Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-30 / 282. szám
1978. november 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hétköznapi történetek Pályakezdők, otthonteremtők, családalapítők A felnőttkor küszöbén A bölcsek köve változatlanul hiánycikk Kis történet Karinthy Noteszlapjairól: „Egy író barátommal álldogáltunk tétlenül az írók klubjában. Mindketten gondolatokba mélyed- ve figyeltünk egy izgalmas kártyapartit. Egyszerre megszólalt, vontatottan, tehetséges de lusta ember híréber álló írótársam: Mondd, kérlek, hány éves korában írta Madách Az ember tragédiáját?” „Azt hiszem, negyvenéves volt.” „Na, akkor ... — mondja ő habozva — azt hiszem, játszhatunk még két parti alsóst...” Egy tapasztalt és neves riporter egyszer elmesélte ezt a kis történetet két tizenévesnek. Felgyorsult tempójú életünkben megnyugtatásnak szánta. Nem olyan sürgős hát átrepülni az óceánt megírni az örök és halhatatlan remekművet, negyvenéves korig még mindenre jut idő. Gyorsabbik észjárású vitapartnere azonban bumerángként Karinthyval lőtt vissza. A Találkozás egy fiatalemberrel hősét idézte, aki könyörtelenül leleplezte, hogyan árulta el világmegváltó álmait az a huszonéves, aki nem találta fel idejében a repülőgépet, nem hódította meg az északi sarkot, nem írta meg korunk nagy szimfóniáját. A fiatalság eget kér — és régen rossz, ha ennél kevesebbel beéri. Valóban rossz? Valóban eget kérnek? Egyáltalán, hogyan képzelik önálló életüket, érvényesülésüket, milyen vágyakat dédelgetnek, milyen életpályáról, karrierről álmodoznak az iskolapadokban? Igen! A fantáziámat az is izgatta, él-e, s ha igen, hogyan a karrier sző a mai diákság fejében. Homályba tűnt, a szókészlet perifériájára szorult nyelvemlék, divatjamúlt, egykori fénynek csak a maradványait őrző örökség-e, vagy valóságos, eleven fogalom? Mi maradt meg belőle, az arany vagy a sár? Mindenfajta előkészítés nélkül, egyenként tettem fel — az osztályfőnökök közvetítésével és teljes névtelenséget ígérve — a kérdéseket. Szociológiai felméréshez jelentéktelenül szűk a kör, amelyből a válaszokat kaptam, riporteri tapasztalat- gyűjtés szempontjából azonban két osztály negyvennyolc gyerekének válasza már mérvadó. A vizsgálat színhelyéül a szolnoki Verseghy Gimnáziumot és a 633-as számú Szakmunkásképző Intézetet választottam. A válaszadó: 28 érettségi és 20 szakmunkásvizsga (víz-gázszerelő) "előtt álló lány és fiú. Világmegváltó álmok? Egykorúak. A válaszokból mégis két külön világ rajzolódott ki. Túl általános, itt-ott homályos, kiforratlan elképzeléseket vetettek papírra a gimnazisták. Konkrétabb, kézzel foghatóbb válaszokat adtak a szakmunkástanulók, akik már gyerekfejjel letették voksukat egy szakma mellett. Mintha ezeknek a kamaszoknak a többsége túl lenne már a romantikus álmokon. Két gyerek volt köztük, kinek vágyai messze túlszárnyalták társaikét. „Jó szakma a miénk, jól is lehet keresni, tudom, de nekem más kell a jövő- ten. Életem legnagyobb terve, hogy híres zenész legyek. Ezért küzdők, míg el nem érem.” A másik álmai netovábbjaként nem a hírnevet említette, hanem a balatoni és rózsadombi villát, a fekete Mercedest. Szinte mellékesen hozzátette még a külföldi utazást. Elsősorban az NSZK-ra (,,M”-mel). Angliára és az Egyesült Államokra kíváncsi. Egyebekben pedig istenigazából egy 20—30 éves diplomata helyében szeretne lenni. Zárójelben a tömör indoklás: („Sok pénz, Mercedes, nők, fogadások”.) Fiatal barátom tréfára vette volna a dolgot? (Legalábbis ami a diplomata munkáját illeti?) A komolytalannak elkönyvelt válasz mögül akaratom ellenére felsejlettek bennem a századeleji karriertörténeteket selejtjei- nek gáláns hősei. A délibáb- kergetők, ábrándfogyasztók példaképei lehetnek még ma is? Nem ilyen (!) égre törő vágyakról beszélt a kamaszok többsége. Az érvényesülés útját, módját és célját egészen másképp és másban látták. Kevés kivételtől eltekintve a szakmunkástanulók épp úgy, mint a gimnazisták a szakmai felkészültséget, a jói végzett munkát, a tehetséget, a kitartást említették alapfelételként. Ezek után jött a hibátlan logikai következtetés: ha mindez megvan, joggal várhatják majd az elismerést (erkölcsit és anyagit egyaránt) a mind izgalmasabb és nehezebb feladatokat, és végezetül — kimondva vagy kertelve — a magas pozicíió- val, hírnévvel tettek pontot eszmefuttatásuk végére. Az érvényesülést végül is a menő fej, a befutott ember sikerével azonosították. A pénz nem boldogít, de... A gimnazisták között sokan morális megkülönböztetést is tettek. A tehetséges, önerejéből boldoguló, jól dolgozó fiatalokat elhatárolták a minden áron törtetőktől. „Egzisztenciája csak a céltudatos, becsületes embernek van, aki nem gázol át másokon” — írta egy lány. A másik kereken kijelentette, hogy a szocializmusban nem is szabadna így érvé- ■myesülni. Többeknek az volt a véleménye, hogy az esélyek. lehetőségek egyenlőek. Néhányan, akik tulajdonképpen ugyanígy vélekedtek, hozzáfűzték: „hogy csak társadalmi méretekben igaz, mert a családi körülmények döntően befolyásolják, sőt meg is határozhatják a gyerek jövőjét”. Ugyanez sar- kosabban: „Azon is múlik, hogy ki a papa.” Nagy jövedelmekről, luxusról, pompáról álmodozó ábrándoknak a gimnazisták válaszaiban majdhogynem nyomát sem leltem. Itt-ott effajta utalások voltak, hogy .kiegyensúlyozott anyagi körülmények között élni.” Vagy: „Szeretném, ha a tanulás befejezése nem a gürcölés kezdetét jelentené.” Vagy: „A szocializmusban nem lehet senki előkelő társaságban forgolódó milliomos.” Volt, aki ezzel kezdte: „Nem akarok hétvégi házat.” Egy lány válasza: „Tanár leszek, tehát az. életemben nem anyagi megfontolások vezérelnek.” Egy másiké: „A pénz nem boldogít, de hiánya boldogtalanná tehet.” A közhelyek között számon tartott bölcsesség után a hírből hallott albérleti élet szörnyűségeit ecsetelte. A szakmunkástanulók kivétel nélkül kerekperec leírták, hogy a jónak ígérkező kereseti lehetőség döntően befolyásolta pályaválasztásukat: „Menő szakma, van jövője, ha hozzáértéssel csinálom, megtalálom a számításom ...” „A fix fizetés se rossz, ráadásul maszekolha- tok.” Kamaszhoz illő hittel Pályaválasztás, élethivatás. Kézzelfogható elképzelésekről, vágyakról a gimnazisták válaszaiban alig olvastam. (Meglehet, hogy a kérdések és nem a feleletek hibájából.) Egy-két kivétellel többnyire így kezdődtek a válaszok: „Az egyetem elvégzése után..., ha majd meglesz a diplomám ...” Talán ezért olvastam nagyobb érdeklődéssel három orvosnak készülő diák sorait. Különösen jól eső érzéssel egy lányét: „Orvos szeretnék lenni. Karriert számomra az jelentene, ha ismernének, megbecsülnének. Gondoltam arra is, hogy egy betegség. gyógyítási módjának felfedezése — az egész emberiség számára jelentős eredmény — adna igazi értelmet az életemnek.” Lehet, hogy naiv ez az optimizmus és önbizalom, de legalább kamaszhoz illő és hittel teli, mint azé a másik leendő medikusé, aki valamelyik fejlődő t országban szeretne majd gyógyítani. A harmadik így írt: „Lehet, hogy vidéken, körzetben kezdek ... Fontos, hogy elérhető célt tűzzünk magunk elé, akkor nem csalódunk.” Elérhető s elérhetetlen célok. Ki mondja meg, hol a válaszvonal? Mikor és hogyan lehet megkülönböztetni a vágyakat gúzsba kötő kishitűséget a szerényebb képességek tárgyilagos felismerésétől, a nagyravágyást, a gátlástalan törtetést a nemes igyekezettől, az ambíciótól. Milyen jó lenne, ha a ballagok tarisznyájába belerejtenének egy mindenkor érvényes receptet. De ez a mindenkor és mindenkire érvényes recept ezidáig nem készült el. A bölcsek köve változatlanul hiánycikk. Azoknak a fiatal házasoknak a tarisznyájában sem volt, akikről ez a riportsorozat szól. Pályakezdők, családalapítók, otthonteremtők — egyszerre, egyszemélyben. Ha a felnőttkor küszöbén megkérdezték volna tőlük, hogyan képzelik életüket, az ő válaszaikban is magától érthetődé, szinte mellékes felsorolásként ott lett volna: a szép önálló lakás, a harmonikus családi élet, az érdekes. izgalmas munka. Ők már megkezdték a vágyaik és a valóság szembesítését. Következik : EGY BŐRÖND ÉS EGY ALBÉRLET v Kovács Katalin Utolsó darabjain dolgozik idei exportrendelésének a Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezet tiszaföldvári telepe. Szovjet exportra 20 ezer pantblót készítettek az idén Munkaszervezési tapasztalatcsere Szolnokon Megalakult az SZVT kunsági szervezete A Szervezési és Vezetéstudományi Társaság kunsági szervezete tegnap délután Karcagon tartotta alakuló ülését. A társaság területi szervezete Kisújszállástól Tiszafüredig terjedően tíz tagvállalat munkáját segíti, hozzájárul a magasabb színvonalú vállalati gazdálkodáshoz, tervezéshez, a termelés menetének célszerű szervezéséhez, a munkaerő-gazdálkodáshoz, feltételeket teremt a vállalati szakemberek képzéséhez, illetve a szakmai ismeretek továbbfejlesztéséhez. Az alakuló ülésen a területi szervezet elnökének Pataki Jánost, a városi tanács termelés-ellátási osztályának vezetőjét, titkárának Tőkés Istvánt, a Híradótechnikai Vállalat gyáregységének igazgatóját, szervező titkárának Nánási Gyulát, a PHYLAXIA Vállalat mérnökét választották. A testületen belül megalakult a vezetési, a szervezési és a szövetkezeti bizottság. A komplex munka- és üzemszervezésnek a gép- anyag-ember összhangjában a termelési döntésről a késztermékig a munka egészét át kell hatnia, — összegződött az építőanyagipari és szerkezetgyártó vállalatok részére tartott szervezés- módszertani tapasztalatcsere tegnapi tanácskozásán, melyet a Beton- és Vasbetonipari Művek rendezett Szolnokon. A gazdasági kényszer és az MSZMP KB 1978. októberi határozata központi kérdéssé tette az építőanyagipari vállalatok számára a termelési eredmények növelését elősegítő munka- és üzemszervezés hatékonyabb megvalósítását. — Munkaszervezésen a vállalatok nemegyszer leszűkítve csak a munkahely szervezését értik. A részterületek szakmai folyamatai igen sokszor külön vágányokon futnak, és nem tudják őket egy helyen egy adott pillanatban együttesen alkalmazni — mondotta bevezetőjében Trefil István, az Építésügyi és Városfejlesztési. Minisztérium főosztályvezetője. A tapasztalatcserén a komplex szervezési tanulmányok készítésének módszereit és a szervezési tevékenység elengedhetetlen külső és belső feltételeit ismertették. Ez kiterjed az általános előkészítéstől a helyzetfeltáráson és az okvizsgálaton át egészen a hasznosításig. Az általánosan kidolgozott módszer differenciált helyi adottságokat figyelembe vevő alkalmazásáról a rendező Beton- és Vasbetonipari Művek adott számot. A módszer bevált és a BVM összes vállalatára kiterjesztették. En- riek kézzelfogható eredményeként lényegesen javult az élőmunka hatékonysága és a nagy értékű, nagy teljesítményű berendezések hatásfoka. Ma a résztvevők a BVM szolnoki gyárában szereznek tapasztalatokat az alkalmazott vizsgálatokról és az elért eredményekről. A tiszaroffi Aranykalász termelőszövetkezet - néhány esztendőt kivéve - hosszú ideig veszteségesen gazdálkodott Tavaly például, amikor az új vezérkar átvette a stafétát, 12 millió forint hiányt mutat* lak ki. A tsz-ben korábban már ott dolgozó és ott is maradó szakemberekkel kiegészülő irányitó gárda azonban nem adta fel a reményt, s most, néhány héttel az év vége előtt már biztos, hogy elhatározásuk nem volt hiábavaló. Elcsendesült a határ Az üzemet az idén is sújtotta az ár- és belvíz: a 3 ezer hektár szántóból mindössze 2 ezer 100 hektárról lehetett termést betakarítani. A növénytermesztés árbevétele ennék ellenére eléri a 22 milliót — s ez annál is inkább dicséretes, mert a hektáronkénti árbevétel országos átlaga 10 ezer forint. A búza hozama 7 mázsával volt több, mint 1977-ben, s ezt — az erre a növényre kedvező időjárás mellett — főképp a jó talajmunkának, a kellő időben befejezett vetésnek, műtrágyázásnak, növényápolásnak, valamint a gyors betakarításnak köszönhetik. A termésátlag-növekedést a költségek emelkedése nem követte, úgy hogy a kenyérgabona a gazdaság egyik legjobban jövedelmező növényévé vált. Üj kultúraként került a vetésforgóba a repce, több mint 17 mázsás hozamára, első nekifutásnak, nem lehet panasz. Hektáronként 200 mázsás termést és csaknem 2 millió forintos árbevételt jelentett az üzemnek a dinnye, 51 mázsát adott a kukorica. A dohány 1978- ban sajnos nem sikerült, a betegségekre érzékeny hevesi fajta miatt ráfizetéses volt a termelés. Jó bevételi forrásnak bizonyult viszont az exportra kerülő bálázott szalma, amely 1 miiTiszaroff lió forinthoz juttatta az Aranykalász Tsz-t. November végére egyébként elcsendesült a tiszaroffi határ, tudniillik az üzem minden hektár földet felszántott, és 400 hektárra még az istállótrágyát is kiszórta. Biztonságosabb termelés Az 1978-as esztendő a takarmánygazdálkodásban is változást hozott, ugyanis a szakemberek az összes kukoricaszárból — melasz, répaszelet és karbamid kiegészítésével — silót készítettek. Ez ugyan még nem látszott meg a tejtermelésen, ám az átlag így is 300 literrel emelkedett egy év alatt. A 2 ezer Ívteres hozammal így se lehet dicsekedni, de az előbbi fejlődés ennek ellenére jelentős, különösen ha arra gondolunk, hogy időközben a tehenészek nagy részét is újaknak kellett felváltania. A ráfizetés így literenként 1,50, ám a tavalyinál már 4 forinttal o- Icsóbban állítottak elő egy liter tejet, úgy hogy ez se lekicsinyelhető eredmény. A marhahízlalás nyereséges, a juhtenyésztés nélkül azonban még mindig nem a jó oldalra billenne a mérleg nyelve. A gazdaság az idén 1200 birkát vásárolt, s kilencSzázzal növelte az anyalétszámot, amely ma már eléri a 2 ezer 700-at. A gyepen nevelt állat meghálálta a gondoskodást, ugyanis a száz anyára vetített szaporulati mutató 126 százalék, 500 kiló a gyapjú és a minimális elhullás mellett 60—61 ezer forint a nyereség. A gazdaság idei fejlesztései közül első helyre a gépesítés javítása kívánkozik. Az üzem főképp talajművelő és betakarítógépeket vásárolt, viszonyainkat ismerve nem csekély összegért: talpra áll 5,5 millió forintért. A növénytermesztés eredményei igazolták a választást, ugyanez mondható el a gyepfelújításról és a talaj- javításról is. Az üzem átadott egy 224 férőhelyes tehénistállót és egy tej házat, valamint 4 darab dohányszárítót is, — ezekre a jövőben hárul fontos feladat. A gyepfelújítást és a talajjavítást 1979-ben is folytatják, hiszen ezek nélkül a' hozamok csak nagyon nehezen emelhetők. A két darab 600 férőhelyes juhho- dály átadása is jövőre várható, ugyancsak ekkor készül el az a két szolgálati lakás, amely az újonnan érkező szakemberek letelepítését segíti. A Bábolna-szá- rító készítése 1980-ra is áthúzódik, akkor viszont már jóval könnyebben és még gyorsabban haladhat a betakarítás Nemcsak rajtuk múlik Az egy hektárra jutó mű- trlágya-felhasználást 240 kilóról 300 kilóra akarják növelni, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a növény- termesztés hozamai tovább növekedjenek. A jövedelmezőség javítására 200 hektárra duplázzák a napraforgó területét és az exportra értékesített, héj nélküli tökmag területét is 100 hektárra emelik. Mindent összevetve ■ a növénytermesztés árbevételének, 10, az állattenyésztésének pedig 20 százalékkal kell növekednie 1979-ben, s ez azt jelenti, hogy a nagyarányú fejlesztések, beruházások ellenére se csökken a téesz nyeresége, amely az idén várhatóan 3 millió forint lesz. A gazdaság szántójának több mint egyharmadát azonban ettől függetlenül továbbra is veszélyezteti az ár- és belvíz, ám ebben az esetben a változtatás nemcsak a szövetkezet szakemberein múlik... B. A.
