Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. október 15. SZOLNOK MEGYE MÚLTJÁBÓL Egy munkáscsalád történetéből Először kifutógyerek voltam egy üzlet- helyiségben, majd egy gyógyszertárba kerültem és ott a jó munkámból kifolyólag laboránsnak is kitanítottak. Két és fél évig voltam ott. Elég szépen kerestem, de ipart szerettem volna tanulni. Az édesanyámnak mondtam, hogy szeretnék iparosnak tanulni, így a Járműjavítóba kerültem 1917. augusztus 23-án. Ekkor 14 éves vótam és négy évig tanoncoskodtam. Amikor 1917-ben a vasúthoz kerültem, akkor javában tombolt az első világháború. Akkor mán a dolgozók, nagyon elégedetlenek vótak, mert mán élelmet, ruházatot nehezen lehetett kapni. ... A kereset aránylag az árakhoz viszonyítva nagyon alacsony volt. így osztán a műhelyben a vasútas sztrájk megmozdult. Olyankor a ta- noncoknak sem vót szabad bemenni a műhelybe. Többször vót, hogy szti’ájkoltunk. Vót úgy, hogy bementünk reggel fél 7-re az üzembe dolgozni és 10-kor kiadta a munkások vezetősége — F. Bede és társai — hogy 10-től megindul a sztrájk, és mindaddig míg a dolgozók kérését nem teljesítik, addig nem vesszük fel a munkát. 1919-ben mán annyira elromlott a munkások élete, hogy az egész országba a katonaságra is kiterjedt a zúgolódás, az elégedetlenség. És Magyarországon kitört a forradalom 1919-ben. Akkor leálltak a műhely dolgozói és megalakult a nemzetőrség, melybe a műhely dolgozói is beálltak. Az otthoni nehéz körülményeim miatt jelentkeztem én is öt tanonctársammal nemzetőri szolgálatra, de azt mondta a vezetőnk, Farkas főmérnök, hogy még fiatal vagy ahhoz fiam, még nem töltötted be a 18 évet. így fegyverszolgálatra nem engedhetünk, hanem a műhelybe felveszünk dolgozni nem mint tanoncot, hanem mint munkást, mint lakatost. , A családba pedig az vót a helyzet, hogy édesanyám nem bírt vásárolni csak abból a kis nyugdíjból, amit apám után kapott, meg amit én kerestem. Nagyon sokat nélkülöztünk, azt lehet mondani, hogy azzal voltam szerencsés, hogy nagyon sok nyulam vót, vagy 12 darab, ezekből adtunk is el meg vagdaltunk is le. Amit eladtunk annak az árából kenyeret, lisztet, tejet, tejfölt vettünk. A forradalom győzelme után megalakult a Vörös Hadsereg, és a Magyarországra betolakodó románok, csehek kiűzésére mentek támadásba. De a románok többségbe vótak és így a Tiszáig előrenyomultak támogatva a fehér hadsereget (a szolnoki ellenforradalmi lázadásra utal). De ez nem sokáig tartott, mert a Vörös Hadsereg egy pár nap eltelte után ellentámadásba indult, és elűzték a románokat. A polgári lakosság újból fegyvert ragadott, melybe én is részt vettem és Szolnok városát és annak külterületét az ellenségtől felkutattuk. Én nekem csak egy napig vót benne részem. Aztán ismét mentem a műhelybe, ahol mán nem főzőedényeket javítottunk, hanem páncélautót csináltunk. Először egyet csináltunk, kísérletképpen. Ez nem sikerült, mert olyan lassan ment mint a csigabiga a betonúton, tehát a földes útra nem vót alkalmas. Ez csak két-három kilométert tudott megtenni óránként. Akkor hoztak egy másik rajzot és 12 db páncélautóhoz fogtunk hozzá. Ezt a 12 darab autót már vékonyabb acéllemezzel borítottuk be. Sajnos ebből csak hat darabot tudtunk elkészíteni, és a harci szolgálatra átadni, mert a túlerőben levő román hadsereg elfoglalta Szolnokot. Én 13—14 éves koromban szépen kézimunkáztam. és férfiingekre gomblyukat kötöttem, amivel kerestem a pénz, majd 16 éves koromban mentem el tanoncnak a női szabóságba. Ott szabadultam föl. 17 éves koromtúi jártam tánciskolába, bálokra, mert nagyon szerettem táncolni. Minden szombaton tánceste, össztánc azt hiszem hetenként, és egyszer volt tanulóest. Három hónapig tartott ez a kurzus. De hogy menynyit kellett fizetni, azt nem tudom, mert a mama intézte, minden pénzt hazaadtam neki. Hisz 18 éves voltam, amikor apám meghalt, így osztan főleg az én keresetemből éltünk egy egyszoba konyhás lakásban, meg volt egy kis udvar is. De ott semmi állatot nem tarthattunk, mert az alsóépületbe egy suszter lakott, akihez folyton jártak. Mikor tánciskolába jártam, több udvarlóm volt. de csak egy komoly. Két évié voltam a menyasszonya, de aztán visszaadtam a gyűrűt. Közben halt meg apám, így egy évig nem mentem táncolni. Gyászom letelte után egyszer bementem a tánciskolába és ott összejöttem későbbi férjemmel, akit egészen gyermekkoromtól ismertem. De ők kilencen voltak testvérek, ő volt a második, ő kereste a pénzt haza. És hát avval kezdte, hogy ő mán nagyon szívesen nősülne, de őneki még két gyereket kell kitaníttatnia. Én meg azt mondtam rá, hogy nézze Gyuri! — Ha maga még Mancikát is meg Ferit is, meg akarja várni, énnekem komoly elhatározásom az, hogy évekig nem engedek magamhoz járni senkit. Elég vót. Maga tud mindent, — mondom, ha még akkor mikor nősülni akar leány leszek, akkor szívesen látom, de én nem köthetem le magamat, mert nekem kenyeret kell keresni. Utána gyütt Gyuri, várt a a varroda előtt Mindig mondták a tanulólányok: itt van vele a bot is, mert sétapálcája volt és mindig azt sergette. Én meg, úgy hat óráig dolgoztam, ha kellett kivasalni, vagy hazaszállítani ruhát, akkor volt úgy, hogy 8-kor mentem haza. De akkor is megvárt, hazakísért, bementünk, odabent olvastunk, kártyáztunk, vagy beszélgettük, és én közben kézimunkáztam. A műhelybe meg mozdony- vezetőnek akarták kivinni, és azt kérdezte tűlem, Ró- zsika, jelentkezzek-e mozdonyvezetőnek, mit szól hozzá? Mondtam az én részemről nagyon szeretném, ha mozdonyvezető lenne. De mondom attól függ, hogy hova helyezik. Én Pesttől úgy el voltam tiltva, úgy bebeszélte a fejembe a mostohám, hogy csak ne menjél Pestre, mert ott minden leányt levesznek a lábáról. Nem engedlek, nem engedlek! Mert varrni is mehettem volna Pestre. De a mama olyan régi szigorú asszony volt. Na, most Gyuri azt mondta, hogy Pestre köllene menni, de én mondom úgy félek Pesttől. Itt mondta ki először, hogy hát engem el akar venni. Nekem tetszett a szerénysége, olyan jó csöndes fiatalember volt, csak leült és nézett. Aztán jött a nyár. és hozta a gyűrűt. Oszt azt mondta, hogy ha én ellenzem, hogy Pestre menjünk, akkor lesz majd másik transzport, három hónap múlva, vagy Bé- kécsabára, vagy Debrecenbe. vagv Szegedre. Ahhoz mit szólok? Mondom nekem mind a három jó. így oszt 1928 októberében megtartottuk az eljegyzést. Nagyon szép virágkosarat kaptam. Jó vacsorát főzött a mama, meg bor is került az asztalra. Gárdon Ágnes D nagyapa fl nagymama fl tiszasiilyi templom Az Országos Műemléki Felügyelőség segítségével helyreállított templom közvetlenül a Tisza partjánál áll, keletelt, egyhajós elrendezésű. A templom-hajó és a hozzáépített torony barokk stílusban épült. Ehhez csatlakozik a gótikus szentély, amely ugyanolyan széles mint a hajó, átlagosan 7 méter. A szentély kőből faragott bordákkal két keresztboltozati szakaszra tagolódik és a szabályos nyolcszög három oldalával záródik. A bordák záróköveire kifaragott címer, pajzsok egyikén feltehetően az építés dátuma, az 1490. évszám látható. A templom külsejét a falusi templomok egyszerűsége jellemzi. Simára levakolt és meszelt falak, csak a nyugati homlokzatot és a tornyot tagozza néhány egyszerű párkány. Az épület történetéről adat nem maradt fenn. A községről tudjuk, hogy az Aba- nembeli nánai Kompolthiak egyik több községből álló birtokához tartozott 1399- ben, amikor ide tették át rof- fi (Tiszaröff) révüket. K. Gy. 60 ÉVE TÖRTÉNT flz októberi polgári demokratikus forradalom előestéjén „Mentem gyalog az állomástól haza. Megállók a kapunál, és látom, hogy az épület összeomolva, csak az udvar felől van meg a kis konyhahelyiség. Hirtelen arra gondoltam, csak nem haltak meg szegény szüleim. Kopogtattam, és a sötétben egy alacsony idős asszony jött ki. Felismertem a hangját, és egy éjjelre szállást kértem. Talán te vagy fiam, Józsi? — kérdezte, hirtelen kinyitotta az ajtót, s mikor meglátott, összeesett. Felemeltem és bevittem a konyhába. Magához tért, s azt kérdeztem, hát a papa hol van? És a húgom? Szegény anyám feljebbcsavarta a lámpát, s akkor láttam, hogy a sarokban az ágyon fekszik apám, a másik sarokban meg a 12 éves húgom. Apámat szél érte, húgom az éhségtől annyira el volt gyengülve, hogy nem volt ereje felkelni.” Szendrei József, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban résztvett fiatal karcagi vöröskatona elbeszélése szemléletesen világítja meg számunkra azokat a súlyos életkörülményeket, amelyek Szolnok megye munkásait és szegényparasztságát sújtották a forradalmat megelőző időben. Hogy a Szociáldemokrata Párt a forradalom előestéjén milyen közvetlen harci célokat tűzzön a munkásosztály és az egész nép elé, az 1918. október 13-ára összehívott rendkívüli kongresz- szusnak kellett meghatározni. Kitört a forradalom! Munkások! Elvtársak! Az osztályuralom önzése elkerülhetetlen végzetszeraséggel forradalomba kergette az országot. A Nemzeti Tanácshoz csatlakozott katonai csapatok szerdán éjjel vérontás nélkOI megszállták a főváros több pontjait, a postát, a telefonközpontokat, a térparancsnokságot elfoglalták és fölesküdtek a Nemzeti Tanácsnak. Munkások! Eív társak! Most rajtatok a sor! Az ellenforradalom valószínűen vissza akarja szerezni a hatalmat. Meg kell mutatni, hogy fi együtt éreztek katonatestvéreitekkel I Ki az utcára! A magyarországi szociáldemokrata párt II béke és Magyarország jövője 1918. október 8-án a Szociáldemokrata Párt kiálvánvt bocsátott ki, amelyben az „összes demokratikus osztályok” és valamennyi nemzetiség küldötteiből alakítandó új kormányt és új ország- gyűlési választásokat követelt, általános, egyenlő és titkos szavazás útján. A kiáltványban megfogalmazták, hogy az új kormány nyilvánítsa ki békekötési készségét, mégpedig „az orosz proletárforradalom és Wilson elvei alapján”, biztosítsa a demokratikus szabadságjogokat, s egyben az országban élő „valamennyi nemzetnek' azt a jogot, hogy anyanyelvét szabadon és korlátlanul használhassa”, a földet „azok kezére adja, akik megművelik” és szocializálja azokat az üzemeket, „amelyek az egyéni vezetés alól kinőttek". Sürgették a nyolcórás munkaidő törvényes bevezetésének az előkészítését, a hazatért katonák, az elbocsátott munkások, a rokkantak, az özvegyek és árvák kártalanítását. Közigazgatási reformot és új adópolitikát is követeltek. Néhány nappal a kiáltvány megjelenése után. október 13-án összeült a párt rendkívüli kongresszusa. A pártvezetőség két alapvető cél elérésére törekedett, meg akarta változtatni azt a korábbi határozatot, amely megtiltotta a polgári pártokkal való szövetkezést és a párt politikája melletti állásfoglalásra akarta bírni a nemzetiségi bizottságokat. A kongresszuson a Szolnok megyei szervezett munkások képviseletében Pálfy János vett részt, s hazatérése után a helyi szervezet zártkörű ülésén azonnal beszámolt a tapasztalatokról. Ezen a ülésen elhatározták, hogy a határozatokat népgyűlésen fogják ismertetni a lakossággal. Új idők járnak A hatóság ellenére sikerült október 27-re a népgyűlést összehívni. Ezzel kapcsolatban a Függetlenség 1918. október 27-i száma a következőket írta: „'Reméljük, hogy a rendőrségnek nem lesz Összeállította: dr. Selmeczi László mersze akadékoskodni és a dolgozó nép gondolat- és gyülekezési szabadságába jogtalanul beavatkozni. Űj idők járnak, új szelek fújdo- gálnak a városháza felé is!” A Szociáldemokrata Párt szolnoki szervezetének nép- gyűlése a Lopocsi-féle vendéglő kerthelyiségében zajlott le igen nagy érdeklődés mellett. Pálfy János számolt be a pártkongresszusról, amelynek vitájában a pártvezetés hivatalos álláspontjával szemben a baloldali csoportok is kifejtették nézeteiket. Landler Jenő visszautasította a pártvezetés beszámolóját előterjesztő Kunfi Zsigmond álláspontját, mely szerint a magyarországi forradalmi erők nem elégségesek az átalakulás végrehajtásához. Kifejezte bizalmatlanságát a polgári pártokkal szemben. Indítványozta, hogy á kongresszusi határozatot a következőképpen módosítsák: a üárt örömmel fogadja olyan személyek és pártok támogatását, akik és amelyek a szociáldemokrata akció- programot elfogadják, „de kérlelhetetlen harcot indít mindenki és minden párt ellen, amely más alapon Magyarországon politikát csinálni próbál.” Zádor Pál, Nyisztor György és a küldöttek egy csoportja külön határozati javaslatot nyújtott be. Megállapították: — létrejött annak a lehetősége, hogy „a magyarországi szervezett ipari és földműves munkásság döntő súllyal szóljon belé az ország jövőjének intézésébe. Minden késlekedés és megalkuvás a proletárság érdekeinek és jövőjének feláldozását jelenti.” A csoport haladéktalan harcot követelt „a rögtöni békéért és a feudalizmus lerombolásáért, és azért, hogy a Magyarországon élő öászes nemzetek proletariátusa vegye át az ország sorsának intézését.” A baloldali szociáldemokrata Pálfy beszámolójának hatására a sokezres tömeg ajkáról a békét és a szabad Magyarországot éltető kiáltások hangzottak fel. A szolnoki népgyűlés magáévá tette a Nemzeti Tanács célkitűzéseit, és hatá„Fény gyulladt a Vigaszunk lesz a Ég lelkűnkben a Nyílj ki, nyílj k rozatot fogadott el a Nemzeti Tanács szolnoki szervezetének mielőbb létrehozásáról. Erre az időre már a megye más városaiban is érződött a forradalom közeledése. Október 27-én Mezőtúron is és Jászberényben is gyűléseket tartottak. Mezőtúron Lányi Lajos, Jászberényben Lázár Henrik mondott beszédet, éltetve a békét és a Nemzeti Tanácsot. „Fény gyulladt a szörnyű nagy sötétre” Szolnokon az október 27. utáni napokban lázas előkészületek történtek a közelgő nagy változás érdekében. A munkások és a polgári demokratikus erők legfontosabb feladatuknak a helyi hatalmi szerv, a szolnoki Nemzeti Tanács létrehozásét tekintették. Néhány napi szervezőmunka után. október 30-án a szolnoki Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága meg is kezdte tevékenységét. A polgári demokratikus forradalom győzelmének hírét október 31-én a kora délutáni órákban egy katonavonat hozta Szolnokra. A katonák a váróterembe rohán- tak, letépték a tiszti vállpántokat és a régi sapkarózsát. A forradalom híre óriási lelkesedést keltett az egész városban. Tüntető tömegek járták be aznap Szolnok utcáit. Éltették a békét és a független Magyarországot. Este már megjelentek a falakon a szolnoki Nemzeti Tanács plakátjai. November elsején fegyveres munkásosztagok alakultak a MÁV-műhely dolgozóiból. Ugyanaznap Jászberényben' hatalmas népgyűlést tartottak, amelyen Lázár Henrik jelentette be a forradalom győzelmét. November 2-án Szolnok-város képviselőtestülete is a Nemzeti Tanács mellé állt» Szolnok megye lakossága kitörő örömmel fogadta a forradalom győzelmét. A közhangulatot leginkább egy névtelen karcagi költő versével adhatjuk vissza, aki a' következőket írta: szörnyű nagy sötétre, megtisztult béke. szabadság vágya, i szabadság virága!” S. L.
