Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-28 / 280. szám
1978. november 28. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 3 TANÁCSTAGI BESZÁMOLÓN Mi az oka az érdektelenségnek? Balogh Imre tanácstagi beszámolójának kezdetére mindössze nyolc választó- polgár gyűlt össze pénteken este Karcagon, a déli-külvárosi általános iskolában. Miért csak ennyien? — teszem fel magamnak a kérdést, hiszen két választókerület együttes tájékoztatásáról van szó. Cigányvárosnak is hívják ezt a részt, de a tanácstagi beszámolón csak a „nem te- lekkönyvezett területek” címszó alatt esik szó a szanálásra szánt telepi részről. — Az itteni emberek közéleti szempontból nem eléggé aktívak — mondja a tanácstag. Meglehet, de mivel nemcsak a felszámolásra ítélt telepről van szó, hanem a város szerves és végleges külterületéről is, a passzivitásnak mindenképpen keresni kell az okát. Meglehet, hogy a felületes előkészítés, de az is lehetséges, hogy a tanácstagi beszámoló módszerének rovására írható a gyér megjelenés. Az a buzgó igyekezet, ugyanis, hogy a város egészéről átfogó képet adjanak a választó- polgároknak, a beszámoló szövevényes dzsungeljébe vész. Csupán címszavakban próbálom feljegyezni, hogy miről esik szó, de a lakás- helyzet, az általános iskolák közti különbség, a takarmányellátás, az adó- és pénzügyi helyzet, a szövetkezetekben folyó személyzeti és oktatási munka tapasztalatainak, a városfejlesztés, a város ipari és mezőgazdasági eredményeinek ismertetése után feladom. Talán kevesebbet kellene markolni. Nem biztos például^ hogy okvetlenül fontos a választott testületek munkájának részletes ismertetése. Abból inkább csak azt kellene — s részletesebben — ismertetni, ami közvetlenül érinti a választópolgárokat. A déli külvárosi részben például az óvodai helyzetet, az út- és járdaépítést, a belvízlevezetést, a közvilágítást, a kereskedelmi hálózat fejlesztését. Nem véletlen, hogy ezen a tanácstagi beszámolón az a néhány részvevő majdnem két órán át ezekről beszélt. Érthető ez, hiszen a közvetlen környezetből vezet az út az átfogóbb, a város egészét érintő kérdések iránti érdeklődés felkeltéséhez. — sb — Bumeráng flz egyoldalas ja munkahelyi sérelmeit sorolja : embertelen körülmények között tölti munkaidejét, a portásfülkében elhelyezett asztal fölött húzódó szennyvízcsatornák csöpögnek, ott kell étkeznie neki és a társainak is. Nincs hova lerakni a váltóruháját, bár ígérték, hogy a raktárba beépítenek egy „kalitkát”, csak ígéret maradt. Fegyelmit kapott egy olyan hibáért, amelyet nem is ő, hanem a helyettese követett el, hiszen ő szabadságon volt... Aláírás, pontos lakcím, munkahely-megjelölés. Az újságíró ennyi konkrét sérelem után elmegy a helyszínre. A kereskedelmi vállalat portásfülkéje — ahol a panaszos dolgozik — valóban kopott, elhanyagolt. Az igazgatónak — aki nyolc hónapja vette át az irányítást — évtizednyi lemaradást kell pótoltatnia. Hozzáértésére, , jóakaratára jellemző hogy a pár hónap alatt fürdőt, öltözőt, hideg-meleg vizes zuhanyozókat, éttermet, korszerű fűtést „teremtett” a huszonöt éve működő vállalatnál. Minden nem megy egyszerre! A portásfülke korszerűsítése — mint ahogy a panaszosnak és társának is elmondta — két héten belül meglesz. Az ügyhöz hozzátartozik, hogy a sérelmeket soroló levélíró és társa a Volán Vállalat kihelyezett dolgozója, egyéb panaszuk nem a kereskedelmi vállalatra tartozik. Üjabb helyszín: a Volán 7. számú vállalat darabáruosztálya. Bálint József osztályvezető és Trényi Ferenc üzemvezető amint meghallják. kinek az ügyében „nyomozok” sóhajtanak. Tudnak mindenről. A panaszos ugyanis évek óta, rendszeresen írja a feljegyzéseit, amelyeket elküldi a rádiónak, a televíziónak, a Népszabadságnak, a Volán Tröszt vezérigazgatójának, a minisztériumba ... és még sorolnak vagy öt helyet. Az utóbbi időben újságírók, riporterek, ellenőrök, felügyeleti szervek képviselői egymásnak adják a kilincset. Szám- lálatlan óra, több száz kilométer, dosszié levelezés, vizsgálati anyag, jegyzőkönyv ... Az osztályvezető lemondóan int, ennek soha nem lesz már vége?! Egy sor fontos munkát kell munkaidő után végeznie a vizsgálatok miatt. A panaszos levél egészen más színezetet kap, amikor belelapozunk a dossziéba, amelynek legtetején egy szakadozott papír; „Nyilatkozat” címmel. Meghökkentő közlést tartalmaz. A panaszos írásban adja, hogy ő ivott, iszik és inni is fog munkahelyén, mert van rá oka. Neki ne adjanak fegyelmit, mert úgyis leönt pár decit... Elképedésemre, hogy akkor miért tűrik meg a képességeit meghaladó, jól jövedelmező állásban a férfit — azt felelik, hogy leszázalékolt ember, a vállalatnál volt rakodó, betegségét is ott szerezte. A leghumánusabb eljárásnak tartották, hogy könnyű, adminisztratív munkát adnak neki. Munkája ellen sok a kifogás, az a bizonyos fegyelmi is megalapozott, nem volt még akkor szabadságon. Náluk nem is reklamált a papír kézhezvétele után ... Csak a rádiónál, a televíziónál és az előbb említett helyeken. Számtalanszor megmagyarázták már azt is, hogy a raktárba építenek „kalitkát” nekik, de nem lehet fűteni, lévén több hektoliter szesz a helyiségben. Mit kezdenek télen a jégveremben? És mit kezd a Volán Vállalat izgága, mindig pörlekedő dolgozójával? Betegségre, családi körülményeire való tekintettel sok mindent elnéztek már neki, de mi lesz akkor, ha több vállalati dolgozó — akikkel érintkezik — követi a példáját, bánatában vagy örömében iszik munkaidő alatt, hivatkozva levélírónk viselkedésére? Az osztály- és az üzemvezető újból elbeszélgetett a panaszossal, megállapodtak, hogy még egy munkahelyi fegyelemsértés, és humánum ide vagy oda, kereshet magának máshol állást. Persze egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy azóta újabb helyekre, újabb panaszos leveleket nem írt volna alanyunk. Makacsui keresi vélt sérelmeire az orvoslást, tömérdek munkát, utánjárást okozva, tíz—húsz, ötven embernek. szerint az állampolgár panaszát, bejelentését ki kell vizsgálni, az illetékeseknek orvosolni kell a valódi bajt. De a törvény mást is tartalmaz: egyszerre csak egy helyre szabad bejelentést tenni, kedvezőtlen válasz után az illetékesek felső szervéhez lehet fellebbezni. A bejelentő ugyanis ha nem ezt teszi — szabálysértést követ el, tehát büntethető. TSZE Törvényeink Kórház és egyetem együttműködése az orvosképzésben Kitüntették a szolnoki MÁV-kórházat Megemlékezés a szülőháznál Fürst Sándorra, a munkás- mozgalom kiemelkedő személyiségére emlékeztek vasárnap a Vas megyei Rum községben születésének 75. évfordulója alkalmából. A vépi Mezőgazdasági és Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet Fürst Sándorról elnevezett Szocialista Brigádjának kezdeményezésére Vas megye valamennyi Fürst Sándor nevét viselő brigádja találkozott a mártír Rum községben lévő szülőházánál, amely több mint tíz éve emlékmúzeum. KíSZvédnőkséggel A túrkevei Vörös Csillag Tsz-ben tegnap tartott ifjúsági parlamenten a KISZ- szervezet védnökséget vállalt a most épülő, 1040 férőhelyes szarvasmarha-szakte- lep üzembe helyezése felett, és garantálta az új telep szakképzett munkaerővel való ellátását. A KISZ-szervezet volt a kezdeményező a Szolnok megyei Beruházási Vállalatnál is, ahol a dolgozók 38 százaléka harminc éven aluli. A közelmúltban ugyancsak a fiatalok parlamentjén jelentették be, hogy csatlakoznak a Tisza II. KISZ-védnökség üdülési szekciójához. A védnökség keretében — gazdasági kötelezettségeken túl — segítséget nyújtanak a lebonyolításukban épülő tiszafüredi ifjúsági kiránduló-centrum megvalósításában. Jubiláló téli egyetem Jubilál az ország egyetlen téli egyeteme, amelyet immár a tizedik alkalommal rendezett meg Harkányban a TIT. Vasárnap az építők modern üdülőjében köszöntötték a nemzetközi vendégsereget és megnyitották a kéthetes programot. A magyarokon kívül Bulgáriából, Lengyelországból, az NDK-ból és a Szovjetunióból érkeztek vendégek az universitasra. Az 1969-ben alapított nemzetközi rendezvénysorozat népszerűsége és látogatottsága ma már vetekszik a nyári egyetemekével. A Debreceni Akadémiai Bizottság orvosbiológiai szak- bizottsága a múlt héten Szolnokon, a MÁV-kórház és rendelőintézet könyvtárában tudományos ülést tartott. A MÁV-kórház nem először adott otthont orvosok, biológusok tanácskozásának. A múlt heti tudományos ülésen — az öröklődés kérdéseiről szóló legfrissebb kutatások eredményeit tartalmazó előadások meghallgatása mellett — örömteli eseménynek lehettek tanúi a résztvevők: df. Szabó Gábor akadémikus, a Debreceni Orvostudományi Egyetem rektora a „Pro Universitate” emlékérmet átadta a kórház kollektívájának. A magas kitüntetést az egyetem tanácsa adományozta, s hogy ki kaphatja meg? dr. Szabó Gábor ezt így • összegezte: — Azok, akik kimagasló tevékenységet fejtenek ki az egyetemükért, az orvosképzés ügyéért. Az emlékérmet eddig nem sokan vehették át, az egyetem díszdoktorain, nyugdíjba vonuló egyetemi tanárok, professzorokon kívül. A szolnoki MÁV-kórház gyakorló kórházaink sorában az elsők között kapta meg most a kitüntetést. — Mivel érdemelte meg a kórház kollektívája a magas elismerést? — Talán előbb az orvosképzés gyakorlati részéről hadd mondjam el, hogy az egyetemünk annak idején hétven hallgató oktatására készült. Jelenleg évfolyamonként kétszáz—kétszázhúsz fiatal készül az orvosi hivatásra. A kötelező gyakorlatokat a klinikáinkon nem tudjuk biztosítani a hallgatóknak. A klinikákon az ágyak hatvan százalékában olyan betegek fekszenek mint bármely más kórházban. A fennmaradó negyven százalék jelenti az úgynevezett „profilágyakat”, ahol olyan embereket ápolnak, gyógyítanak, akiknek a betegségét, — tüneteit, lefolyását, esetleges következményeit — ismernie kell minden orvosnak. Mondanom sem kell, hogy a több mint ezer hallgatót „nem szabadíthatjuk rá” a betegeinkre, másrészt a klinika nem azonos a kórházzal, azzal a munkahellyel, ahol majd elkezdik a praxisukat a fiatal leendő kollégáink. Az egyetemi gyakorlaton láthatnak szívműtéteket, agyoperációkat, de ebből nem tanulnak meg egy olyan egyszerű és mindennapos orvosi beavatkozást mint például a körömlevétel, vagy hogyan kell beadni egy injekciót. A célkitűzésünk pedig az, hogy minél jobb orvosokat képezzünk, akik szakmailag otthon vannak a gyógyításban, de megfelelnek a közönség igényeinek is, meg tudják nyerni a betegek bizalmát. S ebben nyújtanak sok segítséget a gyakorló kórházaink. A hallgatók negyed- és ötödéves korukban töltenek el egy-egy hónapot „kint az életben” azaz kórházi „belgyógyászati blokk” gyakorlattal, ki Nyíregyházán, Miskolcon, Debrecenben, Berettyóújfalun vagy Szolnokon. — S milyen eredménynyel? — A hallgatók között a legnépszerűbb talán a szolnoki MÁV-kórház. Jó benyomásokkal térnek vissza az egyetemre, dicsérik az itt dolgozó orvosokat, tudásukat, vendégszeretetüket. Az egyhónapos gyakorlat után a hallgatók bátrabban mozognak a klinikák betegei között, tapasztalataik révén pezsgőbbek a szemináriumok, beszámolnok a kórházban látottakról. — A hallgatók szívesen jönnek gyakorlatra Szolnokra. S mit jelent a MÁV- kórház dolgozóinak a találkozás a fiatal orvosjelöltekkel? — kérdeztük d,r. Rományi István igazgatófőorvostól. — 1975-től járnak hozzánk rendszeresen a debreceni egyetemisták. bár megelőzően is elég sokan töltötték el nálunk a szigorló évüket vagy a nyári gyakorlatot. Szívesen látjuk, s örömmel várjuk mindig a hallgatókat, újra és újra felébresztik bennünk az önképzés igényét. Tele vannak kérdésekkel, amelyekre válaszolnunk kell, s a legfrissebb szakirodalom ismerete nélkül ez elképzelhetetlen. — Hogy fogadják a betegek a fiatalokat? — A „kis doktorok” a kedvenceik. Hamar a bizalmukba fogadják őket, hiszen tapintatosak, meghallgatják türelmesen a betegek panaszait. S lehet-e egy beteg számára nagyobb öröm, mint hogy meghallgatja, együttérez vele az orvos? — A hallgatók elégedettek a vendéglátással is. — Valóban híres a konyhánk. — Nem erre gondoltam. — Sejtem, de ezt nem lehetett kihagyni. Komolyra fordítva a szót. Igyekszünk olyan körülményeket teremteni a hallgatók számára, hogy jól érezzék magukat a városban. Apró figyelmességekkel, színházjegyekkel lepjük meg őket. Örömmel mondhatom, hogy sok, nár -lünk gyakorlatozott „kis doktor” telepedett le Szolnokon, s a megye más településein. Talán nekünk is van ebben valami kis részünk. Az egyetem és a MÁV- kórház között a hallgatók gyakorlati képzésében pár éve kezdődött el az együttműködés. Ennyi idő elég volt ahhoz, hogy kedvező tapasztalatokat gyűjtsenek össze, jó eredményeket érjenek el mindkét részről. A jövő terveit dr. Szabó Gábor akadémikus .így fogalmazta meg: — Szeretnénk tovább bővíteni a hallgatók gyakorlati képzését. A közeljövőben valószínűleg sor kerül az elmélet és a gyakorlat közötti arány megváltoztatására. A hallgatók az eddiginél több időt töltenek el a már gyakorló orvosok mellett a műtőben, s a betegek között. Továbbra is számítunk ebben a MÁV- kórház közreműködésére, s szeretnénk a jövőben a most még „gyakorlót” oktató kórházzá alakítani. Tál Gizella A művelődési ház „tánctermét” a nagycsaládos szülők töltik meg A művelődési ház úttörő-táncosai szórakoztatják a meghívottakat Három- vagy ennél több gyerekes Tisza cipőgyári szülőket hívtak meg tegnap Martfűn a művelődési központba, ahol a vállalati szakszervezeti bizottság — hagyományos — rendezvényén 166 nagy család találkozóját rendezte meg. Az úttörők műsora után köszöntötték a vendégeket, majd téli segítségként 97 ezer 400 forintot osztottak szét a 487 gyerek szülei között. Az ünnepi „előzetes” nem az egyedüli idei segítség a gyártól, hiszen szeptemberi tanszervásárlásra 52 ezer, üdülési segélyként 10 ezer forintot osztottak szét a részesedési alap szociális keretéből a gyárban. Néhány szülőtől érdeklődtünk: mire költi a pénzt? Valamennyien gyerekeiknek szeretnének örömet okozni, ruhaneműt, cipőt, a legkisebbeknek játékot vásárolnak, többségük a karácsonyfa alá szánja a gyári ajándékot. (Fotó: N. Zs.) Egy a legifjabb érdeklődők közül Nagycsaládos szülök oromé Martfűn
