Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
■ IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. november 6. Száztizenöt kisgyerek ricsaja tölti be szeptember eleje óta a ti- szaföldvári Hajnóczy József Gimnázium gyakorló óvodájának falait. A mini-, kis-, közép- és nagycsoportosok öt óvónő gondoskodása közepette töltik napjaikat, s ezeket a napokat ráadásul százhatvan „kis óvó- néni" is igyekszik még kellemesebbé tenni. Hol egy mese röpíti magasba a gyermeki képzeletet, hol a játék, a fáradhatatlan izmokat a tornamutatványok sem csigázzák el, így aztán repül az idő, máris este van, megjött anyuci, apuci. <K. L) Nagy Zsolt képriportja Világra nyíló ablak Beszélgetés dr. Nagy József tanszékvezető főiskolai tanárral az anyanyelvi nevelésről Tisztelet a legendák kopott zakós, úri szegénységgel foltos nadrágú tanítójának, akinek egyszerű parancsoló mondata olykor mégis eszünkbe jut, amikor az idő diktálta sebességgel rohan golyóstoliunk a papíron: „Szépen írj!’’ Eszünkbe jut olykor Málcsika tanító néni is, aki meghúzta a fülünk mögötti hajcsomót, mert nem olvastunk jó hangosan ... Kikerülhetetlenek ezek az emlékképek, amikor dr. Nagy József tanszékvezető főiskolai tanárral — főigazgató-helyettessel — az anyanyelvi nevelés kérdéseiről beszélgetünk a hajdan volt jászberényi „prepában”. Nem a szembeállítás, hanem az összehasonlítás kényszere idézi kisiskolás múltunk epizódjait az akkori nézetek alapján „szentségtörésnek” számító beszélgetés közben. © Tehát ne olvasson szépen, ne írjon szépen a kisdiák? — Más megközelítést javaslok. Induljunk ki az írás, az olvasás funkciójából. Mi a fontosabb: szépen felolvasni valamit, vagy megérteni? A válasz egyértelmű. Bizonyított, hogy a hangos olvasással — általában — megutáltatták a gyermekkel az olvasást. Pedig mi a cél? Hogy olvasóvá neveljük. De nézzük az írás tanításában mutaitkozol’c ellentmondásokat: az első négy osztályban arra ösztökéljük a tanulót, hogy írjon szépen, szabályos betűtípussal, az ötödik oszJ tálytól meg már az szükséges, hogy gyorsan tudjon írni. © A következtetés: ezen a területen is korszerűtlen volt az anyanyelvi nevelés. — Elmaradt az igényektől, nem szolgálta megfelelően az életre nevelést. Az 1972- es oktatáspolitikai határozat ezért szorgalmazza az anyanyelvi nevelés korszerűsítő-' sét. Anyanyelv — a kérdést csupán önmagunknak tettük föl — mit is jelent? Olyan egyszerűnek tűnik, ám köny- nyen elveszhetünk a meghatározások sokaságában. Kosztolányi Dezső szerint: ..Benne van a múltam, a jelenem és jövendőm. Benne van az életem. Benne van a halálom is. Benne van a sorsom.’’ Kálmán Béla professzor: „E nyelv segítségével ismerjük meg a világot, alakulnak ki fogalmaink, formálódik gondolkodásunk. E nyelv megnyilvánulása a hangos beszéd és áttételesen az írás. Ez az eszköz, amellyel közvetlenül, áttétel nélkül ki tudjuk fejezni gondolatainkat, megértünk másokat, átvehetjük őseink tapasztalatait, és továbbadhatjuk a következő nemzedékeknek.” © ön lassan két évtizede az anyanyelvi nevelés kérdéseivel foglalkozik. Mik a kutatás főbb, a gyakorlati élet számára hasznosítható megállapításai? — A főiskolán működő kollégáimmal — dr. Fábián Zoltánnal, Gledura Lajossal és másokkal — először csak az olvasás kérdésével kezdJ tünk foglalkozni. Kiderült, a kutatási téma úgy viselkedett, mint valami nagyon erős mágnes; felemeltük, s „jött vele” az anyanyelvi nevelés egész problematikája. Rájöttünk, minden mindennel összefügg. A kutatások eredményeként dolgoztuk ki az egységes (integrált) anyanyelvi nevelés módszerét. Ezt az Anyanyelvi tantárgypedagógia című tankönyvben rögzítettük. © Tehát az anyanyelv a tantárgy, nem pedig az írás, az olvasás, stb.... — Szükségszerűen így van, hiszen az iskolának arra kell felkészítenie a tanulókat, amit az élet megkövetel tőlük. Nevezetesen azt is, hogy ki tudják fejezni magukat. Hiába ír valaki „szépen”, ha nem tudja megértetni magát a társadalmi élet különböző területein. © Legújabb publikációi főleg a beszédfejlesztés gazdagításának lehetőségeivel, módszereivel foglalkoznak. — Még pontosabban, a 6— 10 éves tanulók szóbeli és írásos nyelvhasználatának kérdéseit vizsgálom. Külön-1 böző beszédfejlesztési kísérleteket végzünk például a tanítási - órákon. Nagyon érdekes és sokatmondó eredményeket kapunk, amelyek segítenek a megismerésben: hogyan beszel, ír a S—10 éves gyermek. Mindezt nem elsősorban teoretikusan vizsgáljuk. hanem tényfeltáró módon. Nem kell talán magyaráznom: ha befolyásolni akarom a gyermek beszédét, ismernem kell mindazokat a törvényszerűségeket, amelyek nyelvhasználatában jelentkeznek. Még persze sok a kérdőjel. Az elmúlt évekJ ben hatvanezer — gyermekek által használt — szóanyagot vizsgáltam meg, s egészen megdöbbentő ered-' ményt kaptam. A hatvanezer szó több mint felét valamelyik gyermek, valami-1 kor csak egyetlen egyszer használta. A hatszor vagy többször használt szavak az összesnek csak 17 százalékát teszik ki. Viszont — más kísérlet során — a tőmondat 24 változatát találtam meg a gyermekek nyelvében. A gyermek elképzelhetetlenül magas szinten tudja anyanyelve grammatikáját, kitű-1 nőén alkalmazza mindazokat a nyelvtani szabályokat, amelyekről majd később, valamikor a középiskolában tanul. A következtetés: a nyelvtant is a gyermek szó- használatából kell kibontani. Ez nagyon fontos, iskolai oktatásunk ehhez még nem alkalmazkodik megfelelően. © Mit tapasztal, a „mai gyerekek” hogy beszélnek? — Nem lehet summás véleményt alkotni. A saját közegében mindenki megérteti magát. De az élet újabb és újabb helyzeteket teremt. Az a célunk, hogy hallgatóink 'lteendő tanulói mindig beszédkapcsolatot tudjanak teremteni változó környezetükkel. ©Mit és mennyit segíthet ebben a szülői ház, a családi környezet? — Rengeteget. Beszélgessünk minél többet gyermekeinkkel, alakítsunk számukra szerephelyzeteket, segítsük őket e helyzetek megértésében is. De nagyon fontos, hogy a gyermek beszél-! jen, ne a szülő. Hivatkozom Lénárt Ferenc megállapítására: „Ha a tanítási órán a pedagógus beszél, akkor az ő képessége fejlődik, nem a tanulóké.” © Milyen módszereket ajánl? — Ne használjunk sémákat. Mindenkit onnan kell nevelni, ahol áll. Az egyik gyermek az adott szóra alig talál egy szinonimát, a másik pedig akár tízet, tizenötöt mond. A rokonértelműség körében nagyon hasznos beszédfejlesztő gyakorlatokat szervezhetünk. El kell érnünk, hogy a gyerekek egy-‘ egy szóismeret kapcsán mindig törekedjenek a teljesebb jelentéskor, a rokonértelmű szavak összegyűjtésére, felismerésére. Többre juthat a nyelvhasználatban az a gyermek, aki kevesebb szót ismer, de azokat sokféle beJ szédhelyzetben és gazdag jelentéskörben képes használni, mint az, aki ugyan több szót megtanult, de a szavak zömét csak egyetlen jelentéshez köti, s a szót csak ebben a jelentésben — azaz a kötött beszédhelyzetben — képes használni. Tehát a gyermek szókincsének meny- nyiségi gyarapítása nem oldhatja meg önmagában a szókészlet és a beszéd fejlesztését. Ezért szorgalmazzuk a rugalmasabb szóhasználatot fejlesztő módszereket. © Kutatásait a Magyar Tudományos Akadémia munkaterve alapján végzi... — Az Akadémia Nyelvtudományi Intézete által irányított 6-os számú — oktatási — főiránykeretében. Ép4 pen december elején itt Jászberényben tanácskozik majd ez a munkaközösség, amely előtt beszámolunk legújabb kutatási eredményeinkről. S hangsúlyozom: a többes szám használata nem csupán valamiféle kötelező szerénység, hanem a „mi” fogalmán a kutatásban részt vevőket értem: a tanszéken dolgozó kollégákat, a szak- dolgozatot készítő leendő tanítókat, a tudományos diákkör tagjait. A téma olyan nagy. szerteágaz», hogy egye. dűl — bár erre szántam az életemet — nem juthatnék annyira, mint így — csapat-' munkával. Tiszai Lajos Kollégiumi nap MAGYAR KÓRUSOK KÜLFÖLDÖN Szocialista kollégiummá avatása 18. évfordulóján, november 11-én, szombaton rendezi meg hagyományos kollégiumi napját Szolnokon, a Szamuely Tibor Szakközépiskolai Kollégium diáktanácsa. Ünnepi közgyűlésen — délután 5 órakor a fegyveres erők művelődési házában — emlékezik meg névadójáról a diákközösség, majd az első évesek fogadalomtétele hangzik el a szülők és a nevelők jelenlétében, s végül a kollégiumi alapközösségek bejelentik a Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulója tiszteletére ‘ tett versenyvállalásaikat. A Magyar Rádió világot járt gyermekkórusa már Romániában tartózkodik, ahol Botka Valéria és Csányi László vezényletével négy estén — Bukarestben és más városokban — szólaltatja meg a magyar kórusirodalom legjelentősebb szerzőinek műveit. A debreceni Kodály kórus 18 koncertből álló dél-angliai turnén vesz részt: np- vember végéig tartó hang- versenykörútján 18 városban lép fel, s — a tervek szerint — Cardiffban tartja ezredik hangversenyét. Hangszeres együtteseink közül a magyar barokk trió és a győri kamarazenekar két-két hangversenyen szerepel az NDK-ban, illetve Jugoszláviában. A barokk trió Magd.eburgban lép fel: Hara László fagottművész közreműködésével november 11- én és 12-én a barokkmuzsika legjelesebb szerzőinek műveit szólaltatja meg. A 24 tagú győri kamarazene- kar november 24-én Újvidéken, 25-én Zrenjaninban ad hangversenyt Vivaldi és Boccherini műveiből.
