Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-26 / 279. szám

1978. november 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 HÁZUNK TÁJA A kert téliesítése Ha esik, ha fúj, menni kell — szoktunk morgolódni. De aki felkészül a rossz időre, nem ázik el, nem megy tönk­re a frizurája, és talán a ked­ve sem megy el a rossz idő miatt... Persze, legfontosabb a jó esernyő. Még a szürke világ is szebb egy nagy, színes esernyő alól és mindenki szép az esernyő alatt is, ha meg­felelő színű az a védősátór. Kevesen gondolnak rá, a kék vagy zöld esernyő alatt sá- padtnak, betegesnek lát­szunk, a piros-tarka ernyő alatt rózsaszín-barna, egész­séges színű az arcbőr. Bőrig ázni? Nem éri váratlanul az em­bert az időjárás szeszélyes­kedése, ha van egy össze­csukható, apró esernyője és műanyag, szintén kicsire haj­togatható esőkabátja. Az er­nyőről már szóltunk — az esőkabátról csak annyit, hogy többet árt, mint hasz­nál, ha nem szellőzik, nem „lélegzik”. Mert megvéd ugyan a külső nedvességtől, de netán megizzadunk és emiatt fázunk meg benne. Ha nincs kellő szellőzése, meg­oldhatjuk magunk is a nagy kérdést: a kabát „hónalján” nyugodtan csinálhatunk né­hány lyukat, ennyi elég a szellőzéshez. A hajunk, a frizuránk — bizony elázhat akkor is, ha ernyőnk van. Ha bekötjük kendővel ? összenyomódik. Ha nem ért váratlanul az esős idő, megakadályozhatjuk a bajt. Néhány kisebb haj- csavarój vagy csipesz elfér az esőkalap, de még a kendő alatt is, s egy cseppet se le­szünk nedvesek, ha a kendő két rétege közé vékony ny­lon-fóliát rejtünk, ezt ügye­sen megkötött kendőnél tény­leg senki se látja. A sasson- kefével szárított frizurán persze így nem segíthetünk. De kössük le bátran, hogy ne érje nedvesség. Ha összenyo­módott, pár perc alatt segít­hetünk rajta: tincsenként ke­vés lakkot fújunk iá, és csi­pesszel felcsavarjuk, pár percre, míg megszikkad, utá­na kifésüljük. Elázott tincse­inket is — gyors szárítás után — rendbehozhatjuk így. Ha így se, úgy se sikerül a fri­zurát rendbe hozni — még mindig jobb egész nap egy csinosan megkötött kendő a fejen, mint a rendezetlen, ázott frizura . .. És a csizma? Jobb egy váltócipő a sza­tyorban, mint egy elázott a lábon — éppen ezért ne le­gyünk restek egy papucsot, vagy szandált magunkkal vinni. Divat lett a gumicsiz­ma is — bár lehetne nálunk is mindig kapni csinosát, szí­neset! —, hiszen ha van egy gyapjú- vagy pamutzoknink, csak jobbik oldalát mutatja a gumicsizma is. Ha félcipő­vel szaladunk, el ne felejt­sük, hogy a felfreccsent sa­rat alkalmas pillanatban egy nedves papírzsebkendővel tüntessük el lábunkról. Van, aki szeret esőben sé­tálni — és sok kozmetikus igazat ad! Igaz, a sminkkel legyünk óvatosak — bár kap­ható már nedvességálló szem­festék is —, de az arcbőrnek, minden ellenkező híresztelés ellenére, nem árt, a központi­fűtéstől kiszáradt bőrnek meg használ is, ha nedves időben kissé „dunsztoljuk”. Praktikus, csinos ruhában védettek és jókedvűek lehe­tünk akkor is, ha szakad az eső. Fenti képünk azt mutat­ja be, hogy ma már nagy a választék az esőkabátanya­gok között, az impregnált ballon, puplin, a kent és „ol­vasztott” felületű kelmék sokféle színben kaphatók, méterben és kész termékként egyaránt. SZ. M. A novemberi hidegek és fagyok ritkán okoznak .kárt a kiskertek növényeiben. De ebben az időszakban már fel­tétlenül gondoskodnunk kell a kert „téliesítéséről”. Ne feledkezzünk meg a kerti vízcsapok takarásáról illetve víztelenítéséről. A kerti szerszámokat gondosan tisztítsuk meg és amennyiben valami hibát észlelnénk raj­tuk, akkor azonnal javítsuk meg. A permetezéshez használt edényeket és eszközöket is gondosan mossuk ki, mielőtt eltennénk. A növényvédő- szer-maradékokat jól zár­ható helyen raktározzuk. Egészen a fagyok beálltáig végezhetjük az őszi talaj­munkákat, a trágyázást, met­szést és faápolási munkákat. Fontos, hogy a fák törzseit kéregkaparóval alaposan megtisztogassuk. Így az át­telelő kártevők búvóhelyeit megsemmisíthetjük. A fertő­zött és lehullott leveleket sö­pörjük össze, a fákon maradt gyümölcsmumiákat gyűjtsük össze és égessük el. Ameny- nyiben erre nincs lehetőség, akkor Novenda 1,5 százalé­kos oldattal locsoljuk le. A körte, kajszi, szilva, ringló, cseresznye és meggyfák tör­zseire tegyük fel a hernyó­fogó öveket. Sok helyen szokás, hogy a gyümölcsfák törzsét a téli időszakra bemeszelik. Ennek előnye, hogy ezáltal kiegyen­lítődik a nappali és az éjsza­kai hőmérséklet közötti kü­lönbség. Az érzékeny örökzöldek igénylik a takarást. Ezt úgy oldjuk meg, hogy a bokro­kat lombsátorral vonjuk kö­rül. A gyep „téliesítéséről” sem szabad megfeledkezni. Igen fontos, hogy a fű magassága a téli hónapokra ne marad­jon 5—6 centiméternél ma­gasabb. Amennyiben ennél lényegesen magasabb a gyep, akkor erre a magasságra vág­juk vissza, azután gondosan gereblyézzük össze a nyese- déket. Ahol a gyep kikopott, ott a földet egy kissé lazítsuk fel és szórjunk ki 2—3 deka­gramm műmagot. A kiszórt magot komposzttal vagy ker­ti talajjal takarjuk be. Fontos munka a kert őszi talajforgatása is. Amennyi­ben a talajt trágyázni akar­juk, akkor most az őszi ásás alkalmával forgassuk be a trágyát a talajba. A kerti bútorokat — amennyiben módunk van rá — ne hagyjuk kinn a sza­badban. Az épített szalonna­sütőket is takarjuk le kát­ránypapírral — nylonfóliá­val .. . Kalocsay Klári Melyik énekel a legszebben? faj él? A közönséges kis fü­Gyórfás Endre: Répa­cirkusz Hol a cirkusz? Itt a cirkusz! Konyhaasztal a porond, Kezdődik az előadás, megszólal a kiskolomp. Jön a csoda- akrobota: Kelkáposzta Aladár. Jobbra gurul, balra gördül, mindenképpen fejen áll. Tótágast áll Répa Rézi, sárgul az is, aki nézi, s hajladozik — sosem remélt sikerrel — a Cérna­metélt. Jön. Jön! JÖN! Az erőművész! Paprika Pál a neve, erőlködik, pirosodik ... Borrrrzasztó az ereje! Most jön a Nagy Attrakció: a Káposzta, a Répa, a Paprika meg a Metélt fejest ugrik a léveses- fazékba. A szünetben a gyerekek azon vitatkoztak, vajon a fülemüle, vagy a sárgarigó énekel-e szebben. Előzőleg biológiaóra volt, az énekes- madarak hangadó szervéről tanultak. Ez volt a szenve­délyes vita kiváltója. Jóska makacsul védte a maga igazát a fülemüléket illetően, Laci ellenben to­vábbra is a sárgarigó mellett tört pálcát. A vitatkozókhoz Marika is csatlakozott, aki elmesélte, hogy nyáron a Balaton mellett az üdülő kertjében minden reggel egy fekete sapkás barátka han­gos énekére ébredt. Ott ült az ablak előtt egy magas bokor ágain, néha még lük­tető torkocskáját is látni le­hetett éneklés közben. — Azt hiszem, a barátka még a fülemülénél is szeb­ben dalol — mondta Marika mély meggyőződéssel. — Hát azt tudjátok-e — állt meg a vitatkozók mel­lett Márta néni, hogy Ma­gyarországon két fülemüle lemüle mindenfelé elterjedt, sötétebb színezetű és mel­lén foltos rokona, a nagy fü­lemüle, azonban csak az or­szág északkeleti részén, fő­ként a Tisza ligeterdeiben fészkel. Érdekes különbség a két faj között — folytatta a tanárnő. — hogy a kis füle­müle főként alacsonyan, a bokrokon ülve énekel, fajtest­vére a folyóparti magas nyárfák koronájába is félre­pül és onnét énekel. Hangja mélyebb, lassúbb ütemű és ércesebben csengő, mint a kis fülemüléé. Jóska a tanárnőhöz for­dult: — Márta néni szerint melyik a legszebben éneklő madár? —- Azt hiszem, valójában nincs is ilyen, — válaszolta a tanárnő elgondolkozva — helyesebben mindenki a sa­ját ízlése szerint döntheti el, hogy a fülemüléket, az éne­kes rigót, a barátkát, vagy éppen a sárgarigót teszi az első helyre. Végeredményben minden madár éneke szép és szorosan hozzátartozik az erdőhöz, mezőhöz, a szabad, természethez. Nélkülük üres lenne a határ és nem nyúj­tana örömet, kikapcsolódást számunkra a kirándulások során. Többek között azért kell védenünk énekesmada­rainkat. Vigyáznunk kell ar­ra, hogy soha be ne követ­kezhessen az oly sokat em­legetett „néma tavasz”. S. E. OLCSÓN - JÓT! Hamis fasírt Nyolc nagyobb szem bur­gonyát (4,— Ft) nyersen le­reszelünk, majd kinyomkod­juk a levét. Tejben megáz­tatunk két zsemlét (1,— Ft -f- 0,90 Ft), ezt is kinyomkod­juk, összekeverjük a burgo­nyával és négy keménytojást (7,20 Ft) villával összetörve, valamint apróra vágott két gerezd fokhagymát, kis fej vöröshagymát is adunk hoz­zá (1,— Ft). Törött borssal, piros paprikával, ízlés sze­rint sóval (1,— Ft) összedol­gozzuk, hosszúkás hengere­ket formálunk a masszából és egy tojásba, majd zsemle- morzsába (2,50 Ft) paníroz- zuk. Forró olajban (vajban, zsírban, margarinban — tet­szés szerint, kb. 5,— Ft) ki­sütjük. Négy személynek hu­szonkét forint 50 fillérből gyors, laktató vacsora. Sava­nyúságot adjunk hozzá! I. I-né, Szolnok Divat a népművészet. A többszintes lakás lépcsőfordulója remek őrzőhelye a népi iparművészeti tárgyak gyűjte­ményének Kövér gyerekek Mostanában gyakran eszem­be jut távoli rokonom. K. Laci, aki hároméves korában azzal hívta fel magára a fi­gyelmet tágabb családi kör­ben, hogy a Mikulástól egy tepsi fasírtot kért ajándékul. Persze, ez még azokban az ínséges időkben volt — gon­dolhatják sokan — mikor nagy úrként tisztelték ország­szerte a vagdalt húst. Többé- kevésbé tényleg így van, ám Laciék akkor sem láttak szükséget, meg aztán decem­ber egyébként is a disznóvá­gások ideje, nagyon valószínű tehát, hogy a kisfiú — meg­elégelvén a sok hurkát, kol­bászt — találta ki magának a fasírtot. Ami tulajdonkép­pen nem is fasírt volt, hanem tojással töltött stefániaszelet. Lacika korát meghazudtoló mennyiséget volt képes elfo­gyasztani ebből, a család örö­mére. Mert — mondanom sem kell — pici korától kezd­ve mindenki aggódott a gye­rek előmeneteléért, s a szü­lők, a nagymama, a nagyné­nik egymással versenyezve tömték. A nagy evéseket a későbbi szelíd intelmek ellenére sem tudta abbahagyni. Egészen mostanáig, mikor is egy bala­toni gebin vezetője és rek­lámjaként fungá). Vagyis céllá lett életében az evés. Egy idő óta figyelem a kö­vér gyerekeket. Ez egyálta­lán nem nehéz, tekintve, hogy minden iskolai osztály­ban, óvodai csoportban van néhány. Persze, kövér gye­rekek mindig is voltak (ifjú­sági regényekben, színdara­bodban nélkülözhetetlen dra­maturgiai funkciót is teljesí­tenek), de mostanában észre­vehetően megnőtt a számuk. A jólét biztos jele — zár­hatnánk le a témát. De hát a dolog nem ilyen egyszerű. Mert a gyerekek nehezen vi­selik el a felesleges kilókat. Nemcsak a szívük és a lábuk! A súlyfelesleg pszichés ter­heket is jelent. A gyermek- társadalom közismert kegyet­lenségéből fakad, hogy a da- gikra, pockokra, malacokra rájár a rúd. Nem is csoda, hiszen ők'' azok, akik futás közben min­dig a sor végén fújtatnak, akik szuszogva lógnak a sze­ren, akik nehezen másznak fára, akik nem férnek a pad- ban. Őket püfölik, mert van rajtuk mit ütni, ők törik csontjukat, ficamítják ki a bokájukat, mert nem urai a testüknek. És mindenekfelett ők azok, akiknek — mert senki sem a semmitől kövér — nincs fontosabb, mint na­gyokat enni. A szülők persze mindezt nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni. Nagy gonddal szelik a szalámit, kenik a vajas kenyeret, vá­sárolják a csokoládét, s szid­ják a napközis kosztot. Ha pedig konfliktusa támad a gyereknek az iskolában — mert támad — rohannak fű­höz, fához, lehetőleg felment- tetik testnevelésből a cseme­tét, s nem tudják, hogy mind­ezzel ártanak a gyereknek. Aki — évek alatt — testben és lélekben eltorzul kicsit. A kövéreknek például súlyos megpróbáltatás a katonaság, s ha udvarolni kezdenek (so­ha nem a kövér lányoknak), a szebbik nem kuncog és rö­hög. Sajnálom a kövér gyereke­ket, mint ahogy a szelíd lel­kű Lacit is sajnáltam, mikor illetlen játékaink közepette pirosra vertük a fenekét, így hát azt mondom a szülők­nek: lehet az uzsonna pár dekával kevesebb, s gyalog is mehet a gyerek az iskolába. (Gyarmati) Amikor esik...

Next

/
Thumbnails
Contents