Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-24 / 251. szám

1978. Oktober 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Túlzások nélkül Ifjúsági parlamenten az Aprítógépgyárban Hiszek az iskola megújulásában Mi volt a legmegkapóbb az aprítógép- gyári fiatalok parlamentjén? Azok az őszinte szavak, ahogyan helyzetükről nyi­latkoztak, ahogyan gondjaikról szóltak és ahogyan azokra a megoldást javasolták. Ebben a nagyüzemben a dolgozók 40 szá­zaléka fiatal, és akkor még nem számí­tottuk a szakmunkástanulókat, akik közül legtöbben — ha túl lesznek a vizsgákon Érthető, hogy mind az üzem vezetői, mind a fiata­lok felkészültek erre a szom­bat délelőttre összehívott if­júsági parlamentre, amely az ifjúsági törvény életbelé­pése óta szám szerint a harmadik volt. Milyen ma a jászberényi Aprítógépgyárban a fiatalok helyzete? Horváth József igazgató beszámolójából ki­derült: a gazdasági vezetők ma sokkal inkább támasz­kodjak egy-egy döntésük meghozatala előtt a fiata­lok véleményeire, javaslatai­ra, mint korábban. És a fia­talok élnek is ezzel a lehe­tőséggel, amire ezen az if­júsági fórumon is kaptunk példát. Kollár Márton gé­pészmérnök mondta el: ne adja a múlandóságnak a gyár vezetősége azt a jól bevált módszert, hogy a pá­lyakezdő szakemberek az üzem különböző területein gyakorlati tapasztalatot sze­rezzenek maguknak, mielőtt a végleges munkaterületük­re kerülnének. Így jobban megismerik a gyárat és még jobban kötődnek hozzá. Való igaz: az aprítógép- gyárban így is sok mindent tesznek azért, hogy a fiata­lok letelepedjenek, véglege­sen az ottani munkát vá­lasszák. Az először munká­ba lépő szakmunkások óra­bérét — a tanulmányi ered­ménytől függően — 11—12 forintban állapítják meg. (Két évvel ezelőtt ez 9,60— 11 forint volt.) Azután a munkájuk alapján fokoza­tosan béremelésben részesül­nek. Az utóbbi két évben a gyárban a harminc éven alu­liak évenként 8—10 százalé­kos béremelést kaptak, ugyanakkor a vállalati át­lag 5 százalék volt. Feltéte­lezhető, hogy nemcsak azért részesültek ilyen kivételben, mert fiatalok — hisz a kor önmagában nem érdem, csu­pán állapot —, hanem azért, mert becsülettel eleget tesz­nek kötelességüknek. Erre utal az a nagy ked­vezmény is. miszerint a fia­— itt a gyárban dolgoznak majd mint esz­tergályosok, vasszerkezeti lakatosok, sze­relők. Mindez már azt is mutatja, hogy az elkövetkezendő években tovább nő az Aprítógépgyárban a fiatal munkások szá­ma, akiknek magatartása, szakmai, politi­kai tevékenysége az egész üzem további jövőjét az eddigieknél is jobban befolyá­solja. talembert pedig éppen a na­pokban neveztek ki főműve­zetőnek, mivel megszerezte a beosztáshoz szükséges szak­mai és vezetési ismereteket, így alkalmassá vált e fele­lősségteljes posztra. Megbe­csülik őket úgy is, hogy amíg lakást kapnak, addig albérleti hozzájárulást fizet a családosoknak a gyár, ha­vonta 400 forintot. Fizetésü­ket pedig a diploma ered­ményétől függően 2700—3000 forintban állapítják meg. A parlamenten mindenki elolvashatta a következő két esztendőre szóló intézkedési tervet, amely az ifjúsági törvény további helyi meg­valósítását szolgálja, és a kimutatásokat, amelyek azt ismertették, hogy évente az Aprítógépgyárban megköze­lítőleg 400—400 ezer forin­tot fordítanak ifjúságpoliti­kai célokra. Szerepelnek az összegek között a továbbta­nulást elősegítő tanfolya­mokhoz szükséges forintok éppúgy, mint az ifjúsági klub fenntartásához, a külföldi, belföldi utazásokhoz, üdül­tetésekhez, ' lakástámogatás­hoz, az ifjúság verseny moz­galmának támogatásához szükséges pénzek. Mert az is ide tartozik, hogy a sok irányú gondoskodást a fia­talok azzal viszonozzák, hogy jól dolgoznak és hogy széles körben bekapcsolódnak a különböző versenymozgal­makba. * * * Jó hangulatban zajlott le az aprítógépgyáriak ifjúsági parlamentje. Ott voltak a gyári KISZ-szervezet testvér úttörőcsapatának küldöttei is. Hogy tetszett a fórum? — kérdeztem az egyik kis­lánytól. A válasza: Nagyon, olyan... olyan igazságos volt. Igen. nem hangzottak ott el túlzott igények a felszólalá­sokban, inkább olyan sze­rény kívánságok, amelyek ha teljesülnek, végső soron az egész gyár munkáskollektí­váját szolgálják. V. V. tál és jól dolgozó esztergá­lyosoknak és vasszerkezeti lakatosoknak — ha családot alapítanak —, két éven be­lül vállalati vagy tanácsi bérlakást biztosítanak, eset­leg segítséget nyújtanak OTP társasházi lakás vásár­lásához. Bár ez a lakáshoz juttatás ma nem gond nél­küli a gyárban. A parlamen­ten felszólaló fiatalok — köztük Gálik János, Kiss János —■ amikor elismerték a vállalat e nagyfokú segít­ségét, azt is szóvá tették: miért nem épül még mindig az a 110 lakás. amelyből harmincat már az idén át kellett volna adni? Nos, a kivitelező még fel sem vo­nult az építkezés színhelyé­re, így nem valószínű, hogy akár jövőre beköltözhetnek a majdani boldog tulajdono­sok. Holott a gyár számá­ra — mint azt az igazgató megfogalmazta — nagyon fontos, hogy a tervezett la­kások elkészüljenek, mert csak így tudják megtartani a fiatal szakmunkásokat, fel­sőfokú végzettségű szakem­bereket, akikre nagy szük­ségük van. Ebben a jászberényi nagy­üzemben napjainkban meg­különböztetett figyelmet for­dítanak a felsőfokú végzett­ségű pályakezdő fiatalok lét­számának emelésére — idén ősszel újabb tizenhárom kez­dett munkához ott —. mun­kahelyi beilleszkedésükre. Teszik ezt azért is, mivel a vállalat fejlődik, és az így egyre növekvő műszaki és közgazdasági feladatok vég­rehajtásához jól képzett szakemberek, vezetők kelle­nek. Az elkövetkezendő évek során ezekből a fiatalokból kell kinevelniük a különbö­ző szintű vezetői utánpót­lást. A parlamenten ered­ményként könyvelték el: ma már nem mennek el a fiatal szakemberek az üzernből, mert perspektívát látnak maguk előtt. Jelenleg akü- löznböző beosztásban dol­gozó vezetők között hat fia­tal szakember van, egy fia­Segft a lakosság Is Bővül a vízhálózat Kunhegyesen Kunhegyesen az idén elő­ször a szokásos választói gyűlések mellett soronkívüli megbeszélésre is invitálta a tanács a közelmúltban a la­kosságot. Ismertették, hogy a megyei tanácstól vízháló­zat-építésre anyagi segítsé­get kaptak. Szeretnék a pénzt minél célszerűbben, gazdaságosabban felhasz­nálni, ezért a község lakói­tól is segítséget kértek. A kunhegyesíek vállalták, hogy a két és fél kilométer hosszú vízhálózat árkait ki­ássák, a munkák befejezté­vel pedig a földet visszatöl- tik. A 600 ezer forint értékű munka jó ütemben halad, ebben a hónapban be is fe­jezik. A lakosság által vég­zett munka értéke mintegy 20 ezer forint, amelyet ará­nyosan — családonként — beszámítanak az évi közmű- fejlesztési díjba. Bülcsífde épül a Széchenyin A szolnoki városi tanács egészségügyi és szociálpoliti­kai bizottsága ülést tartott, ahol dr. Koncz József, osztály- vezető tájékoztatta a bizott­ság tagjait az 1978. évi taná­csi bölcsődei felvételekről. Elmondta, hogy a túlzsúfolt férőhelyek mellett is csak az igények 50—60 százalé­kát tudják kielégíteni. A 858 kérelemből 380 kérelmet utasítottak el. A felvételek elbírálásakor döntő szem­pont volt a szociális helyzet. A bölcsődék zsúfoltságán enyhít majd a Széchenyi la­kótelepen épülő bölcsőde át­adása. A Beton- és Vasbetonipari Művek budapesti gyárában évente mintegy hatszázbnidió forint értékű építőelemet készítenek. Legújabb termékük a vázpanel, ezekből különféle la­kótelepi járulékos létesitnfények, óvodák, bölcsődék, iskolák építhetők. A képen: A vázpanel-elemek tárolóhelye BESZÉLGETÉS DR. GOSZTDNYI IONOS ÜLLÜMTITKÚRROL Szerte a világon a neve- lést-oktatást megújítani szándékozó törekvéseknek le­hetünk tanúi, s a változások gyakrabban követik egymást, mint régebben. Jellemző ez a hazai oktatásügyre is, amely éppen ebben az esz­tendőben teszi meg az újabb, nagy lépéseket avégett, hogy az iskolák munkája korsze­rűbbé váljék. Dr. Gosztonyi János oktatási minisztériumi államtitkárral folytatott be­szélgetésünkben ezúttal né­hány olyan kérdést érintünk, amelyek az idei tanévkezdés újdonságaival kapcsolatosak. © Minden tanév valame­lyest más, mint a többi. — Különösen igaz ez ma, di­namikus korunkban. Mi­ben különbözik a mostani tanév az előzőktől? — Ez a tanév is része az állandó megújulási folyamat­nak, egyúttal azonban — és ez nem túlzás — szocialista közoktatásunk egyik fontos mérföldköve. Ugyanis olyan, általános érvényű változá­sokra került sor, amelyek ed­dig hiányoztak a széles kö­rű pedagógiai gyakorlatból. Köztudomású, hogy e tan­évtől kezdődően az 1985/86. tanévig az általános iskola és a középfokú intézmények valamennyi évfolyamán fo­lyamatosan új dokumentu­mokat vezetünk be, ame­lyeknek már az elnevezése is újszerű. Nem „tanterv és utasítás”, hanem „nevelési oktatási terv”. Ennek három fő része szervesen épül egy­másra. Az „Alapelvek” az iskolatípus célját, feladatait és a vele szemben támasz­tott társadalmi követelmé­nyeket határozza meg; a má­sodik rész az egyes tantár­gyak terveit; végül a har­madik rész a tanórán és az iskolán kívüli nevelés ter­vét tartalmazza. Ezzel az egységes dokumentummal azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy a nevelés és az oktatás folyamata egymástól elvá­laszthatatlan, és csak e ket­tő együttes művelésével jut­hatunk el a szocialista neve­lőiskoláig. A magyar közok­tatás-politika történetében először lépett érvénybe ilyen okirat, sőt a bevezetés nyolc­éves üteméhez igazodva el­készült a tankönyv- és a tan­eszközprogramunk is. Az új nevelési-oktatási tervek bevezetése az általá­nos iskolában és a szakmun­kásképzési célú szakközépis­kolákban az iskolai élet tar­talmi megújhodását szolgál­ják. Egyúttal sor került olyan intézkedésekre is, ame­lyek intézményeink belső életét hivatottak megjavíta­ni. Gondolok a 11 napos munkarend bevezetésére az alsófokú oktatási intézmé­nyekben és annak az állás- foglalásnak a megjelenésé­re, amely a pedagógusok munkaköri kötelezettségeit rendezi. © A közmondás azt tart­ja, hogy „jóból is megárt a sok”. Nem fenyegeti ez a veszély a pedagógusokat? A változásokkal történő túlterhelés veszélye? — Sokaktól hallottam ha­sonló vélekedést, melynek alapja az iskola féltése volt. Igaz a közmondás, de akár meg is fordíthatjuk: „A jó­ból sosem elég”. Azt hiszem, ez utóbbiból kellene kiin­dulnunk. Látszatra ugyan független egymástól a három intézkedés, azért vezettük be őket mégis egyidőben. mert úgy véljük, hogy szoros ösz- szefüggés van közöttük. Ismeretes, hogy több évi kísérletezés után, 1976 őszén az alsó tagozaton érvénybe lépett a 11 naDos tanítási rend. Tapasztalataink jók voltak: a kisiskolások pihen- tebbek, kiegyensúlyozottab­bak lettek; csökkent a szom­bati hiányzások száma; az évi tananyagot jó ütemben dolgozták föl a gyermekek és a nevelők. Érthető, hogy ezek után a felső tagozatra is kiterjesztettük a 11 napos munkarendet. És mivel a tantervkészítők már ismer­ték a jó tapasztalatokat, az új dokumentumok is az új — kiterjesztett — munka­rendhez igazodva fogalma­zódtak, készültek. Ez az egyik összefüggés. A másik az, hogy mivel a ne­velő-oktató munkával szem­ben megnövekedtek a köve­telmények, és a pedagógu­soknak bonyolult feladatok­kal kell megbirkózniuk, tart­hatatlanná vált az az álla­pot, hogy idejük és energiá­juk jelentékeny részét admi­nisztrációs, szervezési és egyéb — mellékes — mun­kákra kelljen eltékozolniok. Ezért tartottuk halaszthatat­lannak, hogy a Pedagógusok Szakszervezetével közösen éppen most jelentessük meg a munkaköri kötelezettsége­ket tartalmazó állásfoglalást. Szeretnénk, ha a benne fog­laltak érvényesítése egyen­letesebb munkamegosztást eredményezne mind az is­kolán belül, mind az iskolai és a társadalmi szervezetek közt — és ezzel elősegítené a pedagógusok, valamint más értelmiségi rétegek ará­nyosabb közéleti feladatvál­lalását. Lényegében tehát a fen­tiek miatt került sor a három nagy változás egyidejű beve­zetésére. © Mit kell tenniük az il­letékes intézményeknek és mit maguknak a nevelők­nek azért, hogy az új tan­tervek szelleme és a peda­gógustársadalom gondolko­dásmódja összetalálkozzék és megbarátkozzék egymás­sal? — Tisztában voltunk és vagyunk azzal, hogy a neve­lő-oktató munka megújításá­val rendkívül bonyolult fel­adatra vállalkoztunk, és hogy kezdetben sok nehézséggel, szemléleti akadállyal kell megbirkóznunk. Ügy gondo­lom, a legjobb szemléletfor­málás az, ha a nevelőket be­avatjuk a jövő terveibe, ha lehetőséget adunk nekik ahhoz, hogy megismerjék a készülő dokumentumokat, sőt részt vehessenek a kidolgo­zásukban. így már a formá­lódás időszakában maguké­vá tehetik az új gondolato­kat, szándékokat. Ezért tettük közzé a tan­tervi tervezeteket, amelyeket a nevelőtestületekben megvi­tattak. és mindenki megte­hette észrevételeit. kritikai megjegyzéseit. Sok iskolá­ban folytak az új tanterveket előkészítő kísérletek; a peda­gógusok egy része tehát köz­vetlenül is fölmérhette, mit kíván a jövő iskolája tőlük és a tanulóktól, és ebből mennyi valósítható meg. Csakhogy — túl a kísér­letezőkön — valamennyi pe­dagógus fölkészítéséről gon­doskodnunk kell. E célból a minisztérium az Országos Pedagógiai Intézettel együtt kétéves, differenciált, három, lépcsős felkészítési tervet dolgozott ki az összes isko­latípus részére. Az első idő­szakban központi tanfolya­mokat szerveztünk, amelye­ken az oktatásügy kulcsem­bereit — iskolai csoportveze­tőket, általános tanulmányi és szakfelügyelőket, a me­gyei kabinetek vezetőit — tájékoztattuk a pedagógia és az oktatáspolitika időszerű kérdéseiről. Egyúttal a tan- tervkészítők megbeszélték velük a problémákat, kívá­nalmakat. Ezután került sor a megyei tanfolyamokra. Ezeken az intézmények igaz­gatói és a szakmai munka- közösségek vezetőit készítet­tük fel —• az előbb említett módon — a várható válto­zásokra. A legfontosabb azonban a „harmadik lépcső”, a tantes­tületek általános pedagógiai és szaktárgyi fölkészülése, amelynek sikere nagy mér­tékben függ a központi és a megyei tanfolyamok hatásá­tól. de nagyon sok múlik az igazgatókon és magukon a nevelőkön is. Szeretném meg­jegyezni, hogy ilyen, minden pedagógusra kiterjedő, ha úgy tetszik, ..tervszerű szem. léletformáló” munkát a múltban nem végeztünk, és mivel nem voltak megfelelő tapasztalataink, valószínű, hogy e tekintetben kisebb- nagyobb szervezési hibákat most is elkövettünk. Ugyanakkor a pedagógusok jól tájékozódhattak a rendel­kezésükre bocsátott anya­gokból, magukból az új do­kumentumokból, az általá­nos és a szaktárgyi útmuta­tókból, a cikksorozatokból, az OPI számos kiadványából, valamint az Iskolatelevízió és az Iskolarádió adásaiból. De e sokoldalú segítség sem pótolhatja a pedagógusok belső igényét a kor követel­te megújulásra; fogékonysá­gukat, nyitottságukat a kor­szerű szemlélet befogadásá­ra, önmagukban való kiala­kítására. E téren még szá­mos tennivalója akad az in­tézményeknek és az egyének­nek egyaránt. © Ahhoz, hogy a nevelés színvonala tartósan növe­kedjék, jól képzett neve­lőkre van szükség. Egyelő­re azonban sok a képesítés nélküli tanerő. Várható-e javulás ez ügyben? — Az utóbbi években a szakos ellátottság és a kép­zés minősége tekintetében fokozatosan javult a hely­zet. A pedagógusképzésben figyelemre méltó tartalmi korszerűsödésnek lehetünk tanúi. Gondosan fölmértük az ország pedagógusszükség­letét, azt, hogy hogyan fog alakulni a gyermeklétszám, tudjuk, hogy hány tanítóra, szaktanárra lesz igény, és ez­zel kapcsolatban a szüksé­ges intézkedéseket. A Bu­dapesti Tanítóképző Főisko­lán speciális, Szekszárdon és Zsámbékon kihelyezett főis­kolai tagozatot létesítettünk, és nemcsak a beiskolázást, hanem a nevelők elhelyezését is tervszerűbbé tettük. E pillanatban arról még nin­csenek pontos adataink, hogy milyen személyi feltételek közepette kezdődött meg az idei tanítás iskoláinkban, de a jelzések azt mutatják, hogy csökkent a képesítés nélkü­liek száma. E kedvező fo­lyamat kiterjedését várjuk a következő években. © Végül: hisz-e ön ab­ban, hogy a pedagógus- társadalom sikerre viszi az új, a korszerű tanügyi eszméket? — Erősen hiszek az isko­la megújulásában, abban, hogy nevelőink képesek e folyamat kulcsembereiként dolgozni. És ezt nemcsak a hivatali tisztem mondatja velem. Az előző években sok­felé jártam az országban, volt alkalmam találkozni, be­szélgetni pedagógusokkal. Mindig megfogott az á lel­kesedés, az a szeretet és op­timizmus, ahogyan munká­jukról, iskolájukról, tanítvá­nyaikról szóltak. Ügy érzem, többségük képes a folytonos megújulásra. Társadalmi ösz- szefüggésekben dondolkod-, nak, tudnak és akarnak dol­gozni a nevelésügy nagy cél­jainak elérése végett. Ez a legtöbb és a legfontosabb. Ha ebben a szellemben kezdték az új tanévet — és kezde­nek majd minden új tanévet — akkor a nevelőiskola meg­teremtése jó kezekben van. Győri György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents