Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-09 / 264. szám
1978. november 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Másfél millió forintos forgalom A munkaruházati bőit elsO hónapja A szolnoki áfész és a budapesti Munkaruházati Nagykereskedelmi Vállalat együttműködésének eredményeként október 2-án megnyílt Szolnokon a megye első, sorrendben az ország tizenötödik munkaruházati szakboltja. Az induló árukészlet 2 millió 500 ezer forint volt, és az eltelt négy hét alatt több mint másfél millió értékűt már eladtak belőle. A boltban a munkaruhák, a köpenyek és a védőruhák mellett kesztyűket, csizmákat, ingeket is árusítanak. Eddig a Tiszamenti Vegyiművek vásárolt a legtöbbet: a nyitást követő napon csaknem 150 ezer forint értékű munkaruhát szállítottak el a bolt raktárából. A szaküzlet elsősorban a megye vállalatait, üzemeit, termelőszövetkezeteit, egészségügyi intézményeit hivatott védő- és munkaruhával ellátni, de vásárolt már náluk például a Kábái Cukorgyár, a Miskolci Kohászati Művek, a Szarvasi Állami Gazdaság és a Közép-dunamenti Vízgazdálkodási Társulat. Egy hónap tapasztalatai alapján a Munkaruházati Nagykereskedelmi Vállalat felmérte az igényeket, és az elkövetkezendő időszakban a munkaruhák és köpenyek méretválasztékát kívánja bővíteni. Az áfész tervei szerint megállapodást köt öt-hat vállalattal munkaruha utalványokkal látja el dolgozóit, akik személyesen mennek el megvásárolni ruhájukat, hogy az méretben, színben, fazonban minél jobban megfeleljen az igényeknek. A megállapodás mindkét fél számára előnyös, hiszen a megrendelő vállalat elkerüli a méretek, fazonok miatt keletkező reklamálásokat, az áfész pedig nem „vaktában” tölti fel raktárkészletét. A munkaruházati bolt már a télre készül, ezért vattakabátokra, vattanadrágokra, szőrmemellényekre, bakancsokra és „surranókra” várja a megye vállalatainak megrendeléseit. Újságírók tájértekezlete Az MSZMP Központi Bizottsága agitációs propaganda osztályának rendezésében kétnapos tájértekezlet kezdődik ma Szolnokon a Pest megyei Hírlap, a Komárom megyei Dolgozók Lapja, a Fejér megyei Hírlap, a Dunaújvárosi Hírlap, a Petőfi Népe főszerkesztőjének, | a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala és a Magyar Újságírók Szövetsége vezető munka-1 társainak, a Magyar Rádió szolnoki stúdiója vezetőjének és a Szolnok megyei Néplap főszerkesztőjének részvételével. Az értekezlet témája | az MSZMP KB 1978. október 124 ülésével ösz- szefüggő fontosabb kérdések megbeszélése. Előadást Szálkái Tóth István, a Központi Bizottság alosztályvezetője J tart. A résztvevők megismerkednek Szolnok városépítési. kérdéseivel és | a megyeszékhely nevezetességeivel. Új szolgáltatás a jászberényi autószervizben 809^86 A szervizben mindig van munka bőven MűsznM vizscn mindem hap HflSZNDLTflUTÓ-ELUDnS GMUNCIÍVM. A Néplap egy nyáreleji cikkében már hírt adott arról, hogy a Jászberényi Műszeripari Szövetkezet, autójavító üzemének bővítését tervezi. A hét éve dolgozó szervizben azonban nem elégedtek meg a javítási lehetőségek megnövelésével. A tervezett beruházás előkészítésével párhuzamosan más, a lakosság igényeit teljesebben kielégítő újdonságok bevezetésére is futotta a szövetkezet erejéből. Az év elejétől a korábban is fogadott típusok mellett a Skodák és a Wartburgok, szeptember elsejétől pedig kisteherautók: Nysák, Zsukok és Barkasok garanciális javítását is vállalják. Az idei év legjelentősebb újdonsága azonban a zárt technológiás javítás megkezdése volt. A szükséges szerszámok és műszerek, a megfelelő ügyviteli rend kialakítása után augusztus elején, az országban harmadikként, Szolnok megyében pedig egyedül kapták meg az új rendszer bevezetésének jogát a KPM-től. Mit fed a titokzatos fogalom: zárt technológia? Sok mindent elmondhatnánk róla, a gépkocsitulajdonosokat azonban egy dolog érdekli igazán: egyszerűbb, gyorsabb lett a járművek műszaki vizsgáztatása. Nem kell a szükséges papírokért szaladgálni, a gépkocsit rendbe hozó mestert keresni, várni, míg valamelyik hétvégi vizsganapon ránk kerül a sor. Az elhatározástól a hagyományos módon akár egy hónap is eltelt, amíg a forgalmi engedélybe beütötték a közutak használatára jogosító pecsétet. Jászberényben viszont az egész ügyintézést a szervizben végzik. A tulajdonos leadja kocsiját, az üzem szakemberei megkeresik a hibát, és jelzik, milyen munkákat kell elvégezni. Árajánlatot adnak a megrendelőnek, és ha elfogadja, két-három nap múlva a forgalmiba ütött friss pecséttel közlekedhet ismét. A hét minden napja vizsganap tehát, nem kell a vizsgabiztosra várni. A javítás minőségét a kitűnő feltételeken kívül a zárt technológiára, a műszaki vizsgáztatásra engedélyt adó KPM rendszeres ellenőrzései is garantálják. Nemrég fejeződött be az első vizsgálat és a revizorok mindent rendben találtak. A Zsigulik, Polskik, Trabantok és Wartburgok tulajdonosai (e márkák vizsgáztatását vállalják Jászberényben) tehát nyugodtan bízhatják kocsijukat az üzem dolgozóira. És még anyagilag is jól járnak: ha kétezer forintnál többe kerül az elvégzett munka, akkor OTP-hitelre is dolgozhatnak. Rövidesen azok az autósok is gyakran fordulnak meg Jászberényben, akik használt gépkocsijukat nem felújítani, Okos műszerek nélkül ma már lehetetlen autót javítani. Fotó: N. ZS. hanem eladni szeretnék. Novemberben a szövetkezet gépkocsi-szervizében nyílik meg a megye első használtautó-kereskedése. Mégpedig az országban egyedülálló formában. Műszaki vizsga nélkül és bizományba is vesznek kocsit. A felvásárolt járműveket megjavítják, és így adják tovább a vásárlóknak. Még garanciát is vállalnak az eladott áruért. Nem kell hát attól félnie a vevőnek, hogy újonnan vett használt kocsija csak a telep kapuján jut túl. EGY HATÁROZAT MARGÓJÁRA Új városok születnek „...Az építőipar termelése 1960 óta megháromszorozódott... A nagyarányú építkezés nyomán városaink fejlődtek, nagy részük korszerű város- központtal és lakótelepekkel gazdagodott. Több új szocialista város született. Sokat változott a községek arculata is hazánkban...” (Részlet az MSZMP Központi Bizottsága 1978. október 12-i határozatából.) _ .... szeretik B szolnokiak szónokot .." minden g ondjával-bajával együtt. Különösen szeretik az új Szolnokot, amely alig másfél évtizede szinte teljesen feledteti a régit, a kis me. zővárost. A szombathelyiek szeretik és dicsérik Szombathelyt, az ősi Saváriát. De a nógrádiak is szeretik Salgótarjánt. Ha a soproniakat, debrecenieket valamivel vádolni lehet, az mindenképpen a szikrázó lokálpatriotizmus. Szerencsére a ragaszkodás a szőkébb pátriához nem valami egymást túllicitáló vetélkedő, sokkal inkább annak a jele, hogy szavakban és tettekben egyaránt megnyilvánul az egészséges lokálpatriotizmus. Egyáltalán nem baj, hogy nemes versenyre kelnek városaink; melyikükben épülnek derűsebb lakótelepek. középületek, üzemek, hol egyenletesebb a kulturálódás ritmusa. hol ízesebb a konyha és kedvesebb a vendéglátás, hol szidják bosszankodva csupán és hol a jobbítás igényével a megoldásra váró gondokat, bajokat. Egy bizonyos: Szolnok, Szombathely. Salgótarján, egyszóval a megyeszékhelyek az urbanizáció „hullámhosszán” egyre több segítséget nyújtanak azoknak a nagyközségeknek, amelyek ezekben a hónapokban számosán városi rangra pályáznak. Magyarország nem dúskál (városokban, bár a felszabadulás óta e tekintetben is nagy a változás. Ha a számok esetleg még szerénynek tűnnek egyes fejlett baráti vagy kapitalista országokhoz képest, a mi viszonyaink között rendkívüli erőfeszítések, áldozatok jele. hogy új szocialista városok nevét tanulhattuk meg, legelőbb Dunaújvárost, Komlót. Aztán az új ipari városokét, Kazincbarcikát, Várpalotát. Tisza- szederkényt. Az utolsó hatnyolc évben Balatonfüred, Csorna, Nagyatád, Dombóvár, Kisvárda, Százhalombatta, Kiskőrös, Békés, Mezőkövesd. Nyírbátor, Bonyhád, Marcali, Dunakeszi. Vasvár és Siklós került fel a városok listájára és küszöbön áll újabb nagyközségek „előléptetése”. Hazánknak jelenleg 88 városa van, itt él a lakosságnak mintegy fele, s ugyanilyen arányban működnek itt a kiskereskedelmi boltok, vendéglátóipari üzemek. Nem a képviselő vagy a befolyásos pártfogó tudja kijárni, hogy egy községből város legyen. Ez igen körültekintő, sokoldalú vizsgálódás eredménye. Nem jogi érvelés kell hozzá, hanem gazdasági, társadalmi fejlődés. Csak akkor lehet szó róla. ha a településről elmondható, valóban el tudja majd látni egy város funkcióit. Hogy milyen funkciói vannak egy városnak ? Ez nem elméleti elképzelés. Egy alkalommal Gonda György. Vas megye tanácsának egykori elnöke azt tanácsolta: olvassam el Granasztói Pálnak, a neves építésznek és a jeles írónak a könyveit. íme néhány: Városok a múltban és a jövőben, Európai építészet, Budapest holnap, Építészet és urbanisztika.. Azóta másként szemlélem a városiasodással összefüggő kérdéseket, Végtelenül szerteágazó problémák ... Bárkit megkérdezhettünk, hogyan képzeli el a várost, mit vár a várostól, a követelményeket gyerekjáték meghatározni. Lényegesebb például, hogy a lakosság megfelelő száma (ez igen változó lehet, el kell érnie legalább 15—20 ezret) mellett igazgatási, ipari. kereskedelmi, közlekedési, kulturális vonatkozásban meghatározott színvonalon legyen. A falvak még beérik általános iskolával, szerény postahivatallal, a körzeti doktorral, a vegyesbolttal, de a városi lakosság és a környék be-belátogató, _ magasabb szintű ellátást váró lakói a többi között elvárják például azt is, hogy a városban legyen középiskola (talán még válogatni is lehessen köztük), legyen továbbá minden idevágó, szolgálatra alkalmas posta, rendelőintézet, szakosított üzletek. Ne felejtsük el, egy város vonzóerője igen nagy, fejlődését, alakulását, boldogulását, egész életét száz. és százezer szem figyeli. A városodás és a városiasodás nem játék a két szó nyelvtörő hangzásával, a különbség sem csak két szótag, hanem nagyon fontos elvi és gyakorlati kérdés. Az előbbi alatt a települések Városi rangra való emelése értendő, az utóbbi elterjedtebb megjelölése: urbanizáció, a városok fejlesztése. A hatvanas évek végén érdekes, összehasonlító statisztika jelent meg a vidéki városok urbanizálásának eredményeiről. (Az érthetően különleges helyzetben levő Budapestről sem most, sem a továbbiakban nem szólunk.) Tíz vidéki városunkban azt kutatták, hogy milyen mértékben fejlődtek a legutóbbi húsz év ötéves terveinek idején a horthysta Magyarország azonos időszakához (1930—1940) képest. Hatalmas a fejlődés! A lakásépítés e városokban megnégyszereződött, a szilárd burkolatú úthálózat a négy és félszerese, a közmű háromszorosa, a csatorna a három és félszerese a réginek. Különösen hatásos volt a második ötéves tervben a termelőerőknek — az urbanizáció alfáját és ómegáját jelentő — fejlődése. A 30 ezernél több lakosú városok közül a tervidőszak kezdetén csak tíz volt ipari jellegű, a végére pedig már tizenhét. Látszólag tehát minden rendben van, a fejlődés megnyugtató, elvégre városok átalakítása sehol a világon nem megy varázsütésre. Mégis az örvendetes urbanizációs törekvések és az elvégzett munkák mellett szembetűnnek árnyékok is. A városok jó részének ellátottsági szintje még sok kívánnivalót hagy maga után, a városfejlesztés több helyütt komoly gondot okoz. A lakosság számának növekedésével nem tud lépést tartani a lakásépítés s más ellátás, szolgáltatás. Vidéki városainkban 100 lakásra több lakás jutott, mint az országos átlag. A vízellátás — ez köztudomású — az iparfejlesztéssel kapcsolatban egyre problematikusabb. Egy emberre naponta 140 litert kellene számítani, a vidéki átlag ennél jóval kevesebb. A csatornahálózat sem éri el a kívánt szintet, néhol a minimális szintet sem. Talán mondanunk sem kell, ha nincs elég közmű, megsínylik az építkezések. Nem lehet építeni magasabb épületeket, nem lehet zártabb városokat létrehozni. Zsúfoltak az iskolák, az óvodák, a közlekedés gondjairól nem is szólva. _ . .. éves lakásépífl tlZenOt tés terve. --------------------amely a közelmúlt napokban szerepelt az MSZMP Közoonti Bizottsága napirendjén, természetesen alapvetően enyhít majd a gondokon, ha mindent az sem tud megoldani. A számok már napvilágot láttak, nem ismételjük el. Sokat segíthet az is, ha a városrendezési. városfejlesztési elképzelésekben jobban érvényre jut a realitás, az anyagi lehetőség. Nagyon sok városunk számára készülnek urbanizációs tervek, jóformán nap mint nap találkozik. az újságolvasó vidéki városok terveivel, megálmodott városközpontok makettjével. Némelyikben a nagyon dicséretes tudás és lelkesedés mellett a képzelet túlságosan m agasra szárnyal és már- már utópisztikus távlatokba mutat. Vannak tervek, amelyeket csak 200—300 éves perspektívában lehetne megvalósítani. Mindebben bizonyára előnyös változást hoz majd több új rendelkezés. így például a helyi tanácsok az eddiginél nagyobb önállóságot kapnak az anyagi alapok létrehozásában, elosztásában, a feladatok, sorrendiségének megállapításában. A Központi Bizottság említett állásfoglalása azonban a tervezés és a kivitelezés harmonikusabb összhangjában, az építkezések jó előkészítésében, a következetes végrehajtásban látja a legtöbb tartalékot. tartalékai óriásiak. Nyilvánvaló, amikor városról beszélünk, ez nem csupán azt jelenti, hogy ott sok ember él együtt, de azt is: hogyan él együtt, ki tudja-e alakítani a városközösséget, a várost jellemző érzelmi, kulturális légkört, fel tudja-e kelteni a lokálpatriotizmus nemes szellemét. A lokálpatriotizmus nem egyedül a szülőváros szeretete, hanem az akarat, tenni is valamit a városért. Nincs város, amelyben ne lehetne felkelteni ezt a közszellemet, az építőipari közösségek, s a tanácsok érdekes, eredményeket ígérő feladata, hogy megkeressék az energiaforrásokat, felhasználják a fejlődés érdekében. Az új városok története előttünk játszódott le, aránylag rövid idő alatt. Még emlékszünk azokra az évekre, amikor az építkezéseket — tisztesség ne essék szólván — az ország szeméttelepeinek tartották. Semmibe sem vették a köztulajdont, milliós értékeket a szó szoros értelmében beletapostak a földbe. S ma ezekben a városokban nem szakíthatsz le egy szál virágot, hogy rád ne szóljanak. Bizonyára feltűnik, hogy a fentiekben, főleg az urbanizációról esett szó. A városo- dásnak nem csapunk reklámot. Egyrészt azért, mert „jó bornak nem kell cégér”, a törekvés mindenütt megvan rá; az Elnöki Tanács, amely végső fokon dönt ebben, kap javaslatokat elbírálás végett. A városi cím tekintélyt, erőt, lehetőségeket kínál a vezetőknek és a lakosoknak, ez világos, a tapasztalat szerint a fejlesztésben mindig valamivel több csurran-cseppen a városoknak. A válogatás sem lenne nehéz e pillanatban. Városias jellegű községeink közül sokan, nagyon sokan pályáznak a városi rangra. De másrészt azért sem csináltunk különösebb propagandát a városodás híveinek, mert az ésszerűség és az ország pénztárcája azt diktálja, hogy ennek lassúbb menete ajánlatosabb, hiszen horribilis összegek kellenek hozzá, s a város költségvetése sokszorosa a községének. Pártolni kell természetesen ezt az igényt is, s az állam, mintegy előkészületként évente jelentős összegeket fordít a járási székhely községek fejlesztésére. Ez sem vész kárba addig, amíg át lehet alakulni várossá. Eljön majd az idő, amikor meggyorsítható az ütem. s sorra kerülnek á városi nívótól már nem sokkal elmaradt települések is. Addig is azonban az urbanizáció van előtérben, jobban bírja anyagi erővel az ország ott, ahol a „mag” már megvan hozzá. A fejlődésnek összhangban kell lennie a valós igényekkel, az aktivitás itt sem torzulhat el például túlméretezett és ezért egyelőre kihasználatlan létesítményekben, előreszaladó óhajokban, helytelen arányokban. Az átgondolt városfejlesztés közügy, amely hozzájárul az ország erősödéséhez, gazdagodásához, .arculatának kialakításához. Segíti a társadalmi fejlődés, a lakosság színesebb, formásabb, kényelmesebb életét. Kőszegi Frigyes Bz urbanizáció
