Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-15 / 269. szám
1978. november 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Bőkezűbb volt a Tisza és a Zagyva VÉGET ÉRT AZ ŐSZI NHGYHILÍSZBT Bő zsákmánnyal, 3700 mázsa körüli fogással véget ért az őszi nagy halászat a szolnoki Felszabadulás Halászati Tsz „felségvizein”. A rutinos, öreg tiszai halászok és a dinasztiák fiatalabb képviselői, a tervszerű tenyésztői munka után szeptember közepe táján kezdték meg a hálók húzását, a Nagyalföldnek e jelentős halgazdasági területén. Bár a változékony időjárás a hűvös és száraz idők változása kedvezőtlen volt a halak súlygyarapodására, mégis bőségesen jut tiszai pontyból, harcsából, süllőből, amúrból és más halféleségekből a piacra. Ezúttal is a tórendszerű gazdálkodás hozott nagyobb sikert, 22 vagon halat termeltek az intenzív tenyésztésre beállított holtágakon. A természetes vizek, a Tisza és a Zagyva a szokásosnál valamivel több, elsősorban növényevő halat juttatott a hálójukat húzó halászoknak. A tenyészidőszak végén kiemelt halból 1500 mázsát a telelőkbe helyeztek el, ahonnét folyamatosan szállítják majd a piacra, és a megrendelőknek a fehérjedús halhúst. A karácsonyi ünnepekre például az igen keresett iés ízletes törpeharcsából több mint 140 mázsát tároltak. A környék zavartalan ellátásán túl a szövetkezet némi export értékesítésre is számít, angolnán kívül pontyból, csukából, törpeharcsából és amúrból van kínálata az ország határain túlra. — Az idei őszi, nagyhalászatnak egyébként volt egy kedves színfoltja is. A halászokhbz eljöttek segíteni a kőtelki Ady mezőgazdasági termelő- szövetkezet tagjai. Váltásokban összesen 36-an segítették a hálók húzását, a halak válogatását és egyéb tennivalókat. Hogy miképpen kerültek gyümölcskertészek és növénytermesztők a halászvizekre? A szolnoki tsz Hermann Ottó Szocialista Brigádja évek óta tart baráti kapcsolatot a kőtelki Ady Tsz egyik szocialista kollektívájával. A halászok nyárelején — szabad időben — a kőtelki cseresznyéskertek termését segítették betakarítani, és ezt viszonozták most az ősszel. A két brigád együttműködése, kapcsolata más téren is erősödik, például nyáron közös autóbusz kirándulást tettek a szegedi szabadtéri játékokra. — Az autóbuszt a kőtelkiek, a belépőjegyeket pedig a szolnokiak biztosították. i Malac-utónevelö Jászdózsán Néhány héttel a műszaki átadás után már biztos, hogy bevált az állattenyésztés fejlesztését, az anyakocák intenzív hasznosítását segíti Jászdózsán, a Tarnamenti Tsz-ben épült ezer férőhelyes malac-utónevelő. Az új létesítmény a termelőszövetkezet beruházásában és kivitelezésében készült 2 millió 700 ezer forintos költséggel. A telep vízellátását a már korábban elkészült másfél kilométeres vízvezetéken keresztül a tsz artézi kútjából biztosítják. Villanyhálózatot, telefont, bekötőutat és egy szociális helyiséget kapott ezen kívül az útónevelő. Az év végére pedig egy elkülönítő helyiséggel, „betególlal” bővül a létesítmény. A korszerű technológiákkal ellátott telep előnye, hogy biztonságosan el tudja látni a négyhetes korukban már elválasztott malacok utónevelését. A jó tartási feltételek eredménye, hogy minimálisra csökken az elhullás'. a takarmányfelhasználás pedig 20 százalékkal javul. Másik nagy előnye, hogy 3—4 hónapra rövidül le a választástól az utónevelés befejezéséig tartó idő. Mi kerül a Jászolba? Egyetlen mezőgazdasági üzem számára sem közömbös, hogy területének hány százalékán termel árunövényt. Ez viszont attól függ, hogy az adott gazdaság hány hektáron tudja előállítani az állatállományának szükséges takarmányt. Minden termelőnek az lenne a legfontosabb, hogy a takarmánynövények átlaghozamait emelje, és így kisebb területen termelje meg a szükségletét. A takarmányokat béltartalmuk szerint három nagy csoportra oszthatjuk. Egységnyi súlyban csak tápanyagot és energiát tartalmaznak az abrakok. A „híg” sok ballasztot, haszontalan anyagokat magukba rejtők a tömegtakarmányok. Harmadik csoportba tartoznak a koncent- rátumok, melyek önmagukban etetve az állat megbetegedését okozzák. aränytalansAgok Szolnok megyében abrakból a gazdaságok a saját szükségleteiknél többet termelnek, felhasználásuk néha pazarlásnak minősíthető. Ezt a túlzásba vitt abrakfogyasztást éppen az okozza, hogy a takarmányféleségek másik része, a tömegtakarmány termesztése nem fejlődött a kívánt mértékben. Mégha a mennyiségi feltételeknek eleget is tesznek az üzemek a technológiai színvonal, a terméseredmények és a minőség messze elmaradt az abrak előállításának hasonló mutatói mögött. Például ha a takarmányok béltartalmát átszámoljuk azok keményítő értékére, amit a gyakorlatban alkalmaznak is, kiderül, hogy amíg az abrak- termesztés során egy hektáron 36 mázsa keményítő értéket nyernek, addig a tömegtakarmány esetében csak 15 mázsát. Ennek a két számnak közel azonosnak kellene lenni, mivel a második esetben a híg béltartalmat a nagy terméstömeg kompenzálni tudja. A baj csak ott kezdődik, hogy hiányzik a „nagy tömeg”, amely a keményítő értékarányokat kiegyenlítené. A megye 67 ezer hektáros gyepterületén a szénahozam nem éri el a 20 mázsát. Ez kevesebb, mint a minden különösebb erőfeszítés nélkül elérhető hozam 30 százaléka. A nagy eltérés azzal magyarázható, hogy a gyepterületek csak mintegy 25 százalékán alkalmaznak többé-kevésbé megfelelő gondozást, műtrágyázást és' korszerű legeltetési technológiát Talán ezen hiányossáKihasználatlan lehetőségek a takarmányozásban gok miatt történt meg, hogy az állattenyésztési felügyelőség felmérése szerint csökkent az anyajuhállomány, ami elég sajnálatos, mert a juhtenyésztés termékei korlátlanul elhelyezhetők a külföldi piacon. AZIBRRK NEM SEGÍT A másik, sok tömegtakarmányt fogyasztó állatfajta a szarvasmarha, amelynek téli alaptakarmányozása a le- silózott kukoricára épül. A tavalyi, igen alacsony termésátlag után az idén javulás várható, de mégis elgondolkodtató, hogy a gazdaságok a legjobb minőségű táblákat pillanatnyi haszon reményében meghagyják szemes kukoricának, és az eredetileg silónak szánt termést letörik. így az állatnak a gyengébb minőségű, kis csövet hozó. ezáltal rossz bel- tartalmú növény marad meg, amellyel nem lehet gazdaságosan termelni. így történhetett meg az is, hogy még az egyébként igen magas, ötvennégy dekagrammos literenkénti abrakfelhasználás mellett sem éri el a megye tehenenkénti tejhozama az országos átlagot. Egyébként a megye állami gazdaságai csak 45 dekagramm abrakot használnak fel egy liter tej előállításához, de ez a tízde- kás különbség év végén már millió forintokba mérhető. HA MAR MEGVAN A betakarított szénának kezelési és szárítási hiányosságok miatt csak 26 százaléka első osztályú, s az arány javulása nem is várható, mivel nem fejlődik a szána- szárító kapacitás. Az amúgy is rossz minőségű silókukorica 35—40 százalékát halomsilóba helyezik el, ahol óriási veszteségek lesznek, és végül rendkívül silány takarmányt kap az állat. A legolcsóbb tömegtakarmányt a szántóföldi növénytermesztés melléktermékei alkotják, amelynek csak mintegy 20 százalékát takarítják be a gazdaságok. Ebben azonban nem kizárólag az üzemek hibáztathatok, A két legnagyobb tömegű melléktermék a kukoricaszár és a cukorrépafej. E két és a többi melléktermék felhasználásával kellene megoldani több szakember szerint a húsmarha- hizlalást. A jelenlegi betakarítási mód azonban nem teszi lehetővé ezeknél a növényeknél a másodlagos termények begyűjtését. Valamilyen megoldást mindenesetre találni kell, mivel ezeket csak a betakarítási költségek terhelnék. A cukorgyár szárított répaszeletből és több ásványi anyagból urebetint állít elő, amely nitrogéntartalmát a kérődzők, (juh és szarvasmarha) nagyszerűen hasznosítanák. Csakhogy ennél a készítménynél a szakszerűtlen etetés óriási veszélyeket — esetleges elhullást —1 rejt magában. A másik ok. amiért idegenkednek a termelők, hogy túl drága. FIGYELMESEBBEN Az állattenyésztőknek tudniuk kellene, hogy mit eszik az állat. Indokolatlan, hogy a takarmánynak csak 30 százalékán végezhetnek beltar- talmi vizsgálatokat. Ebből következik, hogy a megyében nagyon kevés helyen alkalmaznak komplett takarmánygazdálkodást és takarmánygazdálkodási előadót. A termelők azt kifogásolják, hogy nincs elég laboratórium, ugyanakkor a mezőgazdasági laboratóriumok fenntartói panaszkodnak, hogy munkabírásuk 30 százaléka van csak lekötve. A gyepterületek intenzitását pedig azért nem fokozzák, mert túl nagy beruházást kívánnak, és nem éri meg. Megfelelő számításokkal ennek könnyen bebizonyítható az ellenkezője. Mindenesetre, ha a takarmánytermő terület hozamait az ésszerűség határain belül végzett ráfordításokkal növelnék, a gazdaságokban kettős haszna származna belőle. Egyrészt csökkenne a takarmány önköltsége, de ha ez esetleg nem is valósulna meg, a felszabadult területen jól jövedelmező árunövényt termelhetnének. Főleg a gyepgazdálkodásra kellene nagyobb figyelmet fordítani. Ha a területek szénahozamát megdupláznák. — amely műtrágyázással elérhető — rögtön kifejleszthető egy gazdaságos és modern technológiával termelő juhágazat, amelynek jelenleg éppen a szűkös takarmányellátás szab gátat. A szálastakarmányok másik nagy fogyasztója, a szarvasmarha, élettani sajátosságait nem használják ki megfelelőképpen, és sok helyen a tömegtakarmányt abrakkal próbálják pótolni. Hesz Viktor Világelsők között A Ganz nevét viselő turbógenerátorok a többi között Kon- stantinápolyba, Palermóba, Buenos Airesben is megtalálhatók. A képen: speciális mérleggel mérik a libanoni megrendelésre készült turbágenerátor forgórészét 1859-ben egy fiatal mérnök Mechwart András került a Ganz- és Társa Vasöntő- és Gépgyár Részvénytársasághoz. Néhány év múltán a gazdasági válságtól megrémült részvényesek már a gyár élére állították: mentse meg ő a nehéz helyzetbe került üzemet. A fiatal mérnök hamarosan felismerte az elektromosság jövőjét, és jó ember- ismerettel válogatta meg munkatársait. Olyan emberek kerültek a gyárba, mint például Ziepernowsky Károly, aki hitt az elektromosság távlataiban, és energikusan nekilátott ötletei megvalósításához. Nagyrészt az ő kezdeményezésükre alakult meg az akkori Vízivárosban, a Kacsa utcában a Ganz Gyár elektrotechnikai osztálya. Az alapítók vállalkozási készségét, bátorságát bizonyította, hogv olyan időszakban hozták létre ezt az üzemet, amikor a világon még alig néhány vállalat foglalkozott villamosgépek gyártásával. 1878 novemberében kis műhelyben egy művezető irányításával hat munkás kezdett dinamógyártással foglalkozni — ebből fejlődött ki aztán a mai gyár, a Ganz Villamossági Művek. Moszkvától Montevideóig Rengeteg kezdeményezőkészség szorult a kis gyár kollektívájába, s talán ennek is köszönhető, hogy állta a versenyt a sokszor jobb anyagi lehetőségekkel bíró külföldi konkurensekkel. A gyár egyre-másra nőtte ki a korábbi telepeket, műhelyeket, s a századfordulón már néhány száz munkást foglalkoztató üzemmé bővült. Hamarosan a Fő utcában létesült egy részleg, majd a századforduló első évtizedében megépült a Lővőház utcai telep is. ■ A gyorsan megszerzett jóhírnevüket bizonyítja, hogy a Ganz szállította Bécs, Róma, Párizs, Cordoba, Zürich a régi Szentpétervár, Moszkva, Monte Carlo, Montevideo, Melbourne, Stockholm első villamos erőműveit. „A gyár termékeinek minőségére jellemző — mondja Polonkai János gazdasági igazgató —, hogy Róma közelében még ma is működik az az áram- fejlesztő gép, melyet még 1902-ben szállítottunk le”. Megszületik a transzformátor A század első felében sorra születtek a Ganzban az új találmányok, melyek olyan kiváló mérnökök munkásságát jelzik, mint Kandó Kálmán, Déri Miksa, Blátliy Ottó és Ziepernowszky Károly. A Kacsa utcai bérelt ház szobanagyságú helyiségeiben végzett kutatói, kísérletezői tevékenység fontos szerepet játszott az elektrotechnikai osztály fellendülésében. Ebből a korból ered a váltakozóáramú, kétfázisú gép, melynek tekercselrendezése egyezik a mai turbogene- rátorok tekercselrendezésével. 1884- ben itt kísérletezték ki a transzformátort, mely megnyitotta az energiaátvitel, a feszültség nagyobb távolságokra szállításának lehetőségeit. Ezt követően alig négy esztendő alatt ezernél több transzformátort gyártottak. Az első világháború utáni időszakban a Ganz a világ minden részére szállított erőműi berendezéseket, alállomáso- kat. Turbógenerátorai eljutottak Konstantinápoly- ba, Palermóba, Buenos Airesbe, Szczecinbe, Moszkvába, Varsóba az egyiptomi El-Tabbin- ba. „1929-ben gyártottuk az első, 32 megawattos turboge- nerátort” — mondja Polonkai János. „Ezt csak harminc év múlva követte egy 50 megawattos. A fejlődés ütemének felgyorsulására jellemző, hogy újabb tíz év múlva már elkészült az első 220 megawattos turbogenerátor. Ma már 500 megawattos gép tervén dolgozunk”. Négy helyen a világon A felszabadulás után új korszak kezdődött a gyár életében is. Az addig soha nem látott műszaki fejlődést a gyártott géptípusok teljesítményadatai is jelzik. 1929- ben gyártották az első 140 kilovoltos transzformátort, 1959-ben 220 kilovoltos készült, nyolc év múlva pedig a gödi alállomáson felszerelték az első 400 kilovoltos transzformátort. Üjabb kilenc év elteltével — s ezzel már a mába érkeztünk — 1978. november 5-én Albert- irsán ünnepélyesen felavatták a Ganzban készített 750 kilovoltos óriás transzformátort. Ilyet eddig a világon mindössze négy helyen, a Szovjetunióban, az USA-ban és Kanadában építettek! Három transzformátor, a hozzájuk tartozó segédtranszformátorok és kábelek segítségével érkezik a szovjetunióbeli Vinnyicáról az elektromos energia. A munka minden részlete különleges feladat elé állította a tervezőket és a kivitelezőket egyaránt. Az összesen 220 tonna súlyú berendezéseket különleges szállítóeszközökkel vitték Albertijára, a technológiai szerelést nem egészen egy év alatt végezték el. A próbaüzem jól sikerült, s a jövő év elejétől megindulhat az állandó villamosenergia szállítás Európa legnagyobb távvezeték rendszerén. Készül a hosszútávú terv Az egykori Kacsa utca kis műhely az idők során hatalmas gyárrá fejlődött. Ma — a gyár hat telephelyén — 7500-an dolgoznak, az ezévi árbevétel mintegy 4 milliárd forint lesz. Termékeik 23 százalékát tőkés országok veszik meg, közel 100 százalékot tesznek ki a szocialista országokba történő szállítások. Jelenleg közel 30 országba jutnak el a Ganz nevét viselő termékek — az egyik legrégebbi tőkés partner Kuwait, ahol a 30 kilovoltos alállomá- sok transzformátorai szinte kivétel nélkül ebben a gyárban készülnek. Szép dolog a múltra emlékezni, vallják a gyár vezetői, de a fejlődés nem állhat meg. „Most az 1990-ig terjedő időszak hosszútávú tervének előkészítésén dolgozunk” — mondja a gazdasági igazgató, „a bel- és külföldi igények egyaránt biztosítják gyárunk további fejlődését”. Föld S. Péter. Jelenleg közel 30 országba jutnak el a gyár termékei de a vezetők az export további növelését tervezik
