Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-26 / 279. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. november 26. o ULPOLITIKAI Forradalmi örökség MIKROBRIGAD - NAGY FELADAT Októberi Szo­cialista For­radalom nem valamiféle sajátos orosz je­lenség volt, ahogy az osztályel­lenség már hat évtizede pró­bálja feltüntetni. Győzelme az emberi társadalom objek­tív fejlődéstörvényeit fejez­te ki. Világtörténelmi jelen­tőségét az első pillanattól bi­zonyította sokirányú kisu­gárzása. A forradalom sike­re a nemzetközi munkás- mozgalomban . döntő lökést adott a reformizmussal tör­ténő szakításnak. Ennek nyo­mán a világ legkülönbözőbb országaiban jött létre a proletariátus új típusú, marxista—leninista, a de­mokratikus centralizmus alapján szervezett élcsapat­pártja. 1919 tavaszán az ad­dig megalakult kommunista pártok létrehozták nemzet­közi szervezetüket, a Kom­munista Internacionálét. Az orosz bolsevikok diadala 1918 őszétől egy sor ország­ban forradalmi hullámot in­dított útjára. 1919 tavaszán Magyarországon, Bajoror­szágban és Szlovákiában győzött a proletárforradalom, s Szovjet-Oroszország példá­ját követve —, ha rövid időre is — megteremtették a munkások, parasztok, kato­nák tanácsainak hatalmát. Fellendült a gyarmati népek függetlenségi küzdelme is, több helyen imperialistael­lenes megmozdulásokra, fegyveres felkelésekre került sor. Az elmúlt hat évtized alatt alapvetően megváltozott a világ. Október igazságát az élet bizonyította, a világ­forradalmi folyamat előre­haladása igazolta. A Szovjetunióban azSZKP irányításával felépült a szo­cialista társadalom, s meg­kezdődött az áttérés a nagy­szerű cél megvalósítására, a kommunizmus építésére. A megtett út rendkívül nehéz volt, ám a világ első szoci­alista állama sikerrel állt minden próbát. Legyőzte a véres polgárháborút kirob­bantó ellenforradalmi erő­ket, visszaverte az imperi­alista intervenciót, majd úr­rá tudott lenni az évtize­des politikai és gazdasági blokád okozta súlyos gon­dokon. Megsemmisítette a rá­támadó hitlerista hadigépe­zetet, hatalmas áldozatokat vállalt azért, hogy az embe­riség megszabaduljon a fa­sizmus rémétől. Ellenállt az imperialista hatalmak min­den nyomásának, s közben megteremtette azt a hatal­mas katonai erőt, amely ké­pes elrettenteni bármilyen agresszort. Az örökölt el­maradottságot leküzdve és az ellenséges környezet állandó fenyegetésével dacolva kor­szerű, a tudomány legújabb vívmányaira támaszkodó ipart és mezőgazdaságot ho­zott létre. a szocialis­ta világ- rendszer, amely a világforradalom fő erejét képezi, s mindinkább meghatározó szerepet játszik az emberiség sorsának ala­kulásában. A szocialista or­szágok közössége szilárd tá­maszt jelent a másik két for­radalmi osztag, a nemzetkö­zi munkásosztály, és a nem­zeti felszabadító mozgalom számára. Egyrészt sokirányú, közvetlen segítséget, eseten­ként védelmet nyújt. Más­részt példájával hat: a szo­cialista gazdaság gyors üte­mű, válságoktól mentes fej­lődése, a nép növekvő élet- színvonala, a kapitalizmus­ban ismeretlen mértékű szo­ciális gondoskodás, a mind­inkább kiteljesedő szocialis­ta demokrácia, a tőkés és \ a fejlődő országok népei előtt a gyakorlatban bizonyítja a szocializmus fölényét. A kapitalista országok munkásosztálya mind haté­konyabban lép fel a mono­poltőke uralmával szemben. Erejének növekedését jelzik a sztrájkmozgalmak ered­ményei, a burzsoáziától ki- kényszerített gazdasági-szo­ciális engedmények, a kom­munista pártok erősödő po­zíciói egy sor ország helyi közigazgatásában és törvény- hozásában', néhány párt kö­zelkerülése a kormányzásban való részvételhez. Az imperializmus gyarma­ti rendszerének a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom győzelmével megkezdő­dött bomlása lényegében be­fejeződött. A nemzeti felsza­badító harc eredményeként közel másfél milliárd em­ber szabadult fel, az új ál­lamok egész sora indult el a nemzeti-társadalmi felemel­kedés útján. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országainak jelentős része hozzáfogott a volt gyarmatosítók, a nem­zetközi monopoltőke befo­lyásának korlátozásához, ha­tározott intézkedéseket tett a nemzeti kincseik birtokba­vételére. Növekszik körük­ben az imperialistaellenes- ség, mind gyakoribb a szo­cialista országokéval objek­tíve egybeeső érdekeik fel­ismerése és a velük való közös fellépés tudatos válla­lása. Néhány országban meg­kezdődött a függetlenséget kivívó nemzeti demokratikus mozgalmak átszervezése marxista—leninista párttá, amely szocialista irányzatú fejlődés útján kívánja le­küzdeni országa gyarmati sorból örökölt elmaradottsá­gát. Az elmúlt hat évtizedben nagy utat járt be a nemzet­közi kommunista mozgalom is, amely napjainkban fej­lődésének új, felfelé ívelő szakaszába lépett. A mozga­lom átfogja korunk három fő forradalmi osztagát. Ma közel száz országban tevé­kenykedik marxista—leninis­ta párt, s gyakorol növekvő — a szocialista országokban meghatározó — befolyást a társadalmi-politikai viszo­nyokra. A kommunista és munkáspártok több mint hatvan milliós tagsága, a kommunista szakszervezetek, ifjúsági és nőmozgalmak többszáz milliós tömegei te­vékeny részesei a nemzetkö­zi erőviszonyok alakulásá­nak és mind nagyobb mér­tékben képesek hatni a vi­lágpolitika folyamataira. Az első szocialista for­radalom egyetemes jelentő­ségét az is igazolja, hogy győzelme megteremtette a világháború elkerülésének lehetőségét korunkban. Amíg a kapitalizmus az egész világot átfogta, tör­vényszerű volt az imperi­alista háború kirobbanása. A proletárhatalom viszont már egyik legelső intézkedésével, a békéről szóló dekrétum ki­adásával, majd a háborúból történt kilépésével bizonyí­totta: a szocializmustól ide­gen a háború, a forradalom mélységesen humanista, célja nem a pusztítás, hanem az építés, a magasabbrendű tár­sadalmi viszonyok megte­remtése. Lenin elméletileg is megalapozta a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élésének politikáját, amely objektív szükségszerűség, az emberiség általános érdeke a kapitalizmusból a szocializ­musba tartó történelmi kor­szakváltás egész időszaká­ban. Amíg a Szovjetunió egyet­len szocialista országként állt szemben a tőkés világ­gal, csak késleltetni tudta az újabb világégés kitörését. A szocialista világrendszer lét­rejöttét és megerősödését kö­vetően azpnban már kikü­szöbölhetővé vált a világhá­ború. A hatvanas évekre megszűnt az imperializmus korábbi katonai fölénye, s ennek, valamint a szocialis­ta közösség békepolitikája nyomán alapvető változások következtek be a nemzetkö­zi viszonyokban. A hetvenes évek elején jelentősen eny­hült a hidegháborús idő­szakra jellemző feszültség, két- és többoldalú megálla­podásokkal rendezték a szo­cialista és a tőkésországok kapcsolatait, meghatározóvá vált a különböző társadal­mi rendszerű országok bé­kés egymás mellett élése. A kommunisták vállalják és folytatják az októberi forradalom örökségét. Leg­főbb tanulságának azt tekin­tik, hogy a munkásosztály élcsapat pártjának alkotó módon kell alkalmaznia a marxizmus—leninizmus taní­tásait, a szocialista forrada­lom és építés általános tör­vényszerűségeit. A nemzet­közi körülményeknek és az adott ország belső viszonyai­nak gondos mérlegelésével kell kiválasztania a legmeg­felelőbb pillanatot és a leg­célravezetőbb módszereket a dolgozó nép hatalmának megteremtéséhez és megszi­lárdításához, az új társada­lom felépítéséhez. munkás- osztály hat évtizede a lenini példát követve hozta létre forradalmi élcsapatát, s teremtette meg — máso­dikként a világon — saját államát. Pártunk harca az­óta összefonódott a kommu­nista mozgalom egészének küzdelmével. Az MSZMP az elvtársi együttműködés, a kölcsönös internacionalista szolidaritás ezernyi szálával kötődik a testvérpártokhoz. Tevékenységének sikerei — főként a legutóbbi két évti­zedben — a lenini elvek egyetemességét igazolják. Hazánk együtt halad a Szov­jetunióval, a szocialista or­szágok közösségével azon az úton, amelyet az októberi forradalom nyitott meg az emberiség számára. Kovács László MSZMP KB külügyi osztá­lyának alosztályvezetője Szerelés helikopterrel A „Balkán” Bolgár Légi- forgalmi Társaság már há­rom éve végez építési-sze­relési munkákat olyan he­lyeken, ahol más módon erre nincs lehetőség. Nem­rég fejezték be például a Balkán-hegység nehezen megközelithetö helyein a villanyvezetékek felszerelé­sét. Itt emeltek be először 6,5 tonnás oszlopokat is. Ez a helikopter személyze­tének bátorságát dicséri, hiszen eddig még 5 ton­nánál nehezebb terhekkel nem dolgoztak. A magas­feszültségű vezetékrendszer sikeres felszerelésének ta­pasztalatait felhasználják más, hasonló jellegű mun­káknál. Képünkön: magas­ba emelkedik a többton­nás acéloszlop. Kubában sok a gyerek. Az átlagos családlétszám 5,3 fő, s ha erről beszélnek, a kubai­ak nem szokták elmulasztani a tréfás megjegyzést: a szá­mot úgy kell érteni, hogy az öntudatos családok fölfelé kerekítenek... De — komo­lyan — azt is hozzáteszik: a népes családok hatalmas erő­feszítéseket követelnek a la­kásépítkezés terén. A jelenlegi, 1980-ig tartó ötéves tervben a kubai épí­tőiparban óriási beruházáso­kat valósítanak meg. Űj épí­tőipari létesítményekre, a meglévők rekonstrukciójára, korszerűsítésére az idei év­ben 74 millió pesót — ez kö­rülbelül ugyanannyi rubel­nek felel meg — fordítanak. Az ötéves terv első évében huszonkét, tavaly harminc, az idén pedig negyven új építőipari létesítmény, köz­tük házgyárak és különféle építőanyagokat előállító üze­mek kezdték meg a terme­lést. A lakásgondok megoldásá­ból az állami erőfeszítések mellett —.így van ez nálunk is — a társadalomnak, az egyéneknek is ki kell venni­ük részüket. Az állami tá­mogatáson alapuló társadal­mi összefogás és egyéni hoz­zájárulás sajátos formái Ku­bában a forradalom győzel­me után rövidesen kezdtek kialakulni, s azóta is újabb megoldásokat eredményez­nek. Vidéken a szétszórt ta­nyák — guanóval összeta­pasztott nádfalú, pálmalevél- tetejű kunyhók — felszámolá­sa, településközpontok létre­hozása volt a legelső, s máig sem teljesen megoldott fel­adat. S nemcsak anyagi kér­dés volt: a bizalmatlanságot is le kellett küzdeni. Egy-egy kijelölt helyen társadalmi munkásók boltot, éttermet, óvodát építettek, s mutatóba egy-két „mini családi házat”. Kihirdették a környékbeli tanyákon, hogy aki akar, a „központba” települhet, a házát magának kell felépíte­nie, de anyagot kap hozzá ingyen. Kerülgették a kőhá­zakat a parasztok, azután az első vállalkozó szelleműt kö­vették a többiek, s közösen építettek, egy-egy önkéntes szakember irányításával. Ez csak egy kezdeti, alka­lom szülte forma volt. Ma a társadalmi hozzájárulás or­szágosan elterjedt formája a mikrobrigád-mozgalom. Lé­nyege, hogy a dolgozó kol­lektívák egy-egy tagjukat de­legálják az önkéntes brigá­dokba, amelyek egy szakem­ber irányításával az állam által biztosított anyagból és eszközökkel korszerű, több­szintes lakóházakat — Ha­vanna keleti negyedében, Alamarban már egész lakó­telepeket — építenek. A kol­lektíva addig társadalmi munkában ellátja a távollé­vő munkakörét is, és az így készült lakásokból- az őt meg­illető mennyiséget közösen elosztja, az igények és érde­mek szerint. A lakások álta­lában egy nagyobb nappali­ból, két-három kis hálószo­bából és mellékhelyiségekből állnak, utóbbiakba beleér­tendő a konyhából nyíló mo­só-szárító, loggiaszerű helyi­ség is. Ilyen lakáshoz jutni nem könnyű, az igények na­gyok, s a mozgalom csak öt­hat éve kezdődött. Azóta or­szágossá vált, továbbfejlő­dött, s felbecsülhetetlen szol­gálatot tesz a lakásra várók­nak. (vhi) összeállította: Majnár József-tység Vietnamban: eperfáról 8200 ton- lünkön a termésle­let egy dolgozója. Hanoiban átadás előtt áll a „Vietnam-Magyarország” gép­gyár, amelynek létrehozásához hazánk jelentős segítséget nyújtott. Képünkön egy 33 kilowattos rotortengely az üzem első gépsorán. R Nagy Megszületett fl magyar

Next

/
Thumbnails
Contents