Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-23 / 225. szám
I 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. szeptember 23. Hl „Kedvence” az akáckutatás Bemutatjuk Keresztesi Béla akadémikust Ha egy tudós az erdőkkel, a természettel foglalkozik, az ember természetesnek vélné, hogy a Nap-és a szél barnára színezi az arcát. Amikor Keresztesi Béla akadémikussal, az Erdészeti Tudományos Intézet (ÉRTI) főigazgatójával beszélgetve ezt' megemlítem, elneveti magát: a szín rendben van, a következtetés téves. Vezetői munkája jobbára az intézet falai közé kényszeríti, napbarnított színét a Gugger-hegy nyeregben lévő szolgálati lakás 760 négyszögöles sziklakertjében, karsztbokor-erde- jében kapta, ahol hétvégeken, no meg amikor teheti, reggelente és délutánonként kertészkedik. A főváros legszélén, a budai erdőkkel határos kertbe olykor „be- belátogatnak” az erdei vadak is. A professzor élettörténetét meséli. Róla azután igazán elmondható: nagy idők tanúja volt, nagy emberek ismerőse. Kiskunfélegyházán 1922-ben született, kilenc- gyermekes családban. Amint mondja: nagyszülei, szülei földművesek, szabók, suszterok voltak, az erdők iránt érzett vonzalma tehát nem családi örökség. Talán éppen azért vonzódott gyermekkora óta az erdőhöz, mert nemigen láthatott igazi erdőt. No meg a véletlen is közrejátszott: a kislányt, aki körül akkor udvarolgatott, Sopronba küldték tanulni. Így került ő is a Műegyetem soproni Erdőmérnöki Karára. 1944-ben a hatóságok a soproni egyetemet Németországba készültek kitelepíteni. ö hazautazott Kiskunfélegyházára. Itt az ifjú kommunisták tömörülését szervezte, később pedig a MA- DISZ Dél-Pest megyei titkára. 1945 tavaszán felvették a kommunista pártba. Szakmai munkáját a Miskolci Erdőigazgatóságon kezdte, ahol az erdőrendezőségen dolgozott, majd az erdők állami tulajdonba vételével kapcsolatos ügyeket intézte. 1949-ben a Földművelésügyi Minisztériumba helyezték, Veres Péternek, az Alföldfásítás országos felügyelőjének a titkára lett. „Péter bácsi” híres zöld ZISZ gépkocsiján beutazták az országot, az erdőtájakat, ahol fásításokat, erdősávokat terveztek. Később örült a lehetőségnek : Leningrádba mehhet az első aspiránscsoporttal kandidátusi disszertációt készíteni. Témaként a korszerű erdőművelés, erdőfelújítás és -nevelés tanulmányozását kapta. Ezúttal nem a véletlen, hanem a nagyhírű tudós, a legnagyobb orosz erdőművelő, Tkacsen- ko professzor szólt közbe, aki aspiránsvezetője volt: „Béla, maguknál van a legtöbb akácerdő Európában, foglalkozzon ezzel a fafajjal”. Így azután 1953-ban „Az akác erdőművelési tulajdonságai és erdőgazdasági jelentősége az Alföldön” címmel védte meg értekezését. Az akáckutatás azóta is a „kedvence” maradt. Nem véletlenül: ez az Észak-Amerikából alig 300 éve hozzánk került fafaj (a Komárom— Herkály-i erőd álcázó-védő fásításánál ültették először) ma is a legelterjedtebb fa erdeinkben, az erdőterület 22 százalékát borítja. A paraszti kisgazdaságok kedvelt árnyékot adó, védősá- vot alkotó, a gazdaságot fával ellátó fafajta volt. A termelőszövetkezetek megalakulása után azonban a viMunka közben szonylag gyenge minőségű akácerdők fájával a faipar nem tudott mit kezdeni. Ezért vizsgálta és vizsgálja ma is, hogyan lehet jobb minőségű fát termelő akácerdőket létesíteni. Az ötvenes években a Földművelésügyi Minisztérium Erdészeti Főigazgatóságának vezetőhelyettese volt. Az ott dolgozó csaknem száz erdőmérnökkel — akiknek |tiöbbsége nagy termelési gyakorlattal rendelkező, kiváló szakember volt — átfogó fejlesztési tervet dolgoztak ki, amely alapjában véve egészen a hetvenes évekig megszabta az erdő- gazdálkodás vitelét. Jórészt ennek köszönhető, hogy az elmúlt évtizedekben 45 százalékkal nagyobbodott az ország erdőterülete, 90 százalékkal nőtt az erdők élő- fakészlete, az évente kitermelhető fatömeg pedig 123 százalékkal növekedett. Közben 1960-ban megvédte a tudományok doktora címért írott értekezését is: „A fatermelés növelésének néhány kérdése a magyar erdőgazdaságban” címmel. Az aspirantura idején megkezdett, majd a minisztériumi szolgálat idején továbbfejlesztett kísérletek eredményei alkották a mag- vát. 1973-ban választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. Székfoglalójának a címe: „Erdő- gazdaságunk fejlesztésének néhány kérdése” volt. Ebben számot adott az akáckutatás terén elért eredményeiről, ismertette az erdőgazdaság fejlesztése érdekében kidolgozott erdőművelési rendszert, valamint az általa javasolt jóléti erdőgazdálkodás kérdéseit. Hosszabb ideig tagja volt a MEDOSZ központi vezetőségének, alelnöke az Országos Erdészeti Egyesületnek és 25 éve szerkeszti „Az erdő” című lapot. A Magyar Tudományos Akadémia Erdészeti Bizottságának az elnöke. Munkáját nemzetközileg is elismerik, a FAO Nemzetközi Nyárfabizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja, tagja az Erdészeti Kutató Intézetek Nemzetközi Szövetsége (IUFRO) Tanácsának, valamint „Az ökoszisztémák és a táj védelme” KGST Koordinációs Központ Tanácsának. Az Erdészeti Tudományos Intézetet 1961 óta vezeti. Három államilag elismert akácfajtája van. részt vett több elismert nyárfajta nemesítésében, foglalkozik a jóléti erdőgazdálkodás, a többcélú erdőhasznosítás kérdéseinek a kutatásával. A Kertészeti Egyetemen a táj- építészeti karon előadója az „Erdészeti tájgondozás” című tárgynak. Beszélgetésünk idején az Országos Méhészeti Központból keresik, az ott tárgyaló japán üzletember kér 10 csemetét a nemesített „rózsaszín AC” akácból, botanikus kertjébe szeretné kiültetni a nemcsak a jól mézelő, de szép rózsaszín virágú akácokat. Szatmári Jenő István n szülő útja Az ősz legjellegzetesebb mezőgazdasági-ikertészeti terméke a szőlő, amely többoldalú felhasználási lehetősége mellett nagy történelmi múltra tekint vissza. A kutatók egy részének a véleménye szerint a termesztett szőlő valamennyi fajtájának egy közös őse volt, éspedig a jégkorszak után a Dél-Európá- ban és Nyugat-Ázsiában életben maradt ősi szőlőfajtából alakult váltivarú két- laki szőlő. Ez a faj a Földközi-tenger mentén Nyugat-, Közép- és Kelet-Európábán, továbbá a Kaukázuson túlon Kisázsiában, a Kaszpi-tenger környékén és Nyugat-Ázsiában terjedt el. Az ősi keleti kultúrnépek, az egyiptomiak, föníciaiak, zsidók, perzsák stb. 5000— 6000 évvel ezelőtt a vadon talált szőlők legértékesebb változatait már termesztésbe vonták, ezek a termesztés hatására tovább jfariálódíak, kereszteződtek, fogyasztásra alkalmasabb termést hoztak. A borszőlőfajták egy része és a csemegeszőlő-fajták teljes számban az ősi keleti kultúr- államokból terjedtek el Európában a rómaiak, arabok, Innen-onnan Madúrfészskrablúk eurúpában Számos nyugat-európai országban, így az NSZK-ban szervezett banda rabolja a vándorsólyom fészkeket és a tojásokat óriási haszonnal értékesíti. Egy tojásért elkérnek 10 000 DM-át. Árusítják a madarak fészkeiből elrabolt fiókákat is. Többféle úton- módon fosztogatják a fészkeket. Egy csoport „madárkedvelő” turista például Kölnből különrepülőgépen elindul Grönlandra, Izlandra a sólyomfészkek fosztogatására. A felvevőpiac egy része az NSZK-ban alakult ki a fekete kereskedők körében. Természetesen más európai országokban is kiépült a felvevő hálózat. Másrészt a Perzsa-öböl menti olaj „mini birodalmak” sejkjei mesés ösz- szegeket fizetnek a tojásokért és fiókákért. Egy idomított vadászsólyom ára ebben a térségben eléri az 50 000 dollárt. Üjabban a sólymok lábára miniatürizált rádióadót szerelnek. A tulajdonosok így a technika vívmányával is nyomon követhetik nem époen olcsó madaruk röptét a levegőben. Az NSZK-ban egy magáncég a sólymokat rádióval felszerelve szállítja az olajsejkeknek. A komplexumhoz természetesen vevőberendezés is tartozik. i! világ legtöbbet vitatott utasgépe A Concorde talán a világ legalaposabban kipróbált utasgépe. Ezt a szuperszonikus gépet hosszú éveken keresztül fejlesztették az angolok és a franciák. Igen drága mulatság volt ez a kétségtelen rendkívül gyors, kényelmes és „sokat tudó” repülőgép. Üzembe állítása nem váltott ki osztatlan lelkesedést a világon. Az USA- ban még most is akadékoskodnak a leszállási engedélyek megadásával, a szigorú amerikai zajvédelmi normákra hivatkozva. Az utóbbi években csökkentették zaját, de a sajtóhangokat nem sikerült elnémítani. A hagyományos repülőgépekhez viszonyítva hatalmas méretű technológiai fölény jellemzi az angol—francia szuperszonikus utasgépet. Üzemeltetése azonban rendkívül drága, gazdasági mérlege minden tekintetben negatív. Ezért nem kapkodnak a Concorde után a légitársaságok. Pedig biztonságos gép: ha tűz keletkezik fedélzetén, a beépített vezérlőérzékelő berendezés felderíti a tüzet és azonnal ki is oltja. Fontos menetközben a gyors tűzoltás, hiszen egy ilyen nagy, gyors gép hajtóműveit leállítani nagyon veszélyes. ,„Mindent tud ez a gép, — csak eladni nem lehet” — így nyilatkozott nemrégiben egy angol szakértő. Útra készen a csemegeszőlő-szállítmány a Szovjetunió déli részeiből északra föníciaiak, törökök révén az ó- közép- és újkoir foliya- mán. A szőlő gazdaságosan ott termelhető, ahol az évi középhőmérséklet 9 C-foknál nem alacsonyabb és 21 C- foknál nem magasabb. A szőlő a 40 C-fok feletti felmelegedést már alig bírja elviselni. Fogyasztási célra a legalább 2,5 cukor-sav arányú termés felel meg. Az érés kezdete a zsendülés, amikor a bogyóhéj megszínesedik, a bogyó puhul, savtartalma csökkenni, cukortartalma növekedni kezd. A teljes érésben a bogyóhéj a fajtára jellemzően színeződött, a levelekből megszűnt a bogyókba a cukor áramlása. Túlérés- ben a bogyó víztartalma a párolgás miatt fogy, ezért a cukortartalom viszonylag emelkedik1. A túlérés végső fokozata az aszúsodás. Szovjet gyártmányú bargonyabetakaritó kombájn, amely bár* milyen klimatikus körülmények között jól megállja a helyét növénytermesztés A fantasztikus regényekben gyakran olvashatunk „növénygyárakról”, amelyeknek távvezérelt, automatizált futószalagjai bőségesen ontják a mezőgazdasági és kertészeti termékeket. Jóllehet a mezőgazdasági termelés módszereiben, technikájában jelentős fejlődés következett ’be az elmúlt évtizedek során, ilyen gyökeresen forradalmi változásra még nem került sor. De már vannak előjelei, hogy miként is nézhetnének ki és hogyan működnének a majdani „növénygyárak”. Több mint száz esztendeje tudják, hogy talaj nélküli kultúrákban, szervetlen tápoldatok segítségével is lehet növényeket termeszteni. Ez volt az egyik feltétele az úgynevezett toronyüvegház megvalósításának, , amelyben a növények lassan mozgó függőleges futószalagra erősített edényeikben kavicsrétegbe gyökeresítve vándorolnak. Olyan zárt rendszerben, mint egy kör alaprajzú, 40—50 méter magas üvegtorony, jól szabályozható és optimális szinten tartható a levegő hőmérséklete, páratartalma és mozgási sebessége. Pontosan szabályozható a megvilágítás napi időtartama és intenzitása, a növények tápanyagokkal való ellátása, és folyamatosan mérhető a mindenkori széndioxid-koncentráció, ami fontos információkat rejt magában. További nagy előny még — amire bizony kevesen gondolnak —, hogy a növénygondozók a torony alján ülve végezhetik a munkájukat — permetezés, válogatás, ritkítás, ültetés, betakarítás stb. —, miközben a termőedényekben leyő növények lassan elvonulnak előttük. Az automatizált torony- üvegházaknál igen kedvező a helykihasználás, a fényhasznosítás, az energiaszükséglet és a munkaráfordítás alakulása. Fenti képünkön: osztrák „növénygyár” 40 méter magas tornyának belseje. A páternoszterszalagokon levő műanyagcserepek alul önműködően tápoldatos kádba merülnek. kiemelt gumók Az egész évi munka eredménye, a termés mennyisége jelentősen csökkenhet és minősége is romolhat, ha nem megfelelő időben végzik el a betakarítást. A mind nagyobb termésmennyiség időben való betakarítása viszont egyre kevésbé oldható meg a kézi szedésen alapuló, hagyományos, megerőltető betakarítási módszerekkel. Ezért egyre nagyobb a jelentőségük a már kifejlesztett és a gazdaságokban is mind gyakrabban használt betakarítógépeknek. A termésbetakarítógépek megszerkesztése nehéz feladat elé állítja a konstruktőröket. Különösen bonyolult munka volt gépet tervezni a termésüket a földben kinevelő növények — például a burgonya és répafélék — betakarításához. Ezeknél ugyanis nem egyszerű termésszedés az elvárás, hanem az őszre rendszerint erősen megkeményedő, a csapadékos időben tapadóssá, sárossá váló földből először ki kell emelni a termést, lehetőleg sérülés nélkül, majd el kell távolítani a vele együtt kiemelt földrögöket, kődarabokat, a még le nem száradt, föld feletti növényrészeket, és csak azután kerülhet a termés a gyűjtőedénybe. A ma használatos burgonyakombájnok két vagy xóbb soron szedik egyszerre a burgonyát. Először késes vágószerkezetükkel lemetszik a burgonyatövek föld feletti részét^ közvetlenül utána a földbe állítható mélységig lesüllyedő kiemelőszerkezetük a gumókat a felhordó szalagra tereli, amely a rögaprító és a rostaszerkezetre továbít- ja azokat valamint a velük együtt kiemelt földrögöket. A folyamatosan rázkódó rostaszerkezeten kihullanak a rögök, és a gumók is méretük szerint két vagy’több csoportra szétválasztva kerülnek a gép ürítőnyílásába. A sérült gumókat ma még kézi erővel válogatják ki.
