Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-26 / 279. szám

1978. november 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Évente 2'5-3 millió forint értékben készítenek különböző alkatrészeket, elemeket berendezé­sekhez a mezőtúri Asztalosipari Szövetkezetben. Képünkön a Fémfeldolgozó Ipari Szövetkezet helyi gyáregysége részére kooperációban gyártott polisztirol, lemezzel bélelt bárpult-fiókokat szerelnek a szövetkezet asztalosai Ifjúsági parlament kórházban és téeszben Különböző munkaterület, hasonló gondok, eredmények fiatallal kötöttek tanulmá­nyi szerződést, akik szak­munkásképző intézetben ta­nulnak. A gazdasági vezető­ség; a politikai vezetőkkel egyetértésben, minden tör­vényadta lehetőséget kihasz­nál, hogy a szövetkezet fia­taljai továbbtanuljanak. „Szükségünk van a jól kép­zett, hozzáértő szakemberek­re”. A jól kvalifikált fiata­lok megbecsülését mutatja, hogy a szövetkezet vezető­sége évről évre ifjabb lesz, mind több harminc éven alulit vonnak be az irányító munkába. A sok hozzászólás közül csak egynéhány. Az egyik résztvevő kérte, hogy végre kapjanak ifjúsági klubot. Az elnök azonnal válaszolt: A szövetkezet szék­házának földszintjén műkö­dő .Búzavirág” vendéglőt a jövő év tavaszán bezárják, és a helyén ifjúsági klubot alakítanak ki. Szóvátették, hogy az ifjú­sági alapra harmincezer fo­rintot szánt az idén a veze­tőség melynek felhasználá­sa néhány kirándulásig ter­jedt csupán. A KISZ-titkár válasza szerint a következő évben körültekintőbben sá­fárkodnak a pénzzel, külföl­di utazást és propaganda- anyag-vásárlást terveznek, az ifjúsági bizottság javaslatai­nak figyelembe vételével, ki­kérve valamennyi fiatal vé­leményét is. A lakásgondok megoldásá­ra is keresi a szövetkezet — behatárolt anyagi lehetősé­gein belül — a mielőbbi lé­péseket. Lakásépítéshez húszezer forint kedvezmé­nyes kölcsönt adnak és a jászágói Kókai Tsz székhá­zában két, egyenként kétszo­bás lakást hoznak létre. A jászárokszállási Kossuth Termelőszövetkezet tartal­mas ifjúsági parlamentjét az elnök azzal zárta, hogy a vezetőség az eddiginél is na­gyobb figyelemmel kíséri if­jú dolgozóinak élet- és mun­kakörülményeit. — hz — bj — A VÍZGÉP új termékei MINDEN NEGYEDIK MUNKÁSNAK KÉT SZAKMÁJA VAN A Hetényi Géza Kórház- Rendelőintézet közel hétszáz fiataljának képviseletében tanácskozott péntek délelőtt az intézmény ifjúsági parla­mentje. Az igazgató-főorvos, dr. Csépányi Attila beszá­molt az elmúlt két esztendő alatti változásokról, az ifjú­sági törvény végrehajtásá­nak eddigi eredményeiről. SZOLNOK A kórházban dolgozó fiata­lok száma egyre növekszik, ez várható — a nagyfokú fejlesztés eredményeként — a továbbiakban is. A har­minc éven aluliak példásan kiveszik részüket a gyógyító­megelőző munkából, emellett tudományos tevékenységük is kiemelkedő. Ennek elisme­réseként a kórház tudomá­nyos tanácsában helyet kap a fiatalok képviselője is. Jó kezdeményezés a pályakez­dők patronálása, ami azt eredményezi, hogy csökken a fluktuáció. Igyekeznek jó feltételeket teremteni ahhoz, hogy a gyakorlati idejüket itt töltő orvosjelöltek ezt a kórházat válasszák munkahe­lyükül. A vitában harmincketten kértek szót. Közös jellemző­je volt a felszólalásoknak,, hogy míg két évvel ezelőtt szinte csak a gondokról esett szó, most eredményeket is hozhattak a parlament elé. A mindig javuló munkakö­rülményekért köszönet jár — említették —, de a tudomá­nyos munkához több segít­séget kérnek. Hallhattunk követendő munkahelyi to­vábbképzésről. A kórház egyes osztályain fiatal orvo­sok, egészségügyi szakdolgo­zók „önképző körei” működ­nek, amelyek" segítik a szak­mai fejlődést — ez pedig nyilvánvalóan jobb beteg- ellátást eredményez. Javaslat hangzott el egy intézményen belüli pályázat kiírására, melyen részt vehetnének mindazok, akiknek javasla­tai, ötletei vannak az egész­ségügyi ellátás javítására. Az egyik küldött beszámolt a KISZ-szervezet és az Újvá­rosi iskola között kialakult jó kapcsolatról. A kórház fiataljai segítségével az is­kolában egészségügyi száza­dot állítottak fel. Visszatérő gondolat volt a nővérszállás körüli bonyo­dalom. ami éppúgy segítene a letelepedési gondokon, mint a lakáshelyzet javítása. Az igazgató-főorvos vála­sza után a fiatalok egyhangú szavazással fogadták el a beszámolót és az intézkedési tervet. JASZAROKSZALLAS lenítő gondoskodik arról, hogy a gyártmányokat a ve­vő és a piac meghatározta igények szerint korrózióálló bevonattal lássák el. A felü­letkezelő berendezések mel­lett új nagy teljesítményű forgácsológépeket is vettek és jól kiszolgálják a gyártást a frissen vásárolt anyagmoz­gató gépek, a targoncák, s a „futómacskák”. A minőségiek mellett meg­változtak a gyári munkát jellemző mennyiségi muta­tók is. Érdemes és figyelem­re méltó átfutni őket: 1975- ben a termelési érték ebben a kunhegyesi gyárban 81 millió forint volt, ami az idén a tervek szerint 132 millió forint lesz. Az 1978- ból eddig eltelt hónapok eredményei bizonyítják, hogy az itt dolgozók a nyereség- tervüket túlteljesítik néhány millió forinttal. Az új ter­mékek tehát gazdaságosak, irántuk az érdeklődés nagy. (Erről tanúskodik, hogy már az 1980-as rendelésállomá­nyuk egy részét is- lekötöt­ték.) A nyugatnémet ROE- DIGER cég licence alapján gyártott szennyvíztisztítójuk első példánya már üzemel a Váci Papírgyárban, a máso­dikat pedig szerelik a bala­tonfüredi papírkészítő üzem­ben (jövőre ebből a megren­delés eléri a tízet.) A Vácon működő berendezést sok külföldi vendég megtekintet­te már. Nem véletlenül,, hi­szen ezekben, s az elkövet­kezendő hónapokban dolgoz­zák ki egy, a KGST-országok által létrehozott társválla­lat — az INTERVODO- CSISZKA — működésének elvi alapjait. A magyaror­szági résztvevő ebben a VÍZGÉP lesz. H. J. A jászárokszállási Kossuth és a jászágói Kókai Terme­lőszövetkezet az idén tavasz- szaí, felismerve a termelés koncentrálásában rejlő elő­nyöket, egyesítette erőit. A „házasság” annyira friss még, hogy amikor a pénte­ken megtartott ifjúsági par­lamentjük előtt Palencsár György KISZ-titkártól né­hány statisztikai adatot kér­tünk, az ifjúsági szervezet taglétszámából kifelejtette a jászágóiakat. Egyszerű nyelv­botlás volt, hogy először csak negyven KISZ-tagot mondott. Aztán módosította negyvennyolcra. Egyébként ez a szám sem nagy, ha fi­gyelembe vesszük, hogy az egyesülés után száznyolcvan­ra nőtt a harminc éven aluli szövetkezeti dolgozók létszá­ma. Pethes Balázs, a termelő- szövetkezet elnöke részletes és nyílt beszámolót tartott. Hangsúlyozta, hogy a gaz­daság különös figyelmet for­dít arra, hogy a fiatalok képzettségüknek és adottsá­gaiknak megfelelő munkát végezzenek, valamint hogy csökkenjen az általános is­kolát el nem végzettek szá­ma. Ez utóbbi törekvésünk megvalósítását mutatja, hogy az előző ifjúsági parlament óta eltelt időszakban tízen befejezték az általános isko­lát, így jelenleg csak négy harminc éven aluli rendel­kezik a nyolc osztálynál ala­csonyabb iskolai végzettség­gel. A szövetkezet nem elég­szik meg az általános iskola befejezéséhez szükséges felté­telek megteremtésével, a fia­talokat valamilyen szakma elsajátítására is sarkallja, és nem eredménytelenül. Hat nvire egyedi termékeket ké­szítettek a VÍZGÉP kunhe­gyesi üzemében, ma már vi­szont nem ritka itt a kis-~és középsorozatú gyártás. Meg­nőtt az úgynevezett vízgépé­szeti törzsgyártmányok szá­ma — ezen az évről évre visszatérő, hasonló funkció­kat ellátó termékeket érté­kesítik Kunhegyesen. Két éve még az általuk készített ter­mékek 14, az idén viszont már 57 százaléka ebbe a ka­tegóriába tartozott. Jövőre pedig — hiszen ismerik a megrendelések összetételét — mintegy 80 százaléka az el­adott berendezéseiknek törzs­gyártmányok. A pontosabb munka na­gyobb szaktudást igényel. Pár éve még milliméteres meghagyásokkal kellett vas­szerkezeteket egymáshoz il­leszteni, az új gyártmányok­nál viszont már számon tart­ják az ezredmillimétereket is a gyár munkásai. A gyárt­mánylistáról mindinkább leszoruló cikkek főleg a la­katosok munkáját igényel­ték, a mostaniak viszont mind több forgácsoló tény­kedését teszik szükségessé. Ennek megfelelően a helyi szakmunkásképző intézet közreműködésével átképez­ték a munkások nagy részét — közülük minden negye­dik két vagy több szakmával rendelkezik. Az új igények­nek megfelelően módosult a szakmunkástanulók összeté­tele is — az évek során egy­re több fiatal tanulja meg a forgácsoló szakma csínját- bínját. Az új termékeket a régi­ekhez képest csak a jobb minőségi tulajdonságaik ré­vén tudják értékesíteni. En­nek érdekében létrehoztak egy festő- és egy fémszóró üzemet, ezek mellett revét­Kevés ma már az olyan nagyüzemi beruházás, ahol a gépek, a létesítmények mellé nem terveznek környe­zetvédelmi berendezéseket. Jó ideje ezeket a kellékeket — víztisztítókat, szűrőket — külföldről szerzik be az üze­mek. A Vízgépészeti Válla­lat néhány éves munkával elérte, hogy ma már meg­bízható szennyvíztisztítókat — amelyek minőségben ve­tekednek a külföldiekkel — tud eladni a megrendelők­nek. A vállalat kunhegyesi gyá­rában ennek megfelelően je­lentősen megváltozott a ter­mékszerkezet az elmúlt esz­tendőben. Az egyszerűbb munkát, a kevesebb szaktu­dást igénylő vasszerkezete­ket felváltották a pontosabb megmunkálással járó szűrők, szellőztetők, rotorok. Igen­csak módosult a gyártmá­nyok szériaszáma is. Két-há- rom évvel ezelőtt még több­Hatszázezer üvegzárat és fedőt készíte­nek naponta a tiszakürti sava­nyítóüzemben a Kecskeméti Konzervgyár ré­szére T örzsgérdisték fokán mondják: ha majd,' azok, S akik ma 25—30 éve törzsgárda- tagok, a 80-as 90-es évek fordu-. lóján nyugdíjba mennek, a törzs­---------- gárdák létszáma egycsapásra ö sszezsugorodik. E jóslat, érezhetően az utóbbi években elszaporodott vándorma­darakat „becsüli túl”. Arra gondolva, hogy a 60-as évtized végén, s az azóta munká- baállók — a fiatalok, az új korosztályok — már kevésbé tudnak hűségesek marad­ni a gyárhoz, nem tudnak majd mellette jóban, rosszban kitartani, s főleg a nehe­zebb helyzetben áldozatos szívvel azon munkálkodni, hogy választott, szeretett munkahelyük sorsa jobbra forduljon. Akik aggódnak a törzsgárdák jövőbeni nagyságáért, valószínűleg eltúlozzák kissé, helyi, egyedi tapasztalataikat: a valóságos­nál például nagyobbnak értékelve a ván­dormadarak számát, mozgását. Az igaz­ság az, hogy az első komolyabb felméré­sek a 70-es évek közepén azonnal kimu­tatták (csak ennek nem ment olyan har­sányan híre, mint a fluktuáció növekedé­sének), hogy a notórius munkahely-vál- toztatók nagyjából mindig ugyanazok: ez a kör pár tízezer embert számlál. Tábo­ruk persze a 60-as évek végétől megnöve­kedett, s kezdetben ugrásszerűen nőtt,/'de nem azért, mert hirtelen több ezer em­bernek romlott a munkaerkölcse, hanem elsősorban azért, mert több lett a mun­kahely, nagyobb a foglalkoztatottak szá­ma, kibontakozott a munkaerőhiány és így tovább. Igazolja ezt az is, hogy —• napjainkra — a fluktuáció hirtelen növekedése után, az utóbbi években már nem nőtt a vándor­lók száma a korábbiakhoz hasonló ütem­ben. Ráadásul a vándormadarak mellett a törzsgárdák létszáma az utóbbi években már újra emelkedett, az időközben meg­hozott munkajogi, szociálpolitikai intézke­dések s a vállalatok nagy részének ma­gatartás-változása következtében is. Az persze igaz, hogy a fiatalok köny- nyebben cserélnek munkahelyet. Csakhogy amióta világ a világ, ez így van. Csak Magyarországon még sohasem volt ilyen helyzete a fiataloknak, mint most, tehát, hogy a „könnyebben mozdulásuk” mellé a lehetőségük is létezik a cserére, a jobb munkahely megkeresésére: mert sok a gyár, s mert ennek kedveznek a demok­ratikus közállapotok is. Ez azonban lényegében egészséges folya­mat. Egy-egy gyár szempontjából persze esetleg nem, de a népgazdaság szemszö­géből végülis semmi kivetni való nincs abban, ha bárki végül is ott dolgozik, ahol valóban jól érzi magát. így ugyanis az is valószínűbb, hogy jobban fog dolgozni, s az is, hogy előbb-utóbb a törzsgárdák lét­számát is gyarapítja. A tapasztalatok is azt mutatják, hogy miután a fiatalok egy része több gyárat is megpróbált, a végén 2—3—5 év múlya csak megállapodik ott, ahol számára a legmegfelelőbbnek tűnik a környezet, szak­mailag. emberileg egyaránt. Egyszóval valóságos, igazi jelzés nincs arra, hogy a munkások és alkalmazottak hűségét a vállalatukhoz a jövőt illetően szerényebbnek kellene ítélni. Sőt: felme­rült már az a gondolat, hogy a törzsgárda- tagság vonzó rangja nem gátolja-e majd a munkaerő szükséges átáramlását a stag­náló vállalattól, ágazatból a fejlődőbe. Mert ezen viszont segíteni kellene. Végté­re is fontosabb a hűség a munkához, mint esetleg egy tartósan rosszul gazdálkodó vállalathoz. S ráadásul, aki egy helyen 10—15 évet letöltött, az nagy valószínűség­gel az új helyről sem megy el majd azon­nal. Legalábbis akkor, ha úgy érzi, hogy szakmailag, emberileg és anyagilag egy­aránt megfelelő helyre került. A törzsgárdát a világ minden részében megbecsülik, a nagy tőkés cégeknél is. Év­fordulóikról megemlékeznek, jutalmat, erkölcsi elismerést kapnak a hűségükért. A törzsgárda, különösen 10—15 év után minden vállalatnál a munkások, alkalma­zottak legértékesebb csoportját képezik, éppen az adott vállalat szempontjából. A törzsgárdatagok 10—15 év után már nem­csak általában gyakorlott, beérett szakem­berek, hanem éppen az adott vállalatnál szükséges szakmai ismeretek, fogások és szokások legjobb tudói, tehát, akik már specializálódtak a vállalatra. elyismerettel rendelkezve és a vállalat törekvéseivel azonosulva ők a kulcsemberek. Velük lehet igazán közösen vezetni a gyárat. A jó hatásfokú munka legszilár­dabb alapját képezhetik, ha így tekinte­nek rájuk, s nemcsak az ünnepeken fog­lalkoznak velük, s azért mert így illik, s mert odafigyel rájuk a szakszervezet is. Megbecsülésük valamennyi vállalat első számú gazdasági érdeke: azokra támasz­kodni ugyanis a halaszthatatlan és nem könnyű korszerűsítési, szervezési progra­mokban, akik a vállalatnál eltöltött évti­zedekkel már egyértelműen bebizonyítot­ták, hogy ragaszkodnak a gyárukhoz. így válhat a hűség is — miként a szaktudás, az akarat, a fegyelem vagy a rátermettség — a hatékonyság forrásává. Gerencsér Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents