Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-10 / 239. szám
1978. október 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Utcaszépítők Igyekszünk szívből csinálni - mondja Fazekas József nők megyében is sikerük van. Mi kell ahhoz, hogy jó kirakatok készülhessenek? Olyanok, amelyek a kereskedelmi érdekeket is szolgálják, de emellett esztétikusak, ízlést, látást formálók is. A tehetség, a szakma szeretete és a kellő szakmai /tapasztalat mellett Ádám László meglehetősen prózai dolgokban fogalmazza meg a választ: — Feltétlenül szükséges — s ez nálunk így van, noha nem régen, — hogy a kereskedelem igényelje a jó kirakatokat, áldozzon is rájuk. A kirakatrendezőknek pedig biztosítani kell a lehetőségeket a nyugodt, elmélyült munkához. Én nem panasz- kodhatom, mert jó kollektítozó igényekhez, a divathoz igazodó kirakatokat csinálunk. * * * Fazekas József, a tiszafüredi áfész dekoratőre, noha igen fiatalnak számít a szakmában, néhány szép helyezést ért már el a kirakatpályázatokon, és — kevesen tudják — az ő munkája volt a nyáron rendezett füredi „Halas napok” plakátterve is, amelynek ötletessége osztatlan közönségsikert aratott. A jelentős idegenforgalmú járási székhelyen nagy szükség volna esztétikus, hívogató kirakatokra, amelyből bizony kevés van. Feltehetően a kereskedelem nem igényli, nem tulajdonít az ügynek kü. lönösebb jelentőséget. A dekorációs részleg — mint afféle kis mindenes termelőüzem — az égvilágon mindent csinál, asztalos munkától a cím. festésig. És kirakatrendezést — rohammunkában. Hogy néha egy-egy kirakat jobban sikerülhet Fazekas Józsefnak és társainak, az pusztán a lelkesedésnek, a tehetségnek és a szerencsés körülményeknek köszönhető. — Nincs idő elmélyült munkára, bármennyire igényünk volna rá. Sajnos egve- lőre az igények nem esnek egybe. Tőlünk gyors munkát kémek, emiatt gyakorta kapkodunk. A legtöbb, amit meg tudunk tenni, hogy kirakataink legalább informáljanak. Mindezt mondta egy lelkes pályakezdő. Anélküi, hogy általánosítani akarnánk: nem Tiszafüred az egyetlen nagyobb település a megyében, ahol ilyen körülmények között dolgoznak az utcaszépítők. Pedig ez a helyzet nemcsak az utcakép hiányosságait idézi elő, hanem kereskedelmi lemaradást is okozhat. Sz. J. A közelmúltban lezajlott képzőművészeti világhét eseményein — az „utcák, terek kultúrája” mottóval kapcsolatban — sokszor esett szó — nemcsak szakmai körökben — a dekoratőrök, a kirakat- rendezők az utcakép szempontjából rendkívül fontos munkájáról. Tulajdonképpen az érdeklődés puszta tényének örülnünk kell, hiszen kifejezésre jut benne bizonyos társadalmi, esztétikai igény is. Reklámok, berendezett kirakatok nélkül kopárak, sivárak lömének a legszebb tervezésű városok is. Ismerjük az érzést: órákig, kilométereket lehet sétálni kirakatokat nézegetve — nem vásárló szándékkal — anélkül, hogy elfáradnánk. Egy-egy kirakatcsere eseménynek számít, az utcán járók megállnak, élénk figyelem kíséri az üvegen túl dolgozó kirakatrendező munkáját... * * * Ádám Lászlót, a Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat kirakatrendezőjét már elég régen „szá- montartják” a szakmában — húsz éve dolgozik Szolnokon, több országos versenyen ért el helyezést kirakataival, legutóbb Szegeden, a szabadtéri játékok idején rendezett nagyszabású országos versenyen a „női konfekció” kategóriában szerzett első helyet. A forgalmas Kárász utcában kapott egy kirakatot, amely három, mindössze 125 centiméter széles „ablak”-ból állt. Hosszas töprengés, fejÁdóm László: Nyugodtan, elmélyülten dolgozhatunk ben való tervezés után támadtak a végül megvalósult ötletek, s a kirakat nemcsak a zsűri, hanem a közönség előtt is kitűnőre vizsgázott. Ádám László kirakatainak a „szűkebb hazában”, Szolvában, nyugodt kölrülmények között dolgozom, van lehetőségem és időm arra, hogy beleáshassam magam a részletekbe. A mi munkánkhoz nagy nyitottság, figyelem kell, mivel az állandóan válSzabó, a szegények szabója — Látja ezeket az akácokat és ott a kerítésnél a gesztenyefát? Életem delén ültettem el őket, és jövőre, ha megérem már 80 évesen, csodálom, ki tudja hányadszor, virágbaborulásukat. Szeretek gyönyörködni a természetben, már amikor időmből futja, mert dolgozom most is, bár nem annyit, mint régen. Dolgozom, és úgy látom, sokáig varrhatnék még anélkül, hogy valaki elől is elvenném a kenyeret. Szabó András 1913-ban szegődött inasnak Jászkisé- ren Némeh Árpád női és fér- fiszabó-mesterhez. Még nem volt 16 éves, amikor felszabadult, és 18 évesen már Budapesten a Váci utca egyik neves női divatszalonjában dolgozott az ügyes kezű „Bandi segédúr”. Neve volt a szabó szakmában, amikor jött a háború. Lakását 1944-ben bombatalálat érte, akkor költözött vissza feleségével Jászkisér- re. Még abban az évben ipart váltott, azóta dolgozik női és férfiszabóként szülőfalujában. „Hivatalosan” 1973-ban ment nyugdíjba, a tétlenség azonban hamar kifárasztotta. Néhány napi pihenés után beolajozta a varrógépét, számbavette a cérnakészletét és folytatta, amit abbahagyott. — Szeretem a mesterséget, • idestova 65 éve varrók egyfolytában. Nem is tudom abbahagyni, pedig göröngyös úton jutottam el idáig. A háború után alig akadt munkám, a módos gazdák, akiknek tellett volna új ruhát varratni, elkerültek engem. Emlékeztek rá, hogy tanító- mesterem Jászkiséren a direktórium elnöke volt, nem bocsájtották meg azt sem, hogy hazatérésem után tagja, majd elnöke lettem a Nemzeti Bizottságnak, segítettem a földosztásnál, és az első termelőszövetkezet megalakításánál. Akik eljöttek hozzám, a magam fajta vékonypénzű emberek, sokáig csak elnyűtt ruhájukat hozták, hogy fordítsam ki, rakjak foltot az átlátszó kopásra, jobbik esetben egy-egy katonaköpenyt hoztak, varrják belőle télikabátot, de úgy, hogy egy nadrágra való is maradjon a gyereknek. Akkor aggatták rám a „szegények szabója” nevet, amit büszkén viseltem még akkor is, amikor egykori szegény kuncsaftjaim már divatos öltönyöket, finom szövetű kosztümöket rendeltek nálam. Ök voltak a rendelőim, sokan közülük a barátaim. Azok is maradtak, akik élnek még — sajnos már nem sokan vannak —, ma is benyitnak hozzám néhány szót váltani a régi időkről. Nyolcvanéves koráig sok mindent megélt, mire emlékszik legszívesebben? — Arra az időre, amikor jött a forint, attól kezdve nekem is jobban ment a sorom. Kedves emlékeim között őrzöm azt a jól sikerült kosztümöt is, amit egy nagyon karcsú, csinos asszony- icának varrtam. Nagyon finom és drága angol szövetet hozott a megrendelő, a kelleténél jóval nagyobb darabot, vissza is adtam több mint 1 méteres maradékot. Szerencsémre, mert 20 év múlva az asszonyka. aki időközben több mint 20 kilót szedett magára, hozta a kosztümöt és a visszakapott anyagot, hogy toldjam ki. örültem, hogy teljesíthettem kívánságát. Illés Antal Tízéves a KGST belkereskedelmi együttműködés A tagországok több százmilliós lakosságának jobb ellátását szolgáló javaslatokat vitat meg, a tervező intézetek közötti kapcsolatok fejlesztésének, a tömegétkeztetés racionalizálásának feltételeiről tárgyal, s értékeli a belkereskedelmi együttműködés tíz éves eredményeit október 10—13. közötti jubileumi ülésén a KGST belkereskedelmi miniszteri tanácskozás — jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Juhár Zoltán belkereskedelmi államtitkár. A jubileumi ülésen — amelynek az ad jelentőséget, hogy az életszínvonalpolitika fontos tényezőjeként valamennyi KGST-or_ szágban előtérbe került a belkereskedelem tevékenysége — javaslatokat dolgoznak ki a sokoldalú együttműködés módszereinek fejlesztésére is. Tegnap megérkeztek BuJ dapestre a tagországok küldöttségei és a KGST-titkár- ság képviselője a KGST-br- szágok belkereskedelmi minisztereinek X. jubileumi ülésére. Külkereskedelem, vámtechnika Tanfolyam Szolnokon Külkereskedelmi tanfolyamot indított a közelmúltban Szolnokon a Magyar Kereskedelmi Kamara a Külkereskedelmi Főiskolával együttműködve. Az V. ötéves terv feladatainak teljesítése kiemelt feladatot ró a külkereskedelmi ágazatra. A tanfolyam célja, hogy a külkereskedelemmel kapcsolatban álló vállalatoknál, szövetkezeteknél dolgozó szakemberekkel minél jobban megismertesse a gyakorlati külkereskedelem technikai és pénzügyi feladatait, a napi munkájuk során — a szállítmányozás, a biztosítás, a vámtechnika területein — jól alkalmazható tudnivalókat. Gazdaságpolitikai tanácskozás Tegnap Szolnokon, az Ipari Szövetkezetek Szolnok megyei Szövetsége elnöki tanácskozást tartott, amelyen a szövetkezetek elnökei tájékoztatást kaptak a népgazdaság egyensúlyi helyzetének alakulásáról és az ezzel kapcsolatos feladatokról. A tájékoztatóban szerepeltek az 1980. évi termelői árrendezésre való felkészülés tennivalói, valamint az ipari szövetkezetek feladatai a termékszerkezet korszerűsítése és a gazdaságos export terén. Hogy érthessünk a szóbél munkaver- seny-sza- bályzatról ritkán írnak kritikát. Hogy most mégis ezt teszem, annak egyetlen oka van; a napokban végigolvastam egyet. Még csak nem is azért, mert nem lett volna más olvasnivalóm. Tiszta, érthető nyelvezete fogott meg, s tudatosította bennem, hogy mindenki számára egyszerű kulccsal nyitható „kisokos” született, s nem hasznavehetetlen, bükkfanyelven írt házi . kiadványaink sokasodtak eggyel. Nem lehet ezt eléggé hangsúlyozni, hiszen az agitáció nyelvezete régóta megújításra vár. Hiába tud mindent a változásról elméletben az agitátor, ha nem rendelkezik a megfelelő kifejezésmód erejével. Ezért jönnek gyakorta silány házi dolgozatok a világra. Beszámolók, közérdekű tudnivalók kerülnek stencilre szűkös technológiával boldoguló vállalati-hivatali sokszorosítókban, melyek mondandóját csupán azok értik, akik alkalmasint maguk is hasonló értekezéseket kutyulnak. Persze mondhatja bárki, högy egyetlen tisztségviselőtől, aktívától sem lehet elvárni, hogy irodalmi szinten fogalmazzon. Hát azt csakugyan nem, d,e azt igenis el lehet várni, hogy a megszólítottak, a mindenkori agitá- landók „érthessenek a szóból”. Azért hangsúlyozom ezt ilyen sarkosan, mert a Minisztertanács, a SZOT-elnök- ség és a KISZ KB Intéző Bizottság 1038-as számú határozata a szocialista munkaversenyről tisztító folyamatot indított el ezen a téren. Gondolom, minden vállalatnál, intézménynél kellő példányszámban készültek el ezek a kis füzetecskék s így minden brigádnak jutott belőle. Kedvcsinálónak tallózok keveset az általam olvasott piros füzetecskéből. Első helyen a verseny jelentőségét, rangját növelő új fórum, a szocialista brigádvezetők döntési joggal felruházott tanácskozásának életre hívását említeném. Végigültem magam is egyet, ahol ott helyben döntöttek a brigádok első emberei, hogy melyik kollektíva milyen cím viselésére jogosult ebben az esztendőben. Hát nem sikerült valami fényesen... Ez azonban még csak nem is kérdőjelezheti meg a fórum életrevalóságát. Az történt ugyanis, hogy a versenybizottság által korábban postázott értékelések szűkszavúsága belefojtotta a szót a nagyrahivatott gyülekezetbe. Igv aztán legfeljebb kiki a saját pátriája érdekében protestált, ha nem értett egyet az előterjesztéssel. Arra nemigen volt példa, hogy bárki is szót kért Mi tagadás volna egy másik, akár a közvetlen szomszédságában dolgozó brigád érdekében. És nem azért, mert mindenki csak a saját érdekeit sujkolta — közösségi mozgalom ez a javából! —, hanem mert a szinte zsargon tömörségű előterjesztés alapján érdemben nem lehetett megítélni egy másik közösség minősítését. Bizonyos mértékben azért is, mert a versenybizottságok itt-ott kifejezetten sértésnek fogták fel, ha nem szavazták meg azonnal az előterjesztésüket. Holott a döntési jogot éppen a kollektív bölcsesség gyakorlása, s nem utolsó sorban a demokrácia kiszélesítésének jegyében adták a szocialista brigád,vezetők kezébe. Sebezhető pontja valamennyi rnunkaverseny-sza- bályzatnak, hogy a Vállalat Kiváló Brigádja címet gyáregységenként csak az aranykoszorús közösségek 5 százaléka nyerheti el. Jól tudom, hogy ezzel a brigádkitüntetések rangját akarják megóvni, ám — s ez csaknem minden fórumon elhangzott — attól még nem devalválódik a cím, ha viselésére többen jogosultak. Könnyű azt mondani, hogy ki kell választani a jók közül a legjobbat — bizonyos magasságban azonban már szinte lehetetlen a sorrend megállapítása. Márpedig „a holtversenyt” el kell dön- teru, ha a „eélfotó” kettő vagy több győztest rögzített, akkor is ... Szerencsére a versenyszabályzat nem szentírás, mostani megújulása is ezt igazolja, így valószínűsíthető, hogy idővel több szocialista közösség juthat fel a csúcsra. S ha már itt tartók, hát felemlítem legnagyobb hiányérzetemet, ami azon a bizonyos tanácskozáson jegyzetfüzetemben rögzítettem. Azt tudniillik, hogy jóné- hány közösség messze elmarad vállalt fokozatától, méghozzá úgy, hogy jóformán egyetlen vállalását sem teljesíti maradéktalanul. A lemaradásnak nyilván számos objektív oka van, ez azonban nem mentesíti a munkaverseny- demokrácia új fórumát attól, hogy feltárja az igazi okokat, s ha nem talál mentséget, hát fossza meg „a formán kívüli brigádot” szocialista címétől. Mert hogy ennek a testületnek erre is van lehetősége. Az éremnek ez az oldala semmivel sem elhanyagolhatóbb, mint a több kiváló cím odaítéléséért vívott nagyon is indokolt harc. — kertész — Az Országos Banyagépgyórtó Vállalat megredelésére függőcsillék futóművének sorozatgyártását kezdték el a Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalatának mezőtúri gyáregységében. A futómüvekből ebben az ötéves tervben több minf 400 darabot készítenek
