Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-08 / 238. szám
1978. október 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 őszi csendélet Fotó: Tabók A múlt üzenetei Észrevételek a Szolnok megyei Levéltár kiadványáról Félünk a farkastól Albee-bemutató a Szigligetiben Az 1918-as polgári demokratikus forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság évfordulója alkalmából ötven levéltári dokumentum másolatát jelentette meg a Szolnok megyei Levéltár — a megyei tanács vb titkársága gazdasági hivatala Zalka Máté Szocialista Brigádja segítségével — ötszáz példányban. A másolat- gyűjtemény célja — a kiadók szerint is — az iskolai oktatás segitése, szemléltetés, szakköri foglalkozások támogatása, a társadalomtudományi szaktan- termek anyagának gazdagítása stb. A KIADVÁNY dokumentumokat közöl. Különösen értékes az a távirat, amelyben a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága közli Szolnok polgármesterével, hogy a „nemzeti tanács átvette a kormány hatalmát” és csatlakozásra szólít fel. A kontinuitás követelményeinek megfelelően teszi közzé a kiadvány Szolnok képviselőtestületének 1918. november 2-i üléséről készült jegyzőkönyvet, amely szerint a „képviselőtestület a Magyar Nemzeti Tanács megalakulását és ténykedését a legnagyobb örömmel veszi tudomásul.” Általánosítva is megállapítható, hogy az „őszirózsás forradalom” időszakát bemutató dokumentumanyag lényeglátóan válogatott, jól tükrözi az események alakulását. Sokkal kevésbé a válogatás további része. Ez jórészt érthető is, mert amíg a polgári demokratikus forradalom megmaradt dokumentumaiból az ellenforradalmi korszak csak a „legkényesebbeket” pusztította el, a Kommunisták Magyarországi Pártja, általában a Magyar Tanácsköztársaság levéltári anyagát könyörtelenül „selejtezte” — vagyis megsemmisítette. Különösen így volt ez a Tanács- köztársaság kommunista vezetői — már akiket nem gyilkoltak le bírói ítélet nélkül — perének idején, hiszen az 1919-es iratok sokkal inkább a védőknek segítettek volna semmint a vádnak. A szociális és kulturális intézkedéseket tartalmazó iratokat tehát számukra célszerűbb volt „megsemmisültnek” minősíteni. A szerkesztők különösen hiányos gyűjteményből válogathattak a Szolnok megyei Levéltárban, mert a megmaradt 1919-es — szigorúan zárolt — iratanyag a II. világháború harci cselekményei következtében megsemmisült. Így alakulhatott, hogy e szerény, mindössze félszáz dokumentumot tartalmazó válogatáshoz más levéltárak, archívumok anyagát is igénybe kellett venni. Ez természetes is, hiszen másodlagos, hogy a kiadványban közzétett kútfő eredetije hol szerepel. A lényeg az, hogy a válogatás tartalma mennyire szolgálja a vállalt célkitűzést. Nos, ennek nem mindenben felel meg maradéktalanul ez a kiadvány. A szerkesztői megfontolás jó úton jár: az országos eseményekhez kötni a helyi eseményeket. — Sajnos ez nem mindig sikerül, máskor pedig csak — jóllehet megfelelő dokumentumok hiánya miatt — felemás módon valósul meg. A dokumentumgyűjtés érezhetően nem törekedett arra, hogy teljességében új, addig feltáratlan, még nem publikált iratokat tegyen közzé. Ezért nem értjük, hogy miért nem terjesztették ki a szerkesztők válogatásukat a kutatók körében már ismert, a kiadványban publikáltaknál sokkal fontosabb dokumentumokra. A KMP megalakulását például csupán egy belépési nyilatkozat jelzi. Tény. hogy e számunkra oly becsült történelmi eseményről alig maradt ránk közvetlen iratanyag — nos, akkor más írásos emlékkel kellett volna pótolni a hiányt, akár a Budapesti Közlöny vagy más hivatalos közlönyök (újságok) kevésbé fontos anyagának elhagyása árán is. Hiányoznak a gyűjteményből a Magyar Vörös Hadsereg megyei toborzóirodáinak iratai, egyáltalán a hősies erőfeszítéseket bizonyító helyi dokumentumai. Nem volt rédektelen közzétenni a 39. számú dokumentumot — hadparancs — amelyben a hadseregparancsnokság megdicséri a Salgótarján védelmében részt vett csapatokat, de azokban a napokban — 1919 májusában — Szolnoknál is nagy jelentőségű események történtek. Sajnos egyetlen dokumentum sincs az összeállításban, amely a niegye és főleg Szolnok proletariátusának küzdelmét jelezné. TUDJUK, HOGY egy szűkre méretezett kiadvány nem törekedhet teljességre, éppen ezért kellett volna a válogatás szempontjait sokkal inkább meggondolni. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük: ez az első olyan jelentősebb helyi levéltári kiadvány, amely 1918—19-es irattári anyagokat tesz közzé. Észrevételeink ellenére, amelyeket a jobbítás szándéka vezetett, tiszteletre méltó törekvésnek tartjuk e nem hibátlan, mégis hasznos, értékes összeállítás megjelentetését. Tiszai Lajos A fellebbezések után Még egyszer az évodáztatási gondokról Egy évtizeddel ezelőtt még sokhelyütt arra panaszkodtak az óvodák vezetői, hogy a szülők egy része nem íratja be gyermekét a legalsóbb fokú oktatási intézménybe, ahol szakemberek készíthetnék fel az iskolára. Most a szülők panaszkodnak. Szeptember elején 3 ezer 216 gyermek óvodai felvételi kérelmét utasították el helyhiány miatt. A fellebbezésekre — óriási erőfeszítések, s az amúgy is kihasznált óvodák még zsúfoltabbá válása árán — ezeregyszáznyolc kisgyermeket felvettek még a megye gyermekintézményeibe. A végleg elutasítottak száma az idén így is meghaladja a kétezret, hétszázhar- minchárommal több mint tavaly. Az óvodáztatási gondok oka: örvendetesen megnövekedett az utóbbi években a gyerekek száma, az óvodai helyeké azonban nem emelkedett ilyen arányban. Tavaly négy gyermekintézmény épült a megye településein, az idén pedig öt. Ebből két óvoda átadása még várat magára, a szolnokit egy kazán hiánya miatt nem vehették még birtokukba a kicsinyek, Mezőtúron pedig fertőzött víz folyik a vezetékekből. A két új óvoda megnyitása sem enyhít majd a gondokon, hiszen a gyerekek felvételekor már mindkettőt beszámították. Hogy hogyan oldódott meg a több mint kétezer elutasított kisgyermek sorsa, arról nem készült statisztika, s arról sem, hogy hány anya hagyta ott a munkahelyét azért, mert nem talált más megoldást. Az óvodai hálózat fejlesztése továbbra is feladat, hiszen az idén elutasított gyermekek mellett jövőre is várható hét-nyolcezer újabb jelentkező. Az ötéves tervben szereplő gyermekintézmények felépítése, az óvodák bővítése elodázhatatlan, s még a határidő- csúszás sem engedhető meg. Emellett sokat segíthetne a gondok megoldásán, ha — a megye tíz üzemének, gyárának példájába — a nagyobb vállalatok, üzemek létesítenének óvodát dolgozóik gyermekei számára. Követőkre vár a jáskisé- riek és a törökszentmiklósiak kezdeményezése is. A jászsági községben társadalmi munkában építették fel az új óvodát, a törökszentmiklósiak pedig a meglevőket bővítették. Alkalmi, de jó megoldás amit a főváros új lakónegyedeiben valósítottak meg: néhány lakóház legalsó szintjének lakásait átmenetileg óvodává alakították ki. Ez természetesen azzal jár, hogy néhányon később költözhetnek be új otthonukba, az alkalmi, átmeneti óvoda azonban jóval több család gondját oldja meg. — tg — Mezőtúron A várostervezés, üzemi demokrácia A műszaki napok keretében ma délelőtt 11 órakora kiállítási csarnokban Móricz Béla, a városi pártbizottság első titkára nyitja meg a Környeztünk a 600 éves város című kiállítást. Holnap 16 órától „Nyílt nap” kezdődik a mezőtúri város- központ részletes rendezési tervéről, amelynek vitavezetője Mészáros János, az ÉTÉ megyei csoportjának elnöke lesz. Kedden a Tégla- és Cserépipari Vállalatnál az üzemi demokrácia aktuális kérdéseiről hangzik el előadás, amelyet dr. Szilágyi Sándor, a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetének igazgató- helyettese tart. Várhatóan nagy érdeklődés előzi meg az október 12- én,' a főiskolán sorra kerülő Űrkutatási tervek a XX. század végéig című előadást, Szüle Dénes a tv természettudományos adásainak szerkesztője lesz az előadó. a függöny fel- Míkor megy, tágas, hatalmas, polgári nyugalmat-kényelmet árasztó szalon képe bontakozik ki bársonyos fotelokkal, terpeszkedő állólámpákkal, márkás italoktól roskadozó csinos bárpulttal. (Szlá- vik István tervezte.) S amikor legördül, a szín ugyanaz; mintha közben mi sem történt volna. Azaz mégsem, a falak fakóra váltak, már nem pompáznak a színes fotelok. a tárgyak félhomány- ba burkolózva, valami félelemmel vegyes szorongás tölti meg a színpadot. — És a nézőteret is. Egy „szadista” játékokkal elköltött, .alkoholgőzös éjszaka eseményeitől, amelyben férj és feleség vív lelki pankrációt, „átváltozik” a szalon arculata is. Az előadás szándékosan egy látszólag „semleges” közegből indul el, és egy kezdetben házastársi zsörtölődés- nek tűnő konfliktusból fok- ról-fokra lépve bontja ki a drámát a kisded játékoktól egy orgiás. mai Walpurgis- éjen át a már-más szakrális ördögűzésig jutva el: amikor az utolsó játék is eljátszatik, amikor minden illúzió megöletik: szánalmas, nevetséges játék. És félelmes. A félelemé az előadás utolsó szava is. Martha motyogja el, amikor holtfáradtan egy „átgyilkolt” éjszaka után, egy kíméletlen adok- kapok lelkipárharc felfüggesztésekor (hisz a kettőjük közötti küzdelemnek már soha sem lesz vége ) pihenni indul, elvonszolva magát a pokoli küzdelem színhelyéről. A szalon — pokollá vált. Mi pedig beleborzongunk. Az előadás szuggesztivitá- sának nem lehet ellenállni. Paál István rendezőnek a sokhelyütt öncélúan csillogó, a hatásvadászattól sem mentes Albee-drámát sikerült emberileg hiteles küzdelemmé formálnia a színpadon. Ehhez a hitelességhez tartozik, hogy — korántsem erőszakosan, de rendkívül tudatosan — azokat a hangsúlyokat teremti meg a játék folyamán, azokat a mozzanatokat erősíti fel tartalmukban, amelyek révén e pokoli házastársi gyűlölködés semmiképp nem degradálódhat a két nem közötti, valamiféle ősi, mitikus ellentét színpadi kifejezésévé. Ellenkezőleg: a konfliktusok igazi emberi dimenziókban bontakoznak Az 1972-ben megalakított együttest Kovács András — a helyi iskola magyar—orosz szakos tanára — és felesége vezeti. — Mi adta az ötletet az orosz nyelvű művek, mesék feldolgozásához? — kérdezzük Kovács Andrástól. — Az iskolában a gyerekek nagy érdeklőd,éssel forgatják az orosz nyelvű gyermeklapokat, és sokan olvassák a Szovjetunió és a Fáklya című lapokat is. Az orosz órákon pedig szívesen tanulják a Szovjetunió népeinek dalait, táncait. A már működő gyermekszínpad tagjai vetették fel a gondolatot, jó lenne orosz mesékkel is bővíteni az együttes repertoárját. — Milyen szakaszai vannak egy-egy mű betanulásának? — Először mindenki megkapja a saját szövegét, ameki. A felerősített társadalmi motívumok — a kisvárosi légkör fertőzöttsége, a rokoni kapcsolatok függőségi rendszere, a megalkuvást szülő viszonyok stb. —- erőteljesen konkretizálják a feloldhatatlan és kibékíthetetlen házastársi konfliktus tartalmát. George-on és Marthán nem valami ősi átok ül, hangsúlyozza az előadás, szánalmas magatartásuk magyarázatát „Űj Chartago” társadalmi körülményeiben lelhetjük meg. Azokban a társadalmi állapotokban, amelyekben a szamárlétrán békésen felfelé lépegető szép fiúké s a mit sem sejtő butuska libáké a jövő. Elkeserítő perspektíva! igazán Hoby azonban ™ély- át----—------------- fogo es j ellemző társadalomképet mégsem tud adni az előadás, annak oka elsősorban a szerzőben keresendő, aki leleményes, szellemes, zseniálisan ügyes szerző, de az amerikai életforma rothadásáról nem a teljes igazság kimondásának igényével szól, drámájában csupán a társadalom egy bizonyos rétegének, az intellektüelek lelki válságáig jut el. Ugyanakkor emberileg sem igazán összetett és bonyolult világot ábrázol. Albee drámája tehát nem emelkedik olyan magasságokba, hogy amit látunk és hallunk, egyben jelképes értelemmel is megtelítődhetnék. A költőiséget hiányolom belőle. Paál István megpróbál ugyan itt-ott becsempészni némi poézist a játékba, — hangszerelése is érzelmesebb mint a szerzőé — erre utal például az időnként tágra nyitott hátsó ajtón „hangsúlyosan” bekandikáló, leveleit egykedvűen hullajtó fa (talán azért nyílik oly tágra az ajtó, hátha betéved rajta egy kis reménysugár), de ez csak afféle lírai „ráadás”, sőt ebben a formájában erősen visszafelé mutat a naturalizmus irányába. A helyenként túlságosan kitartott csendnek is bizonyára a fokozott líraiságra való törekvés lehet a magyarázata. Szerencsére a színészi játékban, elsősorban a George-t és Marthát megformáló Végvári Tamás és Margittáy Ági játékában nyoma sincs, illetve csak elvétve kísért bizonyos fajta teatralitás veszélye. Kettejük, de kiváltképp Végvári Tamás elmélyült, tudatosan felépíteni eszközeit tekintve is stílusos játékának tudható be elsősorban, hogy a több mint lyet majd meg kell tanulnia, de előtte az olvasópróbán begyakoroljuk a helyes kiejtést — mondja Annus Ildikó, nyolcadik osztályos tanuló, aki már négy éve tagja a színpadnak. Mindenki maga készíti el otthon a jelmezét. — A „Napsugár” merre mutatta be műsorát? — Szolnok megyében sok helyen játszott már csoportunk. Például Jászberényben a Tanítóképző Főiskolán, Szolnokon, s természetesen itthon a községi és iskolai ünnepélyeken is. Csillebércen két alkalommal léptünk színpadra, és nagy élmény volt számunkra júliusban a gyermekszínjátszók negyedik országos találkozója Pécsen. Az 197?-es évben színjátszócsoportunk a „Művészet barátja” megtisztelő címet nyerte el. Nagyon háromórás lelkiszennyes-ki- teregető nem reked meg a zseniális házastársi civako- dás hétköznapi szintjén, hanem legszebb pillanataiban mélyebb emberi tartalmak is megszólalnak, — a rendezői felfogás szellemében. Végvári Tamás remek George, szerep és színész találkozásának az a ritka esete ez, amikor kölcsönösen hálásak lehetnek egymásnak. A kihegyezett, gyorsan váltó párbeszédekben kitűnően érvényesül kivételes beszéd- technikája, játékkultúrája. Mindig tudja, miből, menynyit, mikor. Ettől játéka természetes és magával ragadó. Legkegyetlenebb pillanataiban is érezni lehet, hogy miközben másokon halálos sebeket üt, belül maga is vérzik. Mesteri, ahogyan egy- egy fáradt pillantásában, rezignált mosolyában öniróni- kusan ki tudja fejezni a figura belső gyengeségeit, esen- dőségét is. Ö az, aki érdekességével a legstílusosabban éli és mutatja fel a figurát. Jó Margittay Ági Marthája, aki megszabadulva hajdani mártírjaitól, sokszínűén ábrázolja az élete „főművét” már soha meg nem alkotható nő mindörökre meddő szomjúságát a szerelemre, az életre. Mélységesen emberi, ahogy elénk állítja: egy elrontott, elpocsékolt élet romjain áll, eltékozolt kis szerelmek súlyával terhesen. Talán a professzornéhoz hozzátartozó méltóságos arccal maradt adósunk, ami álorcáihoz ugyancsak hozzátartoznék. kettőst illú- I remek ziókeltően egészíti ki szolidabb négyessé a vendégházaspár két szerepében a pályakezdő Szoboszlai Éva (Honey) és a tehetséges, hangját kereső Pogány György (Nick), akik többnyire szenvedő alanyai a pokoli éjszakának. Az előbbi jól érzékeli egy buta libuska megrettenéseit, ám eszközei még szűkösek a riadtság differenciáltabb ábrázolására, utóbbi a figura pökhendiségét és tartalmatlan ürességét ábrázolja meggyőzően, de már kevésbé tudja felmutatni a feltörekvő biológustanár intellektuális bonyolultságát, olykon pusztán illusztrálja az általa megformált figura egy- egy vonását. A Nem félünk a farkastól — biztató kezdet egy új évad nyitányaként — kiugró színészi sikerrel. Valkó Mihály örültünk, amikor a televízió TTT adásában is felléphettünk rövid műsorunkkal — fejezi be Barna Anita, aki szintén az utolsó évet végzi az általános iskolában. — A színjátszócsoportnak negyven tagja van. Minek köszönheti népszerűségét az amatőrszínpad ? — A műsorok összeállítása során rengeteg verssel, dallal, tánccal és különböző irodalmi alkotásokká! ismerkedünk meg, mely izgalmassá, változatossá teszi a próbákat — feleli Kovács Tímea, hatodik osztályos tanuló. — Az orosz nyelvű mesék, játékok révén sok új szót megtanulunk, amely megkönnyíti az iskolai munkát is. Az orosz nyelvi és a műfordítói versenyeken szép eredménnyel szerepelnek a színpadosok. Sokan vagyunk ugyan, mégis nagyon jó a közösségi szellem. Az iskolai szünetekben is gyakran összejövünk, és tervezgetjük a következő darab jelmezeit. A többiek ilyenkor irigykedve néznek ránk, azután eljönnek az előadásokra, sőt a próbákra is, és a látottakon kedvet kapva jelentkeznek a színjátszócsoportba. Répamese oroszul Gyermekszínpad Jászfényszarun Ki ne ismerné a répamesét, a hatalmasra nőtt répa kihúzásának történetét? A bájos történet sokszor megelevenedett már színpadon vagy osztálytermekben, a gyerekek előadásában. Az azonban nem mindennapi dolog, hogy magyar gyerekek orosz nyelven szólaltatják meg a mesét. A jászfény* szarui általános iskola tanulóiból alakult „Napsugár" gyer- mek-szinjátszócsoport gyakran tűz műsorára orosz nyelven előadott műveket is. — vfs —
