Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-02 / 259. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. november 2. Barátok közt túristaként Az IBUSZ Szolnok megyei irodája szervezésében huszonnyolc mezőgazdasági, ipari szövetkezeti munkás indult a közelmúltban szovjetunióbeli jutalomútra, valamennyien a jubileumi munkaversenyben értek el jeles eredményeket. Leningrád hideg esővel, útikalauznőnk meleg barát- ■ Sággal fogadott. Ez utóbbi gesztusra szükségünk is volt, hisz minden „átmenet nélkül” két ólával öregebbek lettünk. Másnap, tiszta égbolt, hideg idő. A városnézésre szánt három óra első tíz-húsz perce után hallgatag lett mindenki az INTOURIST buszban. Meg kell tanulni „csodát látni” is. Leningrád, a hős város, a világ egyik legszebb városa. Egyedülálló épületegyüttesei, sétányok, parkok, a folyók és a csatornák gránit partjai, a ritkaszépségű hidak, s a büszke csodálatos folyó, a Né- va ... A Nyevszkij proszpekt a város legszebb főútja végeláthatatlan hosszával, szépségével — és tisztaságával — nyűgözi le a turistákat. A Péter Pál erőd felé haladva meghökkentő látvány: négyöt ember úszkál a jéghideg Névában. Az edzett leningrá- diak is nyakig begombolkozva sietnek az utcán ... Dideregve hallgatjuk tolmácsnőnket: — ók a rozmáremberek! A városban négyszázan vannak. Az esztendő minden napján 10—15 percig megfürödnek a folyóban. Télen is, a jégtáblák között ... Megszámlálhatatlan múzeum mellett mentünk el, idő hiányában csak az Ermitázs- ban tölthettünk szempillantásnak tűnő órákat. A kultúra és a művészet majd minden korból és néptől származó alkotásai lenyűgöznek mindenkit. Méltán áll egy sorban a világ olyan múzeumaival, mint a Louvre és az amerikai Metropolitan. A mintegy 2 millió 700 ezer darabos gyűjteményt évente 3.5 millió látogató keresi fel. A múzeum kiállítását több mint 350 teremben mutatják be A nevezetes Auróra cirkálón őrségváltás, sok-sok kisgyerek, felnőtt... és egyszerre hat-hét, néhány perce házasságot kötött fiatal pár. A .fehér hosszú ruhás, tüllfátv- las menyasszonyok, komolykodó férjeik oldalán olyan üde látványt nyújtanak, hogy még a legmorcosabb turista is elmosolyodik. Sorakoznak a menyasszonyi csokrok Lenin szobra előtt, ahol néhány percre mindenki megáll. Csodálatos sors jutott osztályrészül az orosz föld e darabkájának. Hét századdal ezelőtt a hatalmas Novgorod- ból tapostak utat az érintetlen elnökön át a Néva partjára, ahol gazdag orosz kereskedőtelep bontakozott ki. 1703-ban, a folyó torkolatánál megalapították a várost, a Néva festői partján egymás után épültek a cári és a nemesi paloták. A hős múltú Néva-parti város áttetszőén tiszta színei, lenyűgöző méretei, a Marsmező és a Szmolnij történelmet idéző szelleme, Fetrod- vorec szökőkútjai... a fák, a fény, a segítőkész lenin- grádi emberek ... lassan emlékképekké olvadnak. Továbbindulunk északra. Meseországba ér2 keztünk. Talán nincs olyan ember, aki ■ Tallinnban, Észtország fővárosába érve — ezer kilométer töredel- me után is — magára zárná a szálloaai szoba ajtaját. Ebben több ízben megegyezett a véleményünk, főként olyankor, ' amikor harminchatod- szor tévedtünk el, és mindannyian „takargattuk” tájékozatlanságunkat. Négyen a csoportból ötödször kerültük meg a zeg-zugos óvárost anélkül, hogy észrevettük volna. Mindig találtunk valami újat, olyan pompás látványt, amelyért érdemes volt „zarándokolni”. Már azt hittük, hogy mindent láttunk, amikor kiderült... Szóval csak a töredékét. Tallinn négy és fél ezer építészeti és történelmi műemlék gazdája, mégsem csak a múlt városa. Hihetetlenül dinamikus élete van. S ami még csodálatos, az évszázados épületek közé harmonikusan beillesztették a mát, a modern művészeti alkotásokat. A városnéző kiránduláson autóbusszal eljutottunk a kér szülő olimpiai faluba is. Monumentális munka, gépek, emberek ezrei dolgoznak tíz -és tíz kilométeren át... su- gárutat, szállodákat, a sportolók és a vendégek mindennemű ellátását biztosító létesítményeket építenek. A körvonalakból ítélve nagyszerű elképzelés valósul meg. A Balti-tenger hűvös szépsége, a dokk, a végtelen csend... A látványba merülő földijeim észre sem vették, hogy havas eső zuhog a nyakunkba. A világhírű Dalmező elképesztő mérete dalra fakasztotta csoportunkat. A vérszegény kis kórus váratlan erősítést kapott: egy tőlünk néhány méterre álldogálló turistacsoport — óriási hahota után — csatlakozott a Jászkunsági gyerek vagyok nótához. Magyarul. Kiderült, ők is magyarok, egy részük éppen Szolnok megyei. A nép művészetét őrző skanzen életre kel. A helyi hagyományokat ápoló (és milyen tiszta szívből!) fiatalok, felnőttek egy csoportja észt néptáncokat, játékokat mutat be, nagy derültség közepette bevonva németeket, magyarokat, finneket, jugoszlávokat és számos, más országból idelátogató turistákat. Óriási sikerük van. Kellemes séta az ősrégi szerszámok, épületek között. Már éppen buszra szállnánk, amikor egy másik csoportból felcsillanó szemmel kiugrik egy harminc körüli fiatalember, aki eme szavakkal öleli körbe egyik csoporttársunkat: — Bátyám, hát maga...?! — Lajos öcsém, hát te ... ?! — hül el társunk. Kiderül, hogy — bár mindketten Szolnok megyében élnek — tíz éve nem találkoztak. A nagybácsi és az uno- kaöccs ... Kicsi a világ. És néha nem árt délelőttönként Tallinnban sétálgatni. Még egy emlékkép: a hangulatos főtéren ajándékárusok kínálják fafaragásaikat. bőrből készült mütyürkéiket. Egy ezerráncú, idős ember portékái közül válogatunk Mikor lebonyolítottuk az üzletet, megköszöntük a becsomagolt árut. Magyarul. Mire az árus: „Szüvesen!” (Szívesen!) — felelte. Rácsodálkoztunk az öregre, de ő újból elképesztett bennünket. „Magyar—észt—testvér ...” Ebben maradtunk. Moszkva. A több mint 800 éves város múltjáról, mai életéről, jövőjéről tízezrek írtak, meséltek már. Mindany- nyian okosabban, szebben, hűbb képekkel, mint ahogy én tenném. Egy mondás jut az eszembe: „Nápolyt látni és meghalni.” Moszkvát látni... és hinni. A békében, az emberi akaratban, a fejlődésben . . Moszkva és az ország szíve a Kreml. Csodálatos építészeti emlék. Ez az orosz nép kőben megörökített történelme. A Lenin Mauzóleum előtt most is ezrek és ezrek állnak, türelemmel, meghatottsággal. Múzeumok városa is a főváros, a Központi Lenin Múzeum, az Állami Forradalmi Múzeum, a Puskin Szépművészeti Múzeum, a Keleti Népek Művészetének Múzeuma ... csak a legismertebbeket idézem, felbecsülhetetlen értékek őrzői. Nagy sikert aratott a Szovjetunió népgazdasági eredményeit bemutató kiállítás, a Lomonoszov Egyetem, a Kongresz- szusi Palota, ahol feledhetetlen élményben volt részünk: a Szovjetunió legelismertebb művészei, balettáncosai, zenészei gálaestjét nézhettük meg hatezred magunkkal. Majd az új városrész, a hihetetlen szépségű parkok, utcák, épületek. Szűk két nap. Az ember habzsol minden látnivalót és a végén rájön, hogy a parányi idő itt még jobban elröpül, mint máshol. Csomagolunk. A re3 pülőtér tranzitja. Pista és Jancsi oá- ■ esi — kik életükben először ezen az úton utaztak repülővel, már mint tapasztalt légiutasok nyugtatnak egy fiatalembert, akit olyan izgalomba hozott az első repülőút, hogy megkövült. A két aranyos utitárs ügyesen leplezi izgalmát. A MA- LÉV-gépre érve harsány ke- zitcsókolomot köszönnek — a hetyke bajszú légikísérőnek. A fiatal férfi fogadja a köszönést. Ugyancsak kezitcsó- kolommal. Ö is kezdő még a légi közlekedésben. Megérkeztünk. Ferihegy nyüzsgő, színes forgataga, a város, az előbújó Nap fénye . . . Hazaértünk. T. Szűcs Etelka Az Ermitázst évente 3,5 millió látogató keresi fel Valószínűleg egyetlen olyan gyár sincsen Bulgáriában, ahol ne dolgoznának a Balkancar vállalat sárgára festett villamos targoncái. Ez az üzem, amelynek termékeit megismerték Európa szinte minden országában, egyedülálló eredményeket ért el. A Balkancar első helyen áll kontinensünkön a targoncagyártásban, évente sokezer ilyen hasznos kis jármű hagyja el üzemeinek területét, hogy Bulgáriában és szerte a világban könnyítse az anyag- mozgatás nehéz munkáját. Bugáriát 1957-ben bízta meg a KGST a villamostargoncák gyártásával. Három évvel később, 1960-ban 3104-et gyártottak, az elmúlt esztendőben pedig már minden hatodik percben elkészült egy új, korszerű villamostargonca. fl nagyvárosok kiizeiébe MAGYAR SZAKEMBEREK SEGÍTSÉGÉVEL Vizet kap a Gobi sivatag Gyógyüdülőket terveznek 1990-ig a jelenlegi 40-ről 105-re emelkedik a gyógyfürdőhelyek száma Lengyel- országban. Évente egymilliókétszázezer beteg részesülhet majd gyógykezelésben ezeken a helyeken, a megelőző kezelésben résztvevők száma pedig meghaladja majd az egymillió-háromszázezret. Lengyelország éghajlati különbségei miatt majdnem valamennyi gyógymód alkalmazható. A régi, hagyományos üdülőhelyek fejlesztése mellett a tervek szerint most újabbakat építenek ki. Az új fürdőhelyeket az ország különböző pontjain helyezik el. A Poprád völgyében, a Rába völgyében, a Klodzkói völgyben és a Kárpátok alján, de lesznek olyan üdülőhelyek is, melyeket a nagyvárosok közelében létesítenek. A gyógyfürdők vezető orvosait megbízták azzal, hogy jelöljék ki az újonnan építendő létesítmények helyét, sok üdülőhely részletes terve már el is készült. A tervek előirányozzák azt is, hogy Lengyelország minden nagyobb városi településének és vajdaságának „köny- nyen hozzáférhető” üdülőhelye legyen. A gyógyüdülőhelyi sajátosságokkal rendelkező területek, amelyek még csak a tervekben szerepelnek, védettséget élveznek majd, ami az ásványi vizek és más balneológiái nyersanyagok biztosítását, a természetes környezet védelmét jelenti. Mongóliában mindenütt nagy elismeréssel beszélnek a magyar vízügyi szakemberekről. Tevékenységük húsz évvel ezelőtt kezdődött ebben a távoli országban kutak fúrásával. Annak idején 427 kutat fúrtak, amelyből 387 még ma is hibátlanul működik. Nagyon fontos segítség volt ez, hiszen sok helyen most is nagy távolságokból hordják az ivóvizet tartályokban a kisebb településekre. A magyar—mongol vízügyi együttműködés két évtizede után sem veszített jelentőségéből. Amikor a Vízügyi Tervező, Feltáró Tudományos Kutató Intézetnél jártam, az igazgató Sz. Njama éppen Magyarországon folytatott megbeszéléseket. B. Dagva- dorzs főmérnök tájékoztatott az intézet munkájáról, amelyben jelenleg is hét magyar szakértő vesz részt. A feladat: egész Mongólia vízgazdálkodása, vízügyi létesítmények tervezése, kivitelezése, vizsgálatok végzése. A fél falat beborító térképen mutatja B. Dagva- dorzs a hatalmas ország vízkészletének hasznosítását ábrázoló távlati elképzeléseket. Csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy három időzóna van Mongóliában, a keleti és a nyugati határ között 4 ezer kilométer a távolság. Nyolc éve folyik a munka és a budapesti Vízgazdálkodási Intézettel igen szoros az együttműködés. Mintha csak szavait akarná igazolni, belép Novák Béla hidro- lógus mérnök, a héttagú magyar szakértő csoport vezetője. Ezután már egymást kiegészítve ismertetik a készülő nagyszabású terveket. Három évvel ezelőtt a vízgazdálkodási kerettervek készültek el, s egy évvel később már a távlati elképzelések kidolgozásához kezdtek hozzá. Jelenleg már egyes kerületek vízgyűjtőinek regionális tervezése folyik. Elkészült egy Ulánbátor környéki, ötezer hektáros terület öntözésére a tanulmányterv, 1400 hektárra a kiviteli terv, s megkezdték egy 160 hektáros öntözőmű építését. Ezután ismét a jövőbe kalandozunk. — Ulánbátortól észak-keletre folyik a Keru- len folyó. Vizének egy részét a Herlenbajan—Ulan víztározó kiépítésével a Góbi-sivatagba terelik majd 440 kilométeres csővezetéken. A vezeték mentén 31 ezer hektár szántóföld öntözése és 400 ezer hektár legelő vízellátása válik lehetővé. Ugyanez a vezeték elégíti majd ki öt járási központ és három ipari bázis vízigényét. A cagaa—szund- ragái réz- és molibdén bányánál ércdúsító, Baga-Nor- ban hőerőmű és széndúsító, Hur-Airagban a fluoritbá- n£a vízellátását szolgálná a Kerulen folyó csővezetéken érkező vize. A magyar vízügyi szervek Segítségével szereltünk fel hét éve egy vízminőség-vizsgáló laboratóriumot — mondja végül B. Dagvadorzs. — Ez igen fontos a folyó- és talajvizek vizsgálatához. Hazánk egyébként vízben nem valami gazdag ország, s folyóink, tavaink területi elosztása sem a legszerencsésebb. Éppen ezért nagyon nagy segítséget jelent számunkra a magyar vízügyi szervekkel való együttműködés. Tapasztalt szakértőiktől is rendkívül sokat tanulunk, s örömmel mondhatom, ma már egyre . önállóbban oldjuk meg a feladatainkat. Nagy Ottó Mogyoró-szüret A Vietnami Szocialista Köztársaság új gazdasági körzeteiben a fiatalok is részt vesznek a mezőgazdasági munkákban. Pham Van Coi- ban 1976-ban hoztak létre a 10 osztályos iskolát, amelynek ma már 1700 tanulója van. Képünkön: az iskola tanulói amerikai mogyorót szüretelnek
