Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-28 / 280. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. november 28. A Magyar Nemzeti Galériában Jászberényiek vasárnapi kórusmuzsikája Vasárnap délelőtt, Magyar Nemzeti Galéria. A jellemző halk zsongás, nézelődő emberek. A második emelet kiszélesedő csarnokában kottaállványok, hangoló zenészek. A kiállítótermekből kijőve többen megállnak a muzsikusok körül, mások a lépcsőn vagy az aula felső folyosóján foglalnak helyet. Nemsokára hímzett blúzban megjelennek a Jászberényi Tanítóképző Főiskola hallgatói, s elfoglalják helyüket az alkalmi pódiumon. A „Vasárnapi kórusmuzsika” rendezvénysorozat keretében tegnapelőtt Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában a Jászberényi Tanítóképző Főiskola női kara a város Palotásy János Zeneiskolájának kamarazenekarával adott . közös koncertet. Műsorukban Pergolesi Sta- bat Mater c. művéből adtak részleteket. (A teljes mű bemutatására tavaszai Jászberényben, a Székely Mihály napok keretében kerül sor.) A Stabat Mater a fiatalon elhunyt olasz zeneszerző legsikerültebb alkotása. Az együttes első tételben a nyitó képet teremtette meg puha, lágy kórushangzással. A vonósok színes, árnyalt játékkal, jól sikerült dinamikai építkezéssel járultak hozzá a sikerhez. A kitűnő akusztikájú teremben emlékezetes élményt nyújtott Almásy Klára és Butyka Enikő áriája és duettje. A Miklós Gyula irányította együttes a zárótétel lendületes, igényes megszólaltatásával nagy tapsra ragadtatta a nézőket. Kár. hogy a rövidre szabott idő miatt a közönség nem hallhatott többet a műből, pedig igényelte volna. — vfs — MOZGÁSKULTÚRA Balettoktatás Tószegen „Tavaszi szél vizet áraszt” hangzik a zongorán a jól ismert népdal, a teremben 8— 10 éves lányok — köztük elrejtve két fiatalember — a dallamot kézzel, lábbal rajzolják. A tomamezbe öltözött gyerekek próbálják a tanárnő kifinomult mozdulatait magukévá tenni, többkevesebb (inkább az utóbbi) sikerrel. Nem rendhagyó tori naórán vagyunk, hanem balettoktatáson Tószegen, a művelődési ház tánctermében. Az intézmény egy óvodás és egy iskolás balettan- folyamot indított ebben az évben. — Mikor kezdődtek a foglalkozások? — Másfél hónapja volt az első óránk, s azóta minden hétfőn kétórás foglalkozáson veszünk részt húszán— huszonötén — válaszolja Pinviczki Judit második osztályos tanuló, aki az egyik legügyesebb tanítványnak bizonyult az eltelt Idő alatt. — Miért jelentkeztetek balettra és milyen elemeket tanultatok már meg eddig? — kérdezem a kipirult arcú táncosoktól. — A televízióban láttam balettelőadást, és nagyon megtetszett a táncosok kecses mozgása, finom mozdulatai. A zenét is igazán szeretem, gyakran a rádió mellett még egyedül is táncolok. Az eltelt 6 hét alatt az alapállásokat, egyszerű kéz- és testtartásokat gyakoroltuk a foglalkozásokon — fejezi be Czanik Judit, aki „már” a harmadik osztály tanulója. Egy csöpp kislány áll mellénk, talán a legkisebb a gyerekek között. — Tóháti Ildikó vagyok és második osztályos. Én legjobban tornázni, mozogni szeretek. Azért jelentkeztem a balettra, hogy ügyesebb legyek a játékokban, a test- nevelési órán és szépen tudjak majd táncolni. Otthon minden este a tévétornán gyakorolok. Aki a munkát irányítja: Császár Judit balettmester. — 1971-ig aktív táncos voltam, de sérülés miatt abba kellett hagynom. Ezután elvégeztem a balettintézet pedagógiai tagozatát, s azóta gyerekekkel foglalkozom. Hetente egy alkalommal találkozom a diákokkal, ami nagyon kevés még az alapvető ismeretek elsajátításához is. A tehetségesebbeknek is három—négy edzésre lenne szükség, hogy. kimagasló eredményt érjenek el. Általában nem is ilyen szándékkal jönnek a gyerekek (vagy küldik a szülők), csak mozgáskultúrájuk fejlesztésére, amelyben azért egy-két év után mérhető a fejlődés, s ezért már megéri a munka. F. S. Januérban: Hasfelmetsző Jack Színházi rendező akart lenni Jancsó Miklós mondja Több éves szünet után újból rendez Jancsó Miklós. Ezúttal Hernádi Gyula „Hasfelmetsző Jack” című darabját állítja színpadra a Várszínházban. — Bevallom, mindig színházi rendező akartam lenni — mondja. — Állandóan izgatott és érdekelt a színpadi munka. Csak aztán belefeledkeztem a filmbe. Olyan színházat csinálnék szívesen, ahol együtt van zene, tánc, akrobatika, próza. Sohase gondoltam darabra, hanem mindig ilyen összműfajú előadásra. Ha lehetőségem nyílna rá, a Hamletet is úgy rendezném, hogy szerepet kapnának benne az akrobaták. — Milyen munka várja a ■filmrendezőt? — Most fejeztem be az „Életünket és vérünket” első két részét és jövőre szeretném befejezni a trilógiát. Hernádi Gyulával filmforgatókönyvet írtunk Tolnay Klári számára és úgy tetszik, hogy Olaszországban is vár rám egy film rendezése. — Melyik rendezését tartja a legjobbnak? — Nem az én dolgom megállapítani, mi a jó és mi a rossz azok közül, amit alkottam. Egyvalamit sajnálok az életemben: hogy nem lehet újrakezdeni. Van, amit másként csinálnék. A „Hasfelmetsző Jack:’ próbái a napokban kezdődnek. A főbb szerepeket Jobba Gabi, valamint vendégként Major Tamás és Madaras József alakítja. Premier: januárban. (H. H.) Két este Vendégünk volt a Szófia Lehet-e két előadásból egy társulat művészi arculatának vonásait teljességgel kiolvasni, világlátás és játékstílus állandósult jegyeit megállapítani? Igen, ha az említettek, a mondanivaló szándéka és a megvalósítás formái műsorválasztásban és játékmódban oly egyértelműen vannak jelen, mint ahogy tapasztalható volt ez a tehetséges és fiatal társulat produkcióiban, akik mind Az emberevő nő, mind a Kartoték színrevitelével — ezzel a két előadással érkeztek Budapest után Szolnokra, hogy két napig övék legyen a Szigligeti — azt bizonyították: nekik a színház nem arra való, hogy eljátszadozzanak benne, hanem hogy beleszóljanak kortársaik életébe, hogy a színház eszközeivel boncolgassák a ma emberének morális kérdéseit, hogy a közélet tisztaságának erősítésén munkálkodjanak, akár hátat is fordítva a hagyományoknak, de a tisztes színpadi közhelyeknek mindenképp. Bizonyára az sem véletlen, hogy két költőből lett drámaíró, a bolgár Radoev és a lengyel Rozewicz művét hozták magukkal, melyekben a feszültségek mélyén igazi líra is lakozik, amit az együttes igen természetes közvetlenséggel képes kifejezni. Határozott mondanivaló mellett tehát a finom költőiség is a sajátjuk. Ez hatotta át első este az idős emberek szociális otthonába telepített játékukat, melyet szomorúságba oltott humor mellett az emberi humánum tiszteletére épített mély líraiság járt át. Mennyi költészet és finom Egerben vasárnap befejezte munkáját a 3. országos honismereti diákkonferencia. A háromnapos tanácskozáson megállapították, hogy a diákhonismereti munka az utóbbi években jó irányban, a honismereti mozgalom céljainak megfelelően fejlődött. A KISZ nevelőmunkájának szerves részeként jól szolgálta a tanulófiatalok szocialista hazafiságra, proletár internacionalizmusra nevelését. Örömmel nyugtázták, hogy a honismereti munka a 14—18 éves fiatalok kedvelt tevékenységei formáiévá vált. A fiatalok érdeklődését jellemzi, hogy az utóbbi nyolc évben kétszázról háromszázra emelkedett a honismereti diákkörök száma, az országban, s ezek jelentős lélekrezzenet az elhagyott idős emberek életének groteszk színpadi képében! Ahogy az élet peremére szorult idős emberek zárt világába betoppanó idegen „zsarnoki” terveivel lelkileg kiforgatja a szebbre éhes, csendesen éldegélő öregeket, ahogy ravasz módon a saját szákutcájába csalja a jóhiszemű öregeket, mindez — ha olykor túlbeszélve is és kissé kényelmes tempóban — szívbe markoló szomorú-mu- latságosan ábrázoltatott a Szófiai Színház művészeinek tolmácsolásában. Sajátos színpadi világ, nem a hagyományos színpadi realizmusé, hanem újszerű dramaturgiával építkező, avantgárd kifejezőeszközöket használó ábrázolásmód, legszívesebben azt mondhatnám lírai groteszk. Játékuk egyszerre szólt a nézők értelméhez és a szívéhez. A második este a Kartotékban, amelyet lengyel vendégrendező, Kazimierz Braun állított színpadra és amely formáját tekintve antiszín- ház — még annyi sem történik benne, mint Becket Godot-jában — szóval, amely a „dráma öngyilkossága” a színpadon, az együttes újra- fogékonyságát igazolta megbízható stílusérzékkel. A számadás drámáját, amelyben a háborús nemzedék egyik tagjának emlékezetében végigvonulnak a megtett életút eseményei, méghozzá szeszélyes rendben, szürrea- lisztikusan — itt. akárcsak az álomban, a legtávolabbra eső események találkozhatnak egymással — ezt az an- tidrámát igen sok művészi leleménnyel jelenítette meg a Szófia népes társulata. Erhányada szakmunkásképző iskolákban működik. A szakkörökben országszerte mintegy hatezer diák foglalkozik — szinte hivatásszerűen — néprajzkutatással, hely- történettel, hagyományok felderítésével és a honismeret más ágaival. A résztvevők helyeselték a KISZ Központi Bizottságának kezdeményezését, hogy olyan honismereti akciókat hirdet meg, amelyek a diákkörök tagjain kívül az iskola más tanulóit, a KISZ-tagok szélesebb körét mozgósítják a honismereti munkában való részvételre. A tanácskozáson azt is bejelentették, hogy az 1979—80- as tanévben tovább bővülnek a honismereti tevékenységi formák. Az akció ezútre az alkalomra alaposan megváltozott a Szigligeti Színház belső rendje is: a színpad rátelepedett a nézőtérre is, viszont a nézőtér egy része felköltözött a színpadra. S középütt a játéktér, a hős ágya, a cselekmény középpontja, egy utca közepén megvetve, vele szemben otromba nyilvános telefonfülke, kétoldalt hatalmas világító oszlopok, háttérben egy szirénázó mentőautó. Ebben a különös színpadi környezetben a gyötrő, emésztő emlékezés a háború idejére, az átélt félelmekre egészen sajátos élményt kínált, de élménnyé avatta a játékot a kitűnő Koszta Co- nev teljesítménye a hős szerepében, aki tehetségével nagyszerűen fogta egybe a kis történések antidramati- kus vonulatát. A jól felépített előadásban legfeljebb azt a lírát szorította kissé háttérbe a harsányabb humor és a szatirikus él, amely oly jellegzetes sajátja a nemzedéke belső vívódásával mélyen rokonszenvező Rozo- vicznak. Két este csak ízelítő lehetett a Szófia drámai színház törekvéseiből. De a látottak alapján is elmondható: rokonszenves együttes mutatkozott be, gondolkodó és gondolatait korszerűen kifejezni akaró színház, eleven, újra fogékony művészcsapat; s bemutatkozásuk arra is figyelmeztet, hogy bizony jó lenne többet tudnunk a bolgár színházak világáról, meg a kortárs bolgár drámáról is, hisz oly kevés jutott el hozzánk eddig belőle. A Szófia jó előőrsnek bizonyult. V. M. tál a „Hazai tájakon” elnevezést kapja és arra hívja a KISZ-szervezeteket, hogy vállaljanak konkrét feladatokat a honismereti munkában, a hagyományok gyűjtésében és bemutatásában. A közeljövő programjában szerepel a „Barátaink” elnevezésű akció is, amely a baráti országok kultúrájának, művészetének, diákéletének alaposabb megismerésére ösztönöz. A diákok kezdeményezték, hogy a gimnáziumokban a néprajz oktatása is szerepeljen a fakultatív tantárgyak között. Javasolták azt is, hogy a szakmunkásképző iskolákban a jövőben kapjon több helyet a történelem tanítás. Két férfi sakkban Csütörtök este különös műsorra hívta fél hallgatóit a rádió. Miroslav Hornicek komédiáját mutatta be a Rádiószínház, s azt ígérte, hogy nagyszerű színészi alakításokra lehetőséget adó művet, illetve kiváló produkciókat ismerhetünk meg. Talán éppen a figyelmet fölkeltő beharangozó miatt oly nagy a csalódásunk. Itáliában vagyunk, a XVIII. században. A két ellenséges tiszt — az efféle komédiák íratlan szabályai szerint — egymás fogságába esik, s mindaddig eltűrik a másik gyötréseit, míg két vérbő asszony a házába nem viszi őket. Végül is klasszikus vígjátéki keretek határozzák meg a lehetőségeket, melyeket viszont sem a szerző, sem a rendező nem tud kitölteni vérbő komédiázás- sal, igaz emberi tulajdonságokon alapuló mókázással. Sem az asszonyok elképzelhető földhözragadt humora, sem a vitézek várt szellemi csatája nem válik vezérlő motívummá, a várhatóan amúgy is primitiv cselekményt gyermeteg események viszik, nem is előbbre, csupán tovább. E komédiának titulált párbeszédsor, ha egyáltalán hajlandóak voltunk komolyan venni, félresikerült paródiának nevezhető csupán, amelyben az írói szándék ellenére válnak nevetségessé a szereplők, s — ha mer ítélkezni — Válik dühössé a rádióhallgató, aki nemcsak a francia komédiaszerzőket ismeri jól. de Karinthy Frigyes művei közt is válogat. Mert a humorban aztán végképp nem ismer tréfát. A versmondók hűsége Jó néhány emlékezetes amatőr versmondó fesztivál verseny után végre a hivatásosok is pódiumra álltak. Több mint negyven kiváló előadóművészünk bizonyította, hogy nemcsak a színpadon, és nemcsak előadóestjeik alkalmával, amikor tematikus műsort adhatnak elő, képesek közönségüket a vers szeretetére nevelni. A Radnóti Miklós előadóművész fesztivált a győri Kisfaludy Színházból közvetítette a rádió, két részletben, péntek és szombat este. A szervezők a Radnótira való emlékezés és a kortárs magyar líra ünnepének szánták e nagyszabású bemutatót, s jól döntöttek, amikor úgy határoztak, hogy nem lesz verseny, nem lesz zsűri és nem lesznek helyezettek. Az előadó- művészek így nem egymás versenytársai, hanem egy nagyszerű vállalkozás részesei lettek — a közönség nem pontszámokban gondolkodott, s ha drukkolt is a szép szóért. a rivalizálástól mentes nemes sikerért szorított. A programok alaphangjai — az előbbiek mellet — Radnóti Miklós versei határozták meg, egységességét pedig a kortárs költészetből való felelős versválasztás biztosította, így egy-egy Radnóti költészetére épített előadóestté állt össze a két adás, melyekben az egyes művek egymás mondanivalóját erősítették vagy éppen felelgettek, vitáztak — egy nagyszabású költői párbeszéd elemei voltak. A közreműködő színészek pedig igazán kiváló produkciókat nyújtottak, s bár hallottunk néhány kevésbé sikerültét, az érzelmi alapozottság és az értelmi fölépí- tettség jellemezte versmondásukat. — zs — ORSZÁGOS HONISMERETI DIÍNKONEERENCIS Új mozgalom: Hazai tájakon Az emberevő nő egyik jelenete
