Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-26 / 279. szám
1978. november 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Foglalkozása: háztartásbeli Nyolcvanhárom gazdasági egység, ipari, mezőgazdasági szövetkezet, intézmény biztosit ma kenyérkereseti lehetőséget Karcagon a munkaképes helybeli és vidéki lakosoknak. Illetve biztosítana még többnek is, ha lenne jelentkező. A fenti munkahelyeken további ezer, újonnan belépő szak- és segédmunkást tudnának azonnal alkalmazni, közöttük mintegy 450 nőt. Ami a gyengébb nem karcagi elhelyezkedési lehetőségeit illeti; az iparban 207 betanított és segédmunkást, a kereskedelemben 90 bolti és vendéglátcripari eladót, konyhalányt, kiszolgálót, az építőiparban 14 dolgozót, a növény- és állattenyésztési ágazatokban 27-et, továbbá az úgynevezett egyéb területeken is közel 100 jelentkezőt várnak. Bármennyire is íurcsa, ez a hiányzó női munkaerő jelenleg is megvan a városban. Közel ötszáz, negyven és ötven év közötti asszony még ma is a főzőkanál, a konyha és a jószágtartás rabja, nem napi nyolc, de tíz, tizennégy órás munkaidőben. Egyszóval ők képviselik a háztartásbeliek „derékhadát”, akik még vállalhatnának munkát, de ... A sok de közül az egykori, szemléletbeli kötöttség is szerepet játszik. Többségük a negyvenes években vagy az ötvenes évek elején fejezte be iskolai tanulmányait. Akkor még erősebbek voltak azok a nézetek, miszerint a lányoknak, asszonyoknak a főzőkanál, gyerek és jószág mellett a helyük. A mai negyvenesek, ötvenesek jórésze élt a fel- szabadulás éveit követő megváltozott tanulási, képzési lehetőségekkel: szakmát tanult, tanulmányokat folytatott, másrészük viszont főleg szülői, rokoni sugallatra a konyhában maradt. Hamarabb kellett volna kezdeni Nádtetős vályogház a malom környékén. Az udvaron temérdek baromfi, az ólban visító malacok. — Az uram eljár dolgozni, én meg a jószággal bíbelődöm — fogad a ház asszonya. A héten adtunk le tíz hízót, közel negyvenezret kaptunk. A két gyerek is ideköt, meg az az igazság, 45 évesen már nem merem vállalni az újrakezdés izgalmait, buktatóit. Majd a lányaim ... Hatalmas spárga épület, a gazdája művelt, intelligens asszony. — A férjem baleset áldozata lett, egyedül maradtam. A lányom, vejem, két kis unokám is Karcagon lakik. Ha betegek, van hová vinni őket. Anyagilag nincs hiányom, a jelenlegi nyugdíjam annyi, hogy ha dolgoznék, se keresnék többet. Negyven- egynéhány évesen már nem kifizetődő. Tizenkét helyen érdeklődtem, de a negyvenen felüli háziasszonyok közül mindössze ketten szándékoznak valamilyen munkát keresni. Ha ez az átlag érvényes a többiekre, elmondható, hogy Karcagon jelenleg van is munkaerő-tartalék, meg nincs is, hiszen a félezer nő közül alig harmincra-negyvenre számíthat a 83 munkahely. Váltakozó ajánlatok Ami az „állást kínál” rovatot illeti, különbözők a lehetőségek. Segédmunkásra, kisegítőre, takarítónőre mindenhol szükség lenne. Akadt kisüzem amelynek füstös műhelyei, korszerűtlen munka- körülményei élő bizonyítékai a hiányzó munkaerőnek. Másutt, például a Ruhaipari Szövetkezíetnél patyolattiszta termek, öltözők, mosdók várják a jelölteket, akár ötven asszonyt is. A betanítás idejére ezerötszáz forint körüli a kereset, de az átlag ezerrel több, és nem ritka a négyezren felüli havi bér sem. A gyér jelentkezés oka: a monotónia, ugyanazt a részfeladatot hónapokig nem mindenki bírja. Az okokra és a miértekre kerestük a választ űr. Deve- cseri Benőnével, a városi tanács munkaügyi főelőadójával. — Abban megegyeztünk, hogy a kezdő betanított és segédmunkás helyi fizetése ezernyolcszáz forint körül mozog, és a sok jószággal rendelkező többségnek így nem éri meg munkát vállalni. Az otthonmaradásban komoly szerepet játszik bizonyára az újtól való félelem, a negyvenegynéhány esztendő is. Többségük háztáji- és kisegítő munkája a család és a népgazdaság számára is hasznos: hiszen teheneket tartanak, szarvasmarhákat malacokat, kacsákat, libákat hizlalnak, baromfival, tojással bíbelődnek. Korszerűsíteni, automatizálni! Adott a kérdés: ha a fenti létszám nehezen vagy csak alig mozgatható, mi lesz a vállalatok munkaerő-gondjaival? Van-e valamiféle megoldás? Van, de azt másutt kell keresni. A látott üzemek, műhelyek vezetői szinte kivétel nélkül megjegyezték: a munkaerő- hiány egyre inkább az észszerű üzem- és munkaszervezésre, munkaerő-átcsoportosításra, és a technikai színvonal szakadatlan emelésére kényszeríti őket. Más szóval növelni kell a hatékonyságot, termelékenységet. A tennivaló egyértelmű és világos. Ennek ellenére jónéhány karcagi kisüzem korszerűsítése késik. Márpedig a fenti vélemények is ékesen bizonyították: ma már a termelés növelésének nem a munkaerő-toborzás a járható útja. D. Szabó Miklós A reggeli fény napról napra perceket késik már ilyenkor, és még szürkület lebeg az utcákon, amikor a házkezelőség pihenőszobájában négy ember: a tiszafüredi Szabó Lajos és Horváth Zoltán, a tiszaörsi Ferge József és Jónás Béni „bevetésre készen". Általában négyen vannak, bár ez a létszám esetenként csökken, de a miértekre majd a későbbiekben kapunk feleletet. Felszerelésük narancsszínű munkaruha, továbbá lapát, seprű és három húzós, szemetes kocsi. Ők a nagyközség központi útjai tisztaságának legillptékesebb őrei, köznapi szóval élve: utcaseprők, akik Söprík a füredi utcát A tiszaörsi kettős együtt dolgozik. Ferge a fiatalabb és beszédesebb. — A mi feladatunk a cipőbolt, az állomás és a szülőotthon környékének tisztántartása. A munkaidő hattól háromig tart, és nyáron a papír, ilyenkor meg a falevél temérdek. Hogy milyenek az emberek? Én különváltan élek az asszonytól, ezért főleg a nőket figyelem. Szépen öltözöttek, sok a csinos, a magamutogatós nőszemély erre. Különösen nyáron gusztusosak az aligholmikban. — A szemlélődés is beszámít a munkába? — A, dehogy dehát ez a foglalkozással jár. A lapátolások között azért hébe- hóba csak odapillant az ember. Szabó Lajos a másik mókamester : — Én általában gödörben állok, és nem lesem a nőket. A söprés lényege az, hogy széllel szemben sose haladjon az ember. Esetenként ha behívnak valahová, és lehajtok egy-két fröccsöt, bevallom, már nem nézem merről fúj. Ilyenkor könyörtelenül levonják az órabért, ámbár októberben semmi panasz nem volt rám. Horváth Zoltán rendkívül választékos beszédű, ő a komolyabb oldalt képviseli, a problémái is mások. — Kérem szépen, három éve dolgozom a vállalatnál, tisztítom az utcákat, meg hetente kétszer kukákat ürítek. Védőkesztyű kellene, de nem adnak, és a sárga ruha is elkopik egy esztendő után. Hasonlóan ritkán kapunk kézmosóport, szappant, pedig szerintem ilyen munkakörhöz havonta kellene adni. Hogy mi a véleményem az utca emberéről? Kérem tisztelettel, jólöltözöttségük ellenére sok a kultúrálatlan közöttük. Nézze meg a Tisza II. ABC elejét, ezernyi jég- krém-papírt sodor a szél! így van, de a teljességhez az is hozzátartozik, ennek a „négyesfogatnak” esetenként adódnak igazolatlan órái, napjai. — Pénzt kaptam váratlanul, kérem szépen — kezdi Horváth Zoltán. — Nagy a család, nem áll a forint, ez az igazság. „Melegében” már másnap megvettem a malacot, azután aklot eszká- báltam. Ezért levontak két napot. Jogos volt, bevallom. Jónás Béni a hajnali felkeléssel nincs jóban, és a második busz Tiszaörsről nyolc óra körül érkezik. Így elő-előfordul nála is a későbbi munkakezdés — és a levonás. Ferge József „betegségének” pedig a leggyakoribb kórokozója a forrásban levő murci, amely igazi utóhatása másnap szállja meg az elkövetőt. Ök négyen a füredi utcák jól ismert alakjai, akik szinte minden helybelit ismernek. Tudják, ha a presszóba borsodi világos érkezik, dupla a forgalom, látják, ki tér be kávéért, ki pedig magasabb maligánfokú folyadékért a piac téri kocsmába, ki jár a munkahelyére gyalog, motoron, autóval. Köztisztasági alkalmazottak, munkájukat általában elvégzik, de a fent említett kisebb-nagyobb vétségek, pontatlanságok miatt a jutalmak elkerülik őket. A helybeli tanács a köztisztaságra évente 197 ezer forintot áldoz. Van már lo- csolóautó, szemétszállító kocsi, de szemét, hulladék is bőven. Ez az összeg kézi erőre elég, gépire már kevés Pedig az utóbbira előbb utóbb szükség lesz, addig viszont ők négyen végzik ezt a feladatot a főbb útvonalakon. Azaz söprik a füredi utcákat. Jobban mondva söprik is. — D. SZ. M. — Jó ütemben épül Túrkevén a városgazdálkodási vállalat új telephelye. Már megtartották a műszaki átadását az öt hónap alatt felépített lakatos és villanyszerelő műhelyeknek, jelenleg az irodahelyiségek, szociális épületrészek és a géptelep garázsainak külső vakolásán dolgoznak a vállalat építőbrigádjai (Fotó: T. F.) Van, ahol bonyolult Egy NEB-vizsgálat tapasztalatai Több mint kétszáz népi ellenőr heteken át vizsgálta a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló, másfél éve érvényben levő törvény végrehajtásának tapasztalatait, Községi, városi tanácsoknál, járási hivataloknál, gyárakban, termelőszövetkezetekben, iskolákban, kórházakban, szociális otthonokban különböző szolgáltató vállalatoknál (TÜZÉP, TITÁSZ, TIGÁZ, Gelka, Patyolat) összesen száztizenhárom helyen szembesítették a törvényben foglaltakat a kialakult gyakorlattal. Nem kevesebb, mint 14 ezer „beadvány” útját és sorsát követték nyomon. A meglehetősen széles körből szerzett, nagy mennyiségű információ birtokában jutott a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság arra a megállapításra, hogy az új jogszabály életbe lépése óta, az azt megelőző időszakhoz képest, a mennyiség nem változott. Az arányok viszont igen. Csökkentek a közérdekű bejelentések, s emelkedett a névtelen, illetve a fiktív névvel befutott panaszok, észrevételek száma. Különösen az idén (tavaly egész évben volt annyi, mint 1978 első félévében). A vizsgálatot végzők véleménye szerint ennek az lehet a magyarázata, hogy még ma is sokan félnek a megtorlástól. Feltevésüket bizonyítja, hogy egyre többen vannak (tavaly a nevüket vállalók közül tizenhatan, az idén tizenheten), akik jogvédelmet kérnek. S többségük kérése jogos. Érről még annyit: talán kevesen tudják, hogy azoknak a nevét, akik felfedik magukat, titokban kell tartani. Igaz, hogy egyetlen jogvédelmet kérővel, de a többi panaszossal kapcsolatban sem találkoztak olyan esettel, hogy bármiféle — burkolt formában is — anyagi vagy erkölcsi hátrányt szenvedtek volna. S ez megnyugtató. Az viszont már kevésbé megnyugtató, hogy a másfél év alatt nem alakult ki a törvény végrehajtásának egységes gyakorlata. Ahány ház, annyi szokás. Olyannyira, hogy van, ahol (például a jászberényi FOTK-nál és a kunszentmártoni Tüdőbeteggondozó Intézetben) a vezetők vagy nem ismerik, vagy ha igen, nem alkalmazzák az új jogszabályokat, amelyeknek egyik alapvető rendelkezése, hogy mind a közérdekű bejelentéseket, mind a javaslatokat, panaszokat nyilván kell tartani. Több szolgáltató és kereskedelmi vállalatnál semmiféle kimutatás nincs. A törvény előírta követelményeknek maradéktalanul csak a NEB-eknél és a tanácsoknál tesznek eleget, ahol — ez is ebbe a körbe tartozik — a különböző fórumokon, fogadóórákon elhangzottaknak is írásos nyoma marad. A tanácsoknál a legkövetkezetesebb, a leggyorsabb s a leghatásosabb a bejelentésekre és a panaszokra történő reagálás is. Ez a megállapítás általában igaz, még akkor is, ha az ellenkezőjére is akad példa. Méghozzá kirívó példa. Többek között a jászfényszarui Nagyközségi és a túrkevei Városi Tanácsnál, ahol a panaszok kivizsgálása túl hosz- szadalmas. Előfordul, hogy tulajdonképpen csak adminisztrálják a bejelentéseket. A falugyűléseken vagy fogadóórákon elhangzott javaslatokra, kérésekre később, formanyomtatványokon elutasító tőmondatokkal válaszolnak. A panaszok, bejelentések számontartása csak alapfeltétel. Érdemi ügyintézés nélkül a nullával egyenlő. Nem lehet ilyen túl egyszerűen elintézni, de nem is igényel olyan túlbonyolított eljárást, mint amilyet többek között a TITÁSZ-nál és a TIGÁZ-nál kialakítottak. Bármelyik TITÁSZ üzemegységhez vagy TÜZÉP-telephez érkezik az ellátás vagy a szolgáltatást kifogásoló észrevétel, az adott hely vezetője első lépésként csak any- nyit tehet, hogy csokorba szedi és a központnak továbbítja őket. Ott aztán osztályozzák, újra postázzák és visszaküldik az üzlet, illetve a telephely vezetőjének. Most már intézkedhet, vizsgálhat, felelősségre vonhat, rendet teremthet, de minderről a bejelentőt nem tájékoztathatja. Ez már ismét a központ privilégiuma. A törvény egyik rendelkezése arról szól, arra kéri a bejelentőket, panasztevőket, hogy észrevételeikkel ne a legfelsőbb hatóságokhoz, fórumokhoz forduljanak, hanem közvetlenül oda, ahol a jogos vagy vélt sérelem érte őket, ahol szeretnék, hogy javaslatuk valóra váljék. Így szól a törvény. És tessék, van, ahol nem az állampolgárok, hanem a vezetők terelik tekergős kényszerpályára az egészet. Mintha csak így lehetne garantálni, hogy orvoslást nyerjenek a panaszok. Ami végül is mind a két említett helyen megtörténik. Nem az érdemi döntést, csak az odáig vezető utat kifogásolták joggal a' népi ellenőrök. Máshol pedig, főleg a szolgáltató és kereskedelmi vállalatoknál a panaszokat kiváltó okok megszüntetését és a mulasztók következetes felelősségre vonását hiányolták. Kritikájukat tényekkel- támasztották alá: azokban az üzletekben, ahol vizsgálatot tartottak, az elmúlt két és fél év alatt több mint hétszáz bejelentés és panasz gyűlt össze. A vevők és a megrendelők zömmel az áruválasztékot és a szolgáltatás minőségét kifogásolták. A bejelentéseket elbírálók a hétszázból mindössze százhúsz észrevételt tartottak alaptalannak. A többi tehát jogos és megalapozott volt. Ennek ellenére azok közül, akik a joggal megbírált állapotért felelősek voltak, mindössze néhányat vontak kérdőre, marasztaltak el fegyelmi eljá- ■rás útján vagy köteleztek kártérítésre. A bírálatot kiváltó hiányosságok, szabálytalanságok nemcsak a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elemző és értékelő összefoglaló jelentésében láttak napvilágot. Mindenütt, ahol a népi ellenőrök jártak, elmondták, véleményüket, felhívták a tanácsok, vállalatok, szövetkezetek, intézmények vezetőinek figyelmét a jogszabálysértő gyakorlatra. Nekik és a felügyeleti szerveinek címezve pontosan megfogalmazták javaslataikat: hogy a jövőben hogyan kerülhetik el a szabálytalanságokat. K. K. Panaszok, bejelentések, javaslatok sorsa
