Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-28 / 229. szám

1978. szeptember 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Harminc év a lakosság szolgálatában Ünnepi választmányi illés a KlOSZ-nál Városnézés, üzemlátogatás Szolnokkal ismerkedtek bolgár vendégeink 1 VEZETÉSRŐL MINDENKINEK Döntés és tekintély A Kisiparosok Országos Szövetsége megalakulásá­nak 30. évfordulója alkal­mából tegnap ünnepi vá­lasztmányi ülést tartottak a KIOSZ Szolnok megyei szervezetében. A tanács­kozáson * többek között megjelent és felszólalt Tö­rök Ferenc, az MSZMP me­gyei bizottságának osztály- vezetője és Farkas Miklós, a KIOSZ főosztályvezetője. A választmányi ülésen Varga István, a KIOSZ me­gyei titkára méltatta a szö­vetség háromévtizedes múlt­ját, a, kisiparosok megyei eredményeit. Többek közölt elmondta, hogy jelenleg me­gyénkben 4005 kisipari mű­hely van, ebből 1415 váro­sokban, 2590 pedig falvak­ban, illetve kisebb települé­seiken. Működésük előnye, bogy jellegüknél fogva ru­galmasan igazodnak az igé­nyekhez, viszonylag rövid idő alatt elvégzik a vállalt munkát. A szolgáltatások közül megyei szinten a la­káskarbantartási munkák emelkednek ki, amelyekből a kisipar részaránya 75 szá­zalék, és a megye területén épült családi házak felét kis­iparosok építették fel. Megemlítette azt is, hogy a szolgáltatási tevékenység javítását segíti elő a Kis­iparosok a lakosság szolgá­latában mozgalom, amely gyorsítja, kedvezőbbé teszi a szolgáltatásokat. A megyé­ben a hétvégeken kétszáz- húszan tartanak ügyeleti szolgálatot; autószerelő, rá­dió-televízió javító és egyéb szakmákban, valamint tizen­három településen kétszázti- zennégyen vesznek részt gyors szolgáltatásban. Ezen­kívül tervbe vették egy új szolgáltatóház építését Szol­nokon, amely kedvező dön­tés esetén még 1979-ben el­készül. Farkas Miklós, a KIOSZ főosztályvezetője jó munká­juk elismeréseként kitünte­téseket és emlékplaketteket adott át néhány kisiparos­nak. Troznai Béla kisújszál­lási autószerelő kisiparos a KPM Kiváló Szervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát, Kiss Sándomé, szolnoki KIOSZ-tag a Kiváló Kisiparos jelvény arany fo­kozatát, Kiss Kálmán szol­noki asztalos és Tarr Miklós kunszentmártoni kovács a Kiváló Kisiparos jelvény bronz fokozatát kapták. Hu­szonöt éves jó munkájuk el­ismeréséül ezüst gyűrűt és oklevelet adott át Antal Sán­dor jászszentandrási férfi­szabónak és Pálfi János kar­cagi bognárnak, 30 éves a KIOSZ emlékplakettet tizen­két KIOSZ-tag vette át, akik jelentékenyen hozzájárultak a mozgalom eredményeihez. A kitüntetettek nevében Szabó Imre, a tiszafüredi alapszervezet alapító tagja mondott köszönetét. A zsúfolt keddi program után tegnap hasonlóan gaz­dag, tapasztalatokban bővel­kedő nap várt kjusztendili vendégeinkre. Andréj "Sza- vov, a Kjusztendil megyei Tanács Végrehajtó Bizottsá­gának elnöke és a delegáció tagjai már reggel kilenc óra­kor a szolnoki városi tanács­hoz érkeztek, ahol a megye- székhely vezetői, Sándor László, a városi pártbizottság titkára és Kukri Béla, a vá­rosi tanács elnöke fogadták őket. Kukri Béla tájékoztat­ta a bolgár delegációt Kjusz­tendil testvérvárosának, Szol­noknak a fejlődéséről, gond­jairól, a nagyvárossá válás nehézségeiről. Tizenegy órá­tól már városnézésen ismer­kedtek vendégeink az épülő megyeszékhellyel. Ebéd után üzemlátogatás következett a Cukorgyárban: itt a város és a gyár vezetői fogadták a kjusztendili de­legációt. Dr. Zelrnan András, a gyár igazgatója tájékozta­tót tartott a nagyüzem életé­ről. A nap további részében Szolnok kereskedelmi egysé­geivel ismerkedett a bolgár delegáció. Ma Jászberénybe utaznak vendégeink, ahol megtekintik az Aprítógépgyárat és a Jászsági Állami Gazdaságot, majd látogatást tesznek a jászkiséri Nagyközségi Ta­nácsnál és a Lenin Tsz-ben. Az abádszalóki Lenin Tsz-ben befejezéséhez közeledik a köz­ponti géptelep több éves beruházásban készülő, mintegy 3600 négyzetméternyi betonút-hálózatának építése. A két- millió forint értékű munkát a téesz épitőbrigádja végzi képünkön a géptelepet az Abádszalók-Kunhegyesi úttal össze­kötő útszakaszt betonozzák {T. F.) .Nehézipar” a Szolnoki állami Gazdaságban Növekvő tejtermelés Száztizenöt településen fűiének gázzal ló ütemben halad a gázprogram végrehajtása Ez év végéig még több mint háromezer lakást látnak el vezetékes gázzal, ezzel az idén az országban megköze­lítően 37 ezer háztartás kap­csolódik be a gázhálózatba. A Nehézipari Minisztéri­um és az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnél el­mondták, hogy a gázprogram sikeres végrehajtása nyomán már 115 település háztartásai kapnak vezetékes gázt. Ez évben az országos gázveze­ték-rendszer hálózatának több mint 100 kilométeres bővítésével egész sor további városban, községben térhet­nek át erre a korszerű ener­giaforrásra, így Hajdúnánás, Gyöngyös, Gödöllő és Főt új lakásaiba vezetik vagy ve­zették már be a gázt, Kis­kunhalas pedig a közelben tavaly feltárt új gázmezőből kapja az energiát. Ezzel együtt az év végétől mintegy 388 ezer lakásban fűlhetnek vezetékes gázzal. Befejezéshez közeledik a városi gázról a magasabb fű­tőértékű földgázra való át­állás is. Az év hátralevő sza­kaszában Dunaújváros, Győr és Szombathely háztartásaiba térnek át a földgázra. Jelentősen gyarapodott — az idén eddig mintegy 92 ezerrel — a palackos gázzal ellátott háztartások köre is. Így most már néhány ezer híján kétmillió háztartásban használják a palackos gázt. Az idén több mint száz új cseretelepet kapcsolnak be az ellátásba, ezek között leg­nagyobbak a békéscsabai, a fóti, valamint az év végéig átadásra kerülő albertirsai, edelényi és ibrányi telepek. Ezzel több mint 2500 csere­telep működik majd az or­szágban, s megszűnnek a korábbi sorbanállások, vára­kozások a gázpalackok cseré­jénél. A tervek szerint 1990- ig valamennyi, 500 lakosnál nagyobb településen kiépítik a cseretelepeket. Fejlesztik majd a házhoz szállítást is. A szarvasmarha-ágazatot a szakemberek a mezőgazda­ság nehéziparának nevezik, amely kettős hasznosítása ré­vén hússal és tejjel látja el a lakosságot. Megyénkben 1977-ben 120 millió liter te­jet adtak át a kereskedelem­nek az üzemek. Az egyik legnagyobb szállító a Szolno­ki Állami Gazdaság volt, ahol tavaly 750 tehénnel, több mint 4 ezer 500 literes átlaghozammal, 3 millió li­tert állítottak elő. Az üzemben az intenzív tejtermelés 11972-ben indult meg, amikor egy 640 férőhe­lyes szakosított telepet épí­tettek a MÉM és az ÁGOK közös kísérleteként. Azóta bebizonyosodott, hogy a be­ruházás technikailag nem a legtökéletesebb, a gépek és berendezések minősége a vártnál kevésbé jó. Az, hogy ilyen kiemelkedő eredménye­ket érnek el, csak a telepen dolgozók tenniakarásának és szaktudásának köszönhető. Az idén a gazdaság a ter­vezettnél ismét jobb hoza­mokkal büszkélkedhet. Az ötödik ötéves terv végére tel­jesítendő termelést gyakorla­tilag már 1978-ban elérik, és várhatóan 300—400 ezer li­ter tejjel többet adnak el mint tavaly. Az állatlétszám ugyancsak megközelíti az 1980-ra betervezett 850-et. Ez a növekedés csökkentette az önköltséget is, amely a sza­kosított telepeken igen ma­gas. így tavaly egy liter tej előállításához 5,60 forintot használtak fel, ugyanakkor az értékesítési átlagár 5,70 volt. Az érvényben levő gazda­sági szabályzók a termelés dinamikus fejlesztésére ösz­tönöznek, ezeknek a gazda­ság eleget tett, prémiumban is részesültek, az ágazati eredmény pedig 1977-ben több mint négymillió forint volt. Természetesen a gazda­ságosság és nyereség még to­vább fokozható, hiszen az üzemben használt fajta, — a holland fekete lapály és Holstein Friz keresztezése — tejtermelő képessége lénye­gesen jobb, de eddig haté­kony szelektálásra nem volt lehetőség, mert a létszám- fejlesztés miatt csak a kiöre­gedett és beteg állatokat tud­ták lecserélni. A módosított tervszámok szerint 1980-ra 5 ezer literes tehenenkénti tejtermelést kí­vánnak elérni, és így a gaz­daság több mint négymillió liter tejjel járul majd hozzá hazánk és megyénk egészsé­ges táplálkozásához. H, V. Vezető-beosztott a mecha­nikus gondolkodásban két egymást kizáró pólus. Való­jában azonban egynémely beosztottnak is lehetnek ve­zetői kvalitásai, és így tud hatni társaira. Megfigyel­hető, hogy a beosztottak — a vezetőkhöz hasonlóan — tekintélyük és befolyásuk arányában hatnak a kollektí­vára. A befolyás, a tekintély — a hatalom e forrása — nyilvánvalóan kétféle: lehet intézményesített, kinevezés­sel, választással szentesített, és lehet kizárólag a szemé­lyiségből fakadó. A „hivatal­ból”, illetve a személyiség­ből táplálkozó tekintély és befolyás ritkán esik egybe. Mert még a szerencsés hely­zetű és adottságú vezető is csak nehezen tudja kihar­colni a maga számára a leg­nagyobb szakmai és emberi tekintélyt a kollektívában. A kétféle tekintély és be­folyás elkülönülése pedig konfliktusok forrása. Az el­lentmondás feloldása a ve­zetői személyiség próbája. A hiú vezető féltékeny, s a te­kintélyek megtépázására, el­szigetelésére törekszik, s olyan emberekkel veszi ma­gát körül, akik közt ő lesz a kizárólagos tekintély. Az ilyen álmegoldás nyomán a légkör feszültséggel telik meg, a vezetés folyamata zaklotottá válik. A bölcs vezető viszont nem félti tekintélyét, befo­lyását másöktól, rivalizálás helyett együttműködésre tö­rekszik a tehetséget szövet­ségesévé teszi, kibontakozá­sát, érvényesülését szemé­lyes ügyének tekinti. Ahol így megszüntetik a „kettős hatalmat”, a torzsalkodás, a klikkezés forrását, ott a lég­kört a nyíltság, a káder­munkát a természetes kivá­lasztódás, a vezetőt a növek­vő személyi vonzerő jel­lemzi. Némely vezető viszont mérlegeli lépéseit, hogy mi erősíti, mi gyengíti saját po­zícióját. Ez a módszer rö­vidlátó, ellentmondásos, és visszaüt. Önmagára, egzisz­tenciájára is az ad igazán, aki az ügyre, az eredmény­re összpontosít. így sem mindig sikerül a kívánt, a szándékolt hatást elérni. Az persze nagyobb baj, ha nem vesszük észre ezeket a spon­tán folyamatokat, nem kí­vánatos következményeket. Gyakran a szándékokat, a törekvéseket úgy kezeljük, mint tényeket. Vagyis össze­keverjük a realitást ázzál, amit szeretnénk. így a leg­ritkább esetben elemezzük azokat az okokat, körülmé­nyeket, amelyek a nem várt következményekre vezettek. Helyzetelemzés, a tények, az összefüggések értelmezé­se, következtetések, alterna­tívák készítése, döntés és végrehajtás. És kezdődik az egész elölről: helyzetelemzés — döntés — végrehajtás. A vezetés folyamata végtelen, az átfedések, a párhuzamos­ságok természetesek. Az egyik téma az előkészítés, a másik a döntés, a harmadik a végrehajtás stádiumában van. A döntés a legjellegzete­sebb vezetői tevékenység. A fantázia és a bátorság a döntésnek olyan alkotó ele­me, mint amilyen a lézernek a fény. Csak összeforrott- sággal és jó célzással kép­visel átütő erőt. Az elmélet próbája a gyakorlat, a dön­tésé a végrehajtás. A jó döntés már az elemzés, az előkészítés szakaszában ma­gába foglalja a szervezés, a végrehajtás bizonyos ele­meit, garanciáit. A döntés egyben a vezetés legkritikusabb művelete. Napjainkban a pályamódosí­tások, a szerkezeti átalakí­tásók időszakában különö­sen az. Érdemes tehát leg­alább az ismétlődő problé­mákra, a típushibáikra fel­hívni a figyelmét. Az információk megbízha­tóságát és egyben értelmes hasznosítását a különböző torzító szűrők veszélyezte­tik. Torzíthat az információ adója, és torzíthat annak ve­vője egyaránt. Az úgyneve­zett önvédelmi szűrő példá­ul. ha nem is tudatosan, de működik, akadálytalanul át­engedi a kedvező informá­ciókat, a zavaróakat, a nem- kívánatosakat viszont visz- szafógja, bagatelizálja. Az információkezelés más­ként is lehet célzatos. Gyak­ran megtörténik például, hogy a döntést egyetlen vál­tozatban készítik elő. Merő véletlen, ha így az optimá­lis megoldást találják meg. De ha már előre elkötele­ződtek. akkor csak az egyet­len helyesnek vélt megol­dást bizonyító adatokat, té­nyeket gyűjtik csokorba, a mások mellett szólókat pedig elvetik. Vagyis kizárnak min­den más alternatívát és nem teszik lehetővé, hogy ver­senyben az érvek és ellen­érvek pergőtüzében győzzön a jobbik megoldás. Egy másik, az előbbivel rokon típushiba, hogy a döntés előkészítése során ki­zárólag csak a kedvező prog­nózisokat, a pozitív érv­anyagot veszik figyelembe, s így nem készülnek fel eset­leges negatív hatásokra. Ez az egyoldalúság — a célza­tos információkezelés, a mindenáron való bizonyítás —■ azzal a veszéllyel jár, hogy a végrehajtás során óhatatlanul felbukkanó aka­dályok, amelyekre reális, sokoldalú elemzéssel. tár­gyilagos prognózissal előre fel lehetne készülni, várat--» lanul, esetleg kivédhetetlen vismaj őrként hatnak. A döntés lehet alkotó jel­legű és rutinszerű. Az alkotó jellegű döntés sajátos, egye­di megoldás, alapos elemzés előzi meg, és így nem men­tes a kockázattól. A rutin­szerű döntésnek van létjogo­sultsága a hatósági, a hiva­tali munkában, túlhajtása, indokolatlan alkalmazása esetén pedig mindent a tí­pusok, szabályok kereteibe akarnak préselni. A szocialista demokrácián azt értjük, hogy a közügyek nyilvánosak, a dolgozók nagy számban és aktívan vesznek részt az irányításban, a dön­tésekben. De hogyan kap­csolódhatnak be a tömegek a döntések bonyolult fo­lyamatába? A közvetlen, személyes, vagy a közvetett, képviseleti demokrácia fej­lesztése-e a célszerű? Ele- gendőek-e az üzemi demok­rácia régi formái és fóru­mai, szükség van-e újakra? E kérdések megválaszolása már a következő témába tor­kollik. Kovács József (Folytatjuk.) Még mindig kísérleteznek A Néplap január 29-i számában Egy találmány kálvári­ája címmel riport jelent meg arról, hogy egy kiválónak tűnő ötlet mennyi nehézség után juthat el oda, hogy végre va­lami érdembeli történjék vele. A növényi fehérjét és karo- tint szinte teljesen megőrző feldolgozási módszer az egyéb­ként is szűkében lévő energia megtakarítására is alkalmas, úgyhogy bevezetése után az ország milliárdokat spórolhatna meg vele. Olcsón csaknem teljes aminósavgarnitúrájú fehér­jékhez — amelyek az álla­tok táplálásához, fejlődésé­hez nélkülözhetetlenek — és jóval több karotinhoz jutni — amely az A-vitamin pro- vitaminja és így a szaporo­dásban van elévülhetetlen szerepe — egyszóval ennyi előny megcsillanása után mégse érdekelne senkit a találmány? Az írás remény­kedő befejezéséből úgy tű­nik, hogy sínre került az ügy: a mezőtúri Dózsa Tsz, amely a találmány egyik gazdája, felépít egy kísérleti üzemet, ahol július tájékán lesz annyi termék, amennyi az etetési kísérletekhez kell. Ezután „már csak” a tech­nológiai lánc gépeit kell megtervezni és bezsebelni a nagy pénzt, mert a piacon megjelenő áru amúgy is biztos siker. Mi történt azóta? A ter­melőszövetkezet félmillió fo­rintért felépítette a kísérleti üzemet és elkészítette a min­tákat. Ám ezzel a gazdaság nagyjából ki is merítette azt a keretet, amelyet erre a célra felhasználhatott, úgy hogy a további munká­hoz a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium­nál kérvényeztek az orszá­gos műszaki fejlesztési alap­ból. A MÉM elküldte Me­zőtúrra az Országos Állatte­nyésztési Felügyelőség kép­viselőjét, aki elvitte magá­val a mintákat és további kísérletekre biztatta az üze­met. Ám időközben a téesz vezérkarában egyre szapo­rodtak a kétkedők: az első gép beszerzése óta több mint egy év telt el, vajon érde­mes-e további pénzt és energiát befektetni a talál­mányba, hiszen az ered­mény, nem beszélve a ha­szonról még mindig odébb van? Kapóra jött a Szolnok me­gyei Tanács és az AGRO- COOP — a megye állatte­nyésztési rendszere — szak­embereinek látogatása, akik megnyugtatták az elbizony. talanodottakat, hogy az el­járásban valóban hatalmas lehetőség rejlik. A Dózsa Tsz tehát tovább dolgozott, és a legutóbbi kísérletnél például előállított egy tíz százalék nedvességtartalmú fűlisztet, amely 22,7 száza­lék fehérjét, és kilónként 146 milligramm karotint tar­talmazott. Mohos Árpád, a termelőszövetkezet főmérnö­kének tájékoztatása szerint a termék a forrólevegős szá­rító ;1000—1200 fokos hő­mérséklete helyett 100 fokos levegőn szárad be. s ha a találmánynak semmi más előnyét nem néznénk, akkor már csak ezért érdemes len­ne alkalmazni az ország ösz- szes mezőgazdasági üzemé­ben. Tudniilik a 16 százalé­kos fehérjetartalmú áru már exportképes, az előállítási költségek pedig összehason­líthatatlanul alacsonyabbak. Itt tartunk most. A me­zőtúriak a fagy beállta előtt — amely az összes növényi zöldanyag feldolgozását le­állítja — még elkészíthetné­nek annyi lisztet, amely az etetési kísérletekhez szüksé­ges, ám előbb szükségük lenne a vizsgálat végeredmé­nyeként 'megítélt másfél mil­lió forintra. Az eredmény késik, a lehűlés viszont bár­mikor bekövetkezhet. Már­pedig ha az idén nem len­dülnek túl ezen a ponton, akkor legközelebb jövő má­jusban, júniusban indulhat el a szárító, ugyanis addig nem lesz feldolgozásra al­kalmas fű vagy lucerna. A gondolat 1972-ben szü­letett meg, a találmányt 1977. február 28-án fogadták el szolgálati szabadalom­nak ... Braun Ágoston

Next

/
Thumbnails
Contents