Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

1978. november 21.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

9

Csergettyűtől

Csehalomig

Szitáló köd sűríti az esti homályt. Sehol egy ember, aki útba igazítana ebben a nagy mezőtúri tanyavilágban. Végre fényszóró villan, gépkocsi fordul a közeli dülőút- ra. Utána iramodok, s egy tanya udvarán találom magamat.

„Kormányzó úr” kollégám tisztes korú Moszkvicsból száll ki. Fodor Antalnak hívják. Tehenész a Dózsa Tsz- ben. Szívélyes, közvetlen embernek tűnik, könnyen indul beszélgetésünk. Arra a kérdésre, hogyan élnek a szövetkezetben, lakonikus tömörséggel válaszol:

—• Kevés pénzzel, sok munkával.

Belém bújik a kételkedés ördöge:

— Én pedig azt hallottam, hogy a tsz-tagok, főleg maguk, tanyai emberek, jobban keresnek, mint a mezőtúri üzemek dolgozói.

— Ez igaz, — ismeri el, — de ők nyolc órát dolgoznak naponta, mi pedig nyolcat írunk be, s többet dolgozunk, így jön össze évente 45—46 ezer forint.

— Plusz a háztáji.

— Azért külön megdolgozok.

— Önetetővel nem sok munka van.

— Én csak moslékolom a. hízónak valót Igaz, csupán a család számára hizlalok. A szarvasmarha más. Nem kell annyit abrakolni, több vele a haszon.

A mezőtúri tanyavdlágban, a csergettyűi, a csehalomi, a csugari és az egyéb részeken sokan élnek úgy mint Fodor Antal. Körülbelül háromszáz tanyai embernek már munkaeszköz a gépkocsi. Jónéhá- nyan, köztük Juhász László és Sipos Lajos, a Magyar— Mongol Barátság Tsz traktorosai terepjárót vásároltak.

Papp János, a városi tanács elnöke egy korábbi beszélgetésünk során említette, hogy a lakóházaknak körülbelül tíz százaléka tanyaépüíet, s ennek megfelelő arányban élnek a város polgárai a külterületeken.

Jó évtizeddel ezelőtt olyan tömegméretekben költöztek a pusztai emberek a városba, hogy a 15 tanyai iskola közül tizennégyet fel kellett számolni. A mutatónak maradt egy szem intézményben is csak két, alsótagozatos osztályt tanítanak. Minden jel arra mutatott, hogy elsorvad a tanyavilág.

Az utóbbi években viszont újjáéledt. Sok fiatal költözött ki, nagyobb lett a külterületi gyermeksereg. A százszemélyes • tanyai diákotthon már másfélszáz tanulót. fogadott be, a Volán Vállalat és a gazdaságok közreműködésével mégis iskolabuszokat kellett beállítani.

A vágyak vágya

Mi'készteti a fiatalokat a tanyai életre? Erre a kérdésre keresve választ kopogtattam be a Magyar—Mongol Barátság Tsz II. számú üzemegységében Farkas Jánosék- hoz. Négy éve házasodtak össze. Két kislányuk van. Olaj kályhával fűtenek, villannyal világítanak.

— A kávéőrlőtől a centrifugáig, a televíziótól a hűtőgépig minden háztartási gépünk megvan — újságolta a fiatalasszony.

— S rélig-formán építettünk is — tette, hozzá a férje.

— Hogy értsem ezt?

— Túron tető , alatt vart a ház. Jövőre beköltözünk.

Ez téhát a kulcskérdés, a vágyak vágya: a városban egy otthon, melyhez a pénzt tanyán könnyebb előteremteni.

Az utóbbi években — köszönhetően a gazdaságok gondoskodásának, a kistermelőknek nyú|tott alapanyag és takarmányjuttatásnak, az értékesítésben való közreműködésnek fellendült a háztáji jószágnevelés.

Szó ami szó, a mezőtúri tanyavilággal beláthatatlan ideig élő valóságként kell számolni. Találóan jegyezte meg Takács József, a népfront városi titkára: várospolitikát kell ezért folytatni a külterületeken is.

S folytatnak is. A Nehézipari Minisztérium támogatá- Jsával körülbelül háromszáz magányos tanyába vezették be a villanyt. Hetven kilométerre tehető azoknak az utaknak a hossza, melyek télidőben is összekötik a külterületieket a várossal.

S ahol nincs villany, többségében ott sem a régi, sár- baragadt életmód jellemzi a tanyák lakóit. Nem egyedülálló a felső részen élő Csomós Gyula példája, aki generátorral fejleszt áramot. Akkumulátorral működő -televízió tucatszám található.

Az életkörülményeket javító ötleteknek egyébként se szeri, se száma. Farkas János mesélte, hogy édesapja — jobb híján — Csepel-motor- ral hajtotta a mosógépet.

A munka is könnyebb lett a tanyavilágban. Nagy Lajos, a népfront városi elnöke példát említ erre:

— Kevesen kaszálják már a szénát. Kaszáló és bájázó gépet bérelnek a tsz-től. A szalmát is bálázva kapják. Űjmódi állattartás honosodott meg. Többnyire önetetőből, táppal nevelik a jószágukat. Sok helyen kiveszett a kotlós, infravörös lámpák alatt növekednek a csirkék.

A város három gazdaságában 12 busz van. Hasznuk Takács József népfront-titkár szavaiból is kiderül.

— Most már könnyebben tudjuk mozgósítani a városi rendezvényekre a határban élőket. Az idén például tömegével hoztuk őket a város jubileumára szervezett programokra.

A belterület persze nemcsak a vendéglátó, hanem szívesen fogadott vendég is. A majorokban gyakoriak a kulturális rendezvények, a háztartási és a háztáji kisgép, valamint a ruhabemutatók.

Kik legyenek a „lámpások”?

A város így is orientál. S nemcsak így. Az ital száműzésével például megszüntették a külterületi klubok kocsmajellegét. Az újság, a rádió, a tv megmaradt. S az értelmes emberi együttlét lehetősége is.

— Erre alapozva szeretnénk népfront csoportokat létrehozni a gazdaságok üzemegységeiben, — tájékoztatott Nagy Lajos. — Szeretnénk azt elérni, hogy vezetőik kellő szakmai és általános műveltséggel ■rendelkezzenek. Korábban körülbelül negyven pedagógus dolgozott a külterületen. Helyettük ál agrárértelmiséget igyekszünk megnyerni arra, hogy „vigye a lámpást”.

A tanyávilág 12 tanácstagi körzetre oszlik. Az ottani tanácstagok részben városlakók, munkakörük révén viszont átfogóan ismerik a külterület gondjait. Egyikük igazgatási osztályvezető a tsz- ben és a városi tanács vb tagja. A másik agronómus, a harmadik gépészeti ágazatvezető. Tanácstagi beszámolóikon tömegesebb a részvétel, mint a belső körzetekben, körülbelül húsz százalék körül alakul Papp János tanácselnök mégis elégedetlen:

— Egyszer azt mondta nekem valaki: „Miért elégedetlenkedem akkor, ha a választópolgároknak csak húsz százaléka jelenik meg a tanácstagi beszámolókon? Ez azt jelenti, hogy a nyolcvan százaléknak semmi gondja-baja nincs, tehát elégedett. „Én azonban nem így fogom fel. Mindig arra gondolok, hogy a beszámolókon megjelenők aránya azt is kifejezi, hogy hány embert tájékoztatunk munkánkról, mennyivel értünk szót, mennyit nyerünk meg céljaink támogatására.

A tanyai tanácstagi beszámolókon szerzett tapasztalatok szerint ez utóbbira azért van szükség, mert a város egészének érdekét apróbb ügyek miatt sokszor szem

elől tévesztik — főleg a városfejlesztésre kirótt hozzájárulás fizetésekor. Pedig a város egészségügyi, oktatási, és egyéb szolgáltatásait nem nélkülözheti a tanyavilág sem.

S nem is nélkülözi. Molnár Sándorné, a városi művelődési központ igazgatója meggyőződéssel vallja:

— A tanyai fiatalok jó része munkaidő után ugyanolyan várpsi életet él, mintha belterületen lakna. Sokan bejárnak hozzánk is gépkocsival, autóbusszal, némelyikük a városban cseréli cipőre a csizmát.

A városi művelődési központnak — teljesen érthetően — nem elsőrendű feladata a határban lakókkal való foglalkozás, mégsem tekinti azt elhanyagolhatónak. Hatáskörét különböző módon igyekszik kiterjeszteni, — így például a művelődési autóval, amely könyvet kölcsönöz, filmet vetít.

— A televízió- és gépkocsi- állomány növekedése csökkentette az érdeklődést a művelődési autó szolgáltatásai iránt, — mondja Molnárné.

— Korábban nyolc tanyai állomásunk volt, most már csak kettő. Mit tehetünk? Lasszóval nem lehet fogni az embereket a tanyaközpontokból, a szórványtanyákról meg különösen.

Kitárulta világ

A művelődésben is igényesebb lett tehát a puszták népe. Igazuk is van, miért nézzenek ebédlőkben minőségileg igen kifogásolható régi filmeket akkor, amikor a tv jóvoltából kitárul otthonukban a világ.

Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a helyi közművelődés zsákutcába jutott. A művelődési központ kamarakiállításai és a főleg szakmai jellegű ismeretterjesztő előadások évek óta sikeresek. A tanyai ifjúsági klubok műsorának összeállításához is segítséget nyújt a művelődési központ. A szocialista brigádok részére szervezett vetélkedő az idén is nagy érdeklődést és aktivitást váltott ki. A „benti” rendezvényeken például az orosz nyelvtanfolyamon, vagy a hangversenyeken évek óta törzsvendégek a tanyaiak.

— Mindenféle értelemben más már ez a tanyavilág, mint volt a harmincas, vagy akár a hatvanas években is

— vélekedik Móricz Béla, a városi pártbizottság első titkára. — Mondhatjuk, Kincs olyan ember, akihez legalább évente egyszer ne jutnánk el, ne hallana tájékoztatást politikai célkitűzéseinkről.

— A tsz-ek pártbizottságai, az állami gazdaság pártvezetősége és az alapszervezetek gondoskodnak a tanyavilágban is a politikai munkáról. A KlSZ-szervezetek- től, az állami gazdaságban a szakszervezettől és a tanácstagoktól nagy segítséget kapnak. Kézbesítő központokat hoztak létre a külterületeken, így a sajtó terjesztése is könnyebb.

— Ha a politikai munka rendszerességét tekintjük, — mérlegeli Móricz Béla, — akkor a tanyasiak kétharmada jöhet számításba.

— S milyen hatásfokkal?

— A tulakörösi határrészről nemrégen vettünk fel egy olyan fiatalt a pártba, akinek apja esküdt ellensége volt a szövetkeznek, s később sem lépett be a tsz-be. Ügy vélem, az ilyen példák arra vallanak, hogy tanyai pártszervezeteink nevelőhatása eleven. Persze, vannak még fehér foltok, nem mondom, hogy a tanyavilág nem rejt buktatókat.

A Mezőtúrra futó úton gépkocsikaraván áramlik. Azt látva jut eszembe a városi népfront-titkár találó megjegyzése:

— A város ütőerei kiépültek a tanyavilágban, s lüktet bennük a vér ...

Simon Béla

A gólya - és a „gólyák"

Expressz bálban — expressz ritmusban

zombaton este Szolnokon, a Tisza Szálló helyiségeiben az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda meghívott fiataljai, egy utcával odébb a helyőrségi művelődési házban a Kilián „gólyái” ropták a táncot. A hangulat hőfoka? Mindkét színhelyen jóval a forráspont fölött. Aki némi nosztalgiával a kivilágított termek cigányzenés báli forgatagát kereste, az zavartan botladozott a diszkók félhomályában — dekát most ez a világ járja...

Természetesen nemcsak a zenére hagyatkoztak a rendezők. A Tiszában Weisz György debreceni humorista politikai kabaréjával fokozta a vidám hangulatot. A helyőrségi művelődési házban pedig a hatalmas épület egész jól szervezett szórakoztató mechanizmusa a jó kedélyt szolgálta: az étteremben szalonzenére, az első emeleten hamisítatlan disz- komuzsikára, á másodikon az Apostolék nótáira táncolhattak a párok. Itt is volt humor a javából: a „szépség - királynő” a . harmadéves főiskolai hallgató, Viszkok László lett, aki nőnek maszkírozva valóban elment a bál szépének.

Egyetlen báltól senki nem vár életre szóló élményt, ámbár néhány első bálozónak alighanem örökre emlékezetes lesz ez a zenében, vidámságba pácolt szombat este.

Akár hiszik, akár nem, ez Viszkok László harmadéves főiskolai hallgató, a „szépségkirálynő (jobbra) ír

Persze a választás nem volt könnyű, a Kilián magisztrátusa nehéz helyzetben van