Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-28 / 255. szám

1978. október 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Befejeződött az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) fejlesztéspolitikában, a mű­szaki és technológiai. A fejlesztésre kell megkülön­böztetett figyelmet fordítani úgy, hogy az anyagi eszközö­ket ennek érdekében kon­centráltan használjuk fel — hangsúlyozta a miniszter, majd kérte az országgyűlést, fogadja el beszámolóját. Hozzászólások, vita Gyarmati János, (Bp .62. vk), vállalati igazgató, az Építési és Közlekedési Bi­zottság elnöke rámutatott: az elmúlt években az útkor­szerűsítési munkák üteme, az eredmények ellenére sem volt kielégítő. Kiemelte: míg az országos közúthálózatot az egyre fokozódó igények­nek, a terveknek megfelelő­en fejlesztették, addig a ta­nácsi közúthálózat korsze­rűsítése, gyarapodása kisebb mértékű volt. Lukács János (Zala m. 2. vk.), állatorvos szóvá tette: a MŰM. és a KPM. valamint a MÉM. és MüM. tavalyi együt­tes rendeletéi bizonyos fokig gátolják a betakarítási mun­kák gyors elvégzését, mert az év valamennyi hónapjára egységesen állapítják meg a munkaidőt. Így az aratás és az őszi betakarítás idején eleve lehetetlen a paragrafu­soknak érvényt szerezni. Ezért javasolta, hogy módo­sítsák a két jogszabályt. Vál­tozatlanul írják elő, hogy a dolgozók egész évi munka­ideje a túlórával együtt sem lehet több 3000 óránál, de a gyakorlati követelmények figyelembevételével tegyék rugalmassá a kifogásolt ren­delkezéseket. Daradics Ferenc (Tolna m. 4. vk.), a bonyhádi járási pártbizottság első titkára rá­mutatott: a vállalatok és a vasút kapcsolatában . a gon­dok nemcsak á vagonok ki­es berakása körüli huzavo­nára, a vállalatok rossz hoz­záállására vezethetők vissza. Jelentős részük szervezetlen­ségből és fegyelmezetlenség­ből ered. Faragó Margit (Szolnok m. 4. vk.). „A közlekedés tevékeny­sége szorosan kapcsolódik az anyagi termelés folyamatá. , hoz, a társadalmi élet minden területéhez.” Ezekkel a sza­vakkal kezdte felszólalását dr. Faragó Margit, a Szolnok megyei Tanács Hetényi Géza Kórházának szemész orvosa. Elmondta, tíz év távlatából megállapíthatjuk, hogy a közlekedéspolitikai koncep­ció egyebek között elősegítet­te a közlekedési ágak közötii arányos fejlődést, koordiná­ciót, a gazdasági hatékony­ság növelését, a közlekedési kultúra és műveltség fejlesz­tését. Országunk közlekedésében Szolnok megye — illetve Szolnok város — kedvező földrajzi helyzete révén kü­lönleges szerephez jutott. Há­rom évvel ezelőtt a megye vasútvonalain a naponta el­szállított árumennyiség tíz­ezer tonna volt, ez a tervidő­szak végére napi 14—15 ezer tonnára nőtt, változatlan áruszállítási távolságok mel­lett. A megnövekedett igé­nyeknek csak a Szolnoki MÁV rekonstrukciójának tel­jes megvalósítása esetén le­het csak eleget tenni. Növekedett az utak teher­bíró-képessége és átlagszé­lessége. Azonban a vártnál nagyobb mértékben változott — nőtt — a nemzetközi, a megyén átmenő lakossági és ipartelepi forgalom. Az utak terheltsége fokozódott. Külö­nösen kritikus a helyzet a szolnoki Tisza-hídon és a vá­rost átszelő 4-es számú fő útvonalon. Szűk áteresztőké­pességük miatt a megnöve­kedett forgalmat már meg­közelítően sem tudják ki­szolgálni. Ezért rendkívül fontos a 4-es számú fő út Szolnok várost elkerülő sza­kaszának mielőbbi felépíté­se egy új közúti TiszahíSdal együtt. A képviselő ezután szólt a hidak korszerűsítéséről, illet­ve új kikötők építésének szükségességéről. Kangyalka Antal (Csong- rád m. 15. vk.) gyárigazgató elmondta: még mindig gon­dot okoz a vakológépek, tar­goncák javítása. Ezért java­solta: fontolják meg, nem lenne-e érdemes egy már meglévő gépgyárat rakodógé­pek felújítására kijelölni. Tóth István (Bp. 26. vk.), a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára felhívta a figyel­met: kívánatos, hogy a köz­lekedési szolgáltatások szín­vonalában ma még' fellelhető területi különbségeket foko­zatosan kiegyenlítsék. A he­lyi lehetőségek jobb kihasz­nálása, a közlekedési válla­latok hatékonyabb, szerve­zettebb, felelősségteljesebb munkája a legfőbb tartalék, ami adott esetben központi támogatással is párosulhat. Cserna Sándor (Baranya m. 5, vk.) vájár rámutatott: az útbaigazítást adó táblák­ra jelenleg nincs szabvány. A kulturált közlekedés le­bonyolításához hozzá tartozó fontos kellékeket a Képző- művészeti Alap készíti, meg­rendelésre, 7000 forintért, ami művészi alkotásért sem szerény összeg. Ezért érde­mes lenne a tájékoztató táb­lák ügyét központilag meg­vizsgálni és rendezni. Kalló István (Borsod m. 3. vk.) hengerész a miskolci Tiszai pályaudvar rekonst­rukciójával kapcsolatos gon­dokról szólt, s utalt arra, hogy a pályaudvar korszerűt­lensége miatt már egyáltalán neip felel meg a biztonságos forgalom követelményeinek. Kérte a KPM vezetőit, hogy — a legutóbbi államtitkári koordinációs értekezlet állás- foglalásainak megfelelően — biztosítsák a rekonstrukció mielőbbi elvégzését. Riss Jenő (Bp. 52. vk.), a BKV vezérigazgató-helyette­se elmondta, hogy kevés a járművezető a BKV-nál, a létszámhiány nagy terheket ró az amúgyis kedvezőtlen körülmények között dolgo­zókra. A Fővárosi Tanács és a BKV összeállította azokat az elképzeléseket, amelyek lehetővé tennék a mérték­telen túlóráztatás megszün­tetését, a kedvezőbb körül­mények megteremtését. Az arra illetékesek gyors dön­tése elősegítené a BKV e gondjainak mielőbbi enyhí­tését. Tartalékunk a szocialista munkaverseny Klabuzai Miklós (Somogy m. 6. vk.) tsz-elnök a Bala- ton-parton lakók és az itt nyaralók érdekében javasol­ta: vizsgálják meg az M7-es autópálya kiépítésének lehe­tőségét egészen Balatonke- resztúrig. Marton János (Győr m. 3. vk.) nyugdíjas igazgató arra hívta fel a figyelmet, hogv. késik az Ml-es autópálya Győr és az országhatár kö­zötti vonalának kijelölése. Ez máris akadályozza az érin­tett területeken a mezőgaz­dasági fejlesztést, hátráltat­ja az idegenforgalmi és más beruházásokat, pedig a nem­zetközi hálózattal is kapcso­latban levő autópályák épí­tése — a népgazdasági ér­dekek miatt is — mielőbbi döntést kívánna. Kaszai Imre (Bp. 45. vk.) mozdonyvezető, a vasúti pá­lyák, a rendező pályaudva­rok fejlesztésének, felújításá­nak vontatottságát tette szó­vá. Nagy súlyt kell helyez, nünk — mondotta — a belső tartalékok feltárására. Előbb­re léphetnénk az áruszállí­tás, a vasúti forgalom jobb, hatékonyabb megszervezésé­vel, a szellemi erők ésszerű felhasználásával. Ebben tar­talékunk a szocialista mun­kaverseny. a szocialista bri­gádmozgalom is. Peták Tibor (Budapest. 26. vk.) vállalati főkonstruktőr, hangsúlyozta, hogy a gazdai- ságos áruszállításnál nem elegendő csak a szállítást végző ágazatok összehangolt együttműködése. A szállítási lánc az árutermelőknél kez­dődik, hisz az áru csomago­lása. a rakodás gépesítésének mértéke lényegesen befolyá­solja a szállítás hatékonysá­gát. Gránics András (Szabolcs- Szatmár m. 17. vk.) eszter­gályos rámutatott: megyéjé­ben az eddiginél jobban kell törődni a gépjárművek pót­alkatrész-ellátásával és javí­tásával, mert a jelenlegi ka­pacitás az igényeknek a fe­lét sem elégíti ki. Pullai Árpád válasza: — Minden hozzászólást megnézünk, minden javasla­tot gondosan mérlegelünk, és mindegyikre választ adunk — mondotta elöljáróban a miniszter, majd hangsúlyoz­ta: A szállításban továbbra is a gazdaságosság, a népgaz­dasági érdek dönti el, hogy mely vasútvonalak szűnje­nek meg. Az autópályák építésével kapcsolatban a válaszadó rá­mutatott: minden végső dön­téshez nagyon nagy lelkiis­meretesség és körültekintés kell. Az igények meglehető­sen na'gyok, a lehetőségek vi­szont jóval kisebbek. A vita bizonyította: erényeinket és fogyatékosságainkat együtt látjuk és közösen teszünk erőfeszítéseket a jobb meg­oldásokra. Az országgyűlés a közle­kedés- és postaügyi minisz­ter beszámolóját jóváhagyó­lag tudomásul vette. Interpellációk Schnitzler József (Hajdú • m. 16. vk.), a debreceni or­vostudományi egyetem II. számú sebészeti klinikájának igazgatója arra kért választ: mit kíván tenni a kormány a környezetvédelemről szóló törvény eredményesebb vég­rehajtásáért? Gonda György, az Orszá­gos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal elnöke elmondta, hogy mivel a kör­nyezetvédelem egyes részte­rületein rendezetlenek a ha­táskörök és tisztázatlan a fe­lelősség kérdése, a közeljö­vőben előterjesztést készíte­nek a Minisztertanácsnak, egyértelműen megfogalmazva az irányítás és a felelősség kérdéseit. Simon Ernőné (Somogy m. 11. vk.), a nagyatádi cérna­gyár munkása azt kérdezte az építésügyi és városfejlesz­tési minisztertől, hogy a kö­zeljövőben terveznek-e jog­szabálymódosítást az üdülő­helyeken kívül zártkerti in­gatlanokon emelhető építmé­nyek nagyságát illetően. Je­lenleg 12 négyzetméter alap- területű létesítmény építhető. Abrahám Kálmán minisz­ter egyetértett azzal, hogy indokolt a szabályok módo­sítása, mégpedig differenciál­tan. Figyelemmel kell lenni arra, hol, mekkora területen helyezkedik el a zártkert, és miként művelik a földet. A tények ismeretében — a helyi tanácsok véleményét is figyelembe véve — az építé­si szabályzatban területileg differenciált módosítást fo­galmaznak majd meg. Szabó József (Baranya m. 10. vk.), a megyei népi el­lenőrzési bizottság elnöke a közüzemi szolgáltatások mé­résének, lakossági számlázá­sának és díjbeszedésének korszerűsítését sürgette, mi­vel a jelenlegi elszámolási és befizetési rendszer elavult. Simon Pál nehézipari mi­niszter válaszában elmondta, hogy több helyütt már kor­szerű módszerrel dolgoznak, A somogyi, a veszprémi és a zalai fogyasztók egy része villanyszámláját például áta­lánydíjas fizetéssel, kétha- vonként egyenlíti ki. A bu­dapestiek a különböző szol­gáltatások számláit összesít­ve kapják kézhez. A Nehéz­ipari Minisztérium gyűjti a tapasztalatokat, keresi, ku­tatja a korszerű módszere­ket, amelyek közül a legjob­bakat választja majd ki, s teremti még azok országos bevezetésének feltételeit. Az interpelláló képviselők a miniszterek válaszát tudo­másul vették. Az országgyűlés őszi ülés­szaka Apró Antal zárszavá­val ért véget. A vizeken szerte az országban folyik az őszi lehalászás. így van ez Bánhalma határában a halastavakon meg a Kákát éren is. A metsző őszi szélben senki sem gázol szívesen övig a vízben, de a halivadékokért! jól fizetnek. A Bánhalmai Állami Gazdaság azjdén 400 ezer egynyaras halat szándékozik eladni. Fotó: T. Katona Évek óta ez a rend a kőolajosoknál Diplomás „Hát akkor szervusz. Pa­rancsolj, ez lesz az asztalod.” A/, esetek többségében ezek a megszokott mondatok. A pályakezdő mérnök — mert a következőkben róluk lesz szó — igyekszik barátságo­san mosolyogni. Tudja, az el­ső benyomások sokat számí­tanak. A Nagyalföldi Kutató- és Feltáró Üzemben a kezdő mérnökök íróasztal helyett munkaruhát kapnak. Mint például Szécsi Ferenc olaj­bányász-mérnök : — Az idén végeztem a Mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Ka­rán. Nem ért váratlanul, hogy miután felvettek, kinn a sza­badban a berendezéseknél kell dolgoznom. Az egyete­men voltak, hogy úgy mond­jam „hívogatóban” a válla­lattól, és akkor ott ezt el­mondták. De korábban két alkalommal itt töltöttem a termelési gyakorlati idősza­kot is, így megtudhattam, hogyan fogadják a kezdő em­bereket. — Megkapta a diplomáját, felvették. Most mit csinál? — A Rúzsa 5. jelű fúrásnál dolgozom, mint betanított munkás. Három műszakba járok én is, ugyanúgy minta többiek. Órabért kapok, erre jön rá a tereppótlék, az éjsza­kai pótlék és a folyamatos­sági pótlék, mert hogy 12 plusz négyezünk. Ez azt je­lenti, hogy 12 nap munka, négy nap szabad, úgy hogy kijöjjön a negyven óra. — Mennyi a fizetés, mert­hogy pályakezdőknél ez nem lényegtelen. — Megnősültem, így nem mellékes emiatt sem a kere­set. A prémiumokat is — betanított Munkaruha íróasztal helyett amit akkor adnak, ha teljesí­ti a berendezés a tervet — hozzászámítva 4 800 forint. — Mit kell ezért nyújtani? — Említettem, én ugyanúgy dolgozom, mint a többiek, vagyis ha kosz van, én is ko­szos vagyok, ha sár van, én is sáros vagyok. Most ugyanazt a munkát végzem, mint a kulcsosok bármelyike. Nem tudom, mennyit mond ez a laikusoknak? Szabó Gyula olajbányász­mérnök azon a berendezésen dolgozik, amellyel Szeged város alá fúrnak, ferdén, hogv szénhidrogént találja­nak. Ö a pályakezdő mér­nökök és a munkások kap­csolatáról beszél: — Nézze, mi nem vagyunk csodabogarak. Már nem va­gyunk azok. Évek óta rend­szer a vállalatnál, hogy a kezdő mérnökök hat hónapig a termelésben dolgoznak. A munkások megszokták, hogy jönnek „új fiúk”, azokat ok­tatni, tanítani kell. Segíteni őket a szakma megismerésé­ben. — „Kijönnek” idősekkel, fiatalokkal egyaránt? — Nincs generációs prob­léma a berendezéseknél. Ha meg kell fogni, rákiáltanak a másikra, nem magázódva, hogy fogd meg. Könnyebb a beilleszkedés. A három mű­szakot igaz kicsit nehéz megszokni. Az egyetemen, ha éjszakáztunk, másnap alud­tunk. Szóval itt nehezebben munkások áll át a szervezet, de aki ezt végigcsinálja, még jobban tiszteli azokat, akik nem hat hónapig dolgoznak így folya­matosan. Jó néhány vezető van már a trösztben és a vállalatnál is, akik megjárták ezt az utat. — A fizikai munka próbá­ra teszi erejüket. — Hát igen, eleinte kivált­képp, de idővel ezt is meg lehet szokni. Van, amikor maguk a munkások próbál­ják k', hogy bírjuk. Volt egy élményem. Aknában dolgoz­tunk. Jól meggyötörtek, az­tán mondtam, na én abba­hagyom. Nevettek. De olyan nincs, hogy „na, kitolunk a mérnök úrral.” Szécsi Ferencé a szó: — A hat hónap alatt sok mindent el lehet rontani. Nem mondja senki, hogy öreg, ezt csináld meg azt csináld. Ülhetnénk akár egész nap a kocsiban, de ha valaki meg akarja ismerni a szak­máját,- meg az embereket <s, hát itt bizonyíthat. Mi kellő elméleti tudást szereztünk az egyetemen, de még a szer­számok nevét se tudtam vol­na megmondani, amikor ide kijöttünk. — Válaszolnak a kérdé­seikre? — Senki nem tartja magá­ban a tudását. Jólesik a fórú- mesternek is például, ha kér­deznek tőle, s válaszolhat. Itt bármikor számolni kell a ki­törés veszélyével. Emberek életéről, nagy értékekről van szó, tehát a gyakorlati tudás a berendezés vezetőjének el­engedhetetlen. Márpedig ezt könyvből megszerezni lehe­tetlen. — Most szép summát kap­nak — kezdő létükre — kéz­hez. Mi lesz, ha letelik a hat hónap? Hova kerülnek, s mennyi fizetéssel? — A berendezésekhez vagy később — jóval később — bekerülhetünk a központba, a tervezéshez vagy a techno­lógiára. A jövedelmünk — szerencsések vagyunk, mert nemrég óta van ez így — nem csökken, a kollektív szerződés szerint ugyanis, ha más formában is, meg­kapjuk megközelítőleg ezt az összeget. Egy idősebb kollégájuk mondja: „Ő még mindig ab­ból él, amikor Hajdúszobosz­lón szélben, fagyban cemen­teztek. ..” Utána rumot ittak a munkások, s a lefagyott kezű kezdőmérnökök. Az a pillanat örökre megmarad, s nem véletlenül keresik most fel még mindig olyan gyak­ran, ha problémájuk van „azok” a munkások. Mérnök-gyakornokokat ta­lálunk máshol is. Ez a titu­lus minden kezdőnek kijár, a gyakorlati tudás megszerzése viszont így, aligha. H. J.

Next

/
Thumbnails
Contents