérvű lanyhulását jelzi, de ez átmeneti jelenség is lehet.) A család utáni vágy szólal meg a házasságkötések számának folyamatos emelkedésében, de a vágy es a valóság között ellentét feszül: 1973-ban 1000 lakosra 9,7 házasságkötés és 2,4 válás esett. Nem lenne teljes a kép, ha a családi élet stabilitásának megingását csak társadalmi okokkal (városba vándorlás, mobilitás, női munkavállalás, iparosítás stb.) magyaráznánk. Közrejátszanak biológiai okok is, mint az akcele- ráció, amely a házasságkötés időpontját előbbrehozta, gyakorta oly korai életszakaszba, amikor a személyiség tudatos választására még nem elég érett; és az életkor kitolódása, amely a házasság időtartamát is megnöveli. (Hol a biztosíték arra, hogy két 18 éves a rájuk záporozó külső változások özönében késő öregségéig egyformán fejlődik és alakul?!) A modern élet a válást olykor elkerülhetetlenné teszi, tragikus azonban, ha gyermekeket érint, ha tehát valódi családi közösséget robbant. * * A család a gyermek szamára: létfeltétel. Ám a felnőtt számára is igen fontos, mert a kihűlt házi tűzhely mellől gyakran visz az út' a még hidegebb magány felé. A régi családot összetartotta a gazdaság és a hagyomány ereje. A mai családot tudatosan kell szervezni, építeni, védeni és összetartani, mert nincs egyéb kötőanyaga, mint a benneélők szándéka, érzelme, türelme és közösség utáni vágya. Ez sem kevés. De sokkal jobban rászorul az érzelmek gazdagságára és az értelem fényére, egyszóval az emberségre, mint az automatikus összetartozás. Bozóky Éva „Tudós“ hallgatók Mezőtúron Minden egyetemista és főiskolás legalább egy tudományos munkát ír, mielőtt átveszi a diplomáját. Persze nem mindegyik szakdolgozat érdemli meg a szó igazi értelmében a tudományos jelzőt. A hallgatók közül sokan a szakiroda- lomból „összeollózzák" értekezésüket, s a könyvkötők tudnák csak igazán elmondani, mennyi elkésett megrendelést kapnak a diplomamunka beadása előtti utolsó napokban. ajánlott és hozott téma A tudományos diákkörökben készült írások, elemzések viszont sok értékes gondolatot tartalmaznak. Az ifjú „tudósok” kutatásai szervesen illeszkednek az egyetem, főiskola tudományos munkájába; a DATE mezőtúri mező- gazdasági gépészeti főiskolai karán legalábbis ezt jelenti a gyakorlatban a tudományos diákköri mozgalom. A hallgatók részt vállalnak a tanszékek kutatásaiban, tudományos munkájában, de a gyakorlatokról hozott témák feldolgozásában is sok segítséget kapnak a főiskola oktatóitól. Évenként általában százszáznegyven témát adnak a tanszékek a diákkörökben dolgozó fiataloknak, olyan kutatási területeken,, amelyekkel a tanszékek oktatói foglalkoznak. A hallgatók az utóbbi időben évente harminc—negyven témát dolgoznak fel. Ez kevésnek tűnik, a valóságban azonban szép eredmény, hiszen a problémák egy része időközben megoldódik a gyakorlatban, beépül más kutatási területbe, vagy megoldása egy évnél hosszabb ideig is eltart. Előnyben a társadalomtudományok S, hogy melyik tudományág a legnépszerűbb a mezőtúri hallgatók körében? A válasz kissé meghökkentő, hiszen mindenki az agrártudományra tippelne. A valóságban azonban a társadalomtudományokkal foglalkozó diákkörök a legnépesebbek. Ez persze nem azt jelenti, hogy a hallgatókból hiányzik a választott hivatás, s a mezőgazdaság iránti érdeklődés. Az okokat másutt kell keresni. A társadalomtudományok tanitása során van mire alapozni a középiskolai tanulmányokból. Másrészt azért is előnyben van a marxizmus—leninizmus tanszék, mert a hallgatók az első félévtől kezdve tanulják a politikai gazdaságtant, a filozófiát, míg a szaktudományokat csak másfél éves alapozás után, a negyedik félévtől. Mivel a főiskolán három év a képzési idő a szaktudományok kutatására egy-két félévet fordíthatnak a hallgatók, hiszen az utolsó félév már az államvizsgára készülődés jegyében telik el. . Felvetődik a kérdés, mi haszna lehet egy üzemmérnöknek a társadalomtudományokban való elmélyedésből? A főiskola feladata, hogy a hallgatókat szakmailag, politikailag és emberileg felkészítse munkájukra. E két utóbbi legalább olyan - lényeges mint a szakmai képzettség, hiszen az üzemmérnökök naponta találkoznak munkájuk során emberekkel. A most még főiskolás diákok az ezredfordulón erejük teljében lévő mérnökei lesznek a mezőgazdaságnak. Hogy milyen gépekkel dolgoznak majd. erre most még nem lehet megtanítani őket, az alapvető vezetői, erkölcsi normák azonban nem változnak. Ez utóbbiak kialakítása a hallgatókban a főiskola feladata, és erre egyik kiváló fórum a tudományos diákköri mozgalom. Együttműködés a gazdaságokkal A tudományos diákkörök munkájában azonban nem vesz részt mindenki, bár évről évre emelkedik a kutató hallgatók száma. A diákkör mégis hat szinte minden főiskolásra, hiszen a kollégiumokban, a szemináriumokon elújságolják a többieknek tudományos munkájuk eredményeit, tapasztalatait, közkinccsé válnak az új ismeretek is. Mindezek mellett a hallgatók számára talán abban áll a diákkörök legnagyobb jelentősége, hogy rendszeres önképzésre nevelnek. A hallgatók kutatásai a gazdaságoknak is hasznosak, hiszen a feldolgozott témák a mezőgazdaság érdekeit szolgálják. Nem egyszer éppen a tangazdaságok jeleznek egy-egy problémát a főiskola kutatóinak. A gazdaságokkal való együttműködés a tudomány termelőerővé válásának legrövidebb, legeredményesebb útja. A mezőtúri kar vezetői a feladatok között fontos helyen jelölték meg, hogy a feldolgozott témák több üzemet is érintsenek, minél több gazdaság hasznosíthassa a kikísérletezett, elméletileg megalapozott módszereket. Országos sikerek A tudományos diákkörökben dolgozó hallgatóknak ugyanazok a tárgyi feltételek állnak rendelkezésükre, mint az oktatóknak. A gépek, eszközök, műszerek mellett a jól felszerelt könyvtár (az idén eddig ötvenezer forintot költöttek beszerzésre) szakkönyvekkel, hazai és külföldi szakfolyóiratokkal várja a fiatalokat is. A mezőtúri főiskolások tudományos munkáikkal igen szép eredményeket érnek el az országos diákköri konferenciákon. Az első három között mindig akad egy-egy Mezőtúron készült dolgozat. December elején tudományos diákköri házi versenyt rendeznek a főiskolán. Húsz — tíz társadalomtudományi, tíz szaktudományi témájú — dolgozatból válogatják ki azt a hatot, amelyek a főiskolát képviselik majd tavasszal az országos diákköri konferenciákon! Remélhetőleg újabb sikerrel. Tál Gizella Somogyi József szobrász- művész és Reich Károly grafikusművész közös kiállítása pénteken nyílt a Műcsarnokban A fővárosban Szolnoki kórusok hangversenye Budapesten a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában évek óta rendeznek hangversenyeket vidéki kórusok részvételével. A főváros közönsége több alkalommal találkozhatott már Szolnok énekkaraival is, s pénteken újra dalosainkat hallgathat1 ják meg az este 6 órakor kezdődő koncerten. A hangversenyen a Kassai úti általános iskola énekkara (vezényli Rohonczy Andrea), a Bartók Béla kamarakórus (vezényli Vájná Katalin), a Szolnoki fúvósötös, s az Áfész Kodály kórusa Buday Péter és Rigó Éva vezetésével lép pódiumra. A „kányafa" volt a kabala Megyei siker az olvasópályázat döntőjén Jó érzés volt Szolnok megyeinek lenni pénteken este a televizió képernyője előtt. A KOTIVIZIG jól felkészült csapatának szurkolhattunk a „Kell a jó könyv” országos oivasópályázat vetélkedőjének döntőjén. A „trió” — dr. Halasy Emil jogi csoportvezető, Ambrózy Árpád műszaki előadó és Kovács Zoltán termelési csoportvezető — a második helyen végzett a több fordulós vetélkedőn, amelyen kezdetben közel ezer csapat indult szerte az országban. A képernyőig persze hosszú volt az út... — Az első sikert a megyei döntőn értük el — mondta Kovács Zoltán, a csapat kapitánya, — ahol 62 csoport közül elsők lettünk. Ezt követően megnyertük a területi versenyt is Kecskeméten, amelyen négy megye Békés, Csongrád, Bács-Kiskun és Szolnok vett részt. Csepelen az országos elődöntőn már csak nyolcán maradtunk, s innen jutott tovább a képernyőre a legjobb négy csapat. — A siker mögött sok munka húzódik meg. — Volt olyan könyv, amit nyolcszor is elolvastunk, a többit is legalább hatszor- hétszer. — A versenyen úgy tűnt, hogy „A vörös kányafá”-ból is nagyon felkészültek. — Ez volt a kabalánk — szólalt meg Ambrózy Árpád, — Kecskeméten ezzel szereztük a legtöbb pontot. S persze nagyon tetszett a film Is, amelyben az író, Suksin játszotta a főszerepet. — Végül sikerült a döntőn is rálicitálni. Szerettük volna először is megszerezni ezt a feladatot, de Zoli bokán rúgott az első licííhél, s nem mertem tovább felajánlani a pontjainkból — mesélte a képernyőn nem látható jelenetet dr. Halasy Emil. — Ez természetesen csak titkos jelzés volt, nem haragszom érte. Már nagyon régóta jó barátok vagyunk mind a hárman. Az olvasás, a könyvek szeretetén kívül ezért is vágtunk bele a vetélkedőbe. — S persze azért is, hogy megmutassuk, műszaki ember létünkre szeretjük, ismerjük az irodalmat, s pedagógusokból, könyvtárosokból álló csapatokat előztünk meg — jegyezte meg kissé büszkén Kovács Zoltán. A Vásárhelyi Pál Szocialista Brigád, amelynek mindhárman a tagjai, tizennégyszer nyerte el a „szocialista brigád” címet, háromszor a vállalat, tavaly pedig az ágazat kiváló brigádja kitüntetést. — A vállalattól sok segítséget kaptunk a felkészülés során, s igyekeztünk megfelelni az előlegezett bizalomnak. Az erkölcsi elismerés talán még a szovjetunióbeli utazásnál, s a könyvutalványnál is nagyobb ajándék — vélekedett a csapatkapitány. — tg —