Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-02 / 259. szám
1978. november 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A karcagi Phylaxia építkezéséhez Tiszafüred határából szállítják a szükséges homokot1.' A tiszaszőlősi Petőfi Tsz homokbányájából több mint száz tonna építőanyagot szállítanak el Harmincöt éve hordja a leveleket Bocskai Sándor kisújszállási postás reggelente fél hét körül kezdi a munkát a hivatalban. Szétrakja a leveleket, a korábban elrendezett újságokat a táskába sorakoztatja, és a nyolc órai harangszó már az utcán találja. — Az idén töltöttem az ötvenötöt, és pontosan harmincöt éve dolgozom itt, a ki’súji postán. Miért lettem kézbesítő? Szeretem ezt a szakmát, hiszen nincsen annál szebb, amikor a várva- várt levelet, a jó hírt vihe- tem a címzetthez. Ha meglátnak az utcán, sokszor már a kiskapukból kiabálnak felém: postás bácsi, írt-e a párom? Hozott-e pénzt? Jaj, már megint nem jött levél? Ami az újságokat illeti,, körzetemben legtöbb a Néplap, azután a Szabad Föld, majd a Nők Lapja következik. Mire mindezeket kihordom, délután négy-öt órára jár. így aztán évek óta tulajdonképpen nem ebédelek, mért arra se futja az időből. Este pótolom a hiányzó falatokat, hiszen az étvágyat fokozza a napi 15—20 kilométer gyaloglás. LegneheBocskai Sándor kisújszállási kézbesítő beszél munkájáról és városáról zebb a színes hetilapok miatt: csütörtök, péntek, szombat. Húszadika után pedig újabb szorgos hét következik: a nyugdíjkihordásé. — Nem nehéz ez 55 évesen? — Bizony az, nehéz. Ráadásul a pénz se sok. az alap 2 ezer 500, borravalóval ösz- szejön a havi három és fél. De tudja, engem már „beoltottak”, még a szabadságom idején is a posta jár a fejemben. Két-három napig még csak megvagyok, d,e aztán idegesít: ki helyettesít, rendben megy-e minden, megkapják-e az előfizetők a megfelelő újságokat, folyóiratokat? — Mint kézbesítő, bizonyára olvassa az újságokat. Miről írna a Néplapba? — Mivel a helybeli dolgokat ismerem legjobban, természetesen kisúji problémákról. Hogy csak egyet említsek: az állami építkezések anyagpazarlásáról. Nem egyszer előfordul, hogy cementes zsákok tucatjai mállanak az esőn, a szabad ég alatt, széjjeldobált építőanyagok, deszkák, ablakkeretek mindenfelé. Volt idom megfigyelni mindezt. Mintha nem lenne felelős gazda ezeknél az építkezéseknél. Ezt a pazarlást valakinek úgyis meg kell fizetni, „jobb híján”, a leendő lakóknak vagy az építtető vállalatnak. Aztán írnék arról is, hogy miért nincs a városnak valamirevaló focicsapata. Kész a pálya, fed;ett a lelátó, a játéktér NB Il-es — a helyi együttes meg a területi bajnokságban vegetál. Hiszen, ha jobban menne a csapatnak, akkor a hazai meccseken vasárnap biztos lenne 600—1000 néző. Bocskai Sándor az óráját nézi. Nem csoda, fél kilenc, és ő már máskor ilyenkor az utcákat rója. Ma meg különösen sürget a nap. hiszen nyugdíjkézbesítés is lesz... D. Szabó Miklós Horgászcikkek Fegyvernekről Készül az ólomnehezék Kevés település „henceghet” manapság fölösleges munkaerővel, mégis erre a következtetésre jutott a fegyverne- ki Községi Tanács egy évvel ezelőtt, amikor megvizsgálták a munkaerőhelyzetet. Kiderült, hogy míg a Jászság, a Kunság falvaiból a férfinépet még a fővárosba is elhordj,ák a vállalati bérautóbuszok, addig az otthon maradó lányok, asz- szonyok csak a ház körül foglalatoskodhattak. Megfelelő munkaalkalom híján legfeljebb bedolgozást vállalhattak a hálókészítés munkájába. Az év elején ezért kezdtek tárgyalni egy budapesti üzemmel új műhely nyitásáról. Ez azonban ellentmondásba került a településfejlesztési koncepcióval, így erről az elképzelésről le kellett mondani. A megoldást végül a Kunhegyes és Környéke Vegyesipari Szövetkezet találta meg. Az asztalosműhely kiköltöztetése után felújították a fegyverneki II. számú telep elaggott épületeit, és máris beköltözhetett az a huszonkét nő, aki az új munka úttörője lett. A szövetkezetiek most „parafába vágták” a fejszéjüket: ezentúl horgászúszókat •készítenek e nemes anyagból. Emellett azonban a pe- cásoknak nélkülözhetetlen ólomszerkezeteket is ők gyártják, nem is keveset: évi 2,5 millió forintot „vesznek be” érte. Itt készítik az erős vízfolyásoknál hasznos forgókapcsokat is; negyedévenként 230 000 darab kerül ki a kezük alól. Az üzemtelepítés nem volt átgondolatlan: az ólomöntéshez olyan munkakörülményeket teremtettek, amelyeket még a KÖJÁL is nagyszerűnek ítélt. Ennek ellenére negyedévenként másmás kerül az ólomöntő kanalak mellé, hogy a mérgezés lehetősége gyakorlatilag megszűnjék. Példa lehet ez a kisüzem: fél év alatt beálltak a horgászcikkek gyártására, megoldották a beruházást, és a község munkaerőgondjai is nagyban enyhültek. K. I. A kukorica felét betakarították A MÉM, a TÖT és a ME- DOSZ vezetése tegnap értékelte az őszi mezőgazdasági munkák helyzetét és számba- vette a még elvégzendő feladatokat. Megállapították, hogy az állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek és a kistermelők eddig a száraz őszi időjárást a talajelőkészítési, vetési és betakarítási munkák végzésére jól kihasználták. A mezőgazdasági nagyüzemek gondos felkészüléssel a két- három hetes érési késedelemből eredő lemaradást az időszerű munkák többségénél jelentősen csökkentették. Az őszi árpa és a rozs vetését, valamint a silókukorica és a szója betakarítását befejezték. Közvetlenül befejezés előtt áll a burgonya kiszedése, a napraforgó aratása és a gyümölcsszüret. Várhatóan néhány nap alatt földbe karül a búza vetőmagja. Tervszerűén, jó ütemben folyik a cukorrépa és a kései zöldségnövények betakarítása. A betakarítási munkák közül a kukorica törésének, kombájnolásának a fele, a rizsaratásnak 40 százaléka, a szőlőszüretnek mintegy egynegyede, az őszi mélyszántásnak több mint 60 százaléka van még hátra. Minden hátralevő munka fontos, sürgető, mivel a végrehajtásukra figyelembe vehető idő napról napra csökken és az időjárás rosszabbodásával is számolni kell. A cselekvési egységért A n ám* fő ereje esz- |l<lll méinek igazságában és a tömegek támogatásában van. A párt XI. kongresszusa és a Központi Bizottság 1976. október 26-i állásfoglalása az eddiginél nagyobb követelményeket támaszt a tömegpolitikai munkával szemben. Politikánk képviselete, céljaink hirdetése valamennyi alapszervezetünk, minden kommunista elemi kötelessége. Ezt a feladatot szolgálják az országos és a helyi agitá- ciós- és propagandaeszközök, elsősorban a párt lapjai és folyóiratai. Központi Bizottságunk — ismerve azt a hallatlan erőt, amely a sajtóban rejlik — szükségesnek tartja, hogy a szóban forgó újságokat és folyóiratokat valamennyi párt- szervezet és kommunista figyelmébe ajánlja. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a megyei és a városi sajtó kísérje figyelemmel a pártszervezetek politikai légkörét, a párttagság véleményét, a lakosság egyes rétegeinek problémáját, állásfoglalásait. Arra ösztönözzük a párttagokat, hogy rendszeresen olvassák a párt lapjait és folyóiratait, valamint a szervezeti szabályzatba foglalt kötelességüket teljesítve, kellő agitá- ciós és szervező munkával minél szélesebb körben terjesszék azokat a pártonkívü- liek között is. Lenin — akinek párttagsági könyvében foglalkozásként ez a bejegyzés áll: újságíró — a párt és a tömegek közötti kapcsolat egyik legfontosabb eszközének tartotta a párt lapjait. De gondoljunk haladó hazai hagyományainkra. A sajtó közvéleményformáló, mozgósító, az ország és a világ dolgaiban eligazító szerepét ma sem fogalmazhatjuk meg világosabban, mint annak idején Kossuth: „Hírlapjaink legszebb feladata a közélet nevezetesebb jeleneteit az olvasókkal tudatni, s ezáltal anyagot nyújtani a gondolkodásra, amelyből azután tettek fejlődnek ki...” Mert — még egyszer hangsúlyozzuk — a párttagság és a tömegek körében folyó eszmei-politikai nevelő munkának nemcsak célja, hanem legjobb eszköze is a politikai gyakorlat. Társadalmunk ideálja a tudatosan tevékeny kommunista ember, aki megérti a társadalmi szükségleteket, feladatokat, aki nem fél szemtől szembe kimondani a kellemetlen igazságokat is, aki nyíltan ostorozza a ma- radiságot, a könnyelműséget. De a mi gyárainkban, termelőszövetkezeteinkben, intézményeinkben és hivatalainkban a kommunistáknak van még egy fontos jellemvonásuk: mindig van bennük hit, bizalom és erő, amelyből azoknak is jut, akik olykor elcsüggednek, elvesztik önbizalmukat. Párttagjaink döntő többsége bátran hirdeti, meggyőződéssel magyarázza politikánkat. Az eszmei-politikai nevelés elemzése során különös hangsúllyal vetődött fel a pártmegbízatások teljesítése. Ennek megítélése nem mindenütt egységes. Számos pártvezetőségi tag szerint is a pártmegbízatás egyúttal és feltétlenül valamilyen funkciót, tisztséget is jelent. Elterjedt például az a nézet, hogy kézzelfogható pártmegbízatás csak a pártcsoportbi- zalmiak és a propagandistáknak adható. Csak elvétve kapnak a kommunisták olyan pártmegbízatást, hogy foglalkozzanak az új munkásokkál, segítsék őket abban, hogy minél hamarabb megtalálják helyüket az üzemben. És az ilyen feladatot a legtöbb kommunista nem is tekinti pártmegbízatásnak. A tömegpolitikai munka egyik alapvető követelménye, hogy őszintén, reálisan mutasson rá a társadalom valóságos problémáira. Nem pánikkeltésre vagy siránkozásra van szükségünk — ez egyenesen káros volna —, de nyíltan kell szólnunk a fejlődés ellentmondásairól, ezek természetéről, okairól. Az új üzemek új munkásai számára különösen jelentős, hogy kezdettől érezzék munkahelyükön a pártszervezetek jelenlétét. Több új munkahelyen nyomon követhető a pártszervezet aktivitása, az üzem életének legfontosabb kérdéseiben tanúsított állásfoglalása. De sok helyütt még nagyon hiányos a pártszervezet nevelő és fel- világosító tevékenysége. Nem elvont eszmefuttatásokra gondolunk, az nem hiánycikk! Egyszerűen arról van szó, hogy a kommunistáknak meg kell ismertetniük az új munkásokat valóságos jogaikkal és kötelezettségeikkel, hogy beilleszkedhessenek annak az újfajta közösségnek az életébe, amelynek második otthonukká kell válnia. Jó néhány esetben az is előfordul, hogy egy-egy kommunista, aki hivatalában, a munkahelyén, s a különféle fórumokon a női egyenjogúság szónoka, otthon egész más elvek szerint él. A nálunk divatos kifejezéssel élve, összkomfortos kiszolgálást követel feleségétől, elvárja, hogy pizsamája, papucsa, fényesre dörzsölt cipője a pontosan megszabott helyen legyen, és nyárspolgári indulatokkal bírálja a nála esetleg többet dolgozó élettársát, ha valami nem a kedve szerint való. Íme a másik példa, amely egyik értelmiségi pártszervezetünk testületi vitájában kapott hangsúlyt: „A kommunistának az öröm, a pihenés, a szórakozás és az élet minden egyéb joga éppúgy kijár, mint bármely más embernek — mondotta a felszólaló, majd így folytatta: — Én ezzel egyetértek, és hozzáteszem, hogy ma valóban nem követel meg senki aszkétiz- must a párttagoktól. A jobb élethez igenis joguk van a kommunistáknak is. De példamutatást a közösségi életben és a családi életben, á fogyasztás kultúrájában joggal elvárhatunk tőlük. A kommunista meggyőződés ugyanis nem egyeztethető össze semmiféle kétarcúsággal. Minden kommunista önként vállalta a szocializmus eszméinek, a közösségi életnek az önzetlen szolgálatát...” Az eszmei-politikai munkáról szóló jelentések egyértelműen megállapítják, hogy politikánk osztályjellegét — vagyis a munkásosztály vezető szerepét — a kommunisták általában helyesen látják és értelmezik, de a párttagság egysége ebben az alapvető kérdésben sem automatikusan, hanem időről időre megújuló viták során jött létre. Milyen kérdések köré csoportosíthatók a korábbi viták, mire kell összpontosítani az eszmei-politikai nevelésben ? Elvtársaink egy része — bár ezt nyíltan nem hangoztatja — még mindig nem érti, hogy mit jelent a munkás- osztály vezető szerepe, és azt sem, hogy lényegében miképpen érvényesül ez a szerep. A helytelen és zavaros nézeteknek a forrása a történelmi látásmód hiánya. A népi hatalom megteremtéséért vívott küzdelemben és a hatalom megszervezésének első szakaszában döntő kérdés volt, hegy nagyrészt munkások — közülük is a legöntudatosab- bak, a kommunisták — foglalják el a hatalmi, az irányító funkciókat. Néhány, idősebb” — kommunista szavaiból szinte egyöntetűen az az elképzelés csendül ki, hogy csak azokon a területeken érvényesül a munkásosztály vezető szerepe, ahol az irányító posztokon számszerűleg is a kétkezi munkások vannak túlsúlyban. Holott akkor sem kizárólag a munkásoknak a vezetésben való személyes részvétele volt az egyedüli eszköz a proletáriátus vezető szerepének biztosításában. (Folytatjuk) Kőszegi Frigyes A Budapesti Baromfifeldolgozó Vállalat naponta harmincöt-negyvenezer csirkét dolgoz fel. Termékeikből a főváros üzleteibe szállítanak, de jelentős mennyiségű hús kerül exportra is. A képen: A vállalat csomagoló részlegében
