Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-24 / 251. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. október 24. A BÉKE FORRADALMA Előzmények: a dualista monarchia Cselédlakás és környéke a szigligeti Esterházy-ufadaiomból Környezetvédelem és fizika Tudományos tanácskozás Szolnokon A soiknemezetiségű Habsburg-monarchia múlt századi korszerűsítése, az osztrák-magyar hétközpontos megoldás már születése pillanatában izzó viták, sodródó érvek és érzelmek kereszttüzébe került. Az 1867-es Kiegyezés és a dualista államberendezkedés, s egyben a polgári átalakulás adott lezárása ugyanis a századok folyamán felhalmozódott középkelet-európai problémák jó részét nem oldotta meg. csupán a mélybe fojtotta. Ezzel természetesen nemcsak elmérgesedésükhöz járul hozzá végzetes módon, hanem új és önpusztító ellentmondások kiinduló pontjává is lett. A fenti pármondatos jellemzés — különösen a végkifejlet, az I. világháború utáni felbomlás ismeretében — meglehetősen sötét képet fest Ausztria-Magyar- országról. Amely kép természetesen így — eléggé egyoldalú is. Mindenesetre, ha sorjában, a negatívumokat és pozitívumokat, az előnyöket és a hátrányokat mérlegre téve vizsgáljuk a Monarchia teljesítményét, árnyaltabb összképet nyerünk. Nézzük először a kétségtelen és meghatározó negatívumokat. Ezek legelsője pedig, hogy a Habsburgok jogara alá szerveződő soknemzetiségű birodalom a XVIII. századi dinasztikus elveket testesítette meg: az uralkodóház érdekei kiemeltek és meghatározók maradtak. Megalakulásával tehát a korszerű nemzeti fejlődés szempontjait érte sérelem. Két „történelmi” és „vezető” nemzetiség, az összlakosságnak együtt is csak kisebbségét kitevő osztrák és magyar megegyezésükkel és az úgynevezett közös ügyekkel (mindenekelőtt a hadsereggel és a tragikomikus külpolitikával) biztosították a többi nemzetiség feletti további uralmukat, az 1860-as években már meg-megingó birodalom további fennállását. Másként fogalmazva: az Osztrák—Magyar Monarchia egy feudális-dinasztikus integráció továbbélő maradványa volt olyan időszakban, amikor az effajta képződmények korszerűtlensége rohamléptekkel bizonyosodott be. Logikus volt tehát, hogy rengeteg feudális eredetű — főként társadalmi — maradványt konzervált kereteiben. Hogy csak néhányat említsünk: az udvar és az uralkodó szerepe: az arisztokrácia és általában a volt nemesi rétegek politikai-hatalmi túlsúlya, a. földkérdés megoldatlansága, az egyházi befolyás és a középkori szi- bolika továbblépése — vagyis általában a felülről kezdeményezett felemás korszerűsítések visszahúzó velejárói jellemezték a dualista rendszert. És a pozitívumok? A történettudomány meglepetésünkre elég sokat produkált belőlük. (Bizonyos fokig érthetővé téve az „elmúlt békeidők” nem feltétlenül és mindig jogtalan nosztalgiáját.) Azonban rögtön jegyezzük meg: ezek az előnyük, ezek a pozitívumok súlyos, organikus hátrányok alapvetőségét alig kérdőjelezik meg. Nézzük Magyarországot. Mindenekelőtt a Kiegyezés nálunk konszolidálta a bimbózó kapitalizmust és annak minden előrevivő kedvezésével félévszázados intenzív tőkés fejlődést tett lehetővé. Egyben modem polgári államot és államháztartást alakított ki, ami különösen a tőlünk keletebbre fekvő államokkal való korabeli ösz- szehasonlításban állja meg a próbát. A pozitívumok sem teljesen egyértelműek. A dualista kori Magyarországon nem a kétségtelen (bár örökölt szerkezeti gyengeségek között végbemenő) gazdasági fejlődés tényei .váltak meghatározóvá, hanem a társadalmi-politikai szerkezet változásokat zabolázó krónikus merevségei. A volt feudális uralkodó osztályok megőrizték pozícióikat, sőt a korszak végefelé még növelték is befolyásukat. Az uralkodó teljesen kézben tartotta a hadsereget és meghatározó szava volt a külpolitika irányításában. Az arisztokrácia „összmonarchia”, „merkantil” (iparral összefonódó) és „agrárius” (a nagybirtok érdekeit kormányzati politika rangjára emelő) csoportjai majdhogynem csorbítatlan hatalmat élveztek. A nem a magyar társadalomból szervesen kifejlődő — eredetében jórészt idegen burzsoázia — bár gazdasági ereje hatalmasan növekedett, s egyre erősebb befolyással volt az országos ügyekre is — a hagyományos vezető rétegek politikai hatalmát nem kérdőjelezte meg, sőt inkább hozzájuk idomult, igyekezett velük összefonódni. Az úri státuszt görcsös ragaszkodással fenntartani igyekező középrétegek „krémje” az úgynevezett dzsentri sem volt alkalmas a múlttal való radikális szakításra. A korszak legszámosabb és az ország legjellemzőbb rétege a parasztság maradt. Differenciálódása és gyorsuló tömeges nincstelenné válása a kor alapvető társadalmi problémájává merevedett. Az iparfejlődés képtelen volt felszívni a nagy infrastrukturális beruházások (vasútépítés, folyamszabályozás) után feleslegessé vált agrárproletár réteget. Minthogy a nagybirtok szilárd rátelepedése az országra a mégoly szerény agrár- reform legális lehetőségét is kizárta, egy jórészüknek nem maradt más, mint a kivándorlás . i. S a jövő hordozója, a munkásosztály? Kialakuló elitgárdája — a szakmunkásság — idegen (bevándorolt) eredetű és magas színvonalú volt. Ám tömegeinek falusi származása és tanulatlan segédmunkára alkalmazása már önmagában is konzerválta a kétlakiságot. az agrárproletár túlsúlyt. A munkásosztály helyzetét és sajátosságait mindenesetre a nyugat-európainál kedvezőtlenebb bér-, szerkezeti, munka- és életkörülmények határozták meg. A kelet-európai sajátosságnak tekinthető alacsonyabb szervezettség pedig nem tette lehetővé a viszonyok akár nyugati típusú javulását, az ottani osztályharc eme nem elhanyagolható eredményét sem. Változást majd csak- — időlegesen — a forradalom hoz. Sok ez? Túl sötét a kép? És a feszítő erejű társadalmi ellentmondások sorában még nem is tettünk említést a nemzetiségi kérdésről... A Kiegyezés elodázta ellentmondások legfőbbje pedig éppen ez a probléma volt. Dérer Miklós KÖVETKEZIK: Előzmények: háború és összeomlás. A fizika helye és szerepe a környezetvédelemben címmel tartott tanácskozást tegnap Szolnokon a Magyar Tudományos Akadémia debreceni akadémiai bizottságának matematikai-fizikai szakbizottsága és a MTESZ Szolnok megyei Szerkezete. A tanácskozás célját, feladatait kérésünkre dr. Csikai Gyula, a DAB fizikai munkabizottságának elnöke ösz- szegezte: — A fizika az elmúlt évtizedek során számos olyan módszert és eszközt fejlesztett kk amely alkalmas az iparban vagy a társtudományok területén felmerülő kérdések egzakt vizsgálatára. Ilyen terület a környezetvédelem is, amely a tudományok szinte minden ágát — a biológiát, a kémiát, a geológiát, a meteorológiát — érinti, s természetesen a társadalomtudományokat is. A tanácskozáson ezért vesznek részt a fizikusokon kívül orvosok, biológusok, kémikusok. A fizika környezetvédelemben betöltött szerepét hadd világítsam meg egy példával. Ahhoz, hogy a természetbe kikerülő szennyez» anyagok további történését, sorsát és hatását a biológiai rendszerekre vonatkozóan meg lehessen határozni, ismerni kell ezeknek az anyagoknak a megengedhető koncentrációit. S ehhez szükséHarmadik alkalommal rendezték meg szombaton Szolnokon a kórusparlamentet, amelyen megyénk együtteseinek karnagyai, titkárai, társadalmi vezetői vettek részt, A rövid megnyitó után a Verseghy Ferenc Gimnázium énekkara adott műsort, majd Buday Péter, a KÖTA megyei szervezetének titkára tartotta meg beszámolóját a megye kórusmozgalmának helyzetéről. Elmondotta, hogy az utóbbi években megyénk kóruséletében mennyiségi és minőségi vonatkozásban is jelentős fejlődés tapasztalható. A fenntartó szervek figyelme és áldozatkészsége megnövekedett a kórusmozgalom ügye iránt. Megállapította, hogy a karéneklés Szolnok megyében „a legnépesebb amatőrművészeti ág, amely az általános iskolás gyerekektől a nyugdíjas korú felnőttekig minden korosztályra kiterjed”. Szám szerint 191 gyermek és ifjúsági kórust és 53 felnőtt énekkart tartanak nyilván, körülbelül tízezer énekessel. A tapasztalatok szerint a jól képzett szakvezetők irányításával működő együttesek a művészeti nevelés hatásos eszközei, bázisai. A nevelési művelődési célok megvalósításának fő területe a kórus belső élete, de rendkívül fontosak a jól szervezett kórusrendezvények. Ilyenek voltak például: a Vándor Sándor Szemle, a kulturális úttörő bemutatók, az „Éneklő ifjúság” — a szakmunkás- tanulók kórusainak rendezvénysorozata, vagy a pávakörök minősítői, stb. Kórusaink szakmai színvonalának növekedését az utóbbi gesek a fizika egzakt módszeréi, amelyek közül például az úgynevezett nukleáris módszerek roncsolás mentességük és in vivo alkalmasságuk miatt az utóbbi években nagy mértékben elterjedtek. Az in vivo vizsgálat különösen azért fontos, mert ez a biológiai tevékenység megzavarása nélkül ad információt a szeny- nyező anyagok hatásairól. A mai tanácskozás célja, hogy a fizikusok megismerjék a környezetvédelem legégetőbb gondjait, s a közös eszmecsere más tudományágak képviselőivel lehetőséget adjon azoknak az eljárásoknak, módszereknek elterjesztésére, amelyék bevezetése elodázhatatlan feladat. — A „környezetszennyezők”, gyárak, üzemek képviselői mégsincsenek jelen a tanácskozáson... — Jelenleg a környezetvédelem tudományos hátteréről tanácskozunk. A jövőben, amikor már a gyakorlati megvalósításról esik szó, természetesen meghívjuk az üzemek képviselőit is. — Miért éppen Szolnok a tanácskozás házigazdája? —• Jó az együttműködés a debreceni akadémiai bizottság és a MTESZ Szolnok megyei Szervezete között. Szívesen dolgozunk együtt, vannak közösen elért eredményeink. A tanácskozáson erről is hallhatnak a résztvevő szakemberek. két évben az országos minősítésen elért eredmények bizonyítják. Hangverseny — kóruskategóriát kapott a szolnoki Áfész Kodály-kórus, fesztivál fokozatot pedig négy énekkar ért el. A gondokról, nehézségekről Buday Péter a kórusokhoz kiadott írásbeli felmérések összegzése alapján szólt. Megállapította, hogy a próbafeltételek javultak, sok együttesnél még a szólampróbára is külön terem áll rendelkezésre. A hangszerellátás (zongora) százszázalékos, gond viszont a hangszeres hangolás. A felnőtt kórusok ötven százaléka rendelkezik magnetofonnal, ami nagymértékben segíti az együttes munkáját. Sok helyen problémát okoz a kották beszerzése, ennek megkönnyítése érdekében tervezik a megyei kottatár megvalósítását. A kórusok énekeseinek csak 30 százaléka férfi, s az utánpótlás sem biztosított, ugyanis az általános iskolai énekkarok dalosainak csak egynegyede fiú. Ez okozza megyénk kóruséletének egyik fő gondját: kevés a férfi és a vegyeskarok száma. Buday Péter beszámolója után Maróti Gyula, a KÓTÍA főtitkára a kórusmozgalom időszerű feladatairól tartott előadást. Szólt a karéneklés jelentőségéről, az amatőregyüttesek kollektívájának belső nevelő erejéről. Elemezte a szakmunkásképző intézmények, a szakközépiskolák és a vállalati énekkarok eredményeit, gondjait, végül kiemelte a fenntartó társadalmi szervek irányító, ellenőrző, segítő szerepét. — vfs — kSímAúijím Az elmúlt hét elejétől jelentős változásokat tapasztalhattak a hallgatók. Részben megváltozott a három adó műsorszerkezete, részben pedig új műsorokat ismerhettünk meg, s még továbbiak bevezetését is ígérik a szerkesztők. Korai lenne még véleményt alkotnunk arról, hogy mennyire válik a rádió (végső soron a hallgatók) javára mindez, néhány új műsor azonban már első adásával is különös figyelmet érdemelt, jó példát mutatott vagy éppen kétségeket támasztott. Társalgó címmel új színes, tallózó műsort hallhattunk kedd délelőtt, amely műsorlapjával tudományos és művészeti — tehát szellemi — életünk magazinműsorának ígérkezett. A közel kétórás műsor óhatatlanul is az Élet és Irodalom című hetilapunk rádiós testvére lett, már első adásával is. „Bekebelezte” a korábban önállóan jelentkezett Vers és dallam, valamint a Derűre is derű című sorozatokat. Foglalkoztatta —korábbi műsoraik jellegének megfelelő feladatokkal — Pár.dy Lajost, Lőrincze Lajost, a továbbiakban itt hallhatjuk majd a Zsebrádiószínház bemutatóit. Olyan alkalmi, egyszer hallható beszélgetésekkel, riportokkal, beszámolókkal lett teljes a Társalgó első adása, melyek egytől egyig önálló értékkel bíró, külön-külön is átgondolt és megszerkesztett műsorelemek. S minthogy — a műsorvezető-szerkesztő Lip- tay Katalin munkája eredményeként — mindegyik jelentős, érdekes témához nyúlt, s mivel alapvető jellemzőjük volt az igényesség, kellemes és hasznos két órát jelentett a műsor. Fejezetei közül különösen kettőt emelhetünk ki. Németh G. Béla irodalomtörténész népszerű, egyúttal tudományosan megalapozott formában ismertette Babits Mihály levelezésének néhány érdekes darabját és a költő betegsége alatt használt ún. beszélgetőfüzetét, végül a Balázsolás című verssel tette kerekké, bővítette egésszé mondandóját. Bartos Endre kézdiszent- léleki névnapköszöntő szokásokat ismertetett — kihasználva a rádiós technikai eszközöket. Ráadás Valóban ráadás-e a Ráadás? Vagy csak a riporterek korábbi beszélgetéseinek a maguk örömére készített folytatásai? Talál-e még félórányi lényeges elmondani- valót a műsor készítője? Vasárnap délelőtt Orliczki Vilmossal találkozhattunk ismét, a bükkszentkereszti mészégetőről hallhattunk. Zoltán Péter beszélgetett e különös szakmát 35 éve űző erdőlakóval, de nem az életforma különösségét tekintette a beszélgetés alapjának. Társalogtak, látszólag szabadon, látszólag fesztelenül. A félórás műsor végére azonban sajnos kiderült, hogy ez a fesztelenség csak a mészégetőre vonatkozik. Ügy tűnt, a riporter többre tartotta előre megfogalmazott kérdéseit, mint az őszinte emberi szót. Sőt, mintha előre elképzelte volna a válaszokat, szinte előre megkomponálta volna a teljes beszélgetést is. S ha — a mészégető jóvoltából — hiteles, emberi pillanatokhoz jutottunk, sztereotip megválaszolhatatlan kérdések (pl. Ha újra kezdhetné, mit csinálna?) tették újra merevvé a beszélgetést. Ha az első riportot „vastaps” kísérte is, ez a ráadás bizony, csak kellemetlen feszengést eredményezett.- SK Kivándorlók a fiumei kikötében — tg — Karvezetők fórumán Kevés a férfi dalos A nyitány - énekel a Verseghy gimnázium kórusa
