Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-26 / 279. szám

1978. november 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Óvónőink „alma matere” Szarvason várják megyénk diákjait Megyénk óvónőinek több mint hatvan százaléka fel­sőfokú képzettséggel ren­delkezik. Ez az arány meg­haladja az országos átla­got. A diplomás óvónőink többsége a szarvasi Felső­fokú Óvónőképző Intézet­ben sajátította el a válasz­tott hivatás elméletét, gya­korlatát, a tapasztalatok szerint igen jó színvonalon. Az intézet a hallgatóknak a szakmai felkészültségen túl olyan érzelmi töltést is ad útravalóul, hogy szinte ..fanatikusan” szolgálják az óvoda ügyét, valóban élet­hivatásnak, szívügyüknek érzik a 3—6 éves korú kis­gyerekek nevelését, az isko­lára való felkészítését. Haladó hagyományok A pedagógusképzésnek ha­gyományai vannak Szarva­son. A múlt század utolsó harmadában a városban ala­pított iskolát Tessedik Sá­muel. Az óvónőképző mellet­ti épületben — jelenleg mú­zeum — óvónőket, tanítónő­ket képeztek. A haladó ha­gyományokra alapozva nyi­totta meg kapuit hetvenöt hallgatóval 1959-ben a felső­fokú óvónőképző intézet. Kezdetben Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar, Szolnok, Csong- rád és Békés megyéből isko­lázták le a leendő óvónőket. A hajdúböszörményi intézet megindulásakor megválto­zott Szarvas vonzásköre, je­lenleg Heves, Szolnok, Csong- rád és Békés megye, vala­mint az ország szlovák és ro­mán anyanyelvű óvodásai számára képeznek kisgyere­kekkel foglalkozó pedagógu­sokat. A hallgatók száma a nappali tagozat két évfolya­mán kétszázötven, húsz szá­zalékuk Szolnok megyei. A kollégiumi ellátottság 90 szá­zalékos. Az iskola épülete a század elején készült, s egészen 1959-ig gimnázium volt. A kívülről erődítményre emlé­keztető emeletes házba be­lépve csupa vidámság fogad­ja a látogatókat, a földszinti foglalkoztatótermekből a gyakorló óvodások éneke, versmondása hallatszik, a fa­lakon a kicsik ákombákom rajzai. Az emeleten azonban kor­szerű előadótermek zártlán­cú televíziórendszerrel. Kap­csolásra megjelenik a képer­nyőn bármelyik óvodai cso­port, a hallgatók pedig elem­zik a foglalkozás különböző mozzanatait. A következő, a huszadik tanévtől már az in­tézet udvarán épülő új óvo­dából „közvetít” a televízió. Az új gyermekintézmény nem a távoli jövő óvodájá­nak előfutára. A felsőoktatá­si intézmény vezetőinek az az álláspontja, hogy a hall­gatók olyan óvodában vé­gezzenek gyakorlatokat, ami­lyenben majd diplomával a kezükben dolgoznak. Ha si­kerül őket fogékonnyá tenni a változásokra, az újra, akkor otthonosan mozognak majd a századvég korszerűbb gyer­mekintézményeiben . A hallgatókat harminckét pedagógusból álló tantestület s a gyakorló óvodák huszon­egy óvónője készíti fel hiva­tására 1976-tól az új oktatá­si-nevelési tervek alapján. Az új dokumentumok — akár a tanítóképzőké — tartal­mazzák a törzsanyagot, ame­lyet mindenkinek el kell sa­játítania. E mellett a szak- kollégiumok keretében egy- egy tantárgyból — választ­ható: a testnevelés, az ének, a rajz, a korrekciós nevelés, a napközi otthoni és a gyer­mekotthoni munka — elmé­lyültebb tudásra tehetnek szert, amely jó alapot jelent a továbbtanuláshoz. A hall­gatók körében a legnépsze­rűbb a korrekciós nevelés szakkollégiuma. Kincsesbánya a tudományos munkához Az intézetben magas szintű tudományos tevékenység bontakozott ki. A tanköny­vek, jegyzetek jelentős ré­szét szarvasiak írták, s nem­csak az óvónőképzésben hasz­nálják, hanem a többi peda­gógusképző intézményben is. Szarvason jelenik meg rend­szeresen a „Magyarországi óvónőképző intézetek neve­léstudományi közleményei”, s itt indult útjára „Az óvó­nők modern kiskönyvtára” sorozat, amely kezdetben négyezer példányban látott napvilágot, most tizenkétezer igénylőt tartanak nyilván. A tudományos munkához jó kincsesbánya az intézmény több mint harminckétezer kö­tetes szakkönyvtára, amely­nek állományát évente 35 ezer forint értékben bővítik. Az intézet feladataihoz tar­tozik az óvónők továbbkép­zése is a négy megyében. Az iskola vezetői úgy véleked­nek, hogy ezen a területen Szolnok megyével a legered­ményesebb az együttműkö­dés. Évről évre magasabb szintű záródolgozatokat ad­nak be a vezetők tanfolya­mán és a komplex tovább­képzésen részt vevő óvónők. Mikor lesz a „langyosból” jó? Nem ilyen jó az együttmű­ködés viszont az intézet és a tiszaföldvári óvónői szakkö­zépiskola között. Mindkét fél „langyosnak” minősíti kap­csolatukat, bár többször meg­állapodtak abban, hogy több­ször kellene találkozniuk, ta­pasztalatcseréken vitatkoz­niuk, megismerni egymás munkáját, hiszen az együtt­működésre korlátlan lehető­ségek vannak. Kihasználat­lanul; s ezt az időhiánnyal, a sok elfoglaltsággal magya­rázzák. Ettől függetlenül Szarvason is, Tiszaföldváron is bizakodnak, a jövőben magasabb hőfokra emelke­dik a .langyos” kapcsolat, hiszen a középfokú óvónő­képzés létjogosultságát ma ma már alig vitatják. A szarvasi felsőfokú inté­zetben idén tanulnak először nappali tagozaton olyan hall­gatók, akik óvónői szakkö­zépiskolában érettségiztek. A tanévből eddig eltelt pár hó­nap alatt csupán annyi ta­pasztalatot gyűjtöttek össze Szarvason, hogy a hallgatók a gyakorlatban összehason­líthatatlanul jobbak, mint akik gimnáziumból érkeztek. Elméleti tudásuk feltérképe­zése még nem fejeződött be. Annyi már bizonyos, hogy differenciáltan kell foglal­kozni velük, hisz nem szep­temberben kezdték el az is­merkedést az óvodával, a kisgyerekek- életkori sajátos­ságaival. Képzésükkel egye­lőre az útkeresésnél tartanak. Mindenesetre Szarvason, Ti­szaföldváron egyaránt azt szerenék, ha többen jelent­keznének a nappali tagozat­ra a szakközépiskolások kö­zül. Nemcsak őket, hanem a gimnáziumokban érettségiző Szolnok megyei diákokat is szeretettel várják Szarvason — tolmácsoljuk örömmel Bencsik Endrének, az intézet igazgatójának üzenetét. Tál Gizella Pipa fűzből, baba gyékényből Népművészek a gyermekkönyvtárban A játék úgy kezdődött, hogy minden gyerek kapott egy fűzfavesszőt. Kézbevet­ték, forgatták, nézegették; ugyan hogyan lesz ebből pi­pa? Aztán kiderült, hogy nincs ebben semmi ördön­gösség, csak egy kis ötlet, lelemény és némi kézügyes­ség szükségeltetik. Mint va­laha régen, amikor a víz­parti gyerekek egyedüli já­tékszere a természet volt. Nemcsak pipát, de madarat, szekeret, lovacskát, babát is tudtak fűzből, gyékényből formálni. Ök — ma már nagypapák, nagymamák — mesélték el tudományukat a gödöllői Nagy Máriának és Vidák Istvánnak is, akik a minap Szolnokon járva ta­nították a játékkészítés egy­szerű fogásaira az Abonyi úti Általános Iskolában és a Verseghy Ferenc megyei Könyvtár gyermekkönyvtá­rában összegyűlt fiúkat, lá­nyokat. — Ezekben a játékokban nem az a „főjáték”, hogy megveszik, hazaviszik és játszanak vele a gyerekek, hanem az, hogy megcsinál­ják — mondja Vidák István. Rengeteg ötlet, lelemény és egyszerűség van bennük. — Sajnos, egyszeri alka­lom kevés ahhoz, hogy szo­kássá váljék, folytatása is legyen ennek a kézügyessé­get, fantáziát fejlesztő és egyszersmind szórakoztató elfoglaltságának — veszi át a szót Nagy Mária. Éppen ezért egy kötetet állítottunk össze gyűjtéseinkből, amely 120 gyékényből, fűzből ké­szült népi játék leírását tar­talmazza. Várhatóan egy év múlva jelenik meg a könyv­piacon. A könyvet minden bizony­nyal haszonnal forgatják majd a pedagógusok, nap­köziotthonos nevelők, könyv­tárosok, s a gyerekek is. An­nál is inkább, mert kevés ha­sonló kiadványról tudunk. A Verseghy Ferenc megyei Könyvtár kezdeményezése dicséretre méltó. Karácsonyig még két nép­művész, Andrejszki Katalin bőrdíszműves és Szitner Andrea szövőnő látogat el a gyermekkönyvtárba s a vá­ros iskoláiba — mondja Hor­váth Attiláné, a gyermeK- könyvtár vezetője. — Ezek az alkalmak egyrészt kellemes és hasznos időtöltést bizto­sítanak a gyerekeknek, más részt hozzátartoznak a gyer- mekkönyvheti rendezvénye­inkhez és kapcsolódnak a2 úttörőcsapatok munkájához is. Karácsonykor ugyanis nagyszabású szolidaritási vá­sárt rendeznek a város úttö­rői, ahol a népművészek irányításával készített játé­kokat is „kiárusítják” a gye­rekek. A kapott összeget a szolidaritási számlára fizetik be az úttörőcsapatok. „...Fürstre emlékezz proletár” Sándor, a magyar kommu­nista mozgalom mártírja 1903. november 27-én a Vas megyei Rum községben szü­letett. Falusi szatócs édes­apja mind a négy fiát tanít­tatta, értelmiségi pályára szánta őket. Sándor is előbb szombathelyi, majd 1916-tól, a család Budapestre költözé­sétől fővárosi középiskolába járt, és kereskedelmi iskolai érettségit tett. 1922-től a Ruggyantagyár tisztviselője- ként dolgozott, egészen poli­tikai okokból történő elbo­csátásáig. A munkásmozgalommal 1919 őszén jegyezte el magát: a 16 éves középiskolás belé­pett a Szociáldemokrata Pártba. Mozgalmi tevékeny­sége azonban majd 1926-tól válik igazán jelentőssé. Ek­kor már a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja, és részt vesz a párt le­gális fedőszervének, a Ma­gyarországi Szocialista Mun­káspártnak tevékenységében is. S egyben dolgozik a szo- szociáldemokrata vezetésű Magyarországi Magántisztvi­selők Szövetségében, ahol a Vegyészeti szakosztály titká­ra. Az ellenforradalmi rend­szer nem sokáig tűrte legális forradalmi munkáspárt je­lentkezését Magyarországon. Az 1927-es nagy letartózta­tások, a KMP itthoni veze­tőségének elfogása, az MSZMP és a KIMSZ szerve­zeteinek lefejezése — het­venkét kommunista bebör­tönzése — a „Vági párt” vé­gét is jelentették. Fürst Sán­dor ezt a letartóztatást még elkerülte. Legális tevékeny­séget ebben az időben két fontosat is végez. Egyrészt az SZDP ún. Rendezőgárdájá­nak helyettes vezetője, a le­gendás Stromfeld Aurél he­lyettese és politikai biztosa, másrészt és ugyanakkor a XIV. kerületi SZDP szerve­zet titkára. Ez a szervezet különben az 1928-as pártkongresszuson azzal tűnt ki, hogy osztály­harcos alapon bírálta a szo­ciáldemokrata vezetőség tak­tikáját, a parlamenti küzde­lem egyoldalú előtérbe he lyezését. A Horthy-rendszer erő­szakszervezeteivel való össze­csapást azonban Fürst sem kerülhette el. 1928-ban kom­munista propagandaanyagok terjesztésének vádjával le­tartóztatták, de bizonyító-' kok hiányában pár nap múl­va elengedték. Életében mégis sorsdöntő ez a rend­őrséggel való első drasztikus találkozás: munkahelyéről, — ahol hat éve megbecsül­tén dolgozott — elbocsátot­ták. Ezentúl hivatásos for­radalmárként, a KMP Köz­ponti Bizottságának tagja­ként, a KIMSZ pártösszekö- tőjeként dolgozik; szerepe volt a szociáldemokrata 'if­júsági szervezet létrehozásá­ban s abban, hogy ennek ve­zető-szerve, az Országos If­júsági Bizottság már kezdet­től erős kommunista befolyás alatt működött. 1929-ben újabb „preventív” letartóztatás részese: febru­árban, a Tanácsköztársaság 10. évfordulójának előesté­jén a politikai rendőrség be­gyűjtötte a kommunistagya­núsakat. A toloncházból ugyan a „veszély” elmúltá­val szabadult, de augusztus­ban újra letartóztatják, s hosszú vizsgálati fogság után két és fél évre ítélik. 1931 januárjában ideiglenesen sza­badlábra kerül, s rögtön il­legalitásba vonul. Ebben az évben szeptem­ber 12-én volt az ominózus biatorbágyi merénylet. Egy őrült gyárigazgató sokadik vonatrobbantása 22 halálos áldozatot követelt. Bár a tet­test, Matuska Szilvesztert rövid időn belül azonosította a rendőrség, a merénylet után közvetlenül kihirdetett statáriumot a kormányzat' nem vonta vissza. 1932. jú­lius 15-én Budapesten a Thék Endre (ma: Leonardo da Vinci) utcában azonosították a KMP illegális titkárságá­nak irodáját, s elfogták a háromtagú titkárság tagja­it, Sallai Imrét, Fürst Sán­dort és Kilián Györgyöt, va­lamint a bizottsággal kap­csolatot tartó Karikás Fri­gyest, s a későbbiekben még harmincöt kommunistát. A nemzetközi tiltakozás ellené­re a hírhedt Töreky-tanács alkalmazta velük szemben a statáriumot és kettejüket, Sallai Imrét és Fürst Sándort július 29-én kivégezték. mártír emlé­ke a magyar kommunista mozgalomban mindig ki­emelkedő jelentőségű volt. Nemcsak helytállásukkal ad­tak példát a kortárs és kö­vetkező nemzedéknek, ha­nem azzal is, hogy perük megmozgatta Európa, sőt Amerika becsületes polgári és haladó közvéleményét és a fasizmus elleni összefogás lehetőségének egyik első mu­tatója is lett. — dérer — A két Kiadványok az 191S—19-es forradalmak évfordulójára Az 1918. október 17-1 or­szággyűlésen Tisza István ki­jelentése bombaként robbant: „Én elismerem az, amit gróf Károlyi Mihály t. képviselő úr tegnap mondott, hogy ezt a háborút elvesztettük.” Az első világháború ötödik évé­ben 1918-ban az Osztrák- Magyar Monarchia elindult szétbomlásának feltartóztat-. hatatlan útján. A fronton lé­vő katonák — már az életben maradtak — ezt már sokkal korábban látták, s tudták, azok is, akik nem egy reak­ciós, önös érdekű politika szellemében cselekedtek és gondolkodtak, hanem az or­szág és a nép dolgában. Az első programot, az első kiáltványt „Magyarország dolgozó népéhez” az oroszor­szági Kommunista (bolsevik) Párt Magyar Csoportja bo­csátotta ki 1918. október 24-én Moszkvában. Ezen a dokumentumon szerepelt elő­ször a Kommunisták Magyar- országi Szövetsége elnevezés. Itthon gyorsan peregnek az események: október 25-i tün­tetés a béke mellett, október 27-én derült ki, hogy a hatá­rozatlan IV. Károly ígéretei ellenére sem nevezte ki új miniszterelnökké Károlyi Mi­hályt, aztán 1918. október 30—31-én a forradalmi tömeg átveszi sorsának irányítását, Károlyi miniszterelnök lesz. „ ... A nép maga csinálta meg a forradalmat, a nép maga vette kezébe a hatal­mat és adta át a Nemzeti Ta­nácsnak” — írja visszaemlé­kezéseiben Károlyi Mihály. 1918 őszén kezdődik orszá­gunk történetében az a párat­lanul gyors átalakulási, majd forradalmi folyamat, amely végül 1919 márciusában a Tanácsköztársaság kikiáltá­sában éri el csúcsát. Ez évben ünnepeljük az őszirózsás forradalom, majd 1979 márciusában a kommu­nisták vezette Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásá­nak 60. évfordulóját. Könyv­kiadóink felkészültek erre az évfordulóra s jónéhány nívós kiadványt tesznek le az olva­sók asztalára. Két Károlyi életrajz is napvilágot látott — a nagysikerű Károlyi-nap­ló mellett — az egyik még ta­valy (Jemnitz János—Litván György: Szerette az igazsá­got), míg Hajdú Tibor Káro­lyi biográfiája pár hónappal ezelőtt. A Kossuth Kiadó és a Magyar Helikon közös gon­dozásában egy kivitelre is na­gyon szép kötetet jelentetett meg. Siklós András a ma­gyarországi polgári demok­ratikus forradalom és a Ta­nácsköztársaság dokumentu­mait gyűjtötte egybe. Ma­gyarország 1918—1919 című kötet korabeli fényképek, do­kumentumok, képzőművészeti alkotások, térképek, könyv­tári és levéltári adatok segít- * ségével idézi fel a forradalmi korszakot. Események, képek, dokumentumok — a kötet alcíme —, ez is kifejezi, hogy a történések marxista értéke­lését rendkívül gazdag il­lusztrációs anyag teszi még szemléletesebbé, izgalmassá. Az ízléses kiállítású kötet újdonságot jelent még azok számára is, akik akár törté­neti. irodalmi vagy képzőmű­vészeti, sőt városképi szem­pontból hivatásszerűen fog­lalkoznak e korszakkal, hi­szen az értékelés új szem­pontjai mellett olyan doku­mentumokkal is megismer­kedhetnek, melyek jórésze könyvalakban most lát elő­ször napvilágot. A Kossuth Kiadó másik új­donsága egy jól ismert soro­zatban kerül a közönség elé. A „Mit kell tudni az 1918— 1919-es magyarországi forra­dalmakról” — a Mit kell tud­ni... sorozat legújabb kötete. A jól szerkesztett történelmi kalauz végigkíséri az olvasót az első 1918 őszi tüntetések­től a Tanácsköztársaság bu­kásáig. E kötetre nem az ese­ménytörténet a jellemző, sok­kal inkább a történések ru­góinak társadalmi, politikai, gazdasági hátterének megvi­lágítása. Miben rejlett a Ká­rolyi-kormány külpolitikai il­lúziója? Miért és milyen célal tért vissza IV. Károly? Me­lyek voltak a szociáldemok­rata pártvezetés belső ellen­téteinek okai? Mind olyan kérdések, melyek ismerete nélkül nem láthatók világo­san a történelmi események. Sokszor hallunk, mondunk — ma már fogalommá vált ki­fejezéseket, mint a Vyx-jegy- zék, Magyar Nemzeti Tanács, északi hadjárat, Közoktatás- ügyi Népbiztosság. Ezek pon­tos politikai, történelmi he­lyét és szerepét fogalmazza meg Botos János, a kötet szerzője. E kiadvány valóban tartalmazza mindazt, amit ma 1918—1919-ről tudni kell. Felsorolja a Magyar Tanács- köztársaság vezetőit, intéz­ményeit, elemzi azok legfon­tosabb gazdasági, agrár-, szociál- és művelődéspolitikai intézkedéseit. A két forrada­lom vezetőiről rövid életraj­zokat ad a kötet végén, ezt egy eseménynaptár követi. — zéef —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents