Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-08 / 238. szám

e SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. október 8. ÜLPOLITIKAI ÖRKÉP AZ ÜVEGPALOTA kereken a kérdést: mi­lyen haszna van az ENSZ-nek, hoz-e any- nyit az emberiség konyhájára, mint ameny- nyit a közgyűlés őszi-ttéli ülésszakának idején az újságok címoldalai, nagy tudó­sításai érzékeltetnek? A töprengés azért is indokolt, mert vannak, akik kételked­ve arra hivatkoznak, hogy e nemzetközi szervezet még csak határozatokat sem hoz, mindössze ajánlásokat fogad el, s az elmúlt három évtized világproblémáit nem itt, ha­nem másutt oldották meg. Valójában az ENSZ a nemzetközi élet és az együttműködés nélkülözhetetlen ré­sze lett. Olykor egy-egy ország lakói nem is tudják, hogy valamilyen egészségügyi változás, iskolai újítás, tudományos vív­mány neki, az általa létesített alapnak kö­szönhető. Sokkal látványosabb és más jel­legű az a szolgálat, amelyet a kéksisako­sok végeznek: rendfenntartó szerepet töl­tenek be a világ egyik-másik robbanásve­szélyes pontján, jelenleg a Közel-Keleten és Cipruson. E katonák megjelenése, szere­pe föl-fölvillanó jele annak, hogy kezde­nek érvényesülni a világban a helyi érdekek fölött az össz-Jemberiek. Egy-egy elterjedés­sel fenyegető fegyveres összecsapás meg­akadályozását jóformán mindenki szüksé­gesnek tartja. Ezért dönt immár soroza­tosan az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy-) hangúlag vagy tartózkodásokkal a béke­fenntartó (kisebb országokból származó, norvég, nigériai, lengyel, svéd és más) ka­tonák odaküldéséről. Magát a Biztonsági Tanácsot is azért hozták létre, hogy átfogó érdekeket fejezzen ki: ez az egyetlen ENSZ-szerv, amely kényszeríthet, erőszaJ kot alkalmazhat, de csak egyhangú hatá­rozattal. Tagja mind az öt világhatalom, és csak olyan döntést hozhat, amely ellen egyikük sem emel kifogást. De éppen az öt nagyhatalom között fe­szülnek a legnyugtalanítóbb ellentétek bi-* zonyos nemzetközi kérdésekben! — hang­zik a nem indokolatlan ellentmondás. Igaz. S engedtessék meg a cikkírónak, hogy en­nél a pontnál személyes véleményét is hozzáadja e töprengéshez: az ENSZ igazi jelentősége nem is a fentebb fölsorolt megnyilvánulásokban keresendő. Fonto­sak, de nem ők adnak választ kérdésünkre. Az ENSZ közgyűlése az egyetlen hely, ahol minden esztendőben összejönnek a világ szinte valamennyi országának kép­viselői. Az emberiség alapvető vágyai kö­zösek — béke, gazdasági fejlődés, egész­ség, művelődés —, de sehol másutt nem nyilatkozhat meg ez együttesen, százötven állam tanácskozásán, csak a New York-i üvegpalotában. Két-három hónapot tölte­nek együtt jelentős politikusok, személyes kapcsolatokat hoznak létre, gondolatokat cserélnek, jobban megismerik egymást, le­hetőség nyílik olyan megbeszélésekre, amelyekből ezután, valahol másutt szerző-1 dések születhetnek. Javaslatok hangzanak el, amelyeket később, valamilyen szűkebE tárgyalóasztalnál munkába vesznek. Ezen a fórumon mindenki ismerteti ál­láspontját — éppen a sajtó, a rádió és tévé jelenléte folytán — nyilvánosan, a világ előtt. Itt is megnyilatkoznak a nézetelté­rések — igaz —, hiszen a világ nem egy­séges. De abban egyetért a közvélemény, hogy a vitákat, az ellentéteket tárgyalá,J sokon kell rendezni, másokkal együttmű­ködve, kölcsönös megértéssel. És azoknak is figyelembe kell venniük ezt a közvéle­ményt, ezt a nyilvánosságot, akiknek nincs ínyükre az enyhülés, és inkább a bizal­matlanság sündisznó-úllásába húzódnának. ez a szavazásoknál: a leszerelés szükségessé­gét, a faji és a nemzeti elnyomás felszámolását, egy demokratiku­sabb gazdasági világrendszer megteremté­sét szolgáló — és jobbára a szocialista or­szágok által benyújtott — javaslatok min­dig sikert aratnak. Az ENSZ közgyűlésén jelen van a világ. Bár tény, hogy nem minden kormány kép-1 viseli népének valódi érdekeit, vagy nem mindenben teszi ezt — az ENSZ ma már nem szavazógép, hanem olyan fórum, ahol áz emberiség jó törekvései nemcsak han­got kapnak, hanem igen gyakran többsé­get is. Tatár Imre Tegyük fel Megmutatkozik Brazília elnökválasztás előtt A 110 milliós Braziliában egy hét múlva elnökválasztást tar­tanak, bár az eredmény voltaképpen már most ismertnek te­kinthető. Elegendő emlékeztetni arra, hogy 1964 óta, amikor a hadsereg államcsínnyel magához ragadta a hatalmat, Braziliában katonai uralom van és a mindenkori tábornok­elnök előre kiválasztja utódját Ez az utódlási forgatókönyv eddig három ízben működött, s ennek megfelelően négy tá­bornok (Gastello Branco, Costa e Silva, Garrastazu és Geisel) követte egymást a Palácio do Planalto, az elnö­ki rezidencia dolgozószobájá­ban. Annyi változás történt, hogy 1975 táján a jelenlegi elnök, Geisel, aki a hadsereg centrista szárnyának vezető­je, meghirdette a katonai diktatúra enyhítésének poli­tikáját. Nagyhatalom Latin-flmerikában Ez természetesen csak vi­szonylagos enyhítés. Mind­össze arról van szó, hogy a katonai vezetésnek ez a szár­nya a hatalmi pozíciók bir­tokában feleslegesnek tartja a katonai diktatúra legbrutá- lisabb megnyilvánulásait és olyan helyzetet kíván terem­teni, ami zavartalanabbá te­szi a brazil rezsim együtt­működését a fejlett tőkésor­szágokkal, mindenekelőtt az Egyesült Államokkal. (Ennek megfelelően Washington is támogatja ezt az irányzatot. A Fehér Ház ugyanis Brazíli­át már most Latin-Amerika regionális nagyhatalmaként kezeli és úgy véli, hogy a brazil rendszer a tőkés stabi­litás egyik biztosítéka a kon­tinens déli felében.) A Geisel-vonal természe­tesen távol van attól, hogy elfogadná akárcsak a legkon­zervatívabb értelemben vett polgári parlamentáris kor­mányzathoz való visszatérést. Ennek megfelelően „írták meg” az elnökválasztásók for­gatókönyvét is. Már hosszú évekkel ezelőtt létrehoztak Brazíliában egy úgynevezett „ellenzéki pártot”, amely azonban csakis a hadsereg engedélyével működhet Ee a párt a Brazil Demokratikus Mozgalom (MDB) azonban a dolog természeténél fogva a különböző árnyalatú polgári ellenzéki erők gyűjtőmeden­céjévé változott. Lehetőségeit persze éppen ezért erőtelje­sen korlátozták. Az elnökvá­lasztás nem közvetlen, tehát nem a szavazatok döntenek. A választási kollégiumban a hatalom közvetlen irányítása alatt álló kormánypárt 361 delegátussal rendelkezik az NDB 231 megbízottjával szemben. így a hadsereg ha­talma, a Geisel tábornok által kiválasztott jelölt győzelme voltaképpen eleve biztosítva van. Szemben két tábornok A jelöltet a hadsereg jóvá­hagyásával Geisel már 1977. őszén kiválasztotta. Az örö­kös Figueiredo tábornok, aki korábban a brazil katonai hírszerző szolgálat főnöke volt és rendkívül jó kapcsola­tok fűzik a Pentagon katonai köreihez. Ahhoz, hogy Figuei­redo jelölését el lehessen fo­gadtatni, Geiselnek le kellett győznie a hadsereg szélsősé­ges, ultra szárnyát. Ez a szárny nem ért egyet a „mér­sékelt katonai diktatúra” koncepciójával és továbbra is az elnyomás élesebb, brutáli- sabb formáit követeli. Ennek a csoportnak a vereségét 1977 októberében Frota hadsereg- ügyi miniszter, majd Abreu tábornok, az elnök katonai irodája főnökének bukása jelezte. A legutóbbi hónapokban már csak arról folytak viták, hogy ki legyen az ellenzéki párt az (MDB) jelöltje. Ez csak augusztus végén dőlt el, s a belső pozícióharc igen ér­dekes eredményt hozott. Az ellenzéki párt egy nyugalma­zott tábornokot választott el­nökjelöltnek Euler Bentes személyében. Ez azt jelenti, hogy a katonai diktatúra be­vezetése, 1964 óta elsőízben áll egymással szemben két tábornok az elnökválasztá­sokon! A hatalmi viszonyok ismeretében persze az nem várható, hogy az ellenzék je­löltje győzedelmeskedjék. Er­ről a választási kollégium ösz- szetételének megválasztásá­val a hatalom eleve gondos­kodott. Heves sztrájkok Euler tábornok jelölése azonban mégis hozhat bizo­nyos változást Brazília poli­tikai viszonyaiban. Az el­nökválasztást ugyanis egy hónappal később, november 15-én kongresszusi választá­sok követik, s ezzel egyidő- ben Brazília 22 szövetségi ál­lamának helyi törvényhozá­sát is megválasztják. Az utóbbi hónapokban (különö­sen a gazdaságilag legfejlet­tebb államokban, mindenek­előtt Brazília ipari szívében, Sao Paolóban) a súlyosbodó gazdasági nehézségek - miatt az ellenzék előretört és he­ves sztárjkmozgalmak rob­bantak ki. Euler Bentes tábornok sze­mélye alkalmas arra, hogy a rendkívül heterogén ellenzé­ki csoportosulások erejét he­lyi szinten egyesítse — még akkor is, ha elnökké válasz­tásának esélyei rendkívül cse­kélyek. így elképzelhető, hogy miközben sikerrel „írják meg” októberben a hivatalos elnökválasztási forgatókönyv legújabb fejezetét, törvény­hozási és állami szinten mégis erőeltolódás keletke­zik Latin-Amerika legfon­tosabb országában az ellen­zéki erők javára. (— I. — e. —) A szovjet alkotmány napja A békepolitika alaptörvénye Szegénynévsor Nézegetem, a Világbank je­lentését. Azt, hogy az év­század végére hatmilliárd ember él majd a Földön, másutt is olvastam már. De van itt egy adatsor, amelyen el kell gondolkodni. A leg­szegényebbek és a leggazda­gabbak felsorolása ez. A legszegényebb a Himalája alatti völgyekben levő Bhu­tan, a havi átlagjövedelem alig több mint öt dollár. Né­zem aztán a nagyon szegény országok neveit. Itt van köz­tük Kambodzsa, Szomália, Csád, Zaire is. Országnevek r— a legtöbbje az elmúlt érvekben, hónapokban, he­tekben szerepelt a napi hí­rekben is. Nem szegénység­ügyben: háború, fegyverzaj, nyugtalanság kapcsolódik hozzájuk. Tényleg oly nehe­zen tanulja meg az ember, hogy a szegénységből nem háborúval kell kilábalni? 0 háziasszony bére Kanadában nemrég rendezték újra törvény­ben a válni szándékozó házastársak vagyonmeg­osztási kérdéseit. Egy torontói válóperben dön­tenie kellett a bírónak: mennyire értékeli Mild- red Bregman harminc esztendőn át tartó há- i ziasszonyi tevékenysé­gét. Az asszony, aki vá­lik dúsgazdag építész férjétől, a házasság har­minc éve alatt sohasem dolgozott házon kívül. A bíró megállapította: az ő hozzájárulása a ház­tartás vezetése és a gyer­mekek nevelése volt! „Ez tette lehetővé, hogy a férj testileg, szellemi­leg és lelkileg a legfel­készültebben indulhas­son mindennap a mun­kába” — mondotta a bíró és amikor a va­gyonmegosztás kérdé­séhez értek, kijelentet­te: Mildred Bregman harmincéves háziasszo­nyi munkabérét 300 000 dollárban állapítja meg. A férj nem tiltakozott. Engem csak egy dolog foglalkoztat. Miként ítél ugyanez a bíró. ha nem dúsgazdag építészről van szó, hanem egy négy- gyermekes gyári mun­kásról. Akkor mennyi a háziasszony bére? — gm — Nagyszabású munkaver- seny-sorozattal köszöntötték a Szovjetunióban az új al­kotmány elfogadásának első évfordulóját. Tegnap volt egy esztendeje, hogy a szovjet ál­lam legfelsőbb törvényhozó szerve, a Legfelsőbb Tanács egyhangú szavazással elfo­gadta az új alaptörvényt — a kommunizmus építőinek alkotmányát. Az alkotmány elfogadását megelőzően a tervezetet meg­vitatták a hatalmas ország minden köztársaságában, az északi-sarki halászok és a közép-ázsiai pásztorok, vá­roslakók és földművelők, ka­tonák és diákok. A vita he­lyet kapott a sajtóban is. Olyan össznépi „referendum” volt ez, amelyben a részt­vevők nem csupán „igen­nem” szavazataikkal döntöt­tek a tervezet sorsáról, de véleményükkel aktívan ala­kíthatták is országuk alap-r törvényét, Keserű szájízzel voltak kénytelenek megálla­pítani a nyugati kremlino- lógusok: a szovjet alkot­mányvita a nép magasfokú demokratikus érettségét bi­zonyította. A vita ugyanis nem csupán helyeslő hozzá­szólásokból állt: a végleges alkotmányszövegben több olyan módosítást is végre­hajtottak, amelyet a lapok­ban szót kapott hozzászólók javasoltak. Az egyéves szovjet alap’- törvény évfordulóján a fi­gyelem világszerte a szocia­lista nagyhatalom külpoli­tikai tevékenységére össz­pontosul. A megfigyelők em­lékeztetnek rá: a Szovjet­unió alkotmányába foglalta az ország békeszerető kül­politikájának elveit. Ezeket az elveket fejtette ki legutóbbi bakui beszédé­ben Leonyid Brezsnyev is. Az SZKP KB főtitkára, a szovjet államfő rámutatott: a rendkívül bonyolult nem­zetközi helyzetben országa tovább folytatja elvi politi­káját, együttműködik a ba­ráti szocialista országokkal, szolidáris a nemzeti felsza­badító mozgalmakkal és a fejlődő országokkal, s kor­rekt megállapodásokra tö­rekszik a tőkés hatalmak­kal. A szovjet külpolitika al­kotmányban megerősített el­vei közül a legfontosabb a béke megőrzésére való tö­rekvés. „Mindent megte­szünk a fegyverkezési hajsza megállítása, a béke és a biz­tonság megszilárdítása érde­kében, ezt tekintjük külpo­litikánk alapvető feladatá­nak — mondotta L. I. Brezs- nyev Bakuban. Ügy véljük, hogy minden országnak — nagynak és kicsinek, atom­fegyverrel rendelkezőnek és nem rendelkezőnek egyaránt — joga van a szavatolt biz­tonságra.” A magas szintű szovjet állásfoglalás ismételten ki­fejezi azt a moszkvai törek­vést, hogy a két világrend- szer közötti kapcsolatokban megerősítsék, fenntartsák az enyhülési folyamatot. Ezt pedig az utóbbi időben je­lentős akadályok gátolják. Leonyid Brezsnyev felhívta a figyelmet a NATO és az Egyesült Államok veszélyes lépéseire, a fegyverkezési hajsza fokozásának következ­ményeire. A szovjet vezetés számára világos tény, a vi­lág békéje megőrzése szem­pontjából is elsőrendű fon­tosságú ügy a szovjet—ame­rikai hadászati fegyverzet- csökkentési tárgyalások előbbrevitele. Gromiko szov­jet külügyminiszter legutób­bi amerikai tárgyalásai az­zal biztatnak, lehetséges az egyetértés, s a régvárt egyez­mény megszülethet. Az SZKP főtitkárának beszéde, a szovjet külügyminiszter ál­lásfoglalása az ENSZ-ben bi­zonyítja : Moszkvában arra törekszenek, hogy az egész világban biztosítsák a bé­két, a népek jogát a szabad életre, haladásra, biztonság­ra. o A szovjet állam vezetői­nek fontos állásfoglalásai bi­zonyítják: Moszkva követke­zetesen megvalósítja az al­kotmány elveit külpolitiká­jában. Tekintélyével, erejé­vel a béke és biztonság vi­lágméretű megvalósítását ga­rantálja. Miklós Gábor vietnami há­ború után a világ joggal reménykedett abban, hogy ez a térség a sta­bilitás. a béke öve­zetiévé válik. Saj­nálatos módon új tényező lépett be a térség politikai szín­padára. eey már ré­gebben kimunkált, de a felszín alatt kiterebélyesedö je­lenség : a kínai he­gemonisztikus tö­rekvések. A kínai vezetés világuralmi törek­vésének szolgálatá­ba állította a poli­tika csaknem min­den eszközét. Te­rületi követelések­kel léptek fel Kína szinte valamennyi szomszédjával szem­ben. sőt a térség­ben a közel levő államokkal szemben is. „Elveszett föld­nek’* minősítik azon területeket, amelyet a történelem során kínaiak uraltak. Ez a terület több mint 3 millió km3. Eb­ből mintegy 1,5 mil­lió km3 a Szovjet­unió területére esik, ígv az Amúrmellék, a Tengermellék, Ka­zahsztán és Szoy- jet-Közép-Azsia egy része. A térképen be­mutatott országok részben vagy egész­ben, ebbe a kate­góriába tartoznak, miként a Kelet-kí­nai- és Dél-kínai- tenger szigetei is. Ennek a törekvés­nek az eszköze az a helyzet is. hogy Délkelet-Ázsióban él a 25 millió főt ki­tevő külföldi kínai 90%-á. Ezek a kí­naiak tartják kezük­ben a térség fejlő­dő országaiban a kereskedelem 60—80 %-át. a külkereske­delem 40%-át. Je­lentős érdekeltsége­ik vannak a közle­kedésben, a feldol­gozóiparban és a bankhálózatban is. Ezt a réteget fel­használva feszültsé­get, bizopytalansá- zot, zavarkeltést tudnak kirobbanta­ni azon országok­ban, amelyek poli­tikája szembekerül a kínai vezetés irány­vonalával. Kíifa nem riad vissza a nyílt gaz­dasági zsarolás esz­közétől sem. támo­gatja a szeparatista törekvéseket fegy­verrel. pénzzel, sőt, ügynökökkel is. A fegyveres provoká­ciók is napirenden Vannak Vietnam­mal szemben. sőt Kambodzsát — amelv ígv a kínai politika eszközévé vált — nyíltan tá­mogatja Vietnam el­leni agressziójában. Pedig Kína szocia­lista fejlődő or­szágnak vallja ma­gát, és húszezer ki­lométeres szárazföl­di határa mentén nincs egyetlen szom­szédja sem. amely ne lenne szocialista vaev fejlődő or­szág... — TERRA — összeállította: Hájos László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents