Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
1978. október 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 ,,ÁIIJ, ha piros! Várj, ha sárga! Átmehetsz ha, Zöld a lámpa!” Anyu, ne kísérj el! A déli órákban egy-egy iskola kapuja előtt sok a várakozó felnőtt Mamák, de inkább nagymamák jönnek azért, hogy hazakisérjék kisiskolásaikat.- De miért kísérik a gyermekeket? Azért, mert féltik őket. És miért féltik? Azért, niert nem tanították meg időben önállóan közlekedni őket. — Kicsik még, — mondogatják — hiszen csak 6—8 évesek! — s nem gondolnak arra, hogy már akkor tanítani kell a gyermeket a közlekedésre, amikor járni kezd. Még csak tipeg mellettünk a járdán, s már elérkezett az első „közlekedési szabály” megtanításának az ideje: naponta vissza-vissza- térően, újra és újra szoktassuk arra, hogy a járdáról nem szabad lelépni, leszaladni egyedül az úttestre. Ha ezt sikerül megtanítani, akkor nyugodtan elengedhetjük a kezét és úgy jöhet mellettünk. A 2—3 évés gyermekkel figyeljük együtt a közlekedést. Beszéljünk hozzá, amíg kézenfogva készülünk arra, hogy áthaladjunk az úttest túlsó oldalára, így: „Először balra nézünk, mielőtt lelépünk a 'járdáról, azután jobbra (csináljuk is vele együtt) és, ha szabad az út, akkor mehetünk.” Máskor megint azt magyarázzuk meg, hogy sohase ferdén haladunk át a túlsó oldalra, hanem mindig egyenesen, szembe, mert az a legrövidebb út, akkor vagyunk a legkevesebb ideig az úttesten. 3—4 éves gyermekkel már le is rajzoltathatjuk otthon —• séta után — két egyszerű párhuzamos vonal közé azt, hogy hogyan haladunk át a túlsó oldalra. (Pontozza ki az útvonalat.) Azt is jelöltessük meg kis nyíllal, hogy merre nézne először, mielőtt lelép a járdáról az úttestre és-merre az úttest közepétől. Sünden egyes ajánlott gyakorlatnál az a fontos, hogy ne csak egyszer beszéljünk róla, hanem szinte naponta, folyamatosan gyakoroljuk. Sok fáradt édesanyát látok, aki munka után bevásárol, azután szalad be az óvodába a gyermeként, s máris rohan vele haza. Tudom, egyszerűbb dolog kézen fogni a gyermeket, és húzni magunk mellett, mint egy csomagot, s hagyni, hogy gépiesen engedelmeskedjék a mi akaratunknak. A kicsi rábízza magát a felnőttre, nem figyel semmire, és nem tanul meg közlekedni. Pedig milyen jó is lenne a 3—4 éves Palkóval tudatosítani, hogy a fény- jelzéses átkelőhelynél azért kellett megállni, mert pirosat jelzett a lámpa, s csak akkor lehet átmenni, amikor zöldre vált. Ezt is lerajzoltathatjuk otthon. Amíg készül a vacsora, Pali kaphat ilyen feladatot: „Rajzold le a közlekedési lámpát (egyszerű oszlopon három karika) és színezd ki úgy, hogy éppen tilos legyen!” Ha elkészült, akkor megrajzoltathatjuk úgy is, hogy szabad legyen az út. Tanítsuk arra a gyermeket, hogy hacsak lehet, közlekedési lámpánál menjen át az úttesten, ha ilyen nincs a közelben, akkor zebrán haladjon át, és csak a végső estiben válassza a jelzés nélküli átkelést, amihez a legnagyobb körültekintés kell. Azt is magyarázzuk meg, hogy a zebrán is kell figvel- ni, az nem nyújt olyan biztonságot, mint a fényjelzéses átkelőhely. A tudatos közlekedés következetes tanításához az is hozzátartozik, hogy megfigyeltetjük az autók villogó irányjelzőjét és azt. tftgy mikor merre kanyarodik a gépkocsi. Körülbelül 4 éves korig folyamatosan tanítgassuk a leírt módón a gyermeket, akkor kíséreljük meg bevonni egy kicsit aktívabban őt a közlekedésbe. Mondjuk azt, hogy most mi leszünk a gyerek és ő lesz a felnőtt. Adjuk át neki a szerepet. Fogja meg a kezünket és ő vezessen. Ő mondja meg, hogy mikor nézzünk balra, mikor léphetünk le a járdáról,- mikor nézzünk jobbra, mikor kell megállni a lámpánál — mondja el a versikét is — és mikor szabad az út. A zebrán is ő figyeljen és az autókról is állapítsa meg, hogy merre szándékoznak kanyarodni. Ha így tanítgatjuk a gyermeket, akkor már 5—6 éves korban elküldhetjük olyan helyre, ahová veszélytelen út vezet. Iskoláskor előtt menjünk el vele néhányszor az otthon—iskola útvonalon oda_ vissza. Figyeltessük meg jól a forgalmasabb, esetleg veszélyt jelentő helyéket és akkor iskoláskorra „nagylány”- nak. „nagyfiú”-nak érzi majd magát, akit nem kell kísér- getni. Azt tapasztaltam, hogy a kis elsősök szégyellik, ha hozzák-viszik őket az iskolába. Sokuk könyörög reggelente így: — a szülőktől tudom — „Anyu, ne kísérj el!” Még két tanács a biztonságosabb közlekedéshez: 1. Hátitáskát vegyünk a kicsiknek, mert ha szabad a keze, akkor könnyebben tud koncentrálni a forgalomra, a jelzésekre. 2. Fényvisszaverő anyaggal díszített táskát keressünk. A járművek vezetői jobban észreveszik — különösen a téli, korai sötétedéskor — a hátukon jelzéssel közlekedő gyermeket Dr. Gergely Károlyné Tarpai Zoltán: SZÉL Tombolt süvöltött a messzeségben Hangja messze szállt a bérceken ■ Fákba kapaszkodott Gyorsan iramodott Nem kímélve semmit közelében Tombolt süvöltött a messzeségben. Bodnár István: TELISZÁJBÓL Teliszájból fúj a szél, fúj a szél, a toronyház dülöngél. Jobbra dűl, balra dűl, kilenc veréb elrepül. Mosdó, falikút A vízvezetéki berendezési tárgyakat és szerelvényeket (mosdó, mosogató, falikút, WC-csésze. fali csaptelep stb.) a helyes igénybevételnek megfelelően erősítik a falra vagy a padlóra úgy, hogy szilárdan álljanak. Ha azonban nem megfelelően használjuk ezeket (volt pl. olyan eset, hogy ráültek a mosdóra vagy a mosogatóra), akkor a falerősítás meglazul. Ha a tárgy már nem áll szilárdan a helyén, a „kötések” — a vízvezetéki nyomó- és lefolyócső-csatlakozások — is kilazulnak. Ilyenkor aztán víz csöpög a padlóra, illetve a lefolyócsőből bűz árad. A javítás mindaddig nem vezethet eredményre, amíg a berendezési tárgy nem áll szilárdan a helyén. A falra szerelt mosdótál kizárólag mosdásra szolgál, a támaszok méretezése ennek az igénynek felel meg. Ezért a mosdót ettől eltérően használni — pl. gyermeket beleállítani, még rövid időre is — tilos! A túlzottan igénybevett mosdótámasz a falból kiszakadhat, a tál eltörik. Ebből már nem egyszer súlyos sérülés származott. A falikút kifolyócsapja nem alkalmas arra, hogy akár kisebb vödröket is ráakasztva töltsünk meg. A vödröket a falikút peremére kell állítani és úgy megtölteni. Altató mese Egyszer a macska kiment a mezőre egerészni. Meglátta az egér, hogy jön a macska, gyorsan beszaladt az egérlyukba. Odament és le-" ült az egérlyuk elé. Várta a macska, hogy az egérlyukból kibújjon az egér és várta az egér, hogy az egérlyuk elől elmenjen a macska. Addig vártak, várakoztak, egy- szercsak elálmosodtak. Elál- mosodtak, elaludtak. Aludt az egérlyukban az egér és aludt az egérlyuk előtt a macska. Egyszercsak eleredt az eső. Fölébredt a macska, mert vizes lett a bundája az esőtől. Fogta magát, beszaladt egy nagy fa alá. Szépen ösz- szekucorodott, hogy minél kevesebb helyet foglaljon, hogy minél kevésbé legyen vizes. Az eső befolyt az egérlyukba is. Fölébredt rá az egér. Fogta magát, és beszaladt egy nagy fa alá. Szépen összekucorodott, hogy minél kevesebb helyet foglaljon, minél kevésbé legyen vizes. Azt mondja az egér a macskának: — Hű, de nagy gső van. — Azt mondja a macska az egérnek: — Hű, de nagy eső van. Egyszercsak elállt az eső. Akkor az egér gyorsan visz- szafutott az egérlyukba. A macska is visszaballagott az egérlyuk elé. Leült a macska az egérlyuk elé és várta, hogy kibújjon az egér. És leült az egér az egérlyukba és várta, hogy elmenjen a macska. Addig vártak, várakoztak, egyszercsak elálmosodtak. Elálmosodtak, elaludtak. Aludt az egérlyuk előtt a macska, és aludt az egérlyukban az egér. Addig aludtak, míg csak meg nem éheztek. Korogni kezdett a macska gyomra, felébredj. Azt gondolta: — Lehet, hogy amíg én itt szundítottam, az egér kifutott az egérlyukból. Mintsem hiába várakoztam, hazamé-* gyek, kérek a gazdasszony- tól ebédet. Azzal macska hazaballagott. Kapott is a gazdasszonytól ebédre levesben főtt krumplit, vízbe mártott kenyeret. Megette, jól tele lett a hasa. Akkor megint visszament a mezőre. Közben az egérnek ismeg- kordult a gyomra. Fölébredt az egér és azt gondolta magában: — Lehet, hogy amíg én itt szundítottam, már el is ment az egérlyuk elől a macska. — Kikukkantott, és tényleg, senki sem volt ott. Akkor az egér kiszaladt az egérlyukból, a tarlón keresett magának ebédre valót. Talált is elhullajtott zúzaszemet, rozsszemet, árpaszemet. jól megtömte a hasát. Akkor gyorsan visszafutott az egérlyukba. Épp ezidőben ért ki a mezőre a macska. Meglátta, hogy az egér befutott az egérlyukba. Odament és leült az egérlyuk elé. Várta a macska, hogy kibújjon az egér az egérlyukból és várta az egér. hogy elmenjen az egérlyuk elől a macska. Addig vártak, várakoztak, egyszercsak elálmosodtak. Elálmosodtak, elaludtak. Aludt az egérlyukban az egér és aludt az egérlyuk előtt a macska. (És innen lehet a mesét újra mondani, addig míg el nem alszik a pici.) Mezey Katalin / Hogyan mértünk hajdanán? Ma, amikor ruhát varratunk, a szabó, a varrónő első dolga, hogy a centimétert elővéve mértéket vesz rólunk. De vajon miként mért az ember korábban? Valamiféle mércére mindig szüksége volt. Természetesnek és kézenfekvőnek tűnt, hogy saját testével mérjen, amely mérték mindig vele volt, a házában, az erdőben, a mezőn egyaránt. így alakult ki a „rőf”, a könyöktől a középső ujjhegyig mért távolság. Egy „láb” alatt pedig a lábfej —■ nagyujjtól sarokig terjedő — hosszát értették. Kézzel mérték az „araszt”, ez volt a kifeszített férfitenyér hosz- sza, a kisujj hegyétől a hüvelykujj hegyéig. Főként a favágók, erd,őmunkások használták az „öl” mértékét, amely a kétoldalt kinyújtott kar ujjhegytől-ujjhegyig terjedő távolságát jelentette, és 1.896 m hosszú volt. Végül használatos volt a hüvelykujj szélességét jelző „hüvelyk”. Mivel azonban az emberek korábban is más-más méretűre nőttek, az általuk mért hosszúságok is különbözőek voltak. Szükségessé vált tehát, hogy fából vagy fémből dolgozzanak ki pontos mércét. Hosszú ideig még ezek a mércék sem voltak egyöntetűen azonosak, mindaddig, míg végül az „ősméter” — amelyet ma Párizsban őriznek — minden más addigi hosszmértéket felváltott. A franciák nevéhez fűződik a hosszmérték kidolgozása: az 1875-ben megkötött Nemzetközi Méteregyezmény szerint a hosszúság egységéül a métert (a Föld .délköre negyedének tízmilliomod részét) választották. Cs. K. Kötényruhák A cím, az régi, de a jelentése az új a divatban. Az ún. „Super-pozíció” a • többrétegű ruha egymás tetején igényli az újfajta kötényruhát, mint egyik réteget. Ez manapság sokszor egészen kötényszerű, gyakorta nem takarja teljesen az alatta lévő ruhadarabokat, vagy olyan, hogy önmagában ftyá- ri ruhaként iá viselhető. A kötényruha mai formája nagyon sokszor a leendő mamáknak is megfelelő, miután jellemző a kényelmes, bő formamegoldás szinte minden változatnál. A kötényszerűség leginkább a nagymama korabeli „konyha” kötényekre emlékeztet. Rajzainkon néhány olyan kötényruhát közlünk, amelyek bármilyen időben — időjárástól függetlenül — is viselhetők, az alsó vagy felső kiegészítők igen sokfajta variálási lehetőséget biztosítanak. 1. Japán, rövid ujjal szabott, deréktól lefelé nyitott, két téglalapból álló kötényruha. A d,erékon az övvel lehet a bőséget testhez közelíteni, ha úgy tetszik! Anyaga gyöngyvászon, jersey, kordbársony, stb. lehet. 2. Mell alatt vékony ho§z- szú övvel (tekert) összefogott mintás pamutvászon kötényruha. A zsebek és a szegély színben harmonizáló másfajta mintával készült anyagból van, mint maga a kötényruha. Hátul keresztben szabott pánttal, vagy ugyanolyan négyszögletes kivágással, mint elöl. Ez a típus igen jól illik fiatal kismamáknak is. 3. Ez a kötényruha kissé konzervatívabb, mint a többi. Középkorú és molettebb nőknek is nagyon alkalmas, jól kihasználható ruhadarab. Könnyű vászonból, jerseyből készülhet és önállóan is viselhető, minden kiegészítés nélkül. Két felső zseb a mell alatt és a gumiházba húzott megkötős öv alatt szintén két zseb van elhelyezve, az oldalvarrásnál a benyúlás. Nádor Vera OLCSÓN - JÓT! Virsli bundában Hozzávalók (4 személyre): 1 _> kg félkész vajastészta (8.80 Ft) és 4 pár virsli (18— 19.— Ft). A tésztát lisztezett deszkán kb. fél centi vastagságúra kinyújtjuk, majd kétujjnyi csíkokra vágjuk és (mintha sebzett ujjúnkat, kötöznénk) a műanyag héjától megszabadított virsliket egy-egy tésztacsíkkal befáslizzuk. Sütőlemezre téve forró sütőben pirosra sütjük. (Ha marad ki tészta, tojásfehérjével megkenjük. sóval, reszelt sajttal vagy köménnyel meghintve stanglinak is jó.) A bundás virsli tea mellé kiadós, gyors vacsora, de vendégek fogadásakor meleg szendvics helyett is kitűnő. R. Gy-né SzoInoK
