Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
KÖZLEMÉNY az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának 1978. október 10-i üléséről A megyei pártbizottság határozata a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztéséről A Magyar Szocialista Munkáspárti megyei bizottsága 1978. október 10-én kibővített ülésen tárgyalt a megye mezőgazdaságának és élelmiszeriparának helyzetéről. Meghatározta a megye mezőgazdaságának és élelmiszeriparának feladatait, az MSZMP Központi Bizottsága 1978. március 15-i határozata alapján. A megyei pártbizottság úgy döntött, hogy határozatát nyilvánosságra hozza. Kéri a pártszervek és szervezetek, a kommunisták példamutatását, a mezőgazdaság és élelmiszeripar dolgozóinak cselekvő támogatását, hasznos munkálkodását a határozat szellemében és annak megvalósításáért. I Szolnok megye közigazgatási területe 5 ezer 608 négyzetkilométer. Hetvenhat települése közül 7 város, 69 község. A mezőgazdasági termő- terület 525 ezer hektár, amelynek 75 százaléka szántó, 12 százaléka rét, legelő, 10 százaléka erdő, 2 százaléka kert, gyümölcsös és 1 százaléka szőlő. Természetföldrajzilag az Alföld központi ítészén, a Tisza középső szakasza mentén helyezkedik el, magába foglalja a Jászság és a Nagykunság történelmi tájait. Domborzata sík, területének 52 százalékán vályog, 21 százalékán szikes, 15 százalékán agyag, 12 százalékán egyéb talajtípusok találhatók. Kontinentális jellegű éghajlatát nagy szélsőségek jellemzik. Az évi középhőmérséklet 10—11 Celsius-fok, az átlagos csapadékmennyiség igen alacsony, 500—550 milliméter. A napfénytartam meghaladja az évi 2 ezer órát. A víz szerepe a ipezőgazdasági termelésben kiemelkedő. Általában minden harmadik-negyedik év aszályos, más években a belvizek, jégverések és viharok okoznak jelentős károkat. Szolnok megye gazdaságában mindig meghatározó volt az élelmiszer- termelés, a mezőgazdasági tevékenység. Mezőgazdaságunk jelentősége az ipar nagyarányú kifejlesztése ellenére sem csökkent. Az ipar fejlődése és a mezőgazdaság előrehaladása együtt ment végbe. Szolnok megye már a szocialista nagyüzemi gazdálkodás kialakításában az élenjárókhoz tartozott. 1959 júniusában néhány helység kivételével befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a szövetkezetek létrejöttével megalapoztuk azt az utat, amelyen mezőgazdaságunk azóta is nagy lendülettel halad. Az országban — így a megyében is — a Magyar Szocialista Munkáspárt agrárpolitikája, s annak végrehajtása eredményeként az utóbbi két évtizedben történelmi jelentőségű fordulat következett be a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetében, fejlődésében. A mezőgazdaság szocialista átalakítása, a szocialista tulajdon megteremtése ösztönözte a termelőerők gyors ütemű növekedését, amely a mezőgazdaság dolgozóinak munkájával, államunk jelentős támogatása mellett agrár- politikai céljainknak megfelelően be is következett. A szocialista termelési viszonyok létrehozták a parasztság anyagi és szellemi felemelkedésének társadalmi, gazdasági feltételeit. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar gazdasági szerepét és jelentőségét jellemzi, hogy 1977-ben az aktív keresők. 33 százaléka 17 milliárd forint értékű állóeszközzel, az iparét megközelítő foglalkoztatást biztosított, és közel azonos nagyságú termelési értéket állított elő. Az egykor elmaradott agrárjellegű megye ma már erősödő iparral és dinamikusan fejlődő mezőgazdasággal az ipari-mezőgazdasági megyék közé tartozik. A közös célokért folytatott harcban a munkásosztály és a parasztság szövetsége tovább szilárdult, magasabb színvonalra emelkedett, új tartalmat kapott. A párt és a kormány, egész társadalmunk figyelme, támogatása és rokonszenve kísérte a mezőgazdaság fejlődését, a szövetkezeti parasztság felemelkedését. A mezőgazdaság fejlesztéséhez Szolnok megyében is jelentős erkölcsi, politikai és anyagi támogatást kaptunk. A megyei pártbizottság 1978. május 18-i ülésén megállapította, hogy az ötödik ötéves terv előirányzatait időarányosan mindkét területen teljesítettük. ben mintegy kétszerese volt az 1970. évinek. Cukorrépát, dohányt 75 százalékkal, csontos sertéshúst 22 százalékkal, tejet 18 százalékkal többet dolgoztak fel 1977-ben, mint 1975- ben. Az iparág országos termeléséből a gabona 8, a cukor 16, a baromfi 8 és a dohány 28 százalékkal részesedik. Az élelmiszeripari üzemek teljesítménye és a növekvő mezőgazdasági termelés közötti összhang kialakítását a feldolgozóipari rekonstrukciók és a fejlesztések célozzák. A húsipari vállalat vágó- és feldolgozó képessége az alapanyag- terme'lés növekedésénél kisebb mértékben fejlődött. Elégtelen a hűtőkapacitás. A Tejipari Vállalat a mezőgazdasági üzemek társulásaival ellátja a felvásárlás megnövekedett feladatait. A feldolgozás körülményeinek javítása azonban jelentős rekonstrukciót igényel. A megyei Gabonaforgalmi é&. Malomipari Vállalat a megtermelt búzának 65—70, a rizsnek Í00, a takarmánygabonának 10—30 százalékát vásárolja fel. A kenyérgabonának 40—50 százalékát fel is dolgozzák. A vállalat azonban nem tudja kielégíteni a megnövekedett állatállomány keve- réktakarmány-igényét. A sütőiparban javult a termékek minősége. A kenyérellátást színvonalasan biztosítja. A süteménye^ iránti növekvő igények kielégítésére — fejlesztésekkel — most készül fel. A cukorgyárban nagyarányú rekonstrukciót hajtottak végre. Ennek eredménye a répafeldolgozó kapacitás növekedése, .jelenleg napi 540 vagon répát dolgoznak fel. A megyében megtermelt mezőgazdasági termékekből feldolgozatlanul értékesítjük a zöldség 40 százalékát, az olajos növények 100 százalékát, a sertés kétharmadát, a vágómarha 40—45 százalékát és a tej több mint 50 százalékát. A megye mezőgazdaságának árutermelése mind jobban igazodik az üzemi, a termelőhelyi adottságokhoz, a központi és a helyi gazdaság- politikai célkitűzésekhez. Szerkezetét jellemzi, hogy a növénytermesztés részaránya csökkent, az állattenyésztésé és a melléktevékenységé növekedett, amelyből a legjelentősebb a kereskedelmi és az építőipari tevékenységek részaránya. A megye exportáru-termelése jelentős. Az uóbbi öt év átlagában a megyében felvásárolt vágómarha 23 százaléka, a vágóbaromfi 53 százaléka, a vágó- juh 86 százaléka, a kenyérgabona 33 százaléka, a kukorica 29 százaléka került exportra. A mezőgazdasági nagyüzemek területi koncentrációja tovább javította a termőföld ésszerű hasznosításának, a művelési ágak célszerű változtatásának, az adottságokhoz igaII Agrár- és szövetkezetpolitikánk megvalósulása Agrár- és szövetkezetpolitikánk sikere, hogy a mezőgazdaság és élelmiszeripar munkája eredményes, a fejlődés üteme meggyorsult. Mindezt kevesebb létszámmal, kisebb területen a termelés növelésével értük el. A szántóföldi növénytermesztés szerkezete, a kultúrák területi aránya — a kukorica kivételével — a népgazdasági érdekkel összhangban alakult. A kenyér- és takarmány- gabona a szántóterület 54—56 százalékát foglalja el, szerepe a növény- termesztésben meghatározó. 1960 óta a búza átlagtermése két és félszeresére nőtt, az idén hektáronként 45,9 mázsa volt. A kukorica átlagtermése várhatóan 50 mázsa felett lesz, tehát több mint a duplájára emelkedik. Az ország rizsterületének 57 százaléka van a megyében. A kedvezőtlen időjárás, a telepek állapota, a műszaki ellátottság elégtelensége, a korszerű fajták hiánya miatt a hozamok visz- szaestek. Az ipari növények területe céljainkkal egyezően növekedett, hozamuk jelentősen emelkedett, a termesztés biztonsága nőtt, bár a raktározási, elhelyezési gondok jelentősen még nem csökkentek. A zöldségfélék területe 1975-ig csökkent, azóta fokozatosan növekedett. Az ágazat szerkezete az igényekhez igazodott. A kertészeti kultúrák termesztésében meggyorsult a nagyüzemi módszerek elterjesztése és szervezettebbé vált a kistermelés is. A szőlő- és gyümölcstermesztés, a telepítés kedvezőtlenül alakult, területe fokozatosan csökkent. A jelenlegi ültetvények elöregedtek, eredményeik nem teszik lehetővé a termelési, ellátási és exportlehetőségek kihasználását. A szőlő- és a gyümölcsterület jelentős része háztáji és kistermelő gazdaságokban található. A takarmánygazdálkodás elmarad az igényektől és a lehetőségektől, mérsékelten növekedtek az átlagtermések. Bizonyítja ezt az élen járó üzemek gazdálkodása, ahol jelentős eredményeket értek el az intenzív hasznosítással, az abraktakarmány ésszerű felhasználásával, a betakarítás, a tárolás és a tartósítás korszerűsítésével. 1977-ben a megyében 125 ezer 800 szarvasmarhát. 579 ezer 300 sertést, 174 ezer 400 juhot tartottak. Abszolút számban jelentősen, majdnem duplájára növekedett az állatlétszám, amit a nagyüzemi állománynöveléssel értünk el. A szarvasmarha-tenyésztés ellentmondásosan alakult. A tehénlétszám lassú növekedése mellett a fajlagos tejhozam is mérsékelten emelkedett. Az 1960. évi 2 ezer 560 litert csak az utóbbi években haladta meg, és 1977-ben volt 3 ezer 30 liter. A tenyésztői munka színvonala az állami gazdaságokban jó, a termelőszövetkezetekben még jelentős feladatokat kell megoldani. A sertéstenyésztés az elmúlt években kedvezően fejlődött, növekedett a szakosított termelés aránya. Mérsékelten nőtt a nagyüzemi törzsállomány. A rekonstrukciók és az új beruházások ellenére a férőhelyek 42 százaléka még korszerűtlen. A juhtenyésztésben 1974-ig fokozatosan csökkent a törzsállomány, majd központi intézkedések hatására egyenletesen nőtt. Javult a tenyésztői munka, a szaporulat kedvezőbb. Az ágazat gépesítettsége, technológiai berendezésekkel való ellátottsága a főágazaton belül a legrosszabb. A baromfitenyésztésben kialakultak a nagyüzemi vágóbaromfi és tenyész- tojás-termelés bázistelepei. A férőhelyek többsége korszerű, de a technológiai berendezések elhasználódtak. Az állattenyésztés fejlődését gátolja, hogy a tenyésztői és állategészségügyi munka színvonala elmarad mind az igényektől, mind a lehetőségektől. Az élelmiszeripar termelése 1977zodó termelési szerkezet, kialakításának, a nagy teljesítményi! erő- és munkagépek alkalmazásának feltételeit. A megye mezőgazdasági területe 1960 óta 21 ezer hektárral csökkent. Ennek több oka van: a földművelésből kivont területeken épületek, utak, halastavak, vízügyi objektumok épültek, több helyen erdőt telepítettek. 1976 óta a földrendezések adta léhetőségek következtében mérséklődött a csökkenés és kedvezően megkezdődött az önkéntes földcsere, 1400 hektárral nőtt a földterület. A termőföld védelme ,a javulás ellenére még nem általános. Indokolatlan mértékű igénybevétel is történt. Külön gond a jelente^ nagyságú vetet- len terület. A térség vízgazdálkodásának helyzete továbbfejlődésünk szempontjából meghatározó. Az 1973-ban üzembe helyezett Tisza II. vízlépcső és eddig megépült öntözőrendszerei megteremtették az öntözés fejlesztésének feltételeit, a szükséges vízkészletet. Ezt követően öt korszerű esőz- tető öntözőfürt épült, mintegy 10 ezer hektár területen. Ennek ellenére a megye öntözőkapacitása — 85 ezer hektár — nem változott, az új beruházások csak a szintentartást tették lehetővé. Megváltozott azon- banban az öntözési mód, a műszaki fejlettségi színvonal. A ma rendelkezésre álló kapacitás 48 százaléka felületi, 40 százaléka hordozható esőz- tető berendezésekkel ellátott terület, 12 százaléka a felszín alatti nyomócsöves esőztető öntözőfürt. A meglevő főművi kapacitások vízkészletének jobb kihasználását akadályozza az üzemi öntözőtelepek hiánya. A mezőgazdasági nagyüzemek — rét-, legelőfejlesztési beruházásokkal együtt — évente 70—100 millió forintot fordítottak meliorációra. Az előző tervidőszakban a tervezett gyeptelepítés, a talajjavítás, a táblásítás és az üzemi vízrendezés csak részben valósult meg. A foglalkoztatottak száma 1977- ben a mezőgazdaságban mintegy 40 ezer,, az élelmiszeripárban több mint 8 ezer volt. Az élelmiszeriparban ez több mint 4 ezres növekedést, a mezőgazdaságban pedig 34 ezres csökkenést jelent. A mezőgazdasági termelésben mindezt a technikai színvonal és a szervezettség növelése révén bekövetkezett termelékenységnövekedés ellensúlyozta. Javult, de még nem kielégítő a dolgozók szak- képzettsége. Az állattenyésztésben a szakmunkások aránya alacsony. A megye gazdaságaiban 744-re nőtt az egyetemek, 814-re a főiskolát végzettek száma, de nem elegendő a közgazdasági és számviteli szakember. Az állami szektorokban hosz- szabb távon is alkalmas vezetők dolgoznak. A szövetkezeti gazdaságokban általában megfelelő a káderhelyzet, bár a kedvezőtlen adottságú gazdaságok többségében ezen a területen. is gondok vannak. Nem haladtunk megfelelően előre a célszerű káder-átcsoportosítással. A gazdasági hatékonyság, a 100 forintra jutó tiszta jövedelem az utóbbi időben javuló irányú. Az eszközhatékonyság azonban alacsony. 1977 végén az élelmiszeripar állóeszköz-állományának bruttó értéke elérte a 3 milliárd forintot, a mező- gazdasági nagyüzemeké meghaladta a 13 mjlliárdot. Az állóeszköz-állomány gyarapodását az jellemzi, hogy a megyében évente megvalósuló 5,5 —6,5 milliárd értékű beruházásból 5—7 százalék az élelmiszeripar és 24—28 százalék a mezőgazdaság részaránya. A megyei székhelyű élelmiszeripar 5 milliárd forintos és a mezőgazdasági nagyüzemek 8 milliárd forintos termelési költségének 57—80 százaléka anyagköltség. Az ésszerű és takarékos eszköz- és anyaggazdálkodásnak tehát fokozott jelentősége van. Fejlesztéseink, beruházásaink anyagi-műszaki összetételével, a mezőgazdasági infrastruktúra fejlesztésével, a műszaki-javító szolgáltatások színvonalával ma még nem lehetünk elégedettek. A mezőgazdasággal folyamatos munkakapcsolatokban levő megyei gépipari, vegyipari, építőipari, közlekedési, kereskedelmi és ellátó, valamint vízgazdálkodási és más szolgáltató vállalatok, hatóságok eredményesen segítették e tevékenység fejlődését. Az agrárkutatások, a tudományos munka jelentősége a szemléletváltozásban, az új fajták és a korszerű technológiák alkalmazásában, a rendszerszerű termelés térhódításában, a gazdálkodás eredményességében mérhető. A megyében levő két kutatóintézet, az agrár felsőfokú intézmény és a MTESZ társadalmi erői sokat segítettek ezen a területen. Az agrárkutatások eredményeinek gyakorlati hasznosítása azonban még nem elég széleskörű. A megye termőterületének 91 százalékán mezőgazdasági nagyüzemek, 9 százalékán egyéb termelő egységek gazdálkodnak. A nyolc állami gazdaság 72 ezer 726 hektáron 9 ezer 90 hektár átlagos területen, az 58 termelőszövetkezet — háztájival együtt — 407 ezer 360 hektáron, 7 ezer 23 hektáros átlagterületen tevékenykedik. Halászati szövetkezetünk 4 ezer hektár, nagyrészt természetes vízterületen, jelenleg 35 vagon halhúst állít elő évenként. Az állami és szövetkezeti gazdaságok állítják elő az összes nagyüzemi termelési érték kétharmadát. A szocialista mezőgazdaság fejlődésének fő jellemzője a nagyüzemek termelési színvonalának gyors emelkedése, a termelési szerkezet igényeket követő módosulása, a tudomány szerepének növekedése, a gazdálkodási formák és szervezetek folyamatos korszerűsödése volt. Eredményesnek ítéljük a területi koncentrációt. Az utóbbi években lezajlott egyesülések alapvetően beváltak. Mindezek serkentőleg hatottak a termelőeszközök és a termelési módszerek fejlesztésére. A technikai felszerelés bővülésével párhuzamosan gyarapodott a nagyüzemi gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen szakértelem és tapasztalat is. Szilárdult a tervfegyelem, korszerűsödött az üzem- és munkaszervezés. Mezőgazdasági üzemeinknek számottevő szerepük van a falvak, a települések fejlesztésében, a lakosság ellátásában. Bővült a szolgáltató, a kereskedelmi és az ipari tevékenységük. A termelőszövetkezetek között jelentős differenciálódási folyamat megy végbe. A jó termőhelyi adottságú és az eszközökkel jól ellátott, magas színvonalú vezetéssel rendelkező gazdaságok fejlődési üteme . messze átlag fölötti. Ugyanakkor szerényebb az előrehaladás azokban a gazdaságokban, ahol ezek a feltételek hiányosak. A MÉSZÖV irányításával az áfé- szek szervezésében 189 különféle szakcsoport működik. Termelésük javuló színvonalú. Az árutermelésben és az exportban betöltött szerepük számottevő. Évente 40—50 millió dollár értékű tojást, nyulat, hízott libát, galambot és mézet termelnek tőkés exportra. A háztáji és kistermelők a megye mezőgazdasági termelési értékének — a szakcsoportokkal együtt — több mint egyharmadát állítják elő. Lényeges javulás tapasztalható a mezőgazdasági üzemek termelésszervező tevékenységében. Tervszerűbbé vált az anyagi-műszaki ellátás, a termékek felvásárlása és értékesítése. A kistermelés szerepének, jelentőségének ma már egységesebb a megítélése. Termelésüket olymódon tudták a jelenlegi szintre emelni, hogy számottevő segítséget kaptak a nagyüzemektől. Növénytermesztésük méreteit és szerkezetét a család munkaerejéhez, állattenyésztésüket a rendelkezésre álló — saját és nagyüzemekből származó — takarmánybázishoz igazítják. A termelés bővítését célzó beruházások mértékét, ütemét a szakosodás irányát illetően a szakpropaganda még nem kielégítő. A termelőerők fejlődése meggyorsította a mezőgazdasági termelés iparosodását. A megyében is új együttműködési, gazdálkodási formák, szervezetek alakultak. 1976_ban létrejöttek a megyei termelési rendszerek. Jelenleg a rákóczifalvi gabona és iparinövény, a faiskolai, a zagyvarékasi takarmánygazdálkodási és állattenyésztési, a palotási kacsatenyésztési és pecsenyekacsa, a héki cukorrépa és a karcagi alföldi gyepvetőmag termelési rendszerek megyei székhellyel működnek. A rendszerszerű termelésszervezés elsősorban az alaptevékenységre irányul. A megyei és a megyén kívüli rendszerek 1975-ben 123 ezer hektáron, a nagyüzemi szántóterület 35 százalékán, 1978-ban 180 ezer hektáron a nagyüzemi ^szántóterület 51 százalékán szervezték a termelést. A rendszerek tevékenysége is hozzájárult, hogy emelkedtek a taggazdaságok hozamai, nőtt a termelési biztonság. ' A mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar tevékenységében a különböző szektorok részvételével gazdasági társulások jöttek létre. Ezeknek többféle típusa — korlátolt felelősségű társaság, egyszerű gazdasági társulás, szövetkezeti közös vállalat, önálló közös vállalat — alakult. A társulások jól tevékenykednek a víz- hasznosításban, a baromfitenyésztésben, a növényvédelemben, a tejfel- dolgozásban, a fűszerpaprika termesztésben és. -feldolgozásban, a vadgazdálkodásban és a takarmány- gazdálkodásban. Jelenleg újabb társulások vannak kialakulóban az agrokémiai tevékenységben, az ügyvitelszervezésben, az anyag- és készletgazdálkodásban. valamint a dohánytermesztésben. A megye erdőterülete a termőterület tíz százaléka. Az erdőgazdálkodásban jelentős, különösen a fa- kitermelés és a feldolgozás terén kifejtett tevékenység, amelyet az állami gazdaságok, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, valamint egyéb állami szervek végeznek. Gyarapodott erdőink élőfa készlete. Előtérbe került a gépesítés, a fafeldolgozás korszerűsítése. Lényegesen és kedvező irányban változott a dolgozók élet- és munkakörülménye, a szociális létesítmények fejlesztése. Az állami gazdaságok kiemelkedő eredményeket értek el az ipari fának való fafajok telepítésében, a majorok fásításában, az erdő- gazdálkodás nagyüzemi feltételeinek megteremtésében. A társulásokban rejlő lehetőségek még nincsenek kihasználva. Az elsődleges faipar és fafeldolgozóipar között sem kellő az összhang. A gazdasági fejlődés eredményei lehetővé tették a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban dolgozók élet- és munkakörülményeinek folyamatos javulását. Az elmúlt két évben az átlagkeresetek 13—15 százalékkal emelkedtek. A jövedelmek gyarapodásán túl az életszínvonal egyéb területein is rendszeres a fejlődés. Az üzemek hozzájárultak a (Folytatás a 4. oldalon.)
