Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-30 / 282. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. november 30. Fejlődés, béke, leszerelés és béke összefüggését nálunk aligha kell bárkinek is magyarázni. Ékesszóló bizonyíték rá mai valóságunk, az az út, amelyet a felszabadulás óta eltelt 33 év — Európa eddigi történetének leghosz- szabb békeidőszaka — alatt megtettünk. Egyetlen békés esztendőre sem telne azonban, ha összeadnánk azokat a napokat, amelyeken e több, mint három évtized során a világon mindenhol hallgatnak a fegyverek. És a második világháború utáni helyi háborúk szinte kivétel nélkül földünk olyan részein zajlottak és zajlanak, amelyeket összefoglaló néven fejlődő világnak nevezünk. A függő helyzetben levő területek népeinek elidegeníthetetlen — és ENSZ-határo- zatba foglalt — joga, hogy természeti kincseiket az érdekeiknek leginkább megfelelő módon használja fel. Azok a mozgalmak tehát, amelyek ezt a célt tűzték maguk elé, jogosan folyamodnak a fegyveres harchoz, ha nincs más választásuk. Ugyanis jogos, hogy azok a népek, amelyek megszüntették politikai függőségüket, akár fegyverrel is megvédelmezzék vívmányaikat bármilyen külső agresszióval szemben. A kényszerű harc jogos volta azonban nem csökkenti a pusztítást. A fejlődő országok politikai függetlenségének kivívása azonban nem jár együtt automatikusan a gazdasági függőség megszűnésével. Az önálló állami lét önmagában nem garantálja a fejlődés egyik lényeges előfeltételét, a saját természeti kincsek feletti közvetlen rendelkezést. Jó példa erre a nemzetközi monopóliumok gazdasági hatalma: a tőkés világpiacon hat nagy cég ellenőrzi a búza kereskedelmét, tíz a rézét, s egyetlen cég kezében összpontosul a nikkeltermelés 50 százaléka feletti ellenőrzés. S a példákat hosszan lehetne folytatni. — Ugyanakkor a tőkés segély- és hitelpolitika — amelyet nemegyszer előszeretettel öltöztetnek „szolidáris”, „humanitárius” köntösbe — jobbára csak a figyelemelterelést szolgálja, vagy a nyugati fogyasztó lelkiismeretének megnyugtatását. Az Egyesült Államok bruttó nemzeti termékének alig fél százalékát fordítja a fejlődő országok gazdasági támogatására, s ezt is — a propaganda célokon túl — politikai feltételekkel. Ugyanakkor az USA a fejlődő országok első számú fegyverszállítója, s a fegyverüzlet, a politikai hasznon túl, tetemes profitot biztosít az amerikai hadiipari köröknek. E piac biztosítását, s a függetlenné vált országok szocialista irányú fejlődésének megakadályozását egyaránt szolgálja az az imperialista politika, amely kiélezi, szítja a fejlődő világban amúgyis hűséges törzsi, nemzetiségi, faji ellentéteket, területi viszályokat. A távozó gyarmatosítók nemegyszer eleve későbbi „neokolonialista visszatérésükre” gondolva vonták meg a fiatal országok határait, osztották fel, csatolták egyik vagy másik államhoz területüket. A kreált ellentéteket meglovagolva azután egymás ellen fordítanak fejlődő országokat, népeik valóságos érdekei ellenére. A fejlődő országok közötti fegyveres konfliktusok — azon túl, hogy emberéletek ezreit követelik — súlyos károkat okoznak a többnyire amúgyis szegényes erőforrásokban. A pekingi vezetés, amely előszeretettel igyekezett a fejlődő országok igazi védelmezője ég szószólójaként feltüntetni magát, az utóbbi időben teljesen nyíltan ennek az imperialista politikának az útjára lépett, szovjetellenes, hegemonista céljainak szolgálatába állította. A fejlődő országok megosztása érdekében hangoztatja azt az elméletet, amely a szocialista országokat, mint iparilag fejletteket, egy sorba állítja a tőkés országokkal, mit sem törődve azzal, hogy a szocialista országok nem felelősek a fejlődő világnak a gyarmati rendszer és a neokolonializmus nyomán kialakult helyzetéért. Éppen ellenkezőleg, maguk is nemegyszer a fejlődő országok mostani gondjaihoz hasonlókkal megküzdve szilárdították meg gazdasági erejüket. Világpolitikai súlyuk önmagában is nagymértékben hozzájárult a gyarmati népek felszabadító harcainak sikeréhez, a fejlődő országok nemzetközi szerepének megnövekedéséhez. És — mint számos példa mutatja — aktívan, gazdaságilag, politikailag, katonailag is támogatták és támogatják a politikai függetlenséget, a nemzeti önállóságra irányuló törekvéseiket csakúgy, mint a fejlődő országoknak a tényleges gazdasági függetlenségük érdekében tett erőfeszítéseit. — Vagyis azoknak a feltételeknek a kialakulását, amelyek között a béke ezeknek az országoknak a számára több lehet, mint fegyvernyugvás. egyéves fegyverkezési költségeivel meg lehetne szüntetni a számos fejlődő országban mindennaposnak számító éhhalált. A fegyverek tehát ilyen értelemben akkor is pusztítanak, ha nem használják őket, a raktárakban nyugszanak. A szocialista közösség ezért is a fejlődő országok természetes szövetsége, amikor az enyhülésért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a leszerelésért lép fel. Ez a természetes szövetség objektív, lényegbevágó érdekazonosságon alapul. Jól illusztrálja ezt a közelgő IX. magyar békekonferencia előkészítő értekezletén elhangzott főtitkári beszámoló egyik megállapítása is: amennyiben a leszerelés nem mozdul ki a holtpontról és az USA megkezdi új fegyverrendszerek gyárátását, valamennyi szocialista országnak növelnie kell honvédelmi kiadásait, ami törvényszerűen kihat az életszínvonalra is. A békemozgalomnak éppen ezért meg kell értetnie mindenkivel, hogy a leszerelésért folyó nemzetközi küzdelem egyben nemzeti ügy, Magyarország fejlődésének, békéjének és biztonságának feltétele. Haszonits István Fejlődés fl világ VIETNAM Az első szerszámgépgyár Nyolc év alatt egymillió új lakás Az elmúlt nyolc évben (1970—77 között) egymillió lakást építettek Csehszlovákiában. A 15 milliós lakosú országban mintegy ötmillió háztartás van. A családok 50 százaléka a háború után épült, korszerű lakásban lakik. A lakások nagy részét lakásszövetkezetek építik. Az említett egymillióból 306 ezer a szövetkezeti lakások száma. További 276 ezer új lakás magánerőből épült fel. Az állam, akár a szövetkezeti lakásépítésnél, itt is vállalja a költségek egynegyedét, s a ház 15 évig adómentes marad. Az üzemi és a termelőszövetkezei építkezés is bevált. 1970—77 között 207 ezer gyári és tsz-dolgozó kapott új lakást. Állami eszközökből épült meg az elmúlt nyoc év alatt főként a kisebb jövedelmű 205 ezer új otthon. Ezeket többgyermekes családok kapják. Az új lakások korszerűek, gyakorlatilag valamennyi központi fűtéses és melegvízzel ellátott. Az új lakások 81 százalékában a konyhák gázfűtésűek, a többiben villamos fűtés van. Az új otthonok 93 százalékában beépített bútor van. Minden lakóépületben mosó-, vasaló- és szárítóhelyiség található. Az eredmények titka az előregyártott épületelemek, a gépesítés elterjedésében keresendő. Manapság az ország nagy építővállalatai nem egészen 400 órai munkával építenek meg egy lakást. A terv szerint a következő években ezt a 400 órát is csökkentik, 250 órára! Az idén ünnepelte húsz éves fennállását Vietnam első gépgyára. A francia gyarmatosítók elűzése után 1955 végén szovjet szakemberek egy csoportja érkezett Hanoiba, hogy segítsenek az üzem felépítésében. Kétévi megfeszített munka eredményeként, a vietnami munkások és szovjet technikusok az egykor ellenséges fedezékekkel és bunkerekkel teletűzdelt terepen korszerű ipari objektumot hoztak létre. A létesítményt, melyet Hanoi Gépipari Üzemnek neveztek el, 1958. április 12_én avatták fel. Az üzem építési munkáival egyidejűleg a szovjet szakemberek a helyszínen kiképezték a vietnami gépipari szakmunkások és technikusok első csoportját is, amely ezután a vállalatot, működésének első percétől kezdve, irányította. A Vietnami Szocialista Köztársaság első szerszámgépgyárát az amerikai agresszió nehéz éveiben bővítették ki. A ma már 3000 munkást foglalkoztató üzem évente ezer kis- és középkategóriájú szerszámgépet bocsát ki. A hozzá tartozó műszaki iskola szakmunkásokat, középszintű műszaki kádereket és mérnököket képez. — Mi nem egyszerűen ipari létesítmény vagyunk — jegyezte meg az üzem igazgatója, Nguyen Xuan Con —, hanem ipari „csemeteüzem”. A gyárunk jelzésével ellátott gépek országunk szinte összes üzemében megtalálhatók. Úgyszintén munkásaink és kádereink jó része is segítette a többi testvérüzem megerősödését. Mert időközben újabb gyárak is épültek Északon. Saigon felszabadulása óta termékeink és embereink egyre növekvő számban mentek Délre, most ott kell a segítség. Az igazgató megmutatta azoknak az épületeknek a makettjét, amelyekkel az üzemet az 1978—1981 között bővítik. — Eddig csak kisebb gépeket gyártottunk. Igaz teljesen fel tudunk szerelni járási és megyei szintű gépipari üzemeket, de most már tovább kell lépnünk. 1981-re sorozatban kívánunk gyártani 20 és 30 tonnás szerszámgépeket, főként finom- mechanikaiakat, és kísérleti jelleggel, programvezérlésűeket is. Ehhez -pedig nélkülözhetetlenek jelentős beruházások, mind anyagi, mind műszaki téren. Geológusok a négy kontinensen A Német Demokratikus Köztársaság geológusai már négy földrészen segítettek a természet kincseinek feltárásánál. Jelenleg afrikai államokat és baráti arab országokat támogatnak. A Szovjetunióval és Lengyelországgal közösen a „Petro-Baltic” elnevezésű gazdasági szervezet keretein belül az NDK 15 éve folytat geológiai kutatásokat a Keleti-tenger térségében. A két ország közötti államközi megállapodásoknak megfelelően a KGST-expedíció keretében a hatvanas évek közepe óta foglalkoznak a' geológusok ásványi kincsek feltárásával Mongóliában. Az egyezménynek megfelelően német szakmunkásokat képeznek ki földtani fúrásokra. A nyersanyag-lelőhelyek feltárására fúrócsoportok indultak Kubába, a népi de- mokratikús Jemenbe, Guaya- nába és Tanzániába. Mesterséges tó Több mint egy éven keresztül folytak Mongóliában a Darhan melletti mesterséges tó létrehozásának munkálatai. Most, nem messze a Zulzag folyótól, már ott csillog az új tó, amelynek alapterülete 75 .hektár, mélysége eléri a 2,5 métert. A partjain a közeli Darhan város lakói üdülőt és úttörőtábort létesítettek. A tervek szerint a tó partján turistaT ház is épül, s nagyobb nyári üdülőkörzet kialakítása van folyamatban. Az építési munkákban több mint 10 ezer ember vett részt, a város valamennyi ipari üzemének és intézményének a dolgozói. Ök ásták meg a csatornát, építették fel a gátat, és a víztornyot. Ez a létesítmény fontos része Darhan távlati fejlesztési tervének. A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltása óta gyors ütemben halad a mezőgazdaság újjászervezése. Képünkön: rizsaratási munkák Xieng Khoang tartományban Az ország gazdaságában egyre fontosabb szerepet játszik az ipar is. Képünkön: dohánygyári munkásnő Laoszi és vietnami vezeték egy kultúrközpontban tett látogatáson: (balról) Szufanuvog laoszi köztársasági elnök, Le Duón, a VKP főtitkára és Pham Van Dong vietnami miniszter- elnök (második jobbról) II kis kikötők úi élete A tengeri teherforgalom növekedése miatt Lengyel- országban a szczecini-swi- noujsciei, gdanski és gdyniai nagy kikötők felújításával párhuzamosan kibővítik a Balti-tenger középső részénél fekvő kis kikötőkéi is. Ez elsősorban a kolobrzegi, dar- lowoi és ustkai kikötőkre vonatkozik, amelyek teherforgalma a jelenlegi 650 ezer tonnáról 1985-ig évi 2 millió tonnára emelkedik. Kolobrzegben például új kikötőhelyek és raktárak épülnek. Idővel az évi áruforgalom eléri az egymillió tonnát. A rekonstrukciós munkák eredményeként a kikötő alkalmas lesz személy- forgalom lebonyolítására is. A laoszi naptár szerint áprilisban kezdődik az esztendő. Falusi lakosok vidám ünnepséggel köszöntik az új évet
