Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-09 / 213. szám

1978. szeptember 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sokszázan szorgoskodnak ezekben a na­pokban a mezőgazdasági nagyüzemek gyü­mölcsöseiben: javában szüretelik a szil­vát és megkezdődött az alma szedése is. A törökszentmiklósi Tisza táj Tsz 150 hek­táros almásában félezernél többen dol­goznak, a helyi Székács Elemér mezőgaz­dasági szakközépiskola diákjai segítik a téesztagok munkáját. Hektáronként 200 mázsa almát szüretelnek, a várható mint­egy 300 vagon termést a Hungarofruct exportálja. A „szomszédban”, a fegyver- neki Vörös Csillag Tsz-ben az egymillió forintért vásárolt gyümölcsrázó géppel szedik a szilvát. Képünk. Gyorsan telnek a hűtőházi konténerek, a szakközépiskolások szedik az almát a Tiszatájban. (Temesközy) Tizenkilenc gazdasággal Karcagi mentiisäk kit hívás szünetében Verejtékes megnyugvás Ballada a csíkos plédről Papp János keresztapasága lz ország első juhtenyésztési rendszere Az ötödik ötéves terv elő­írja a juhtenyésztés erőteljes fejlesztését — így az anya­állomány 15—16 százalékos, a vágójuhtermelés 30 szá­zalékos és a gyapjútermelés 15 százalékos növelését. Hogy ezt elérhessék, össze­hangolt munkára van szük­ség, amelynek egyik formája lehet a rendszerszerű gazda­sági tevékenység. Ezek is­meretében, és a tervek mi­nél előbbi megvalósítása ér­dekében, dolgozta ki az AG- ROCOOP juhtenyésztési technológiáját, amelyet a MÉM 1978 júliusában ha­gyott jóvá. Figyelembe vették, hogy a technológia több gazdaság igényének megfeleljen. és alkalmazható legyen eltérő termelési feltételei, nél is. Három változatot d algoztak ki, és attól függően, hogy a rendszerben lévő gazdaság juhtenyésztésének fejlettsége és intenzitása milyen szin­ten áll, ajánlják a három te­nyésztési eljárás valamelyi­két. A program tartalmazza a genetikai és takarmányter­melési célokat is, olyan mó­don, ahogyan azt a gazdaság anyagi és műszaki feltételei lehetővé teszik. Az AGROCOOP vállalja a tenyészállat-kiválasztását, az apaállat-ellátást, megoldja a késztermékek — hús, gyapjú és tej — értékesítését, vala­mint a társuló gazdaságok juhhodályait olyan belső fel­szereléssel látja el, amely le­hetővé teszi a teljes gépesí­tést. A tenyésztési technoló­gia az anyák takarmányozá­sát a gyepre alapozza. A rendszer a gazdaságok­nak olyan tenyésztési mód­szereket biztosít, amelyek mindenféleképpen nagy nye­reséghez juttatják az üzeme­ket. Külön előny, hogy a há­romféle tenyésztési változat közül a legmegfelelőbbet jut­tatja el a tenyésztőkhöz, és így nem egy meghatározott formulát kényszerít a gazdál­kodókra. A rendszer össze­fogja a termelőerőket, ma­gas végzettségű szakember- gárdát alkalmaz, nagy állo­mánnyal dolgozik, így a ge­netikai haladás gyorsabb, jobban tud alkalmazkodni a piaci igényekhez. A rendszerhez jelenleg 19 gazdaság tartozik, mintegy 44 ezres állománnyal, de most tárgyalnak újabb tíz termelőüzemmel, amelyek to­vábbi negyvenezerrel növel­hetik az anyajuhok sz'ámát. Rend, tisztaság, nyuga­lom. Ez utóbbi megállapí­tás bizonyára szokatlan egy mentőállomásról, az örökké ugrásra kész em- oerek, a perc töredéke alatt „ötödik” sebességre képes fehér autók birodal­máról. Mégis igaz: a fe­gyelem, a félszavakból is pontosan értett utasítás, a készenlétiek félig szívott, tovább füstölgő cigarettá­ja biztonságot, nyugalmat áraszt. A karcagi mentőállomáson minden megtalálható, ami szükséges. Ugyancsak kultu­rált, minden igényt kielégít a szolgálatot teljesítő men­tősök pihenőhelye, a ragyo­góan tiszta melegítő konyha, a fürdő és öltöző, a társalgó. Korszerű szerelőműhely csat­lakozik a négy kocsiállásos garázshoz. Huszonnégy men­tőszolgálatot teljesítő ember — teljes értelemben vett — második otthona. Dr. Andics Lászlótól, Szol­nok megye mentőfőorvosától a jelenlegi mentőápolói kép­zésről érdeklődöm. — A régi szakápolói kép­zést két évvel ezelőtt új ok­tatási rendszer váltotta fel. Jelenleg az egészségügyi szakközépiskolával közösen, mi mentősök végezzük az úgynevezett alapképzést, amely munka mellett két évig tart. — Az eddigi tapasztalatok? — Hasznos módszernek bi­zonyult, az eltelt két év alatt a megyében 48 mentős szer­zett képesítést. Az alapfokú tudnivalók elsajátítása után következik a 10 hónapos — úgynevezett — ráképzés, amely természetesen már igényesebb, magasabb fokú elméleti és gyakorlati szak­tudást ad. Az idén tizennyol­cán kezdik szeptembertől ezt a tanfolyamot, számításaink szerint öt éven belül minden mentős elvégezheti. A jelen­legi legmagasabb képesítés a mentőszakápolói. Az Egész­ségügyi Főiskola mentőtiszt­képző szakára érettségizett, alapképesítéssel rendelkező embereket vesznek fel. Négy év alatt speciális képzést kapnak a hallgatók, az ott végzettek sürgősségi ellátást tudnak nyújtani. Takács István mentőtiszt a karcagi mentőállomás ve­zetője. Alig túl a harmin­con, tizenegy év szolgálati idő mögötte. — Erre a pályára készült? — Állatorvos szerettem volna lenni, öt félév után családi okok miatt megsza­kítottam a tanulmányaimat, hazavágytam Túrkevébe. — Egy évig vasutas voltam... Aztán megtudtam, hogy itt, Karcagon mentős lehetek, így kezdődött. Végigjártam minden „lépcsőt”, eközben természetesen állandóan lé­pést tartok a legújabb ku­tatásokkal, olvasom a szak­sajtót. — Ennyi év után bizonyá­ra már gondolt rá: jól vá­lasztott? — Szeretem a hivatáso­mat. Pedig az ember egész nap stresszben él. Megszólal a telefon, tíz, húsz év után is van egy pillanat, amikor az ember megfeszül: mi tör­tént, mi vár rám?! Aztán száguldás a helyszínre, ahol feloldódik minden szorongás. Percek, mozdulatok, ember­feletti koncentráció . . . Ké­sőbb, amikor már elláttuk, kórházba szállítottuk a be­teget, végigpörgetjük újbó az eseményt. Latolgatunk: megtettünk-e mindent? Jól csiná]tuk-e? Ezek a verejté­kes megnyugvás percei, órái. Papp János huszonhat éve mentős. Az ősz férfit legem­lékezetesebb élményeiről faggatom. Tömören fogalmaz, szagga­tott előadása akár egy mo­dern ballada: — Talán három éve tör­tént. A négyesről közúti bal­esethez hívtak. Mondták, sú­lyos. A ködö6, őszi alkonyban autóroncsok, vigasztalan lát­vány. Egy fiatalasszony ro­hant felénk .. . karján egy csecsemő. A tizennyolc hóna­pos kicsi a halállal küzdött. Lélegeztettem, élesztgettem. Ö lett a csata vesztese ... Le­tettük az árokpartra, karon- fogtam az asszonyt, elvezet­tem onnan. Hátranéztem. . . egy autó állt a pici test mel­lett, és egy férfi gyöngéden bugyolálta a gyermeket... Hogy meg ne fázzon ... Az­Tanácskozik a gyár Műszaki konferenciával kezdődtek augusztus 28-án a martfűi Tisza Cipőgyár har­madik negyedévi termelési tanácskozásai. A szeptember 18-ig tartó területi termelé­si tanácskozásokon a gyári kollektíva képet kap a vál­lalat egészének helyzetéről, és a munkahelyi demokrá­cia adta lehetőségekkel élve, javaslatokkal, esetleg bírá­latokkal segíti a gazdaságo­sabb munkát. Kertbarátok „tárlata“ Jászberényben a Hazafias Népfront klubtermében tegnap termény- és barkácsú kiállítás nyílt a kertbarátok termékeiből. A kiállításon több mint 150 zöldség- és gyümölcsfélét, számos, a há­zikertekben használatos, sa­ját készítésű termelőeszközt mutattak be. Nagy elismerést váltott ki a bemutatott „kék szalonna” óriás karalábé, a kosaras bújtású tramini szőlő, a már kivesző félben levő, méretei­vel és haragos zöld színével jogosan büszkélkedő, kálin­kéi zöldpaprika, az alma nagyságú őszibarack, a ko­sarat egymagában megtöltő kelkáposzta. A kiállítás szep­tember 10-ig lesz nyitva. óta nem tudok a csíkos plé­dekre nézni ... — Sok emberi tragédiával találkoznak. — Ó, akad vidámabb do­log is. Például máig sem fe­lejtem, miként lettem ke­resztapa. Az ötvenes évek elején szülő nőhöz hívtak Abádszalókra. A mentő fél­úton járt, amikor „kopogta­tott” a kis emberke. "Rend­ben levezettem a szülést, el­láttam az ilyenkor szokásos teendőket. Pátyolgatom a kisfiút, ám az asszony csak izeg-mozog. Megnézem újból: mit látok? Üjabb kislegény kéredzkedett a világra. Talpraesett volt az asszony, fel is kiáltott: „Erre nem számítottam! Legyen hát mentős bácsi, a maga ke- resztgyereke!” A hivatalos keresztelőre nem tudtam el­menni, idővel el is felejtet­tem az esetet. Ügy öt év múlva Abádszalókon akadt dolgunk ... Hallom ám egy­szer, hogy egy szöszke kis­fiút szólongat az anyja: „Gyere fiam, itt a kereszt­apád ...” >Megismertek,meg­örültek nekem... — Mennyit változott a mentősök helyzete? — összehasonlíthatatlan a „hőskorral”. Jól felszerelt kocsikkal járunk, kéznél van minden, segélynyújtáshoz szükséges eszköz. Nézzen szét. hogyan élünk, és elhi­szi, hogy megnyugtató kö­rülmények között dolgozha­tunk. Takács István mentőtiszt kiegészíti: — Jó a kollektíva, sok a fiatal, képzett mentős. Nincs fluktuáció, teljes a létszám. Majd mindenki tanul, sze­retne magasbb képesítést sze­rezni. Itt ragadtak az egész­ségügyi szakközépiskolások is a gyakorlati idő letelte után. Az idősebb kollégák segítik a fiatalokat, személyes pél­damutatásukkal valóban hi­vatási rangot adnak e mun­kának. Sikeres nyár után nehéz ősz (Folytatás az 1. oldalról) A bevezető után a tanács­kozás elnöke, dr. Romány Pál először az aratás eredményes befejezéséért kapott minisz­tertanácsi köszönetét tolmá­csolta a hallgatóságnak, majd a betakarítás rövid értékelé­sét tartotta meg. — Végleges adataink még nincsenek, de az már most sem titok, hogy a búza orszá­gos termésátlaga a tervezett fölött van — állapította meg a miniszter. — Az átlagot négy megye hozama haladta meg, s ebben a sorrendben Fejér, Tolna és Győr-Sopron mögött a vendéglátó Szolnok megye a negyedik. Az eddigi elemzések sze­rint — derült ki a hozzászó­lásból — igen sokat számított az, hogy a korábbi évek ará­nyaihoz képest a rövid te­nyészidejű fajták jóval na­gyobb helyet kaptak a vetés- területben. Igaz, a kalászo­sok a mezőgazdaság termelési értékének kevesebb mint húsz százalékát adják, de et­től függetlenül, már csak a kenyér miatt is, fontosságuk semmi mással nem hasonlít­ható össze. A történtek átte­kintésének, a tanulságok le­vonásának tehát nagyon nagy a jelentősége. Erről beszélt dr. Soós Gá­bor államtitkár előadásában is, aki a nyári eredmények elemzésével párhuzamosan az őszi teendőket foglalta össze. Elmondta, hogy aratás ide­jén a gazdaságok a korábbi­aknál is szervezettebben dol­goztak, s ennek a tendenciá­nak az erősítésére továbbra is szükség van. Az együttműködésre most is szükség van Az egymás közötti együtt­működés most is óriási lehe­tőséget rejt magában és mi­képpen aratáskor, olyankép­pen ősszel is igénybe kell venni az összes szárítót, ugyanis a korábbi kezdéssel a kampány valamelyest lerö­vidíthető — hangsúlyozta az államtitkár. A feladat nagyságának ér­zékeltetésére néhány szám is elegendő. Több mint 1 millió 600 ezer hektáron kell befe­jezni az ősziek vetését, mély­szántásra 2 millió 300 ' ezer hektár vár. A betakarítandó növények közül a legnagyobb területet a kukorica foglalja el, 1 millió 300 ezer hektár­ról .kell begyűjteni a termést. A szervezés „magasiskoláját” mégis a 20 millió tonna áru megmozgatása jelenti, amely egyúttal az összes eszköz fo­lyamatos kihasználását iá szükségessé teszi. Az államtitkár felszólalása után dr. Kovács Imre minisz­terhelyettes beszélt az 1979- es esztendő megalapozásával kapcsolatos tervezési felada­tokról. Az előadásban el­hangzott, hogy a népgazdasá­gi helyzet javításáért tovább kell emelni a minőségi köve­telményeket, és ez ugyanúgy igaz a mezőgazdaságra, vala­mint az élelmiszeriparra, mint a termelés többi szek­torára. A miniszter zárszava A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes előadása után a hozzászólá­sok következtek, amelyekben a termelési rendszerek jelen­tőségéről, a zöldség-gyü­mölcstermesztés nehézségei­ről, a felvásárlás gondjairól, valamint a kampánymunká­kat segítő összefogásról be­széltek a résztvevők, dr. Ro­mány Pál foglalta össze a vi­tát. Először néhány mondat­tal a megjegyzésekre reagált, utána pedig az általánosítha­tó tanulságokra hívta fel a figvelmet. Kijelentette, hogy az üzemek eredményeit min­dig az adottságok figyelembe­vételével kell értékelni, hi­szen például a hozamok, költségek nélkül, hamis ké­pet adhatnak. Az őszi teen­dőkre utalva arról beszélj hogy az idei esztendő ismét a tervszerűség és a szakszerű­ség vizsgája lesz. Utalt arra, hogy a következetesség és a számonkérés két olyan té­nyező, amely nélkül sem most, sem pedig a elkövetke­zendő időben nem lehet si­kert elérni. A tanácskozás időszerűsé­ge mellett szól az is — hang­súlyozta a miniszter, — hogy a mezőgazdaságban hosszabb az „átfutás”, nehezebb az át­állás, mint az iparban, és az 1979-es eredmények nagy ré­szét idén ősszel kell megala­pozni. A nagyobb hozamokat természetesen csak egyre több befektetéssel lehet elér­ni, az újabb és újabb költsé­geket viszont a hatékony munka ellensúlyozhatja. Az egyre pontosabb, szakszerűbb tevékenység feltétlenül meg­hozza gyümölcsét: a nagyobb gazdasági nyereséget, a nép­gazdaság hasznát. Dr. Romány Pál zárszava után Bódl Imre, a tiszaföld- vári Lenin Tsz elnöke tájé­koztatta a jelenlevőket a szö­vetkezetről. A program ebéd után üzemlátogatással ért vé­Nyolcféle zsírzókészülékből 6 millió forint értékben tizenkét­ezret gyárt az idén az Autóker és több gépgyár megrendelé­sére a Jászsági Vas- és Faipari Szövetkezet. Képünkön a 100 köbcentis lubzsírzókat szerelik össze az asszonyok a szövet­kezet jászárokszállási telepén (T. F.) H. V. T. Szűcs Etelka

Next

/
Thumbnails
Contents