Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-21 / 274. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. november 21. Egy kiállítás gépei Ünnepi hangversenyt rendeztek tegnap délután katonáknak a. Szigligeti Színházban. A koncerten közreműködött Jancsó Adrienne Jászai-dijas érdemes művész, és a Magyar Néphadsereg központi zenekara is. Képünkön a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola énekkara és zenekara forradalmi dalokat ad elő Egy munkahelyen Első és utolsó Ez a kiállítás nagyon régen kezdődött - azzal, hogy Szolnokon cellulózt kezdtek gyártani. Ki gondolta volna akkor, hogy a munkába álló gépek pár évtized múlva táblával ellátva bemutatón hirdetik: ilyen berendezésekkel, ilyen körülmények között készült Szolnokon a papir. Persze a gépek másról is tanúskodnak; szellemes műszaki megoldásokról, az akkori technika eredményeiről. A szabadtéri gépkiállításon látható besűrítő dob, a kuposörlő, a sajtoló henger, a cellulóztisztító, mind rek- vizítuma egy kornak, amelynek megismerését a kiselejtezett, de megőrzött tárgyak segítik. A gépek, géprészek mellett más gyártörténeti emléket is összegyűjtöttek a papírgyár dolgozói. Egykori újságcikkek, régi fényképek, irattári anyagok tanúskodnak az eltelt idő technikájáról, a változásokról, és ma már ötszáz dia, egy 15 perces színes film, s számtalan tabló, dokumentum bizonyítja, hogy a szolnoki üzemben jól ápolják az ipari hagyományokat. Mint mondják, alapja ez egy majdan létesítendő papírgyári múzeumnak. Hogy ki bábáskodik az emlékgyűjtés felett? Nem egy-egy személy vesszőparipája ez, noha sorolhatnánk neveket, azokét, akik szívügyüknek tekintik a szabadtéri gépkiállítást, az egykori ereklyék megőrzését. A kiállítás azonban egy kollektívának, elsősorban a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület szolnoki papírgyári csoportja tagjainak köA vizuális ízlésformálás tervszerűségét — és korszerűségét — mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy ebben az évben a karcagi intézmény alsó- és felsőtagozatos gyerekek, középiskolás d,iákok számára is megteremtette a lehetőséget'a képzőművészeti ismeretszerzésre. „Néhány újabb, szokványos kis csoport” — mehetnénk tovább a tények felületes ismeretében, ám többről van szó, nemcsak a képzőművészeti foglalkozásokat látogató gyerekek nagy száma — több mint száz fő — miatt, hanem főképp azért, mert a karcagj rendszer hatékonyságát tekintve mutatkozik igen jónak, s keretei tovább is bővíthetők. Mindennek alapját az intézmény, munkatársainak a korábbi eredmények ellenére is meglevő elégedetlensége képezte. Arról van szó, hogy számukra nemcsak a ma kiállításlátogatói fontosak, hanem minél több fiatalt szeretnének korszerű művészpedagógiai, ismeretterszönhető, no meg a szocialista brigádoknak, amelyek segítettek a berendezéseket a helyszínre szállítani, előtte a „terepet” parkosítani, a gépeket tisztítani. Szakmunkás- tanulók is segédkeztek a bemutató létrehozásánál. Nem véletlenül, hiszen ez elsősorban nekik készült, a jövő korosztályainak. A papírgyári példa nem egyedülálló, hasonlóval találkozhatunk a Középtiszavi- déki Vízügyi ' Igazgatóság milléri telepén, s kiállított, az utókornak megőrzött géppel, berendezéssel más vállalatnál sőt termelőszövetkezetben is. (Egy megyénkbeli mezőgazdasági üzemben a régi traktorok kis gyűjteményét állították emelvényre. Iskolások látogatják, s láthatják, milyen furcsa régiség már egy körmöstrak- tor...) A szolnoki papírgyártók példája követendő lehet másoknak is. Méghozzá úgy, ahogy ők csinálják: műszakiak és munkások együtt. Tudják, hogy aki látja, — honnan hová tart a technika, az meg is becsüli, értékeli az eredményeket. Nem beszélve arról, hogy egy-egy üzem, gyár iparának műszaki fejlődésének feldolgozása elválaszthatatlan az ott dolgozók életének és munkájának megismerésétől. A kiállított gépeket emberek készítették, működtették, — néha nyomorúságos körülmények között. Aki találkozik a bemutatott tárgyak történetével, emberek sorsával találkozik. Megtanulja hát, nemcsak a gépet tisztelni, hanem azok valamikor használóit, kezelőit is. jesztési módszerekkel úgy felkészíteni, hogy életükben méltó szerepet kaphassanak a képzőművészeti élmények. Az intézményekben évek óta működő felnőtt képző- művészeti kör műtermében talált otthonra a felső tagozatosokból álló gyermekcsoport, amelynek foglalkozásait a Debrecenben élő festőművész, Tilles Béla vezeti. "Nem hagyományos értelemben vett rajzfoglalkozások ezek, hanem, hasonlóképp a Nemzeti Galéria képzőművészeti gyermekfoglalkozásaihoz, a vizuális alapegységekből — pont, vonal, folt, szín — kiindulva, konstruktív módon dolgozzák fel a gyerekek látványélményeiket. Az objektív feltételek mindezekhez megvannak: a rajzoló-, festő-, formázóeszközöket és az anyagokat a művelődési központ vásárolja. A gyerekek minden várakozását felülmúló módon élvezik a foglalkozásokat, s felnőtt szem számára is izgalmas alkotásokat hoznak létre. Az alsótagozatosokból álló Vadállatok a műteremben . Wrábel Sándor festőművész kiállítása a héten nyílt meg a XIII. kerületi József Attila Művelődési Központban. A hazánkban még kevéssé ismert, ám külföldön már jelentős sikereket elért, két nemzetközi aranyéremmel jutalmazott realista művész Olaszország, Svájc, Belgium, Franciaország, Kanada és Dél-Amerika több fővárosa után most Budapesten is bemutatkozott. A kiállítást — érdekes módon — igen sok hivatásos vadász is megtekintette. Az ok: a művész, hogy közelebbről is megismerje az állatok világát, felcsapott hivatásos vadásznak, s vadállatokat nevelt — ezek voltak az élő modelljei. csoport tulajdonképpen a zsúfolt napközik okozta kényszerhelyzet megoldásaként jött létre. A tanév elején a művelődési központ, mivel délelőtt és kora délután van üres terem az épületben, felajánlotta az iskoláknak, hogy a túlzsúfolt naplíöziotthonok- ból tudna néhány csoportot fogadni. A „Kálvin II.” 'iskola igazgatója és napközis nevelője látta meg az ajánlatban rejlő nágyszerű lehetőséget. A kora őszi napok óta negyven alsótagozatos gyerek — egy napközis csoport — jár rendszeresen a művelődési központba, ahol számukra játékos keretek között rendeznek képzőművészeti. báb-, zenei foglalkozásokat, a felsőtagozatos csoportéhoz hasonló módszertani elvek szerint. A vizuális nevelést szolgáló csoportok listáját a mező- gazdasági szakközépiskolában működő kör teszi teljessé, amelynek huszonöt diák a tagja. Karcagon tehát végiggondolták, miképp lehetne hatékonyabbá tenni a képző- művészeti nevelést, közművelődési keretek között. Jó lenne, ha példájuk mihamarabb követőkre találna. Ehhez elsősorban az oktatási és a közművelődési intézmények tartalmas kapcsolatára van szükség. Sz. J. Kezdettől egy munkahelyen, ugyanabban a beosztásban dolgozott Olasz Lászlóné, a túrkevei bölcsőde vezetője. Most készül nyugdíba. Kevés ember élete telik így. Tiszavasváriból került Ke- vibe 1951-ben, ismeretlen emberek közé. Most legalább háromezer embert ismer. — Amikor idejöttem, csak a négy falat találtam. A gyerekek az udvaron elvesztek a gazban, ötven gyerek mellett mindössze négyen voltunk. Akkoriban volt a tsz-szer- vezés időszaka. Aratás idején éjszaka is dolgoztak az emberek. A gyerekek éjszaka is a bölcsődében voltak. — Az volt a szerencsém, hogy olyan munkatársakkal dolgoztam, akikkel mindent meg lehetett oldani. A bölcsőde dolgozóinak létszáma azóta huszonháromra A felsőoktatási intézményekben öt évig őrzik meg a hallgatók diplomamunkáit. A fél évtized alatt a dolgozatok tartalma, a tudományos fejtegetések túlhaiadct- tá válnak, vagy továbblépnek egy-egy újabb, kibővült értekezésben. A főiskolák, egyetemek példájára számos intézmény a tanfolyamok utolsó akkordjaként záródolgozatot' írat a hallgatókkal. A megyei Pedagógus Továbbképző Intézet és Filmtár könyvtárában 1972 óta gyűjtik össze a komplex tanfolyamokat végzett óvónők, tanítók, tanárok záródolgozatait. A háromszáz értekezés bibliográfiáját a közelmúltban állították össze és tették közzé az intézet munkatársai. A megye kutató pedagógusainak így a jövőben rendelkezésére állnak azok a tanulmányok is, amelyeket kollégáik készítettek. Felmerülhet a kérdés, nem évülnek-e el az öt évvel ezemelkedett, a gyerekeké pedig hatvanra. Van négy foglalkoztatóterem, két ebédlő, két fürdőszoba, átvevőhelyiségek. — Megérkezésem óta itthon érzem magam. Sokszor meghívtak érettségire, esküvőre. Ez is annak a jele, hogy az emberek szeretettel gondolnak a bölcsődére. Olaszné az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének városi titkára. Amellett a város egészségügyi hálózatának gazdálkodása — a szociális otthon kivételével — szintén hozzá tartozik. Szerteágazó munkáját több kitüntetéssel ismerték már el. Körülbelül háromezer gyerek volt eddig a keze alatt. — Mi a különbség a pályakezdési és a mostani munka között? — kérdezem tőle. — Teljesen más most. Valamikor megtanítottuk ugyan valamire a gyerekeket, de úgyszólván a gondozás volt az egyetlen feladat. Ma a nevelés egyenrangú vele. előtti dolgozatok? Bizonyára akad köztük olyan is, amely fölött már eljárt az idő. Mégis adhatnak értékes, hasznos információkat, hiszen a néhány évvel ezelőtti állapotokat tükrözik, kiindulópontjai lehetnek az újabb kutatásoknak. E mellett felhasználják szinte valamennyit a pedagógusok továbbképzései során. A záródolgozatok bibliográfiája az intézet új szolgáltatása, egyedülálló kezdeményezés, s remélhetőleg hamarosan népszerűvé, keresetté válik a pedagógusok kjjrében. Az intézet munkatársai a jövőben évente ösz- szeállítják az „új termés” listáját, hogy a legfrissebb tanulmányok, dolgozatok minél hamarabb segíthessék a tudományos munkát végző pedagógusokat. Tán Bumeráng Ebben a műsorban az Ifjúsági Rádió korábban már közvetített riportjait, felvételeit hallhattuk. Egy pillanatig sem éreztük tehernek az ismétléseket, s elsősorban nem is azért, mert önmagukban jó, újra hallva is érdekes, figyelmünket lekötni képes műsorok, műsorrészietek követték egymást, hanem, mert új, más összefüggésben, új környezetben szólaltak meg. Vélhetnénk, ünnepelni akartak a műsor készítői, válogattak a kiválónak vélt adások közül. De ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalhattuk. Műhelybeszélgetésre hívták a hallgatót, ahol az ismétlés csak felidézés volt. A hozzá kapcsolódó jegyzet, a dokumentumjáték készítésének fortélyairól folytatott beszélgetés, a gyermekek megszólaltatásának nehézségeiről elmondottak, egy jól sikerült portré különösségeinek hangsúlyozása mellett több rádiós sztori, emlékezetes műsorrészlet — például a beszélgető káposztafejek vagy éppen az éneklő papagáj, amelyik a kívánt operett éneklése mellett, közben köhög és bocsánatot kér, hogy mestere éppen náthás volt a betanítás idején —, egységes műsorrá állt össze. Olyanná, amely nemcsak szórakoztatott, nemcsak tanulságos volt, de „nevelt” is, mire kell figyelnünk egy-egy műsorban, hogy kell, hogyan érdemes rádiót hallgatnunk. A műsort Horváth Ida és Rékai Gábor készítette, de igaztalanok lennénk, ha nem említenénk a népes közreműködő szerkesztő-riporter gárdából legalább Borenich Péter és Béres László nevét. Előbbi a dokumentum játék készítéséről, a személyes ügyek műsorrá válása kényes kérdéseiről szólt, utóbbi pedig egy mindenütt ott- lévő furcsa fiatal portréjával gazdagította a Bumerángot. Röviden A kritikus és a hallgató is hajlamos a másodlagos művészi értékű műsorok közé sorolni azokat, amelyek mindennapi szükségleteinket igyekeznek kielégíteni, amelyek orientálnak bennünket. Ilyen a hetente hallható Hétvégi panoráma is. Az elmúlt heti adást Juhász Előd vezette. Ügy hisszük, akik tartalmasán, hasznosan kívánják hétvégi pihenőjüket eltölteni, ma már nem nélkülözhetik e műsort, de akik otthonukban kívánnak maradni, azok is szívesen hallgatják, mert a Hétvégi panorámát kulturális tájékoztató magazinnak is tekinthetjük. — sk — Magyar kislány sikere Bolognában Magyar kislány, az 5 éves Szabó Ágnes nyerte meg az „aranyérmecske” elnevezésű gyermekdalversenyt, amelyet az Olasz Televízió — a bolognai Antoniano akadémia rendezésében és az ENSZ gyermeksegélyezési .alapjának (UNICEF) közreműködésével a hét végén Eurovíziós műsorában közvetített. Szabó Ágnes a „Szőke kislány megy a kútra” című dalt adta elő részben magyar, részben olasz nyelven. H. J. Debreceni irodaimi napok A Magyar írók Szövetsége és a helyi kultwrális szervek közös rendezésében tartják meg november 30-án és december elsején a debreceni irodalmi napokat. Az országos rendezvény középpontjában az irodalmi jelenlét, írói megszólalás az újságokban témakör áll. A legszélesebb olvasóközönséget érintő tanácskozáson Boldizsár Iván, Berta púlcsú és Bata Imre tart előadást, amelyet két napig tartó vita követ. Pont, vonal, folt A karcagi művelődési központ kezdeményezése A karcagi Déryné Művelődési Központ esztendők óta kitűnő kiállítások rendezésével s egyéb módon is igyekszik „följebb srófolni" a városlakók képzőművészeti ízlését, igényét. Az igyekezet nemcsak a képzőművészeti rendezvények gyakoriságával fejezhető ki, hanem például azzal is, hogy a tárlatmegnyitók, alkotó-közönség találkozók résztvevőinek többségéi a város üzemeiben dolgozó munkások alkotják. S. B. PEDAGÓGUSOKNAK Záródolgozatok listája
