Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-24 / 226. szám
1978. szeptember 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 • • Befejezés előtt áll a csépai általános iskola új, napfényes tornatermének építése. A központi fűtéssel, öltözőkkel, fürdőkkel ellátott közel 200 négyzetméteres tornatermében október elején kezdődhetnek meg a testnevelési foglalkozások A Budapesti Gyermekszinházban az idei évad első bemutatója Turián György: „A varázspálcrf* című zenés mesejátéka lesz. A képen: G. Szabó Sándor, Szécsi Vilma, Peczkay Endre Összhangban az új tantervekkel Beszélgetés dr. Fábián Zoltán főiskolai főigazgatóval Augusztus elseje óta új főigazgatója van a jászberényi Tanítóképző Főiskolának. A nyugdíjba vonuló Andrási Bélától —, aki közel három évtizedig állt az intézmény élén — dr. Fábián Zoltán főiskolai tanár vette át a „karmesteri pálcát”. Az új munkakör ellátása nem teljesen új feladat dr. Fábián Zoltánnak, hiszen előzőleg igazgatóhelyettesként kivette részét az intézmény vezetéséből, s emellett tanított, tudományos munkát végzett. A tanévnyitó ünnepségen elmondott beszédében az eddigi eredmények értékelése mellett olyan feladatokról szólt, amelyek hosszabb távra meghatározzák a főiskola oktató-nevelő munkáját. Beszélgetésünk témájául mi is a jövő feladatait választottuk. 1975-ben az ország négy tanítóképző főiskoláján — Budapesten, Kaposvárott, Sárospatakon és Jászberényben — bevezették az új tanterveket. A hallgatók képzése szakkollégiumi rendszer keretében történik. A tanító- képzés új formája a tanárképzéshez közelít, a hallgatók heti öt-hat órában tanulják — választásuknak megfelelően — a testnevelést, a technikát, a rajzot, az éneket, az oroszt, a népművelést, a pedagógiát, s a könyvtár szakot. A két-két szak- kollégium elvégzéséről szóló bizonyítvány a diploma alkotó része, amely tanúsítja, hogy a pályakezdő fiatal szaktanítói képzésben részesült. — Mire jogosítja a végzett hallgatókat az újfajta diploma? — Az alsó tagozatosok tanításán kívül a pedagógusok a szaktárgyaknak megfelelően a felső tagozat diákjainak is tarthatnak órákat, elsősorban az ötödik osztályosoknak. A szakkollégiumi rendszer természetesen az általános iskolai új oktatásinevelési tervek bevezetéséhez kapcsolódik, velük van összhangban. Elképzelhető például, hogy egy testnevelés szakos tanító csak azt a tantárgyat tanítja az alsó, s esetleg a felső tagozatban. A tanulók így már első osztálytól kezdve nemcsak egy pedagógussal találkoznak, s ezáltal is csökken majd a törés a tanulmányi munkájukban, amit az ötödik osztály hoz. Másrészt bármenynyire is rátermett, kiváló pedagógus valaki, nem tudhat minden tantárgyat egyformán hatékonyan tanítani. — Melyik szakkollégium a legnépszerűbb a hallgatók körében? — Az orosz, s ez szerencsésen találkozik az iskolák érdekeivel, hiszen negyedik osztályban az új tantervek szerint már megkezdődik a nyelv tanulása. A testnevelés szakkollégiumot azonban kevesebben választják, mint kellene. Egyébként a szakkollégiumi tantárgyakból jobb a hallgatók tanulmányi átlaga, mint például pszichológiából, vagy filozófiából. A jövőben szeretnénk elérni, hogy ezeknek a tantárgyaknak az átlaga is javuljon, hisz a feladatunk az általános tanítóképzés. A szakkollégiumi rendszer a pedagógusok továbbtanulását, szakosodását segíti elő, amellett, hogy ezáltal magasabb szintű képzést kapnak, jobban meg tudják oldani az új tantervekből adódó feladataikat. — Hogyan haasznosítják munkájuk során a szaktanítók a népművelés vagy a könyvtár szakot? — Ez a legkevésbé megoldott területe a szakkollégiumi képzésnek. A végzős hallgatók nem lehetnek függetlenített népművelők, nincs meghatározva, hogy milyen szintű a képzettségük, A szakkollégium elvégzése csupán szakkörvezetésre jogosítja őket. Ettől függetlenül a népművelés tanulásának óriási a jelentősége az oktatási intézmények nyitottá válásában, a peda-' gógusok iskolán kívüli nevelőmunkájában. — A következő tanévtől már az általános iskola második osztályában is az új dokumentumok alapján tanítanak. Hogyan készítik fel a hallgatókat? — A gyakorló iskolában a jövő óráit látják pedagógus- jelölteink. Bár az új tankönyvek még csak stencilekből állnak, de az új oktatási tervek határozzák meg a tananyagot. A gyakorlóiskolai nevelők felkészítése már korábban megtörtént, tapasztalataikat átadják a hallgatóknak, a leendő tanítóknak. — Az új általános iskolai oktatási-nevelési tervek előkészítésében, végső megfogalmazásában a tankönyvek összeállításában, megírásában nagyon sokat vállaltak és tettek a főiskola tanárai, de menynyiben működtek közre a tudományos munkában a hallgatók? — Jelenleg a negyedik osztályos tankönyvekkel kísérletezünk a gyakorló iskolában. A hallgatók természetesen bekapcsolódnak a tanszékek kutatásaiba, a tíz tudományos diákkörben nyolcvanan dolgoznak. Bár a továbbiakban szeretnénk n még több tudományos mu. - ka látna napvilágot, el kell mondani, hogy az utóbbi évebken egyre nagyobb számban szerezték meg a doktori címet oktatóink közül. Hat év alatt tizenegyen nyújtottak be igen alapos, magas színvonalú disszertációt — természetesen sikeresen meg is védték. A tudományos munkához a személyi feltételek adottak, de a munka- feltételek javítása a jövő elkerülhetetlen feladata. Csak egy adalék a tárgyi feltételekhez; Jászberényben hatvanegy évvel ezelőtt kezdődött meg a tanítóképzés százhúsz diákkal, alig húsz oktatóval. A hallgatók száma azóta megháromszorozódott, a tanároké több mint a duplája. Ami változatlan maradt, az iskola, s a kollégium épülete. Csupán egy gyakorló iskola készült azóta, amelyről meg kell jegyezni, hogy legalább négy tanteremmel kibővítve felelne meg a mostani igényeknek. örömmel adhatunk viszont számot arról, hogy bár nem a közeljövőben, de új, korszerű kbllé- gium épül majd a főiskola szomszédságában. — Végül engedjen meg egy személyes jellegű kérdést. Szenvedélyes tudományos kutató. Marad-e ideje a sok szervezés, elfoglaltság mellett kísérletezni, értekezést, tankönyvet írni? — A tanév elején úgy tűnik nem tudok majd annyi energiát fordítani tudományos munkára mint régebben, mint amennyit szeretnék. Bízom azonban abban, hogy ez csak a tanév elejére korlátozódik, hiszen nagyszerű kollégáim vannak, akikkel együtt, közösen vezetjük a főiskolát. Tál Gizella Szolnoki művészek sikere az NDK-ban A Német Demokratikus Köztársaság képzőművészeti központjában, Drezdában szeptember 13-án nyílt meg a szolnoki művésztelep múltját és jelenét reprezentáló kiállítás. Mondanunk sem kell, hogy nagy izgalommal vártuk a világ egyik legjelesebb műkincsgyűjteményéhez, a Zwingerhez szökött közönség véleményét tárlatunkról. A szolnoki kolónia több évtizedes munkásságát bemutató hetven alkotást a Drezdai Kastély valamikori kincstárának két termében láthatta a közönség. A szélesen ívelő boltozatos meny- nyezet, hatalmas oszlopok, derékvastagságú falak pompás környezetet nyújtottak a kitűnően megvilágított festményekhez, szobrokhoz. A kiállítás anyagát a Damjanich Múzeum, a Szolnok megyei és városi tanács gyűjteményéből, valamint a művészek tulajdonából válogattuk. A művek egy részével a művésztelep jubileumi kiállításán találkozhatott hazai közönségünk is. A tárlat gerincét itt is az 1902. óta folyamatosan működő telep munkásságának bemutatása adta, és néhány alkotással jeleztük a telep hivatalos alapítás előtti időszakának jelentőségét is. Magától értetődően a kis kiállítási felület erősen korlátozta a válogatást, ezzel együtt a szolnoki művésztelep mai alkotóitól 2—3 művet is láthatnak a tárlat látogatói. A kiállítás érzékletesen elevenítette meg a közönség előtt az Alföld, az itt élő, dolgozó emberek arcát. Megmutatta milyen volt a Szolnok körüli táj régen és ma, hogyan éltek itt az emberek háromnegyed évszázaddal ezelőtt, és hogyan élnek ma. Mindezt egybevetve általános tetszést aratott a szolnoki művésztelep tárlata. Dicsérték a művek va- lóságközeliségét, szemléleti realizmusát, s a megfogalmazás színes stiláris sokféleségét. Joggal mondhatjuk, hogy tárlatunk eltalált az igényes drezdai műértő közönség szívéhez. Egri Mária Az utcán két fiú ácsorog, a fürdő felől harsogó hangszórót fülelik: Hofi Géza a „kis Halásszal” szövetkezett valamire. Utószezon van Cserkesző- lőn, este hét óra tájban nép- telenek az utcák. A kertmozi erősítője recsegteti a Hofi- poénokat — hiába, mindösz- sze egy néző érkezett a vetítésre. Pecze Mihály, a mozi üzemvezetője, -gépésze, csöppet sincs elkeseredve az üres nézőtér miatt: — Hideg van ma este, de amúgy is ez az utolsó szabadtéri vetítés. Vasárnaptól már a falubeli moziban lesznek az előadások. — S ott nagyobb lesz a közönség ? — Persze. Egy-kettővel mindenképpen többen lesznek. Jönnek majd az általános iskolások a szervezett ifjúsági előadásokra. Talán ... Hajdan óriási becsületük volt a keskeny — 16 milliméteres — vetítőgépeknek. Tömegek várták faluhelyen, tanyaközpontokban mikor érkezik az autó, s teszik ki belőle a vetítőgépet. Aztán elaludt a villany, s a vásznon, vagy a fal fehérre meszelt négyszögén megkezdődött a mozihősök másfél órás nevex- tető-ríkató, de mindenképp tanulságos kalandja. Rég volt. Ma a televízió, a széles vászon, a panoráma mozi jelenti a korszerűséget, s ki tudja, talán Magyarországon sincs már messze az az idő, amikor a kölcsönzőből bárki hazaviheti videokazetta formájában azt a filmet, amit aznap este éppen kedve van megnézni. A fele keskenyfllmes A Szolnok megyei mozik fele keskenyfiilmes. Mindez nem jelenti azt, hogy a megye filmszínházainak a fele eleve korszerűtlen, hiszen országosan sem jobb az arány, de a keskenyfilmes mozikban is lehetőség van a legjobb, legújabb alkotások vetítésére. A keskenyfilmes mozik fontosságát, közművelődésben elfoglalt fontos helyét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy néhány kivételtől eltekintve az apró falvakban, tanyaközpontokban működnek. A megye mozielőadásainak 30 százaléka a kis mozikban zajlik le, a nézőknek viszont csak a 12,5 százalékát — tavaly 340 ezer fő — „adták” a keskenyfilmes mozik. Vitathatatlan — szükség van ezekre a mozikra. S lehetőség is volna — legalábbis papíron — igényes üzemeltetésükre. A látogatottsági adatok azónban mindezt nem támasztják alá, s ennek megfelelően a mozik döntő többsége ráfizetéses. Miből adódik ez az ellentmondás? Egy-két nézőnek nem érdemes Jobb szervezés és vándormozi Tiszainokán a mozi előcsarnokában megcsap az olajszag, a vetítővászon mögött fütyül a szél. Az omla- tag épületben három ember van, Szabó Ferenc üzemvezető-gépész, felesége, aki jegyszedő és a mozipénztáros. Szabó Ferenc kesereg. — Huszonhatodik éve vetítek az inokaiaknak, itt a gépházban elkoptattam már egy betonpadlót. Olyan rossz sora a mozinak még soha nem volt, mint mostanában. A tíz évvel ezelőtti 10—12 000 évi látogató a negyedére csökkent. Dehát ki is jönne ide, iskola nincs már Inokáp, itt a moziban meg lóg a plafon, nem lehet fűteni se rendesen. Egy, csak egy néző Nyolc óra van, kezdés ideje. A gépbe befűzve a „Hosz- szú búcsú” című film első tekercse, a személyzet a helyén, néző még csak egy van. A ma esti bevétel aligha futja a film postai költségeit. A moziban 96 ülőhely van, az üzemvezető a közelmúltból nem tud olyan estét mondani, amikor telt ház lett volna. Néhány kilométerre Inoká- tól, a tiszakürti—bogarasi tanyaközpontban, a mozi gépházában Vass Bálint gépész 15—20 nézőnek pergeti a „Penny Gold” című angol bűnügyi filmet. Ez a nézőszám közönségsikernek számít. A hangulat családias, amíg a gépész tekercset cserél, a közönség átugrik egy sörre az átellenben lévő kocsmába. Számítások szerint a Szolnok megyei keskenyfilmes mozik technikai felújítása 8—10 millió forintba kerülne a megyei moziüzemi vállalatnak. Ennyi kellene ahhoz, hogy a filmek a követelményeknek megfelelő színvonalon kerüljenek a nézők elé. A vetítőgépek, erősítők zöme 15—20 éves, állandó javítással, barkácsolással állják még a sarat. Meddig? S még mindig nem esett szó a környezetről, amelyben a nézők helyet foglalnak. A keskenyfilmes mozik műsor,beosztása — a kópiák korlátozott száma miatt — nehézkes. Egy év is eltelik, mire egy-egy új film befejezi vándorútját a megye mozijaiban. Bár a megyei moziüzemi vállalat a következő évtől rugalmasabb műsorosztási renddel próbál segíteni, önmagában mindez nem sokat ér. Mi kell még? Dajka Miklós, a megyei moziüzemi vállalat igazgatója: — Elsősorban „hol gazdaságos — hol nem” alapon rendszereznünk kell a mozikat, s ahol van remény — főleg a nagyobb lélekszámú községekben, meg kell próbálkozni központi szervezéssel. Szervezés, propaganda nélkül ma sehol sem járnak moziba az emberek. A kes- kenyvásznú filmszínházakat rendszerint tiszteletdíjért, másodállásban vezetik olyan személyek, akiknek nincs idejük a szervezésre, de jártasságuk sem nagyon van benne. Néhány helyen, ahol végképp értelmetlen — mert gazdaságtalan — fenntartani a mozit, meg fogjuk szüntetni az állandó vetítéseket, az alapellátást inkább vándormozikkal biztosítjuk. Próbálkozások A próbálkozás, latolgatás szintjén napirenden vannak tehát a megye keskenyfilmes mozijai, amelyeknek működési rendje — következésképp: szolgáltatásainak színvonala — az élmúlt húsz évben szinte semmit sem változott. Ideje, mert a filmiparban, a filmforgalmazásban, a közönség igényeiben jelentős fordulatok következtek be az elmúlt húsz esztendő alatt. Sz. J. Keskenyvásznú közművelődés
