Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-24 / 251. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. október 24. Fegyver nélküli világért! ' któber 24-én világ­ai szerte, hazánkban SS is, megemlékeznek az ENSZ megalaku­lásának 33. évfor­dulójáról. Ez a nap, a világ- szervezet napja az embereket arra figyelmezteti több, mint három évtizede: a pusztító világégés után jött létre a Föld szuverén államait egye­sítő szervezet. Ma már más­félszáz tagja van az Egye­sült Nemzetek Szervezeté­nek — többségük a fejlődő országok közé tartozik. A leszerelés kérdése, a fegy­verkezésre fordított milliár- dok sorsa a Föld e legszegé­nyebb régiói számára egyre égetőbb problémává válik. Egyszerű adat: a világ or­szágai katonai célokra ma annyi pénzt fordítanak, mint amennyi bolygónk lakossága 45 százalékának évi jövedel­me. Egy korszérű atomtenger­alattjáró árából a fejlődő vi­lágban 16 millió ember ok­tatását lehetne megoldani... De még sokáig lehetne so­rolni számokat. A leszerelés századunk harmadik harma­dában a Föld minden lakója számára létkérdés. Az ENSZ az idén júniusban rendkívüli ülésszakon vitatta meg a le­szerelés problémáit, s fontos munkaprogramot, nyilatko­zatokat fogadott el. A Béke­világtanács javaslatára a vi­lágszervezet 1978. október 24 —30. Nemzetközi Leszerelé­si Hétnek nyilvánította. A döntés célja: minél több em­ber figyelmét felhívni ko­runk legégetőbb problémájá­ra. A hazai békemozgalomnak ebből a szempontból nem kell nehézségeket legyőzni. Országunkban a békepolitika nem csupán lelkes társadal­mi aktivisták szívügye. Szo­cialista hazánk külpolitikai tevékenységében alapfeladat a nemzetközi és az európai béke megőrzése, a leszerelés­re, az államok közötti együtt­működésre való törekvés. Ki­fejezésre jutott ez az MSZMP KB október 12-i ülésén elfo­gadott határozatban: „Az enyhülés folytatásának, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításának alapkér­dése a leszerelés. Hazánk a szocialista közösség országai­val együtt mindent megtesz a fegyverkezési verseny lefé­kezéséért, a nemzetközi fóru­mokon határozottan fellép a leszerelési intézkedések elő- remozdításáért. Ezen az úton döntő fontosságú, hogy mi­előbb megegyezés szülessen a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról a Szovjetunió és az Egyesült Államok kö­zött. Európa békéjének és biztonságának megszilárdítá­sát szolgálná, ha a NATO tagállamai a kölcsönös biz­tonság elvének megfelelő konstruktív választ adnának a Varsói Szerződés országai­nak legutóbbi javaslatára a közép-európai haderők és fegyverzet csökkentésével foglalkozó bécsi tárgyaláso­kon.” A szocialista országok igen sok kezdeményező javasla­tot tettek eddig is tárgyaló- partnereiknek. A leszerelés ügyének természetesen száz­millióik hívei a tőkésorszá­gokban is. A neutronfegyver elleni tiltakozó lapokon álló 700 millió aláírás bizonyítja — erőfeszítésük hiábavaló, a nyugati országok polgárai is belátják: fegyverkezési ver­seny nem biztonságot, hanem pusztulással fenyegető bi­zonytalanságot szül, a hadi­iparba áramló milliárdok nem prosperitást teremte­nek, de az inflációt, a válsá­got állandósítják. leszerelési világhét rendezvényein or­szágszerte nyilván sok szó esik min­denről. A IX. kong­resszusra készülő magyar békemozgalom aktivistái, elő­adói ezekre a problémákra, veszélyekre hívják fel a fi­gyelmet. Az elmúlt évtize. dek történelmi tapasztalata bebizonyította? korunkban a békeszerető nemzetközi köz­véleménynek egyre nagyobb a súlya. Az emberek békevá­gyát kifejező felelős szó nem a pusztába kiált. M. G. Leonyid Brezsnyev fogadta az amerikai külügyminisztert SALT-tárgyalások. A képen balra az amerikai küldöttség, Vance külügyminiszter vezetésével, jobbra pedig a szovjet tárgyalódelegáció Gromiko külügyminiszterrel az élen (Telefotó - KS) (Folytatás az 1. oldalról.) rét megállapodásokat érje­nek el ezen a téren. Leonyid Brezsnyev felhív­ta a figyelmet a szovjet— amerikai kapcsolatokban az utóbbi időben mutatkozó ne­gatív jelenségekre és alá­húzta: a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsola­tainak kiegyensúlyozása, fel­felé ívelő fejlődésük biztosí­tása megfelelne mindkét or­szág népe érdekének, a nem­zetközi enyhülési folyamat elmélyítésének s a világbéke megszilárdításának. Közleményt adtak ki Moszkvában Andrej Gromiko szovjet és Cyrus Vance ame­rikai külügyminiszter hétfői tárgyalásairól. A közlemény szerint folytatták azoknak a megoldatlan kérdéseknek át­tekintését, amelyek a hadá­szati támadó fegyverrendsze­rek korlátozásáról kötendő szovjet—amerikai megállapo­dással kapcsolatosak, hogy kölcsönösen elfogadható meg­oldást találjanak. Érintették a fegyverzet korlátozásának és a leszerelésnek más olyan kérdéseit is, amelyekről a Szovjetunió és az Egyesült Államok egymással, illetve más államok részvételével tárgyal. Andrej Gromiko a tárgya­lások után ebédet adott Vance tiszteletére. A két mi­niszter rövid pohárköszöntőt mondott s a tárgyalásokat hasznosnak és konstruktív­nak minősítették. Állást fog­laltak amellett, hogy a tár­gyalásokat folytassák, a ha­dászati fegyverek korlátozá­sáról szóló megállapodás ki­dolgozásának befejezése cél jából. Egyiptom—Izrael Előzetes megállapodás a különbekéről A tárgyaló küldöttségek szintjén megállapodás jött létre az egyiptomi—izraeli különbékeszerződésről — je­lentette be vasárnap George Sherman, a delegáció közös szóvivője. A szerződés szövegét jóvá­hagyásra az illetékes kormá­nyok elé terjesztették, mi­közben a szerződés függelé­kében szereplő még vitás kérdésekről Washingtonban folytatódnak a tárgyalások Az amerikai szóvivő hoz­zátette, hogy a megállapodás Carter elnök pénteki és szombati „közvetlen részvé­telének” eredményeként jött létre. Pihenlek a hét végén az űrhajósok TOKIÓ A vasárnap óta nyolcna­pos látogatáson Japánban tartózkodó Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyetl- tes a Fukuda miniszterelnök­kel megtartott, első rö­vid találkozóján kínai láto­gatásra hívta meg a japán kormányfőt és külügyminisz­terét. Ezt követően a minisz­terelnöki rezidenciában Szo- noda és Huang Hua külügy­miniszter ünnepélyesen ki­cserélte az augusztus 12-én Pekingben aláírt japán—kí­nai szerződés ratifikációs ok­mányait. MOSZKVA Meir Vilnert, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége a Népek Barátsága Érdeméremmel tünteitte ki. RÓMA II. János Pál, a Vatikán történetének 265. pápája va­sárnap elfoglalta a Szent Pé­ter bazilika előtt jelképesen felállított trónját. II. János Pál ünnepélyes beiktatásán 125 ország képviseltette ma­gát hivatalos küldöttséggel. MANNHEIM Az új vezető testületek megválasztásával vasárnap véget ért a Német Kommu­nista Párt (DKP) mannheimi kongresszusa. Herbert Miest, a DKP elnökét, és Hermann Gautiert, a párt elnökhelyet­tesét megerősítették tisztsé­gében, s újraválasztották a DKP vezetőségét és elnök­ségét is. MADRID A Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására hétfőn Madrid­ba érkezett az MSZMP kül­döttsége, élén Berecz János­sal, a KB külügyi osztályá­nak vezetőjével. LUSAKA Pihentek a hét végén a szovjet űrhajósok a Szaljut— 6. űrállomáson, Vlagyimir Koval jón ok és Alekszandr Ivancsenkov természeitiesen aktív pihenéssel töltötte a szombatot és a vasárnapot: sportoltak, jegyzeteiket ren­dezték, kisebb kísérleteket és megfigyelésieket végeztek, vasárnap pedig családjukkal is beszéltek a földi irányító­központ közreműködésével. Koval jón ok és Ivancsen­kov hétfőn már a 130. napot tölti a világűrben. A szom­bati és vasárnapi televíziós közvetítések mutatták, hogy hangulatuk és erőnlétük egyaránt kitűnő. Kenneth Kaunda zambiai elnök hétfőn Lusakában saj­tóértekezleten első ízben fog­lalt állást az országot ért rhodesiai légitámadásokkal kapcsolatban. A zambiai el­nök megállapította, hogy az Egyesült Államok és Nagy- Britannia is felelősek köz­vetve a barbár akciókért. FRANCIÁK ÉS MAGYAROK (1.) Kérdések — Párizsban Kétórás repülőút — 1800 kilométer — után ér Párizs­ba a magyar utas. A francia és a magyar főváros között fél kontinens: Közép-Európa. Mégsem volt ez soha legyűr- hetetlen távolság, s különö­sen nem az ma, az expresz- szek, sugárhajtásos gépek idejében. S az emberi gon­dolat, a népek, nemzetek együttélésének évezredes hétköznapjai finom szálakkal át, meg átszőtték egymás kultúráját, gazdasági életét. Jámbor saint gilles-i szer­zetesek telepedtek le már a XI. században a dunántúli Somogyváron, s követték őket vallon mesterek, ötvösök, gyertyaöntők, szőlőműve­lők. Három évszázados jelen­létük kisugárzó, erjesztő ha­tását csak sejthetjük. A XVIII. század végén Batsányi és társai vetették „vigyázó szemüket” Párizs­ra, hagyományt kezdve és teremtve az egy nemzedékkel későbbi reformkori generá­ciónak. A múlt század har­mincas-negyvenes éveitől már vízválasztónak számított a magyar politikai-szellemi életben a francia eszmények­hez, a francia kultúrához va­ló viszony. Petőfi, Vasvári és plebejus demokraták a ja­kobinusok forradalmi eszmé­in nevelkedtek. Az első világháború tragi­kus eseményei és az azt kö­vető évek lehűtötték ezt az évszázadok óta termékeny kapcsolatot, s a második vi­lágégés után, a hidegháborús évek pedig mélyen a fagy­pont alatt tartósították azo­kat. Az olvadás, a kölcsönös közeledés csak a hatvanas évek derekán kezdődött. Ma­gyar részről a békés egymás mellett élés fontosságának, lehetőségének gyakorlati — politikai síkon való — meg­valósítása volt a közeledés alapja. A francia politikát pedig De Gaulle tábornok nyitottabb, rugalmasabb kon­cepciója vezette. Péter János külügyminiszter 1965-ben járt Párizsban, s rá egy év­re kollégája Couve de Mur- ville Budapesten. Ez és az aláírt három megállapodás volt a szélesebb körű fran­cia—magyar kapcsolatok leg­újabb kori nyitánya. Követ­ték ezt a szakminiszterek lá­togatásai. Legutóbb 1976-ban Lázár György miniszterelnö­künk járt a párizsi Matignon- palotában, s tavaly Barre professzor, francia kormány­fő tárgyalt Budapesten az Országházban. Új fejezetet írunk több mint egy évtizede a két nép évezredes kapcsolatának tör­ténetében. Nem közömbös, milyen gyorsan telnek a „la­pok”, s főleg milyen tarta­lommal. .. Hol tartanak ma e kapcsolatok, melyek azok a területek, ahol kölcsönös ér­deklődésre számot tartó kér­désekről tárgyalhatunk, ahol mindkét félnek előnyös üz­letek köthetők, s ahol termé­kenyen meríthetünk egymás kultúrájából, művészetéből? Párizs... A tízmilliós fran­cia metropoliszban kerestünk Meghalt flnasztasz Mikojan A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a Minisztertanács vasárnap délután kiadott közleménye mély fájdalommal tudatta, hogy szombaton, hosszas, súlyos be­tegség után 83 éves korában elhunyt Anasztasz Ivanovics Mikojan, az SZKP egyik legrégibb tagja. Anasztasz Mikojan, aki 1895-ben született, 1915-től volt ’tággá a Szovjetunió Kommunista Pártjának. 1917- ben Bakuban végzett párt­munkát. 1918 közepén, ami­kor a német és a török csa­patok Bakut ostromolták, a Vörös Hadsereg komisszárja volt, a frontok harcaiban vett részt. Amikor Bakuban ideig­lenesen megdöntötték a szov­jet hatalmat, illegális párt­munkát végzett, a bolsevi­kok földalatti szervezetének egyik vezetője volt, mindad­dig, amíg 1920-ban véget nem vetettek az ellenséges hata­lomnak. 1920—22 között Nyizsnij Novgorodban vég­zett felelős pártmunkát. 1926—46 között Mikojan fontos gazdasági funkciókat töltött be. A háború éveiben, 1942—45 között tagja volt a Szovjetunió honvédelmi bi­zottságának. 1946—55 között, majd 1957 —58-ban a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökhe­lyettese, s ezzel együtt 1949- ig külkereskedelmi minisz­ter. 1953-ban a Szovjetunió kül- és belkereskedelmi mi­niszterévé nevezték ki. majd kereskedelmi miniszteri meg­bízatást kapott. 1955—57 kö­zött, majd 1958-tól 1964-ig a Minisztertanács első elnök- helyetteseként dolgozott. 1964 —65 között a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnök­ségének elnöke, ezt követően az elnökség tagja volt. 1943- ban kapta meg a Szocialista Munka Hőse címet. Anasztasz Mikojan 1922— 23 között az SZKP Központi Bizottságának póttagja volt, 1923-ban választották a Köz­ponti Bizottság tagjává, 1926 —35 között a Politikai Bi­zottság póttagja, 1935-től 1952-ig tagja. 1952-től 1966 áprilisáig tagja volt a Köz­ponti Bizottság elnökségé­nek. Számos alkalommal vá­lasztották be a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába, az SZKP XXIV, kongresszusán a Központi Bizottság tagja lett. Utolsó éveit nyugdíjban töltötte. Anasztasz Mikojan számos alkalommal kapott magas kormánykitüntetést. Leg­utóbb 80 éves korában Le- nin-renddel tüntették ki. Elutazott a lengyel miniszterelnök Lázár Györgynek, a Mi­nisztertanács elnökének meg­hívására Piotr Jár ősze wicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke október 20—22 közötti baráti látogatást tett hazánkban. Kádár János szívélyes lég­körű megbeszélésen fogadta a lengyel kormányfőt. Lázár György és Piotr Ja­roszewicz tájékoztatta egy­mást az országaikban folyó szocialista építőmunka idő­szerű kérdéseiről és áttekin­tette a magyar—lengyel együttműködés helyzetét. Piotr Jaroszewicz lengyel- orsizági látogatásra hívta meg Lázár Györgyöt, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. ENSZ-leszerelési hét II Béketanács állásfoglalása Az ENSZ leszerelési hét kapcsán Sütő Gyula, az Or­szágos Béketanács titkára az MTI munkatársának ' adott nyilatkozatában ismertette az OBT állásfoglalását. — Az Országos Béketanács, a magyar békemozgalom — összhangban a fejlett szo­cialista társadalom építésé­nek legnemesebb törekvései­vel — hangsúlyozza: a fegy­verkezési verseny megszün­tetése minden állam, kor­mány és nép közös feladata. Teljes egészében támogat­juk tehát azokat a reális, az emberiség érdekeit figye­lembe vevő szovjet javasla­tokat, amelyeket az ENSZ- közgyűlés rendkívüli ülés­szakán beterjesztettek. Az Országos Béketanács dekrétuma — többek között — leszögezi: „tudatában va­gyunk annak, hogy a népek tényleges érdekeit figyelem­be véve, a haladó erők ösz- szefogásával létrejönnek azok az államközi megállapodások, amelyek következetes végre­hajtásával meg lehet állíta­ni a fegyverkezési versenyt, és rá lehet térni az általá­nos és teljes leszereléshez vezető útra. A nemzetközi békemozgalom világot átfogó politikai és erkölcsi erő. s e hatalmas nemzetközi áram­lat cselekvő részeként hallat­ja szavát a magyar békemoz­galom az ENSZ leszerelési akcióhét alkalmából. választ a kérdésekre. Itt, ahol a kormányhivatalok, a vállalatok munkáját összefo­gó központok, a nagy lapok szerkesztőségei, kulturális lé­tesítmények vannak. Ahol a párizsiak kétharmada alkal­mazotti minőségben, hivatali, oktatói, egészségügyi foglal­koztatottként dolgozik. A különbségek észlelésén túl meghökkentő, hogy a tíz­milliós francia főváros sok tekintetben hasonló cipőben jár, mint Budapest vagy né­hány vidéki — méreteiben természetesen jóval szeré­nyebb — városunk. A múlt század vége óta emlékeze­tünkben. s irodalmi művek­ben. útibeszámolókban, fest­ményeken élő Párizs-kép mintha szakadozna. A belvá­ros most is nyüzsgő, elegáns, a fények ragyogóak, a boul- vard-ok az esti órákban is tömöttek, s vidám társaság­gal tele a csaknem tízezer kisvendéglő. De ez a belvá­ros 2 millió ember otthona. A többi párizsi — a városi lakosság négyötöde — külvá­rosokban él. Párizs lélekszá- ma a második világháború után kezdett nőni ugrássze­rűen. 1964-ben már 8,4 millió ember élt e régióban. S a gondok — az emberi létfel­tételek megteremtése, köz­művesítés, lakás, stb. — úgy látszik azonosak mindenütt, a Szajnától a Dunáig, s a gyors megvalósítás is ugyan­olyan gyermekbetegségekkel jár. 1954-ben indítottak el egy nagyszabású építkezési tervet a városatyák — ma már látszik, hogy megfelelő előkészítés és elképzelés nél­kül. Ez volt a nagy lakótöm­bök korszaka, a jellegtelen, egyforma betonóriások szü­letésének története. Ugyan­akkor épült sok kisebb lakó­ház is meglehetősen ellen­őrizhetetlenül és építészeti- városrendezési koncepció hí­ján. Nagyobb jelentőségűek azok a változások, amelyek a város ilyen gyors és mohó kiterjedéséből következtek. A városközpontban már-már elviselhetetlen a túltelített­ség, a peremkerületekben pe­dig az álmos alvóvárosok, az álló nap élet nélküli ház­tömbrengeteg. Kétségkívül szegényedik a Párizsra oly­annyira jellemző társadalmi elvegyülés sokrétű gazdagsá­ga és a mindenfajta ember és tevékenység színes szomszéd­sága. Alvóvárosok, hivatal­nok utcák, üzletközpontok, éjszakai mulatók, mozik szex-shop-ok negyede — az elkülönülés ma is tart, sőt mindennapi realitás. (Folytatjuk) Csupor Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents